3000 európai bíró dolgozik Magyarországon – Interjú Darák Péterrel 1. rész

A Kúria elnöke az Ügyvédvilág.hu-nak adott interjúban ad alapos összegzést arról, milyen hatással volt az európai uniós csatlakozásunk a magyar bírói rendszerre.

Darak_Peter
Darák Péter, legfőbb bíró

Ha az Európai Unió, illetve annak jog- és intézményrendszere, valamint a hazai bíróságok elmúlt tízesztendős „kölcsön­hatását” vizsgáljuk, talán érdemes egy általános megközelítéssel kezdeni: tudni­illik azzal, mennyire, mennyiben európaiak a magyar bírák?

Kétfelől kell megvizsgálni ezt a kérdést. Ma Magyarországon háromezer európai bíró dol­gozik, 2004-es közösségi csatlakozásunk óta a hazai hivatásrend minden tagja egyben az Európai Unió joganyagának is az alkalma­zója, amikor ítélkezik. Ez a tagságunkból fakadó, magától értetődő megközelítés. Ám, ha az a kérdés, mennyire lelkesen alkalmazzák a bírák az EU közös jogát, már árnyaltabb a kép. Azt nehéz megállapítani az elmúlt tíz év ítéleteiből, hogy inkább a közös európai vagy a nemzetállami joganyagra támaszkodtak-e a bírák, de tény: sokan figyelemmel kísérik a közösségi jogot. Miközben persze az is igaz, hogy eltérő megközelí­tésekkel találkozhatunk a bírák között, személyiségüktől, habitusuktól függően. Ám a mérleg nyelve lassan elbillenni látszik, mivel a tagállami szabályozások, így a miénk is egyre több területen illeszkedik az EU-s joghoz, mint például a gazdaság, illetve a környezet- vagy a fogyasztóvédelem. Vannak persze olyan alapkérdések, mint az állami büntetőpolitika, amelyekben a tagországok – integritásuk megőrzése érdekében – ragaszkodnak az önálló joggyakorlathoz. A mögöttünk lévő évtizedes tapasztalat alapján ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy magas szintű jogászi munka elképzelhetetlen az EU-jog ismerete nélkül. Aki bírói hivatását igényesen akarja gyakorolni, annak a nemzeti jogforrási rendszereken túl az uniós szaktudásra is szüksége van. Bár többnyire továbbra is a bírák szakmai érdeklődésén múlik az uniós jogi aktivitás, mivel maguk a problémák kezdenek egyre hasonlóbbá válni, az uniós joganyagon felnőtt nemzedék már igencsak hasonlóan látja ezeket az ügyeket.

Mennyire domináns ez a fejlődési irány, visszatükröződik-e a számadatokban is?

Mindenképpen, s elég határozottan. Belső, intranetes adatbázisunk a Kúria, illetve jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság, valamint a táblabíróságok jogerős döntéseit tartalmazza 1992-től napjainkig, ami nagyjából háromszázezer körüli adatot jelent. Ugyanezen időszakra vonatkozóan az „európai” keresőszóra 6817 találatot ad ki az adatbázis. Az említett találatok java, egész pontosan 6367 határozat 2004-től kezdődően született, tehát az uniós tagságunkhoz kapcsolódik. Az elmúlt két és fél évben meghozott 18 ezer kúriai határozatból pedig ezerben fordul elő az „európai” szó. Mindebből egy­értelműen kiderül, hogy a közösségi jog erősen áthatja a hazait. Az európai uniós jog hazai alkalmazását témák szerint is érdemes górcső alá venni; ezek tárháza rendkívül széles, felsorolásuk a teljesség igénye nélkül is bőséges: illegális hulladékszállítás, munkaviszonnyal, prémiumkifizetéssel, tartózkodási engedéllyel, fiktív számlázással, fordított adózással, innovációs járulékkal, csődegyezséggel, vámmal és a különadókkal, valamint adóigazgatással, továbbá az agrártámogatással, közbeszerzéssel kapcsolatos ügyek. Általában megfigyelhető, hogy – ha nem is az előzőekhez hasonlítható súllyal, de – a büntetőjogban is erősödik a külső, időnként a strasbourgi jog hatása. Azt érdemes hozzátenni, hogy a csatlakozás után az uniós jogelveket viszonylag gyorsan átvette a magyar törvényhozás.

A magyar bíróságok életét szinte egy emberöltő alatt kétszer is átformálta a történelem. Egyszer a rendszerváltás, majd az EU-s csatlakozás. Ezek léptéke mennyiben vethető össze?

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Ha a napi működésünk szempontjából tekintünk a rendszerváltás negyedszázados, az uniós csatlakozás tízéves évfordulójára, ­akkor ez azt jelenti, hogy a bírói szervezetnek villámgyorsan kellett felnőnie egy szinte teljesen új joganyaghoz. A jelenleg is aktív bírói kar jó része – koránál fogva – az egyetemen még nem tanulhatott európai uniós jogot, s azt se feledjük, hogy jelenlegi formájában maga az EU is viszonylag fiatal szervezet, folyamatosan bővülő szabályokkal. Szerencsére az igazságügyi vezetés már a társulási szerződéstől kezdve készült a csatlakozás utáni időkre. A ’90-es évek végén megalakult a Tréner Bírák Egyesülete, amelyik a Közigazgatási Bírák Egyesületével vállvetve készült a tagságra. Ennek köszönhetően a magyar bírói tudás kimagasló a többi kelet-közép-európai, újonnan csatlakozott tagállamokéihoz képest – s ezt minden túlzás és elfogultság nélkül állíthatom. Jóllehet az EU-jog alkalmazásában az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezések száma tükröt tart nekünk, ugyanakkor fontos szempont, hogy az ilyen eljárásokon túlmenően is merik-e bátran alkalmazni a magyar bírák a közösségi jogot? Mivel az előbb hosszan felsorolt ügyek egyike sem került az EU Bírósága elé, a kérdésre egyértelműen igen a válasz.

