Védő voltam

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó törvénymódosítása volt a tömeges bevándorlás kezelését célzó törvénycsomag, amelynek alapján büntetőjogi felelősséggel tartozik 2015. szeptember 15. napjától az a személy, aki a szerb-magyar határon felállított határzárat tiltott módon átlépi, megrongálja, vagy az azzal kapcsolatos építési munkát akadályozza. Az új tényállások beépítése a Btk.-ba meghatározó szerepet tölt be Magyarország mindennapjaiban, különösen a Szegeden szolgálatot teljesítő bírák, ügyészek, rendőrök valamint a védők munkája során.

Kirendelt védőként irodánk is lehetőséget kapott arra, hogy aktívan bekapcsolódjon ezekbe az ügyekbe, amelyek új kihívások elé állítottak minket már az első alkalomtól kezdve. A továbbiakban a középpontba kerülő téma magyar jogszabályi környezetben való elhelyezését követően a személyes tapasztalataimat, benyomásaimat, sőt nem egyszer előbújó érzelmeimet szeretném megosztani az olvasókkal.

Ezekre a bűncselekményekre a média kiemelt figyelmet fordított és nap mint nap friss adatokkal látott el minket, ám a legtöbbször szenzációhajhász napilapok foglalkoztak a témával, nem feltétlenül pontos információt szolgáltatva a lakosságnak.

Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény lehetővé teszi, hogy a külső határ szerinti határvonaltól, illetve a határjeltől számított

korábbi 10 méteres sáv helyett, jelenleg 60 méteres sávja

az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmények építése, telepítése és üzemeltetése, valamint honvédelmi, nemzetbiztonsági, katasztrófavédelmi, határőrizeti, menekültügyi és idegenrendészeti feladatok ellátása céljából a törvény szerint igénybe vehető.

Az államhatárt – a törvényben meghatározott kivételekkel, alapvetően – a forgalom számára megnyitott, a forgalom jellegének megfelelő közúti, vasúti, vízi vagy légi határátkelőhelyen vagy a határátlépési ponton, ellenőrzés mellett szabad átlépni, továbbá az átlépés során be kell tartani az átlépéssel összefüggő jogszabályi rendelkezéseket és a határátkelőhely rendjét.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

A Büntető Törvénykönyvünk a módosítást követően

új bűncselekményként szabályozza a határzár tiltott átlépésének bűntettét,

amely szerint bűnös, aki Magyarországnak az államhatár rendje védelmét biztosító létesítmény által védett területére a létesítményen keresztül jogosulatlanul belép.

Mindezek alapján 2015. szeptember 15. napjától kezdődően a Szegedi Járásbíróság előtt – tekintettel arra, hogy a törvény kizárólagos illetékességgel jelölte ki a szegedi bíróságot – több száz olyan migráns személyt vontak felelősségre, aki illegálisan, úti okmányok nélkül a felállított kerítésen, illetve gyorstelepítésű drótakadályon, azaz a határzáron keresztül léptek be Magyarország területére.

A büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) lehetővé teszi, hogy az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történő

kihallgatásától számított harminc napon bíróság elé állítsa.

Erre akkor kerülhet sor, ha az adott bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, az ügy megítélése egyszerű, a bizonyítékok rendelkezésre állnak, valamint ha a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte. Beismerő vallomás hiányában tettenérés esetén is sor kerülhet bíróság elé állításra.

A bíróság elé állítás jogintézménye a köztudatban gyorsított eljárásként ismert, hiszen gyakorlatilag a kihallgatást követő három napon belül – amíg az őrizetbe vétel határideje le nem telik – le is zajlik a bírósági eljárás. Azonban itt azt is meg kell jegyezni, hogy ez eljárásjogi szempontból nem újdonság, hiszen más bűncselekménynél is lehetőség van a bíróság elé állításra, általában évente csak egy-két alkalommal találkozik védő ilyen eljárástípussal a praxisában, például járművezetés ittas állapotban vétségének elkövetése esetén vagy egy áruházi lopás tettenérése esetén.

A „migráns-perek” nemcsak ebből a szempontból rendkívüliek, hanem a védő számára is mindenképpen kihívás, hogy az egyszerre elfogott 20-30, sőt néha

több mint 40 ember nyomozó hatóság előtti kihallgatása szinte egy nap leforgása alatt megtörténik.

Szemben egy átlagosnak mondható rendőrségi kihallgatással, itt sorozatban történik a gyanúsítottak kihallgatása, ami sokkal nagyobb odafigyelést és koncentrációt igényel a védőtől, hiszen meg kell próbálnia egyéniesítenie az egyes eseteket.

