A Kúria elnöke az Ügyvédvilág.hu-nak adott interjúban ad alapos összegzést arról, milyen hatással volt az európai uniós csatlakozásunk a magyar bírói rendszerre.
Ha az Európai Unió, illetve annak jog- és intézményrendszere, valamint a hazai bíróságok elmúlt tízesztendős „kölcsönhatását” vizsgáljuk, talán érdemes egy általános megközelítéssel kezdeni: tudniillik azzal, mennyire, mennyiben európaiak a magyar bírák?
Kétfelől kell megvizsgálni ezt a kérdést. Ma Magyarországon háromezer európai bíró dolgozik, 2004-es közösségi csatlakozásunk óta a hazai hivatásrend minden tagja egyben az Európai Unió joganyagának is az alkalmazója, amikor ítélkezik. Ez a tagságunkból fakadó, magától értetődő megközelítés. Ám, ha az a kérdés, mennyire lelkesen alkalmazzák a bírák az EU közös jogát, már árnyaltabb a kép. Azt nehéz megállapítani az elmúlt tíz év ítéleteiből, hogy inkább a közös európai vagy a nemzetállami joganyagra támaszkodtak-e a bírák, de tény: sokan figyelemmel kísérik a közösségi jogot. Miközben persze az is igaz, hogy eltérő megközelítésekkel találkozhatunk a bírák között, személyiségüktől, habitusuktól függően. Ám a mérleg nyelve lassan elbillenni látszik, mivel a tagállami szabályozások, így a miénk is egyre több területen illeszkedik az EU-s joghoz, mint például a gazdaság, illetve a környezet- vagy a fogyasztóvédelem. Vannak persze olyan alapkérdések, mint az állami büntetőpolitika, amelyekben a tagországok – integritásuk megőrzése érdekében – ragaszkodnak az önálló joggyakorlathoz. A mögöttünk lévő évtizedes tapasztalat alapján ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy magas szintű jogászi munka elképzelhetetlen az EU-jog ismerete nélkül. Aki bírói hivatását igényesen akarja gyakorolni, annak a nemzeti jogforrási rendszereken túl az uniós szaktudásra is szüksége van. Bár többnyire továbbra is a bírák szakmai érdeklődésén múlik az uniós jogi aktivitás, mivel maguk a problémák kezdenek egyre hasonlóbbá válni, az uniós joganyagon felnőtt nemzedék már igencsak hasonlóan látja ezeket az ügyeket.
Mennyire domináns ez a fejlődési irány, visszatükröződik-e a számadatokban is?
Mindenképpen, s elég határozottan. Belső, intranetes adatbázisunk a Kúria, illetve jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság, valamint a táblabíróságok jogerős döntéseit tartalmazza 1992-től napjainkig, ami nagyjából háromszázezer körüli adatot jelent. Ugyanezen időszakra vonatkozóan az „európai” keresőszóra 6817 találatot ad ki az adatbázis. Az említett találatok java, egész pontosan 6367 határozat 2004-től kezdődően született, tehát az uniós tagságunkhoz kapcsolódik. Az elmúlt két és fél évben meghozott 18 ezer kúriai határozatból pedig ezerben fordul elő az „európai” szó. Mindebből egyértelműen kiderül, hogy a közösségi jog erősen áthatja a hazait. Az európai uniós jog hazai alkalmazását témák szerint is érdemes górcső alá venni; ezek tárháza rendkívül széles, felsorolásuk a teljesség igénye nélkül is bőséges: illegális hulladékszállítás, munkaviszonnyal, prémiumkifizetéssel, tartózkodási engedéllyel, fiktív számlázással, fordított adózással, innovációs járulékkal, csődegyezséggel, vámmal és a különadókkal, valamint adóigazgatással, továbbá az agrártámogatással, közbeszerzéssel kapcsolatos ügyek. Általában megfigyelhető, hogy – ha nem is az előzőekhez hasonlítható súllyal, de – a büntetőjogban is erősödik a külső, időnként a strasbourgi jog hatása. Azt érdemes hozzátenni, hogy a csatlakozás után az uniós jogelveket viszonylag gyorsan átvette a magyar törvényhozás.
A magyar bíróságok életét szinte egy emberöltő alatt kétszer is átformálta a történelem. Egyszer a rendszerváltás, majd az EU-s csatlakozás. Ezek léptéke mennyiben vethető össze?
Ha a napi működésünk szempontjából tekintünk a rendszerváltás negyedszázados, az uniós csatlakozás tízéves évfordulójára, akkor ez azt jelenti, hogy a bírói szervezetnek villámgyorsan kellett felnőnie egy szinte teljesen új joganyaghoz. A jelenleg is aktív bírói kar jó része – koránál fogva – az egyetemen még nem tanulhatott európai uniós jogot, s azt se feledjük, hogy jelenlegi formájában maga az EU is viszonylag fiatal szervezet, folyamatosan bővülő szabályokkal. Szerencsére az igazságügyi vezetés már a társulási szerződéstől kezdve készült a csatlakozás utáni időkre. A ’90-es évek végén megalakult a Tréner Bírák Egyesülete, amelyik a Közigazgatási Bírák Egyesületével vállvetve készült a tagságra. Ennek köszönhetően a magyar bírói tudás kimagasló a többi kelet-közép-európai, újonnan csatlakozott tagállamokéihoz képest – s ezt minden túlzás és elfogultság nélkül állíthatom. Jóllehet az EU-jog alkalmazásában az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezések száma tükröt tart nekünk, ugyanakkor fontos szempont, hogy az ilyen eljárásokon túlmenően is merik-e bátran alkalmazni a magyar bírák a közösségi jogot? Mivel az előbb hosszan felsorolt ügyek egyike sem került az EU Bírósága elé, a kérdésre egyértelműen igen a válasz.
