A gyilkosság, amiért csak 3 év jár

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Mercz Mónika

Avagy az állatkínzás szabályozásának kérdései

Az évezredek során szoros kapcsolat alakult ki a különböző állatok és az emberek között, különös tekintettel a háziállatokra. Akár az ókori Egyiptom hatalmas tiszteletnek örvendő macskáira, akár a ma hetente kutyaiskolába hordott, hőn szeretett kedvenceinkre gondolunk, tagadhatatlan, hogy haszon- és háziállataink életünk szerves részévé váltak. Azonban – hiszen emberek között élnek – ezek az ártatlan lények ki vannak téve számos kegyetlenségnek. Rövid esszémben szeretnék rávilágítani, hogy milyen szankciókat alkalmaz a magyar jogrendszer, ez világviszonylatban megállja-e a helyét, hogy jutottunk el idáig a történelem folyamán, illetve fel szeretném tárni, hogyan lehetne a tetthez mérten arányosabbá tenni ezeket a büntetési tételeket.

1. Mindig is szabályozva volt?

Az állatok épségére a történelem során több kultúrában is vigyáztak, a modern értelemben vett állatvédelem azonban nem volt jellemző. Sokkal inkább a szentnek tekintett, tiszteletben tartott állatok megóvására való törekvés mutatkozik meg, amely hagyomány az egyes állatfajoknak bizonyos népcsoportok vallásos világképében és mindennapjaiban betöltött szerepét bizonyítja. Erre példa, hogy az ókori Egyiptomban macskát megölni szigorúan tilos volt, a legsúlyosabb büntetési nemmel, halálbüntetéssel szankcionálták. Ugyanezen vallásban gyökerező mentalitás következménye az is, hogy a mai napig tilos Indiában tehenet ölni.

Az ókori görög szövegekben kézzelfoghatóbb adatokat találunk. Rendelkezésünkre áll néhány, mai szóhasználattal „állatvédő” törvényeknek is nevezhető szabály. Ezek a törvények az eleusisi Triptolemos és az athéni Buzygés nevéhez fűződnek, tartalmukat tekintve vagy tiltják bizonyos állatok megölését, vagy pedig szigorúan büntetik azokat, akik kárt vagy fájdalmat okoztak nekik. Az ókori Hellászban arra is volt példa, hogy az Areiospagos halálbüntetéssel sújtott állatkínzókat.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Az emberiség fejlődése során hosszú időre háttérbe kerültek az állatvédelemmel kapcsolatos intézkedések, s terjedelmes utat járt be az állatok jogainak szabályozása, mióta Descartes tagadta, hogy értelmes lények lennének és tárgynak nevezte őket.

A társadalom az állatokról alkotott képének fejlődése következtében különösen elítéli a macskák és kutyák kínzását, mert évezredeket töltöttünk a domesztikálásukkal, s ezalatt az emberhez érzelmileg és életstílusilag is kötődő fajokat hoztunk létre.

Ezzel a jelenséggel is összefüggésbe hozható, hogy a Nemzetközi Állatvédő Liga 1989. október 21.-én elfogadta az Állati Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely nemcsak az állatkínzás tilalmával foglalkozik, hanem az állatokkal kapcsolatos pozitív bánásmódról is szól, ideértve többek között az állatjólétet.

Manapság pedig már számos állatvédő szervezet tevékenykedik mind Magyarországon, mind világszerte az állatok életének jobbá tétele érdekében.

2. A magyar szabályozás kérdései

A napokban történt Balotaszálláson, hogy egy idős asszony kutyáját kocsijához kötve húzta maga után, majd az állatot – egyelőre vizsgálják, hogy élve vagy holtan – eltemette. Az esetről videofelvétel készült. Az elkövető azt nyilatkozta, nem érti tette következményeit, és az is kiderült, hogy már lovat is vetett alá hasonló kínzásnak. Az Orpheus Állatvédő Egyesület elnöke felidézte, hogy pont egy másik, autó után húzott kutya kivégzése után született meg a jelenlegi jogszabály, amely szerint az állatkínzás három évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után. Az eset Fadd-Domboriban történt 2003-ban.