Tovább nehezíti a védő feladatát, hogy a terhelttel másképpen alakul a kommunikáció ezeknél a bűncselekményeknél, mint a „szokványos” deliktumoknál. Nincs közvetlen kérdés és válasz, mivel az egy harmadik személyen: a tolmácson keresztül történik. A Be. alapján pedig kötelező a védő részvétele abban az esetben, ha a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri. Természetesen a tolmács azt továbbítja a védő irányába, amit a terhelt mond és fordítva, azonban mégis sokkal nagyobb figyelem kell a felek részéről, hogy minden fontos részlet ismertté váljon a védő előtt is.

Az elkövetők nem beszélik a magyar nyelvet, a többségében iraki, szír, afgán, valamint koszovói állampolgárok kihallgatásához kellett kurd, arab, pastu, dari vagy albán nyelven beszélő tolmács közreműködését igénybe venni. Sokszor a különböző nyelvjárások miatt akadozott a kommunikáció, és mivel a terhelt alapvető joga az anyanyelvén való részvétel az eljárásban, valamint, hogy értse az eljárás nyelvét, minden esetben a megfelelő nyelvet beszélő és értő tolmácsot kellett kirendelni az adott ügyben.

A nyomozó hatóságnak sem volt mindig egyszerű feladata, hiszen konkrét esetben az afrikai Eritreából érkezett védencünk az arab nyelvet is jól beszélte, társa viszont az Eritreában hivatalos tigré nyelven értett csak. Arab nyelvű tolmácsot könnyebb találni, azonban

kihívás volt a hatóság részéről felkutatni Magyarországon azt a tolmácsot, aki beszéli a tigré nyelvet

és vállalta is a tolmácsolást a nyomozati és bírósági szakban is.

Mivel a magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érhet hátrány, az eljárás során keletkezett iratok anyanyelvre fordításának lehetősége is biztosítva volt a terheltek számára. Általánosságban elmondható, hogy a terheltek sem a nyomozati szakban, sem pedig a bírósági eljárásban nem kérték az iratok lefordítását, mondván, hogy úgysem tudnak vele mit kezdeni, így elfogadták és elégségesnek tartották a tolmács fordítását.

Kérdésként az merülhet fel, hogy a védői feladatok sorába hogyan illeszkednek azok a speciális körülmények, amelyek ebben az új helyzetben adódtak.

A határzárral kapcsolatos bűncselekmények elkövetői rendszerint migráns személyek, akik egy

jobb és biztonságosabb élet reményében indulnak útnak hazájukból

és próbálnak, illetve próbálnának szerencsét Európában. A magyar határon ilyen formában és módon történő, illegális átjövetelt a hatályos magyar büntetőjog szankcionálja.

A határzár tiltott átlépésének bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy jellemzően alternatív büntetésként a kiutasítás, mint önálló büntetés kiszabására került sor. A bírák megítélése szerint a büntetési célok eléréséhez ez is elegendő. Az általam ellátott ügyekben megfigyelhető volt, hogy a törvényi minimum határán mozgott a bíróság a büntetés kiszabása során, általában 1 vagy 2 év időtartamra utasították ki a terhelteket Magyarország területéről.

Nyilvánvaló, hogy az egyes esetek rendkívüli hasonlóságot mutattak, ebből adódóan születtek sokszor hasonló ítéletek is. Az azonosság miatt pedig

a védő egyik legfontosabb feladata volt az egyéniesítés,

kiemelni az adott ügyben az egyedi tényeket és vonásokat, valamint megtalálni azokat a mozzanatokat, amelyeket enyhítő körülményként értékelhetett a bíróság.

Előfordult adott esetben, hogy a bíróság a legenyhébb büntetést szabta ki védencemmel szemben, pedig a terhelt vallomásából sem a nyomozati szakban, sem pedig a bíróság előtti kihallgatása alkalmával nem derült ki, hogy önként ment oda a határ mellett szolgálatot teljesítő rendőrökhöz. A védelem részéről azonban kiemelésre került, hogy az elfogásról készült rendőri jelentés tartalmazta azt a tényt, hogy a terhelt a rendőrök észlelésekor maga ment oda és kért további útmutatást tőlük. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a büntetés kiszabása során, hogy a vádlott „önként feladta magát.”

A migránsok annak érdekében, hogy hazájukból Európába jussanak többnyire embercsempész „segítségét” veszik igénybe, és nem ritka, hogy

több ezer dollárt fizettek egy-egy ilyen útért.

Kiszolgáltatott helyzetük az embercsempészeknek valódi aranybánya, hiszen ezek az emberek szinte bármennyit képesek kifizetni annak érdekében, hogy okmányok nélkül eljussanak a célországba. Mire hozzánk, Magyarországra eljutottak, pénzük alig, vagy egyáltalán nem maradt.

Az elfogásukat követően kerülnek a nyomozó hatóság elé, ahol fény derül a migráns személy hazájának elhagyásának indokaira. A háborús helyzet,

az Iszlám Állam pusztítása a legtöbb esetben a kiváltó oka annak, hogy útnak indulnak.

Azonban mindezen adatok jegyzőkönyvezése csupán bemondás alapján történik, hiszen néhány személy kivételével a terheltek nem rendelkeztek semmilyen okmánnyal, vagy azért mert nem is kaptak a hazájukban iratokat, vízumot, útlevelet, vagy azt a több országon át tartó út során eldobták, elhagyták vagy éppen az embercsempészek elvették tőlük.

Többnyire felnőtt férfiak érkeznek, azonban nem egyszer láttunk már példát arra is, hogy fiatalkorúak, fiatal felnőttek, sőt nők és gyerekek jöttek át illegálisan a határon. A kihallgatások során hallhattunk megható, különleges történeteket is, amelyek óhatatlanul megérintik az eljárásban résztvevőket is. Itt említeném meg azt a védencemet, aki a szerelmét kutatva indult útnak Szíriából, próbált eljutni hozzá Németországba, hogy újra egy család lehessenek. Betekintést kaptunk tőle az egész életükbe, az útra kelés indokaira és a szerelmük történetére is.

Természetesen ezek a felvett jegyzőkönyvből ritkán derülnek ki, hiszen a leírt szöveg nem tükrözi a könnyeket, a szomorú arcot, a félelmet, vagy éppen a nevetést, a hálát a többnapos éhezést követően kapott ételért.

Számos esetben fordult elő az is, hogy családok bújnak át a kerítésen, gyermekekkel együtt. Amennyiben kisgyermek is van a szülőkkel, a hatóságok igyekszenek együtt tartani lehetőség szerint a családot, hiszen senkinek sem érdeke, hogy szétszakítsák őket. Konkrét esetben merült fel, hogy a családfő férfi kiutasításra ítélése után a vádlott – és így a védelem is – azért nem fellebbezett, mert jogerős ítélet hiányában a feleségétől és gyermekétől különböző, másik helyen került volna elhelyezésre.

Védőként természetes, hogy a védencem érdekeit és akaratát tartom szem előtt, ebben az ügyben pedig

az volt a legfontosabb, hogy a család „együtt maradhasson,”

vagyis, hogy egy helyen tartsák őket fogva a továbbiakban, hiszen az ítélet kihirdetését követően jóllehet a bűnügyi őrizet megszűnik, azonban az elítéltek nem távozhatnak szabadon a bíróság épületéből, idegenrendészeti őrizetben maradnak mindaddig, amíg a kiutasítás végrehajtására sor nem kerül.

Mindenképp problémaként értékelhető véleményem szerint, hogy az idegenrendészeti őrizet meddig tart még az ítélet meghozatala után. Az idő múlásával már megtörtént az is, hogy az ítélethirdetést követő 30-40. napon, tolmács közreműködésével kerestek meg azzal, hogy adjunk választ arra a kérdésre,

mikor „szabadulhatnak” Magyarország területéről.

Számtalan esetben megköszönték a tolmácsnak és a védőnek is közreműködését az eljárásban, hiszen ez a két személy volt, aki „végigkísérte” őket a felelősségre vonás során, de többször a bíró méltányos ítéletéért is hálásak voltak.

2015. október 8-a óta már nem csak a Szegedi Járásbíróság, illetve Törvényszék illetékes ezekben az ügyekben, hanem a Pécsi, valamint a Zalaegerszegi Járásbíróság és Törvényszék elé is kerülnek ügyek, a törvényben meghatározott esetekben.

Úgy gondolom, hogy

akik részt vehettek ezekben az ügyekben, – bármelyik oldalon is – történelmet írtak.

A konklúzió és a további következtetések levonása azonban már nem a mi feladatunk, az eredményeket már a jövő történészeinek kell értékelnie.

Az írás az Ars Boni 2015-ös cikkíró pályázatára készült.

Fábián Dorina

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek

  2007. évi LXXXIX. tv. 2012. évi C. tv. 1998. évi XIX. tv.

A képek forrásai: itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.