Tudta? A plakátkampány az etnikai profilalkotás tökéletes példája

„Tudta? Tavaly másfél millió illegális bevándorló érkezett Európába. Tudta? A párizsi merényletet bevándorlók követték el. Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban. Tudta? A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában.” Igen, mindenki tudja, hiszen nem nagyon van olyan plakátfelülete az országnak, ahol ne ezeket a mondatokat olvashatnánk. De vajon azt ki tudja, hogy az ezen állítások közötti sugalmazott ok-okozati összefüggés nem állja meg a helyét? És azt, hogy a bevándorlókkal szembeni előítéleteknek az egész társadalomra kiterjedő terjesztése a hatalmi helyzet kihasználásával etnikai profilalkotást valósít meg? 

sziria

Az etnikai profilalkotás problémáját és annak feloldási lehetőségeit korábban A diszkrimináció tilalma működésben című cikkemben már elemeztem, azonban a közelmúlt eseményei új megvilágításba helyezték ezt a jelenséget. Az etnikai profilalkotás lényege, hogy szembetűnő külső ismertetőjegyek alapján bármely olyan szerv, amely jogosult tényleges hatalom gyakorlására, egy meghatározott társadalmi csoportra szűkíti le bizonyos bűncselekmények – jelen esetben a terrorizmus és a nőkkel szembeni erőszak – kapcsán a lehetséges elkövetők körét. Önmagában ez nem jelentene gondot, ha a kiválasztás nem etnikai-faji jellemzők alapján történne.

A módszer szükségszerű eleme a jogellenes általánosítás, illetve a sztereotípiák intézményes alkalmazása, amellyel gyakorlatilag kriminalizálják az érintett társadalmi csoportot.

Ez alapjogi jogsérelmet, az egyenlő bánásmód követelményének súlyos megsértését eredményezi. Az emberi jogok sérelmén túl azonban egy gyakorlatban érezhető hatása is van az etnikai profilalkotás térnyerésének.

A társadalom többsége, illetve az etnikai profilalkotással érintett kisebbség között, valamint a hatóságok és a kisebbségi csoportok között állandó feszültség alakul ki,

ami e csoportok egymás iránti bizalmát is aláássa. Ez pedig túlkapásokhoz és felesleges összecsapásokhoz vezet, amelyeket meg lehetne előzni azzal, ha nem a különböző kultúrával rendelkező csoportok közötti különbségekre, hanem arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy milyen módon lehetne feloldani az előítéletekből származó ellentéteket.

Az etnikai profilalkotás gyakorlati következményeinek bemutatására példaként szeretném említeni az Amerikai Egyesült Államokban nemrég történt eseményeket. 2016. július 5-én, majd 6-án két fekete férfit öltek meg több lövéssel amerikai rendőrök, miután „gyanúsan” viselkedtek az ellenőrzés során. 2016. július 7-én egy feketékkel szembeni erőszakkal kapcsolatos békés tüntetés végén egy fekete férfi tüzet nyitott, megölve öt rendőrt, megsebesítve hét másikat és két járókelőt. Mindhárom esemény a faji ellentétek kiéleződésének tünete, amely az igazságszolgáltatási rendszer egészét átitatja. A kérdés csak az: szeretnénk-e, hogy Magyarországon is általánossá és mindennapossá váljanak a hasonló incidensek.

September 10, 2015
September 10, 2015

Évről évre a világ minden táján számos próbálkozás történik az etnikai profilalkotás visszaszorítására, azonban a jogi eszközök csak utólagos kárpótlást tudnak biztosítani. Éppen ezért a megelőzésre kellene koncentrálni, ami talán pont ott kezdődik, hogy egy állam központi hatalmának egyik letéteményese, a kormány, ne tűzze ki célul azt, hogy egy háború elől menekülő, eleve kiszolgáltatott társadalmi csoport elleni gyűlöletre buzdítja a többségi társadalmat.

A társadalmi ellentétek leküzdése terén nagyon fontos szerepe van a társadalmi párbeszédnek, hiszen a probléma kulcsa az lehet, hogy a különböző csoportok megértsék egymást és megtanuljanak egymást nem zavarva, nyugalomban élni.

Ez azonban csak akkor működhet, ha a hatalmi szereplők nem generálnak és terjesztenek feszültséget a társadalmi csoportok között.

Ahelyett, hogy az „Oszd meg és uralkodj!” elv intézményesülne, az alkotmányos alapjogok védelmének kellene előtérbe kerülnie, aminek érvényesítésére mind az Európai Unió, mind pedig Magyarország kötelezettséget vállalt.

171800_600

A fent említett korábbi cikkemben felvázoltam egy olyan megoldási módszert, amelyet az ír bűnüldöző hatóságok alkalmaznak, és minden szempontból példaként szolgálhat az etnikai profilalkotás elleni fellépésre. A módszer az egyik legfontosabb hatalomérvényesítő hatóság, a rendőrség köreiben állít fel olyan követelményrendszert, amely a diszkrimináció tilalmának érvényesülését segíti elő. Lényegében egy kötelező képzést tartalmaz, amely többek között a következőket foglalja magában:

  • annak megértése, hogy valamennyien képesek vagyunk másokat sztereotipizálni, kiközösíteni és marginalizálni;
  • a sztereotípiák, előítéletek és feltételezések elemzése és annak tudatosítása a résztvevőkben, hogy hatalommal rendelkeznek, illetve hogy az előítéletek és e hatalom együtt hogyan vezethet megkülönböztetéshez;
  • a különbözőségek felismerése, elismerése és tiszteletben tartása;
  • interkulturális kommunikációs készségek.

Feltétlenül kiemelendő, hogy a stratégia kidolgozására Írországban azért volt szükség, mert a jelentős bevándorlási hullám miatt a társadalom korábban jellemző homogenitása megszűnt. A világ minden tájáról folyamatosan érkeztek bevándorlók az országba, amelynek hatására szükség volt a rendőrségi stratégián változtatni az interkulturális konfliktusok megelőzése érdekében. Ugyanez a jelenség megy végbe Magyarországon is, így itt is égető szükség lenne a problémák megfelelő irányú kezelésére és célravezető módszerek kialakítására, különösen központi szinten.

Vitathatatlan tény, hogy a megnövekedett bevándorlási hullám kezelendő problémát jelent Európa számára, és az is egyértelmű, hogy a megoldás még várat magára. A sok kérdés ellenére azonban valami biztos: a megoldás csak Európa valódi összefogásával található meg. 2016. október 2-án mindenki felteheti magának a kérdést, hogy szeretne-e valódi megoldást erre a problémára, és mit tart megfelelő eszköznek ennek megvalósítására. Egy dolog azonban biztos: a gyűlölet semmilyen körülmények között nem jelent megoldást, ahogy azt a történelem során már számos tragikus példa bizonyította. Anélkül, hogy az előbbi kérdésben véleményt formálnék, azt mindenképpen kijelenthetem, hogy

nem szeretnék olyan államban élni, ahol mindennapos feszültség, félelem és társadalmi ellentétek uralkodnak.

Simon Emese Réka

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon!

Képek: inneninnen és innen

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.