Hogyan érvényesülnek az Európai Unió Bíróságának döntései a hazai joggyakorlatban?
Erre az egyik legjobb példa az áfaügyek kezelése, megítélése. Korábban a magyar bíróság kialakított egy logikai rendszert, részben elfogadva az adóhatóság, azaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) álláspontját. Csakhogy idővel ennek átértékelését kényszerítette ki az EU Bírósága, hiszen több luxemburgi határozat is új szempontokat vett figyelembe. Ma ezekben az áfaügyekben már az új elveknek megfelelően döntenek a magyar bíróságok. Csak érdekességként említem, hogy sok joghallgató választja diplomamunkája témájául ezt a módosuló gyakorlatot. Egy további, ehhez kapcsolódó fontos kérdés, hogyan hatnak a kelet-európai gazdasági életet befolyásoló adózási szokásokra, szabályozásokra az EU Bíróságának határozatai. Izgalmas folyamat, amelynek épp a közepén vagyunk.
Ha már itt tartunk, talán érdemes néhány aktuális ügyet is górcső alá venni. Talán a legfontosabb, hogy megszületett a Kúria jogegységi határozata a devizahiteles szerződésekről. Regionális kitekintésben okozott-e más uniós tagállamban is hasonló léptékű jogalkalmazási problémát a devizahiteles kontraktusok bírósági felülvizsgálata? Emellett kíváncsi lennék néhány elmarasztaló strasbourgi ítélet utóéletére, mint a tényleges életfogytiglan, a bírák korai nyugdíjazása vagy Baka András pernyerése.
Ami a kérdés második részét illeti, a bírák nyugdíjazásának szabályozása rendeződött. A többiben pedig – kúriai elnökként – nem lenne illendő nyilatkoznom. A devizahitelezéssel kapcsolatos magyar bírósági eljárásokra, folyamatokra gyakorlatilag egyetlen európai vagy regionális példa sincs. A környező országokban egyedül Bulgáriában volt a mienkhez hasonló nagyságrendű e hitelszerződések száma. Ennek ellenére az ottani kollégáimtól tudom, hogy náluk lényegében nincsenek ilyen ügyek a bíróság előtt. Horvátországban találunk egy közérdekű keresetet elbíráló elsőfokú ítéletet, ami nem jogerős. Úgy gondolom a Kúria jogállami módon, súlyának és jelentőségének megfelelően kezelte ezt a kényes társadalmi kérdést.
Azt már említette, hogy a magyar bírák bátran alkalmazzák az uniós joganyagot. Ennek megfelelően több előzetes döntéshozatali eljárásról is lehet tudni. Ebben hol állunk a régió többi országával összehasonlítva?
Nagyjából hetven körüli ezeknek a száma, ami tízéves megoszlásban nem tűnik nagy számnak. Mégis a lengyelekkel együtt az élmezőnyben vagyunk, miközben sok újonnan csatlakozott állam bírái elenyésző számban, vagy egyáltalán nem fordulnak a luxemburgi testülethez. Az EU Bíróságához egyébként csak olyan ügyekben lehet fordulni előzetes döntéshozatali eljárást kérve, ahol nincs korábbi állásfoglalás. A magyar bírák a luxemburgi testülethez előzetes döntéshozatali eljárásban elsősorban adó-, versenyjogi és gazdasági vonatkozású ügyekben fordulnak. Aktivitásuknak a szervezeti háttere is kiépült: a magyar bírósági igazgatás részeként minden bíróságon dolgozik kifejezetten az európai joggal foglalkozó európai szaktanácsadó bíró, ami komoly, előremutató szervezeti döntés volt. A kinevezett bírák az ítélkező kollégáikat is segítik eligazodni uniós jogi kérdésekben. Természetesen a Kúrián is dolgoznak ilyen szaktanácsadó bírák, mivel a legfőbb bírói fórumon az európai uniós jognak is megfelelő, megalapozott határozatoknak kell születniük. E tekintetben is példát kell mutatnunk az alsóbb szintű bíróságoknak. Hadd mondjak néhány példát: az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos kollégiumi állásfoglalásunkat komoly EU-jogi vizsgálat előzte meg. Külön érdekesség, hogy a tisztességtelenség fogalmának meghatározására a Kúria megkeresésére döntött az EU Bírósága, ráadásul úgy, hogy a luxemburgi ítészek a saját korábbi véleményüket is felülírták. Ezen túlmenően a Magyar Igazságügyi Akadémia is fontos szerepet játszik abban, hogy a magyar hivatásrend tagjai még alaposabban megismerhessék a közösségi joganyagot.
***
Képek forrása: http://valasz.hu/data/cikk/5/9162/cikk_59162/FV-Darak_Peter_(9).JPG http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1112/20111230-darak-peter-a-legfelsobb-birosag.jpg
***
Az interjú az Ügyvédvilág 2014 július-augusztusi számában jelent meg.
 |  | |
| A cikk az Ügyvédvilág.hu-n jelent meg, az Ügyvédvilág.hu az Ars Boni szakmai együttműködő partnere. | ||
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
