Uniós értékviták és alkotmányos kérdések

Viviane Reding egyik 2013-as beszédében nevesítette a jogállamisági válságot mint olyan kihívást, amelyre az Európai Uniónak reagálnia kell. A téma azóta is aktuális, és rengeteg kutatót, illetve politikacsinálót foglalkoztat, ráadásul több fontos közjogi jelentőségű változást eredményezett úgy a hazai jogrendszerben, mint az európai uniós jogrendben.

Az uniós jog nagyon sok szálon keretezi a nemzeti jogrendszer mozgásterét. Ahogy azt az Európai Unió Bírósága a híres Les Vert ügyben 1986-ban megfogalmazta, „az Európai Gazdasági Közösség jogközösség, amennyiben sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek-e az alkotmányos alapchartának, azaz a Szerződésnek.”[1] Az Európai Unió alapító szerződései tehát egy, az alkotmányokéhoz hasonló szerepet is betöltenek a tagállami és az uniós jogrendszer egymáshoz fűződő viszonya, a másodlagos jog érvényessége, az alapjogok védelme vagy éppen az uniós intézményi struktúra meghatározása tekintetében. Ebből adódóan az uniós jog, amely az Európai Unió Bírósága értelmezése szerint előbbséggel bír a nemzeti joggal szemben, a nemzeti jogrendszerek keretrendszerét jelenti. E felfogást alapul véve nem meglepő, hogy az alkotmányozó az Alaptörvény szövegezésénél az Alapjogi Chartát inspirációs forrásként használta.[2] Továbbá e kiemelt funkciót jelzi az is, hogy a tagság érdekében a korábban csak jelölt státuszban lévő államok a saját alkotmányaik módosítására is hajlandók azért, hogy meg tudjanak felelni az uniós klubtagság feltételeinek, amit az ún. koppenhágai kritériumok néven ismerünk. Mindazonáltal a csatlakozást követően az Európai Unió intézményeinek elvileg nem állt rendelkezésére hatékony, illetve bejáratott eszköztár arra vonatkozólag, hogy a klubtagság alapvető szabályait, az EU alapvető értékeit átfogóan ki tudja kényszeríteni. Talán ennek is köszönhető, hogy az évek során az uniós értékek védelméről szóló diskurzusban a Velencei Bizottság vált az egyik fő hivatkozási alappá az Európai Parlament által elfogadott jelentésekben,[3] illetve a 7-es cikkely szerinti eljárásban mind Magyarország,[4] mind pedig Lengyelország esetében.[5]

Mindazonáltal a működésképtelennek tűnő 7. cikk szerinti eljárás mellett érdemes kiemelni a konkrét ügyekben megindítható kötelezettségszegési eljárás fontosságát is. Úgy tűnik ugyanis, hogy részben ezen eljárás megindításának a puszta felvetése[6] vezetett el az Alaptörvény ötödik módosításához, amelyben három területen az alkotmányozó visszavonta a negyedik módosítás által az Alaptörvénybe emelt szabályokat. Mindezt alátámasztja Trócsányi László írása, aki szerint az Alaptörvény negyedik módosítása hívta fel leginkább a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar alkotmányra, az Alaptörvény ötödik módosítása pedig „[a]z  Európai Bizottsággal és  a  Velencei Bizottsággal folytatott közel féléves tárgyalások lezárását követően” született meg, és „azon problémák kijavítását célozva, amelyeket e nemzetközi szervezetek azonosítottak.”[7] Ennek megfelelően az Alaptörvény ötödik módosításának indokolása nyíltan felvállalta az európai viták semlegesítésének misszióját: „Az Alkotmánybíróság 12/2013. (V. 24.) AB határozata eredményeképpen Magyarországon az új Alaptörvény körüli viták időszaka lezárult. Ennek megfelelően indokolt, hogy az alkotmányos viták a nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban is nyugvópontra jussanak. A Kormány ezért annak érdekében, hogy egyes alkotmányos kérdések a továbbiakban ne szolgálhassanak ürügyként Magyarország elleni támadásokhoz, az eredeti szándékoktól nem eltérve az ország gazdasági stabilitását és az államadósság csökkentését biztosító, az európai együttműködési kötelezettségeinkkel összhangban álló más megoldást javasol az előre nem látható fizetési kötelezettségek teljesítésének esetére, valamint javasolja, hogy az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye helyett más módon legyen biztosítható a bíróságok egyenletes ügyterhelése.”[8]

Az egyre terebélyesedő jogállamisági viták azonban nem érkeztek „nyugvópontra” ezáltal, helyette újabb fejezet kezdődött. Az újabb viták eredményének tudható be az Alaptörvény 7. módosítása, amely pontosította az E) cikk (2) bekezdését és az R) cikk (4) bekezdésébe az alábbi mondatot illesztette: Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége. A 2016-os évben indult újabb felvonás központi fogalma tehát az alkotmányos önazonosság vagy alkotmányos identitás lett, amelyet az Alkotmánybíróság vezetett be a 22/2016-os határozatában, és amelynek hazai szintéren a 32/2021-es AB határozat, uniós szinten pedig a Magyarország és Lengyelország által megtámadott kondicionalitási rendelet elleni eljárásban született ítéletek[9] jelentik a legfrissebb állomásait.

A szakirodalomban Rule of Law crises címen jelen lévő vita egyik fő tanulsága az lehet, hogy megmutatja a dialógusra és az együttműködés eszméjére épülő nemzetközi rendszer, az ún. többszintű alkotmányosság korlátait és lassúságát, másrészt azonban Jean Monnet szellemiségét megidézve megmutatja az Unió válságokon keresztüli fejlődési képességét is. Az uniós struktúra terén ugyanis az uniós intézmények kreatív megoldásokkal rukkoltak elő: a 7. cikk szerinti eljárás előszobájaként megjelentek az Európai Bizottság jogállamisági jelentései, az igazságügyi eredménytábla, az Európai Unió Bíróságának egyre intenzívebben értékorientált ítélkezési gyakorlata és a Tanács és a Parlament által elfogadott, az Unió pénzügyi érdekeit védő kondicionalitási rendelet is, amely az elfogadása óta a hazai hírek vezető témája a felfüggesztett uniós pénzek következtében. Ez utóbbi, vagyis a kondicionalitási rendelet és az értékviták pénzügyi leágazása olyan szintű strukturális újdonságnak tekinthető, hogy joggal érezhetjük azt: az értékvitáknak ismét újabb szakaszába léptünk.

Az írás az NKFIH által finanszírozott PD 138047 kódszámú OTKA projekt keretében készült, amelynek témája az alkotmányozás a többszintű alkotmányosság rendszerében.

Források

Képek forrása:

https://publicatio.bibl.u-szeged.hu/23657/1/PhDkonyvkezirat.pdf

https://www.portfolio.hu/global/20221206/megerositette-az-europai-unio-johet-a-bovites-583688

https://www.skik.hu/static/files/uploads/%C3%A1gi/sg/SG_2022_05_color.pdf

[1] C-294/83. Les Verts kontra Európai Parlament ECLI:EU:C:1986:166, 23. pont.

[2] L. Trócsányi László: The Creation of the Basic Law of Hungary. In: The Basic Law of Hungary. A first Commentary (szerk. Csink Lóránt et. al.). Clarus, Dublin 2011. 15. o

[3] Pl. European Parliament resolution of 5 July 2011 on the Revised Hungarian Constitution  https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-7-2011-0315_EN.pdf?redirect

[4] Európai Parlament: „Situation in Hungary”, 2017/2131 (INL).

[5] Európai Bizottság: Reasoned proposal in accordance with Article 7(1) of the Treaty on European Union regarding the Rule of Law in Poland, COM(2017) 835 final,  https://www.europarl.europa.eu/RegData/docs_autres_institutions/commission_europeenne/com/2017/0835/COM_COM(2017)0835_EN.pdf

[6] Viviane Reding: Hungary and the Rule of Law – Statement of the European Commission in the Plenary Debate of the European Parliament. Elérhető: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/SPEECH_13_324

[7] Trócsányi László: Az alkotmányozás dilemmái – 10 év múltán. Acta Humana 2021. 2. sz. 145. o..

[8] T/11545. Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása, Általános indokolás.

[9] C-156/21. Magyarország v. Európai Parlament és Tanács ECLI:EU:C:2022:97; C-157/21. Lengyelország v. Európai Parlament és Tanács ECLI:EU:C:2022:98.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.