Darák Péter; Handó Tünde
Darák Péter leteszi hivatali esküjét az Országgyűlésben, 2011. december 13.

Hogyan érvényesülnek az Európai Unió Bíróságának döntései a hazai joggyakorlatban?

Erre az egyik legjobb példa az áfaügyek kezelése, megítélése. Korábban a magyar bíróság kialakított egy logikai rendszert, részben elfogadva az adóhatóság, azaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) álláspontját. Csakhogy idővel ennek átértékelését kényszerítette ki az EU Bírósága, hiszen több ­luxemburgi határozat is új szempontokat vett figyelembe. Ma ezekben az áfaügyek­ben már az új elveknek megfelelően dön­tenek a magyar bíróságok. Csak érdekes­ségként említem, hogy sok joghallgató választja diplomamunkája témájául ezt a módosuló gyakorlatot. Egy további, ehhez kapcsolódó fontos kérdés, hogyan hatnak a kelet-európai gazdasági életet befolyásoló adózási szokásokra, szabályozásokra az EU Bíróságának határozatai. Izgalmas folyamat, amelynek épp a közepén vagyunk.

Ha már itt tartunk, talán érdemes néhány aktuális ügyet is górcső alá venni. ­Talán a legfontosabb, hogy megszületett a Kúria jogegységi határozata a devizahi­teles szerződésekről. Regionális kitekintésben okozott-e más uniós tagállamban is hasonló léptékű jogalkalmazási problémát a devizahiteles kontraktusok bírósági felülvizsgálata? Emellett kíváncsi lennék néhány elmarasztaló strasbourgi ítélet utóéletére, mint a tényleges életfogytiglan, a bírák korai nyugdíjazása vagy Baka András pernyerése.

Ami a kérdés második részét illeti, a bírák nyugdíjazásának szabályozása rendeződött. A többiben pedig – kúriai elnökként – nem lenne illendő nyilatkoznom. A devizahitelezéssel kapcsolatos magyar bírósági eljárásokra, folyamatokra gyakorlatilag egyetlen európai vagy regionális példa sincs. A környező országokban egyedül Bulgáriában volt a mienkhez hasonló nagyságrendű e hitelszerződések száma. Ennek ellenére az ottani kollégáimtól tudom, hogy náluk lényegében nincsenek ilyen ügyek a bíróság előtt. Horvátországban találunk egy közérdekű keresetet elbíráló elsőfokú ítéletet, ami nem jogerős. Úgy gondolom a Kúria jogállami módon, súlyának és jelentőségének megfele­lően kezelte ezt a kényes társadalmi kérdést.

Azt már említette, hogy a magyar bírák bátran alkalmazzák az uniós joganyagot. Ennek megfelelően több előzetes döntéshozatali eljárásról is lehet tudni. Ebben hol állunk a régió többi országával összehasonlítva?

Nagyjából hetven körüli ezeknek a száma, ami tízéves megoszlásban nem tűnik nagy számnak. Mégis a lengyelekkel együtt az élmezőnyben vagyunk, miközben sok újonnan csatlakozott állam bírái elenyésző számban, vagy egyáltalán nem fordulnak a luxemburgi testülethez. Az EU Bíróságához egyébként csak olyan ügyekben lehet fordulni előzetes döntéshozatali eljárást kérve, ahol nincs korábbi állásfoglalás. A magyar bírák a luxem­burgi testülethez előzetes döntéshozatali eljárásban elsősorban adó-, versenyjogi és gazdasági vonatkozású ügyekben fordulnak. Aktivitásuknak a szervezeti háttere is kiépült: a magyar bírósági igazgatás részeként minden bíróságon dolgozik kifejezetten az európai joggal foglalkozó európai szaktanácsadó bíró, ami komoly, előremutató szervezeti döntés volt. A kinevezett bírák az ítélkező kollégáikat is segítik eligazodni uniós jogi kérdésekben. Természetesen a ­Kúrián is dolgoznak ilyen szaktanácsadó bírák, mivel a legfőbb bírói fórumon az európai uniós jognak is megfelelő, megalapozott határozatoknak kell születniük. E tekintetben is példát kell mutatnunk az alsóbb ­szintű bíróságoknak. Hadd mondjak néhány példát: az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos kollégiumi állásfoglalásunkat komoly EU-jogi vizsgálat előzte meg. Külön érdekesség, hogy a tisztességtelenség fogalmának meghatározására a Kúria megkere­sésére döntött az EU Bírósága, ráadásul úgy, hogy a luxemburgi ítészek a saját korábbi véleményüket is felülírták. Ezen túlmenően a Magyar Igazságügyi Akadémia is fontos szerepet játszik abban, hogy a magyar hivatásrend tagjai még alaposabban megismerhessék a közösségi joganyagot.

***

Képek forrása: http://valasz.hu/data/cikk/5/9162/cikk_59162/FV-Darak_Peter_(9).JPG http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1112/20111230-darak-peter-a-legfelsobb-birosag.jpg

***

Az interjú az Ügyvédvilág 2014 július-augusztusi számában jelent meg.

A cikk az Ügyvédvilág.hu-n jelent meg, az Ügyvédvilág.hu az Ars Boni szakmai együttműködő partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS