A szamurájkardos beteg és a kényszergyógykezelés

Kényszergyógykezelés. Ez jut először a legtöbb ember eszébe ha arról van szó, mit lehet csinálni a mentális betegekkel, ha azok bűnt követtek el. Figyelembe kell venni, mit rejtenek a jogszabályok, mi mentén kell eligazodni, ha egy bűnelkövető tekintetében felmerül valamely mentális betegség diagnózisa, ami ezt indokolná.

Az alábbi cikkben egy általam kiválasztott izgalmas ügyet kívánok bemutatni, amely jól példázza, hogy mi történik a büntetőeljárás során azzal az elkövetővel, aki kórós elmeállapota miatt nem büntethető. Milyen szereplők vesznek részt az eljárásban? Mi történik az ítélet után? Ezekre a kérdésekre választ keresve fogjuk végig járni a büntetőpolitika befolyásolta igazságszolgáltatás rendszerének fátyolos elvi és gyakorlati kérdéseit.

Mit mond a Büntető Törvénykönyv?

A Btk. az intézkedések közé sorolja többek között a kényszergyógykezelést, ami meghatározza azt mi mentén kell bírálni egy egyedi esetet. Eszerint a kényszergyógykezelést kell elrendelni

• olyan személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntethető cselekmény elkövetőjével szemben, ha az
• elkövető elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető
• és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni,
• feltéve ha büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kéne kiszabni.[i]

Mindezek alapján jogosan merülhet fel a kérdés egyesekben, de vajon honnan is tudjuk kire vonatkozik eme szabály. Ha felmerül a mentális betegség lehetősége az elkövető tekintetében, a sértett, az elkövető családtagjai, esetleg a szemtanúk elmondásából, úgy az ezt vizsgáló szakvéleménynek az előterjesztését fogja elrendelni a bíróság.

Az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint, az igazságügyi szakértő, megbízás vagy kirendelés alapján jár el. Ezt a kirendelő hatóság, mint a bíróság, ügyészség, vagy a rendőrség tudja eszközölni. Elvégzi a szakvéleményhez szükséges vizsgálatokat, megírja a szakvéleményt.

Olyankor van rá szükség, amikor különleges szakértelmet igénylő tényt, vagy egyéb körülmény megállapítását igényli az ügy, amit egy szakértő nélkül nem lehetne megállapítani.[ii]

Mi vár arra, akivel szemben kényszergyógykezelést rendelnek el?

Mint már említettem a cikk elején, többek úgy gondolják, jobban járnak, ha színlelik a mentális betegséget, úgy enyhébb büntetést kapnak. Az is vonzó lehet külső szemeknek, ha nem kell börtönbe menni, hanem inkább egy olyan intézetbe ami várhatóan olyan lesz mint egy kórház. Tévednek ezek az emberek.

Sok tévhit és sztereotípia van, volt és lesz a kényszergyógykezelés eljárásáról, viszont az kiemelendő, hogy senki nem jár jobban, ha tévesen viszik be az Igazságügyi Megfigyelői és Szakértői Intézetbe (a továbbiakban: IMEI).

Történetünk

A történeti tényállás az esetünkben a következő: egy faluban, szomszédságban élő két férfi, akik közül az egyik paranoid skizofréniában szenved, amiről mindenki tudott, beleértve az érintett szomszédját is. De az éveken keresztüli jó szomszédsági viszony feledésbe merült, mikor a feljelentett eset előszeleként megromlott a kapcsolat. Majd egy napfényes délután a sértett a háza verandáján egy hokedlin ülve épp fogyasztotta ebédjét, mikor a már említett mentálisan beteg szomszédja egy szamurájkarddal a háta mögé osont és azzal lecsapott. A sértett kitérésének köszönhetően nem keletkezett komolyabb sérülése. A sértett ezután bemenekült a házába, ahol megvárta, hogy a támadó elmenjen, ezután pedig értesítette a támadásról a hatóságokat.

Életveszély? Ölési szándék? – Hogyan és mi szerint ítélte meg a bíróság?

Az esetet úgy ítélte a bíróság, hogy a támadó a sértett életére szeretett volna törni. Mivel a támadás létfontosságú szervet érintett – ez esetben a felsőtestet, ahol köztudomású, hogy létfontosságú szervek vannak. Eszköznek továbbá szamurájkardot használt, ami képes az emberi élet kioltására. Fontos kritérium, hogy a  sértés esetén halálos eredmény bekövetkezésével reálisan kell számolni. Tényállásunkban ha a sértett nem tudott volna kitérni a támadás elől, akkor bizonyára súlyosabb eredménnyel kellett volna számolni. A bíróság az elkövető kóros elmeállapota miatt kényszergyógykezelést rendelt el.[iii]

Az ítélet után

A kényszergyógykezelést – amint már említett – az IMEI-ben kell végrehajtani. Folyamatos felügyelet és pszichiátriai gondozás alatt vannak a betegek, így amikor letelik a bekerülésük napjától számított hat hónap, a főigazgató főorvos ajánlásával 30 nap adaptációs szabadságra bocsájthatják.[iv] Ez a módszer kívánja a társadalomba beilleszkedést, a szó szerinti adaptálódást elősegíteni. Bár felmerülhet a kérdés, ezt minden esetben egy alkalmazható gyakorlatnak tekintsük? Mivel ha egy stimulált szituációban, stabil állapotot mutat az intézetbe bekerült személy, az garancia, hogy a hangos-színes-zajos külvilágban hogyan fog viselkedni, mondhatni kétes. Bár feltehetőleg az orvosi gyakorlat és odafigyelés erre is kitér.

Tehát azzal a bűnelkövetővel, aki kóros elmeállapota miatt nem büntethető – mivel hiányzik a beszámítási képessége – a bíróság kényszergyógykezelést rendel el. A büntetést az IMEI-ben kell végrehajtani. Végeredményben felmerül, hogy aki láttán az ítéletet adók kérdőn emelik a kezeiket, az egy olyan intézetbe kerül, ahol biztosan megkap minden az egészséges élethez és gyógyuláshoz szükséges ellátást, mivel a beteget nem büntetni, gyógyítani kell.

Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források