A 2003 előtti állapot alapján 50 ezer forintig terjedő szabálysértési bírsággal volt csupán sújtható az, aki halálra kínzott egy állatot. Jelenleg az állatvédelem témakörével foglalkozó hatályos jogszabályok: az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről, amely részletesen szabályozza a különböző állatok tartásának kérdéskörét, a 2011. évi törvény az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról, továbbá kormányrendeletek és miniszteri rendeletek is szabályozzák a jog ezen területét.

Az állatkínzás büntetőjogi vonatkozásait, amely alapján többek között a fentiekben említett elkövető tettét szankcionálja a bíróság, a 2012. évi C. törvény (Btk.) 244. § tartalmazza. Ennek (1) bekezdése szerint, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez kifejezetten a gerinces állatokra vonatkozik, amely kategóriába a macskákon és kutyákon kívül különböző hüllők is beletartoznak. Az említett bekezdésben szereplő szabályozás az állatkínzás vétségéről szól, amely a Btk. 5. §-nak megfelelően maximum 2 évnyi szabadságvesztéssel büntetendő. Állatkínzás vétsége esetében gerinces állattal szemben az annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozó bánásmód hosszabb ideig tartó, folyamatos magatartást jelent, a törvényi tényállás e fordulata egyszeri eseti jellegű tevékenységgel nem valósul meg.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében a szankció három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Ez a bekezdés szól az állatkínzás bűntettéről, amely az EBD 2014.07.B8 I. szerint passzív magatartással, az állat életfeltételeiről való gondoskodás elmulasztásával is elkövethető.

A gerinces állat bántalmazása és a jogszabálysértő bánásmód nem a fizikai fájdalom vagy egyéb következmény (maradandó károsodás, elpusztulás) bekövetkezésével valósul meg. Amennyiben a cselekmény alkalmas arra, hogy az állatnak maradandó károsodását, elpusztulását okozza, a bűncselekmény már befejezettnek tekinthető, megvalósult. A bírósági gyakorlat értelmezésében bántalmazásnak minősül minden erőszakos ráhatás az állatra, még akkor is, ha nem okoz testi sérülést. Az állatkínzás tehát már azzal a mozzanattal megvalósul, amikor a még ép állat bántalmazását, vagy a nem megfelelő bánásmódját megkezdik.

3. A reális büntetési tételek

Esszém fő célja a figyelem felhívása ezen kérdéskör súlyosságára, mivel a probléma mindennapos. Nemrég a média központjába került annak a görög teknősnek az esete, akit egy, az állatkertbe látogató nő egy súlyos kőtömbbel vert agyon. Az állat szörnyű kínok között halt meg, az elkövetőt pedig június közepén előállították. Az esetet egy kamera rögzítette, a nőt pedig állatkínzásért és valószínűleg természetkárosításért is felelősségre vonhatják. Ez a két vétség együtt akár három év szabadságvesztéssel is büntethető, amely véleményem szerint nem rendelkezik elég visszatartó erővel.

Bár a magyar szabályozás a külföldi jogszabályokkal összhangban van, sajnos a jelenlegi szabályozás nem rettenti el az elkövetőket a további bűncselekmények elkövetésétől, hiszen mindennapos az állatok éheztetése, bántalmazása és megölése. Ennek oka, hogy az esetek töredéke terelődik bírói útra, aminek oka, hogy sokszor nehézkes a bizonyítás, illetve tanú hiányában nem is kerül bíróság elé az atrocitások jelentős része. Ha sor is kerül szankció kiszabására, az elkövetők viszonylag enyhe büntetésre számíthatnak, amely után újra folytathatják addigi magatartásukat, esetleg „továbblépnek” az emberek elleni erőszakos bűncselekmények elkövetésére is. Ezen tendencia ellen a társadalmi elítélés egyedül nem képes fellépni, szükség van a törvények által pontosan behatárolt büntetési tételkeretre is. Míg az állatkínzással kapcsolatos szabályok jelenlegi kodifikációja védelmükben számos intézkedést tartalmaz, ezek a szankciók gyakran nem kerülnek kiszabásra.

A probléma világszinten jelentkezik, hazánk pedig példát mutatva a tragédiákra is tekintettel élen járhatna egy súlyosabb, az elkövetett cselekményhez jobban igazodó szankciórendszer kiépítésében.

Más országok jogrendszerét vizsgálva az alábbi adatokra figyelhetünk fel:

Chilében hazánkhoz hasonlóan 3 évi szabadságvesztés a büntetési tételkeret speciális maximuma, csakúgy, mint Németországban és Olaszországban. Mexikóban akár 4 évig tartó szabadságvesztéssel is járhat az állatok megölése. Az állatokkal való bánásmódot az USA-ban az 1966-os állatvédelmi törvény (Animal Welfare Act of 1966), Új-Zélandon az 1999-es állatvédelmi törvény, az Egyesült Királyságban pedig a 2006-os állatvédelmi törvény szabályozza, mind csekélyebb büntetési tételek alkalmazásával.

Mivel a 2003-as események után felfigyelt a törvényhozás a helyzet tarthatatlanságára, így őszintén remélem, hogy most is fel fog, és megfelelő megoldást tudunk találni az állatkínzás szabályozásának égető problémájára.

4. Egy lehetséges megoldás

Az én javaslatom a nagyon is valós és égető probléma megoldására első körben a megelőzést helyezné előtérbe: gyermekeinket az állatok, és ezzel egybekötve az élet tiszteletére csak egy társadalmi folyamat során nevelhetjük. A jog a büntetési tételkeret emelésével segíthetné az állatkínzás visszaszorításának folyamatát, amelynek keretein belül az egyértelmű, bizonyított, minősített esetek szankciója jelentené az igazi visszatartó erőt.

Megoldást jelenthet a május végén, Rhode Islanden elfogadott törvénytervezetben szereplő rendszer Magyarországon történő bevezetése, ami az állatkínzókat is regisztrálná és listázná. Így biztosítani lehetne, hogy többé ne fogadhasson örökbe állatot olyan személy, akit egyszer már elítéltek állatkínzásért. A tiltás 15 évre szól, ha valakit többször is elítéltek ezen tettért, azon esetben pedig, ha a 15 év alatt újra ezt a bűncselekményt követi el, örökre. Az elítélteknek 125 dollárt (kb. 36 ezer forintot) kellene fizetnie, és regisztrálnák őket, amely módszer sajnos költséges. Költséghatékony megoldást jelentene egy olyan rendszer, amibe automatikusan kerülnek be az állatkínzók adatai, miután jogerős határozat született, amelyben elítélték őket. Fontos lenne, hogy az állatmenhelyek ingyenesen használhassák ezt a listát, így megakadályozva azt, hogy az elkövető újabb állat birtokába jusson. Természetesen ez nem véd ki minden esetet, azonban jelentősen csökkentené az elkövetések számát.

Felhasznált irodalom:

Gaál Balázs: “Állatvédő” törvények az ókori görögöknél

Regan, Tom: The Day May Come: Legal Rights for Animals

Taylor, Angus: Animals and Ethics: An Overview of the Philosophical Debate

Tóth J. Zoltán: Animal Protection and Animal ‘Rights’ in Hungary

Internetes források:

https://avilagtitkai.com/articles/view/az-okori-egyiptom-es-a-macskak-szovevenyes-kapcsolata

http://kutyatar.hu/2017/04/az-allatkinzas-mint buncselekmeny/?fbclid=IwAR02dQv5AoAQlKH6xfDWDKbBkRhFxApWkwA7EWUHw7E1CwncqFoCRfBoWrM

https://www.google.com/amp/s/index.hu/tudomany/kornyezet/kutya0626/amp

https://index.hu/techtud/2019/05/28/nyilvanos_listaban_regisztraljak_az_allatkinzokat_rhode_islanden/?fbclid=IwAR1ljMRD5G8He_BCgD32EHPfwkowS3TRK9gWK_7ch7uPpO3AyY5vYPeKuFk

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99800028.TV

https://www.google.com/amp/s/24.hu/belfold/2019/08/07/balotaszallas-allatkinzas-kutya/amp/

Jogszabályok:

2012. évi C. törvény (Btk.)

2011. évi törvény az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról

EBD 2014.07.B8 I.

1998. évi XXVII. tv. az állatok védelméről és kíméletéről

BH 2011.12.331 I.

Legf. Bír. Bfv. II. 1024/2010. I.

8/1999. (VIII.13.) KöM-FVM-NKÖM-BM

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS