Vajon gazdasági háborút indít a digitális vállalkozások adóztatása?

A digitális szolgáltatások a napi rutinunk szerves részét képezik: reggel ellenőrizzük az e-mailjeinket, a kávé mellé megnézzük, hogy a kedvenc csoportunkban milyen új posztot tettek közzé, eközben elfogadunk jónéhány sütit, elutasítunk jobbnál-jobb feliratkozási lehetőségeket. Délutáni pihenésképpen jöhet pár YouTube videó, amit egy-két reklámblokk megszakításával sikerül végignéznünk. Ezután következnek az online áruházak böngészései, hiszen már napok óta csak annak a telefonnak a reklámját látjuk, amire egyszer utalást tettünk egy üzenetben. Ezzel el is telt 6 óra 54 perc. 

1. – Fotó: Pexels

A szolgáltatások ilyen nagymértékű digitális átalakulása rendkívüli kihívás elé állítja a jogalkotókat adójogi szempontból is. De miért okoz nehézséget a digitális szolgáltatások adóztatása? Milyen megoldásokkal álltak elő az egyes országok? Milyen választ adott mindezekre az USA, ahol a tech cégek jelentős részének a központja van? Vajon fenyeget minket egy gazdasági háború?

A probléma forrása

A digitális gazdaságban az érték (value) gyakran algoritmusok, felhasználói adatok, értékesítési funkciók és ismeretek kombinációjával jön létre. Hogyan kell ezt elképzelni? Egy felhasználó hozzájárulhat az értékteremtéshez azáltal, hogy megosztja a preferenciáit (kedvel egy adott oldalt, értékel egy szolgáltatást, jelzi részvételi szándékát egy eseményen stb.) egy közösségi média platformon. A rendelkezésre álló adatokat a tech cégek később célzott hirdetések formájában bevételszerzésre felhasználják (ezek az ún. AdTech szolgáltatások). De az így keletkezett profit nem feltétlenül a felhasználó vagy épp a hirdetés megtekintőjének országában kerül megadóztatásra, hanem abban az államban, ahol ezen hirdetési algoritmusokat kifejlesztették és ahonnan ezeket alkalmazzák.

A fentiek azt jelentik, hogy a nemzetközi digitális vállalkozások adóztatása során nem veszik kellő súllyal figyelembe az adott állam állampolgárai által az értékteremtéshez nyújtott hozzájárulásokat (keresési előzményeket, kedveléseket stb.).

A jelenlegi adózási szabályok nem kielégítően ismerik fel a nyereség generálásának ezen új módját a digitális világban.

Különösen a felhasználók szerepe marad figyelmen kívül az értékteremtésben. Ennek eredményeként elmondhatjuk, hogy megszakad a kapcsolat az értékteremtés helye és az adófizetés helye között, amely a probléma forrását adja. A következmény pedig az, hogy hagyományos vállalatok általában nagyobb adóterhet viselnek, mint a digitális társaik. Míg az előbbieknek átlagosan 23,2%-os, addig az utóbbiaknak mindössze 9,5%-os adókulccsal kell számolniuk.

Miért sürgős választ találni a kérdésre?

Ha európai uniós viszonylatban nézzük, az ipari termelés növekedésének közel egyharmada már a digitális technológiák elterjedésének köszönhető. 2008 és 2016 között az öt legnagyobb tech cég bevétele, amely e-kereskedelmi szolgáltatást nyújt, évente átlagosan 32% -kal nőtt. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban a teljes uniós kereskedelmi ágazatban a bevételek átlagosan 1% -kal nőttek évente.

A PwC 2020 júliusi jelentéséből láthatjuk, hogy a tíz legnagyobb nemzetközi vállalkozás közül öt a technológiai szektorhoz tartozik a piaci kapitalizáció alapján. [1]

A statisztikai adatok megmutatják számunkra, hogy a digitális vállalatok jóval gyorsabban nőnek, mint a gazdaság többi szereplője, és ez a tendencia a jövőben folytatódni fog. A technológiai újítások exponenciálisan megnövelik a tech cégek jelentőségét a nemzetközi piacon. A COVID-19 világjárvány pedig tovább erősítette a digitális vállalkozások jelentőségét.

Válaszkeresés az Európai Unióban

A digitális gazdaság megadóztatásnak problémáját, és a mihamarabbi megoldás szükségszerűségét az Európai Unió is felismerte, és a megoldás érdekében az Európai Bizottság két javaslatot is kidolgozott. Az egyik a társasági adó átfogó reformja volt [COM (2018) 147 final], a másik pedig egy rövidtávú megoldás, amely kimondottan meghatározott digitális szolgáltatásokat célzott meg [COM (2018) 148 final]. Az utóbbi szabályozási javaslatot egy korábbi írásunkban már elemeztük. A cikk rámutatott, hogy a tagállamok között nincs egyetértés a kérdésben, ezért végül nem született uniós szinten szabályozás. De a tagállamok (és a nem uniós államok is) felismerték a digitális gazdaság adóztatásában rejlő lehetőségeket, ezért egyre több tagállam alkotja meg saját szabályait. Az alábbiakban néhány jellemző példa kiemelésével részletesebben megvizsgáljuk, hogy eddig milyen megoldások születtek.

2. – Célkeresztben a nagy tech-cégek – Fotó: Pexels

Franciaország

Franciaország 2019 júliusában vezette be saját digitális szolgáltatási adóját (továbbiakban: DSZA), amely visszamenőlegesen 2019. január 1-től lépett hatályba. A francia DSZA kétféle digitális szolgáltatásra terjed ki. Az egyik ilyen az ún. „közvetítő szolgáltatások”, amelyek olyan digitális felületet biztosítanak, ami lehetővé teszi a felhasználók számára a kapcsolattartást és az interakciót (pl. social media, sharing economy applikációk).

A másik típus a felhasználói adatokra támaszkodó hirdetési szolgáltatások. Ezek lehetővé teszik a hirdetők számára, hogy célzott reklámüzeneteket helyezzenek el egy digitális felületen a felhasználókról összegyűjtött és az ilyen felület megkeresése során létrehozott adatok alapján. Ez magában foglalja a reklámüzenetek vásárlását és tárolását, felhasználói adatok kezelését és továbbítását is.

Az új adónem viszont nem terjed ki olyan online hirdetési szolgáltatásokra, amelyekben a reklámokat kizárólag a weboldal tartalma alapján határozzák meg,

és amelyek minden felhasználó számára egységesek, más szóval az ún. „kontextuális” hirdetésekre.

A francia szabályozás annyival tágabb az uniós javaslatnál, hogy a DSZA minden olyan gazdasági szereplőre vonatkozik, amely részt vesz a reklám elhelyezésében, és nem csak azokra terjed ki, akik a végső hirdetést közzéteszik.

A DSZA hatálya azonban nem terjed ki az áruk és szolgáltatások közvetlen online értékesítésére, továbbá a fizetős streamingszolgáltatásokra (pl. Netflix), vagy on-demand zenei szolgáltatásokra sem (pl. Spotify)

Az adóalanyok körét a francia jogszabály kettős feltételhez köti:

  1. a digitális vállalkozás éves világszintű összbevétele érje el a 750 millió eurót
  2. a Franciaországból származó bevétele pedig a 25 millió eurót.

Ez alapján a francia szabályozás magasabb árbevételű vállalkozásokat céloz meg az új adónemmel, mint a korábbi, Európai Bizottság által előkészített uniós szabályozási tervezet. Az Európai Bizottság javaslata ugyanis 50 millió eurós bevételi küszöböt határozott meg, melyet az Európai Uniós teljes területén kellett volna elérni, a francia szabályozás pedig csak a Franciaországból származó árbevételből vár el 25 millió eurót.

Az adó mértékét a DSZA a Franciaországban teljesített digitális szolgáltatásokból származó bevétel 3%-ában határozza meg.

3. – Donald Trump az USA elnöke és Emmanuel Macron Franciország elnöke a tech-cégek adóztatásáról tárgyal 2019-ben a G7-csúcstalálkozón Biarritzban – Fotó: Dan Scavino/ Wikimedia Commons

Ausztria

2020. január 1-től Ausztria megadóztatja azon vállalkozásokat, amelyek ellenérték fejében online hirdetési szolgáltatásokat nyújtanak. Az adóalanyok azok a vállalatok, amelyeknek a árbevétele világszinten eléri a 750 millió eurót, emellett az Ausztriából az online hirdetési szolgáltatásból származó bevételeik elérik a 25 millió eurót. Ilyen vállalatok közé tartozik többek között a Facebook, Google és az Amazon. Az adó mértékét az Ausztriában végzett meghatározott digitális szolgáltatásokból származó bevétel 5%-ban állapították meg.

A digitális adótörvény az osztrák belföldi online hirdetési szolgáltatásokra korlátozódik. Ilyen szolgáltatásnak minősül:

  1. amelyet egy osztrák IP-címmel rendelkező felhasználó fogad,
  2. és amelynek tartalma és kialakítása (is) az osztrák felhasználókat célozza meg.

A jogszabály példálózva utal arra, hogy ilyen szolgáltatások lehetnek különösen a szalaghirdetések, és a keresőmotorok által megjelenített reklámok.

Láthatjuk, hogy Ausztria egészen más megközelítést alkalmaz, mint Franciaország. Az adóalannyá válást szintén kettős bevételi feltételhez köti ugyanazon számokat alkalmazva, de az osztrák szabályozás a második feltételt szigorúbban határozza meg. A 25 millió eurós belföldi árbevételnek kifejezetten az online hirdetésekből kell származnia. Ez annak köszönhető, hogy míg a francia adótörvény a szolgáltatások egy szélesebb spektrumát kívánja hatálya alá vonni, addig Ausztria kimondottan az online hirdetések megadóztatására koncentrál, hatálya ezért jóval szűkebb. Végül az adó mértékében is találunk különbségeket, az osztrákok 2%-kal magasabb adót vetnek ki, mint a franciák. Az új adónem várható hatását az osztrák államháztartásra az alábbi táblázat mutatja:

ÉVVÁRHATÓ BEVÉTEL (EURÓ)
202025.000.000
202128.000.000
202231.000.000
202334.000.000

[2]

India

Nemcsak az európai országok foglalkoznak a digitális vállalkozások adóztatásával. 2016-ban India a világon az elsők között vezetett be digitális szolgáltatásokat célzó adót, az ún. kiegyenlítő illetéket (“equalisation levy”), amelynek az adóalanyai azon tech cégek, amelyek nem rendelkeznek állandó telephellyel Indiában (ezek az ún. nem rezidens vállalkozások). Az illetékköteles tevékenységeket szűk körben határozták meg, csak az online hirdetéseket foglalja magában, az illeték mértéke pedig 6% amely az Indiában teljesített, meghatározott digitális szolgáltatásokból származó bevételre vonatkozik.

India 2020 áprilisában kibővítette a kiegyenlítő illeték hatályát („equalisation levy 2.0.”). Az adóalanyok ugyanúgy a nem rezidens vállalkozások. Az illetékköteles szolgáltatások körét azonban rendkívül tágan fogalmazták meg, lényegében valamennyi e-kereskedelmi tevékenységre vonatkozik, az adó mértékét pedig 2%-ban határozták meg, amely az Indiában kínált digitális szolgáltatásokból származó bevételeket terheli.

Ezzel létrejött egy két elemből álló szabályozás, amelynek értelmében 6%-os illeték vonatkozik az online hirdetésekre, és 2%-os a digitális szolgáltatások széles skálájából származó bevételekre. Így az indiai szabályozás európai digitális szolgáltatási adókhoz képest sokkal szélesebb körű. További jellegzetessége, hogy

kifejezetten mentesíti a hazai vállalkozásokat.

Az illeték célja (ahogy nevében is megfigyelhető) annak biztosítása, hogy a nem rezidens digitális szolgáltatók megfizessék az adó megfelelő részét az indiai digitális piacon keletkező bevételek után.

Az indiai szabályozás kiterjedtségét mutatja az alábbi táblázat is:

A jogszabály hatályaIndiaFranciaországAusztriaUSA
online hirdetések
platformszolgáltatások
AdTech szolgáltatások
tartalomszolgáltatások
saját áruk értékesítése
oktatási szolgáltatások
szoftver mint szolgáltatás (SaaS)
felhőszolgáltatások
pénzügyi szolgáltatások

[3]

Az USA válaszol

Az Amerikai Egyesült Államok nem fogadta kitörő lelkesedéssel az új szabályozásokat.

Az Egyesült Államok szerint a francia adó igazságtalanul célozza meg az egyes amerikai multinacionális vállalatokat. Robert Lighthizer az USA korábbi kereskedelmi képviselője szerint a vámokkal való fenyegetés célja az, hogy más országokat visszatartson a hasonló lépések megtételétől. Lighthizer arra is figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államoknak szándékában áll megvizsgálni Ausztria, Olaszország és Törökország által már bevezetett digitális adókat is.

3. – Robert Lighthizer az USA kereskedelmi képviselője – Fotó: Wikimedia Commons
Egyes amerikai politikusok még tovább mentek és állították, hogy a digitális szolgáltatások adója nem csak a tech cégeket, hanem magukat az amerikai munkavállalókat is veszélyezteti.

A digitális szolgáltatások adója, amelyet Franciaország és más európai országok követnek, egyértelműen protekcionista és tisztességtelenül célozza meg az amerikai vállalatokat olyan módon, amely az Egyesült Államok munkahelyeibe kerül és árt az amerikai munkavállalóknak

(szerző ford.) – állította Charles E. Grassley szenátor, Iowa republikánus és Ron Wyden, Oregon demokrata képviselője.

A DSZA-ra válaszul a Trump-kormányzat azzal fenyegetett, hogy 100%-os behozatali vámot vet ki 2,4 milliárd amerikai dollár értékű francia termékre, többek közt sajtokra, pezsgőkre, sminkekre és kézitáskákra. Az amerikai és francia kormány 2020 januárjában ideiglenes fegyverszünetet írt elő a kérdésben: a franciák vállalták az adó beszedésének felfüggesztését, az amerikaiak pedig a vámtarifák bevezetésének elhalasztását 2020 decemberéig.

Ezt követően, a digitális szolgáltatások adójával szembeni heves ellenálláshoz képest hirtelen fordulatként, 2021. január 7-én Lighthizer bejelentette, hogy továbbra is határozatlan időre felfüggesztik a körülbelül 1,3 milliárd dollár értékű francia importárukra kivetett vámot. Franciaország viszont 2021-ben már nem tervezi elhalasztani az adó beszedését.

India esetében Lighthizer, az USA kereskedelmi képviselője jelentésében megállapította, hogy a kiegyenlítő illeték két szempontból is diszkriminatív:

  • diszkriminálja az amerikai tech cégeket, mert kifejezetten kizárja a hazai (indiai) tech cégeket
  • nem terjed ki a nem digitális szolgáltatók által nyújtott azonos szolgáltatásokra.

A jelentést követően konkrét gazdasági lépésre egyelőre még nem került sor, de a korábbi kijelentéseiből láthatjuk, hogy az USA nem fogja szó nélkül tűrni elsősorban az amerikai vállalatokat érintő diszkriminatív szabályokat, és kész gazdasági lépéseket tenni a védelmük érdekében.

Konklúzió

A digitális szolgáltatások megadóztatásával kapcsolatos kérdések rendezése egyre égetőbb feladat a politikai döntéshozók számára. A COVID-19 világjárvány pedig tovább gyorsítja a folyamatokat, hiszen a gazdaság helyreállításával kapcsolatban rengeteg kiadás keletkezik az országok államháztartásában. Éppen ezért igyekeznek megragadni minden olyan lehetőséget, amellyel a bevételi oldalt növelni tudják. Láthattuk Ausztria esetében, hogy 2021-ben már 28 millió eurós bevételt várnak ettől az adónemtől úgy, hogy az adóköteles szolgáltatások körét rendkívül szűken határozták meg. Egy kiterjedtebb DSZA – mint például a francia, vagy az indiai megoldás – még nagyobb bevételt jelenthet. Ezért egyre több állam vezeti be saját digitális adóját, az OECD-államok fele tett már javaslatot vagy fogadott el jogszabályt a digitális adóról.

Azonban a fent bemutatott példákból is látszik, hogy még az Európai Unión belül is rendkívül sokféle megoldást vezettek be az országok, akár az adóalanyok, akár az adóköteles szolgáltatások tekintetében. Ez a nagyfokú diverzitás megterheli a digitális vállalkozásokat, hiszen különböző országokban, különböző feltételeknek kell megfelelniük. Emiatt lehetséges forgatókönyv, hogy az ezzel kapcsolatos többletköltségeiket – közvetett módon – a fogyasztókra fogják áthárítani.

A problémát az Európai Bizottság is felismerte, és 2021. január 18-án nyilvános konzultációt indított az európai digitális illeték („digital levy”) kérdésében, amelynek célja a tisztességes és egységes adózási rendszer kialakítása.

A javaslat végső formájának az elkészítésére 2021. júniusi céldátumot tűztek ki.

Az uniós szintű megoldás hasznos, de nem elégséges megoldás a probléma kezelésére. Az OECD jelenleg több mint 130 országgal folytat tárgyalásokat egy átfogó nemzetközi digitális adórendszer kiépítéséről. A nemzetközi szervezet szerint a megállapodás a 2021-es év közepére várható. Viszont az USA-nak az egyre erősödő elhatárolódása a digitális üzleti modellek adóztatásáról szóló párbeszédtől kérdésessé teszi az ezzel kapcsolatos nemzetközi konszenzus megalkotását. A konszenzus hiánya, a már meglévő ellentétek, és az USA által tervezett büntetővámok kivetése pedig könnyen egy kereskedelmi háború kirobbanását eredményezhetik, amely a jelenlegi törékeny gazdasági helyzetben rövid és hosszútávon is súlyos következményekkel járna.

Az írás az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült,
melyet a Baker McKenzie és a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatott.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék

A borítókép megtalálható itt.

Az 1. kép megtalálható itt.

A 2. kép megtalálható itt.

A 3. kép megtalálható itt.

A 4. kép megtalálható itt.

[1] Ezen merőszám gyakorlatilag azt mutatja meg a befektető számára, hogy a piac árazása alapján mennyit ér a társaság az adott pillanatban.

[2] A táblázat forrása: Bundesministerium für Finanzen 132/ME XXVI. GP – Ministerialentwurf – Vorblatt und Wirkungsorientierte Folgenabschätzung 1. oldal 

[3] A táblázat forrása: Office of the United States Trade Representative Executive Office of the President: Section 301 Investigation Report on India’s Digital Services Tax 2021. január 6. 24. oldal 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.