“A hibázás lehetősége valójában nem létezik ezen a versenyen”

A Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny tavalyi második helyezettjét, Melis Zsuzsannát, az SZTE hallgatóját kérdeztük tapasztalatairól. 

Hol hallottál erről a versenyről? Miért döntöttél a részvétel mellett?

A szegedi egyetemen minden évben láttam a verseny hirdetését, de kezdetben úgy gondoltam, hogy ez túl nagy kihívás lenne számomra, hiszen ügyvédek előtt kellett volna gyakorlati jogot alkalmazni, érvelni. Azonban Dr. Telegdy Gergely oktatóm biztatására, aki később a felkészítőm is lett, úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt magamnak. Végül mégis kicsúsztam a határidőből, nem jelentkeztem. Épp az OTDK zárónapján vettem részt, amikor láttam a hírt, hogy meghosszabbították a jelentkezési időszakot – ezt különös jelnek vettem, így végül az utolsó pillanatban, éjfél előtt pár perccel mégis beküldtem a jelentkezésemet. Mikor jött az értesítő, hogy továbbjutottam, már tudtam, nincs visszaút: fel kellett készülnöm és részt vennem a döntőben Pesten.

Mit adott neked a verseny?

Rengeteget! Amellett, hogy egyfajta elismerést is jelent a szakmában, a készségeimet és a hozzáállásomat is fejlesztette. Különösen a döntő napja volt rám nagy hatással, amikor számos, elismert ügyvéd előtt küzdöttünk  a dobogós helyekért. Itt megtanultam, hogy mennyire fontos a kitartás és azt is, hogy igazából nincs olyan, hogy rossz megoldás. Ez a tapasztalat nemcsak önbizalmat adott, hanem megtanított arra is, hogyan kell meggyőzően előadnom az álláspontomat, még akkor is, ha az nem feltétlenül a legjobb megoldás. Ez az attitűd és a kitartás későbbi versenyeken is nagy segítségemre volt, hiszen megtanultam, hogy bármilyen helyzetben is legyek, a megfelelő hozzáállással és önbizalommal képes vagyok meggyőzni másokat.

Mesélj a döntőről és a várakozásaidról!

A döntő napja Budapesten volt, és bevallom, az irodába lépve majdnem visszafordultam, annyira ijesztőnek tűnt a verseny gondolata. Azonban, a kedves, szívélyes fogadtatás meggyőzött, hogy maradjak, és a versenyzőkkel és szervezőkkel való ismerkedés enyhítette a bennem lévő feszültséget. Már első nap is nagy volt az érdeklődés, sok szakmai képviselő érkezett.

Az első fordulóban nagyon erős ellenfelet kaptam, és azt hittem, számomra véget is ért a verseny, így meglepődtem, amikor továbbjutottam. A döntőbe jutás már önmagában is megtiszteltetés volt, így a verseny további részében már nem éreztem nyomást. Tudtam, hogy innentől csak jó lehet: vagy második, vagy első helyezett leszek. Ez a tudat, és a versenyen szerzett tapasztalatok nyugalmat adtak, nem éreztem a kényszert, hogy mindenáron meg kell nyernem. Németh Donátnak különösen szurkoltam, aki már másodszor indult, és őszintén örültem, hogy ő nyerte meg a versenyt. Az egész nap egy hosszú, de felemelő élmény volt, ahol a legfontosabb nem a győzelem, hanem a részvétel és a tanulási folyamat volt.

Milyen lehetőségeket kínált a verseny a kapcsolatépítés terén?

Donáttal azóta is tartom a kapcsolatot; rendszeresen érdeklődünk egymás felől és emlékezünk vissza a verseny jó pillanataira. A döntőben résztvevő szegedi versenyzőkkel is jóban vagyunk, valamint a szervezőkkel is fennmaradt a kapcsolat, sőt, meghívást kaptam az idei döntő megtekintésére, ami nagyon kedves gesztus volt részükről.

Emellett a versenyen részt vevő szakmai képviselőkkel is sikerült beszélgetéseket folytatnom, akik tanácsokkal segítettek a jövőbeli terveimmel kapcsolatban, hogy milyen karrierirányok állhatnak előttem a diploma megszerzése után. Összességében tehát a verseny nemcsak szakmai fejlődést, hanem értékes kapcsolatok kiépítését is lehetővé tette számomra.

Milyen visszajelzést kaptál a zsűritől?

Az első fordulót követően megjegyezték, hogy nagyon kíváncsiak voltak rám a beugrót követően és nem is csalódtak. Elismerték, hogy bár az érvelésem és jogi válaszaim nem voltak mindig pontosak, a rövid felkészülési idő ellenére sikerült meggyőzően előadnom az álláspontomat: képes voltam másokat meggyőzni az én nézőpontom helyességéről, még akkor is, ha a jogeset megoldásom nem volt tökéletes. Ez a képesség, hogy másokat a saját oldalamra állítsak, még a nehéz jogi helyzetekben is, volt az, amit különösen értékeltek a teljesítményemben.

Milyennek találtad a feladatokat?

A feladatok rendkívül komplexek voltak. Mindössze egy óra állt rendelkezésemre, hogy átlássam és megértsem a jogeseteket, ami nagy kihívást jelentett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy gyorsan és hatékonyan kellett gondolkodnom, kiválasztva és érvelve azok mellett az információk mellett, amelyeket a legrelevánsabbnak tartottam. Az egyetemi tanulmányaim alapokat adtak arra, hogyan szűrjem ki az információkat egy jogesetből, de a verseny egyedülálló helyzetet teremtett, ahol csak saját magamra számíthattam. Ez teljesen más volt, mint az egyetemen tanultak, hiszen itt saját magamnak kellett megtalálnom a helyes irányt, és alkalmaznom az ismereteimet egy verseny körülményei között.

Miért ajánlanád másoknak is a részvételt?

Mert valóban egy felejthetetlen élmény volt számomra, ami nemcsak a szakmai, hanem a személyes fejlődésemet is hatalmas mértékben elősegítette. Ez az esemény kiváló alapot adott a későbbi versenyekhez, növelve az önbizalmamat és megtanítva, hogyan kezeljem a kihívásokat. Bár eleinte aggódtam, hogy mennyi hibát követhetek el, hamar rájöttem, hogy a hibázás lehetősége valójában nem létezik ezen a versenyen. A zsűri visszajelzései mindig pozitívak voltak, csak azt emelték ki, mi az, amiben jó vagy és miben fejlődhetsz tovább. Ezért bátorítok mindenkit, hogy vágjon bele bátran, mert a Nagy Lászlón való részvétel egy olyan értékes tapasztalat, ami hosszú távon meghatározó lehet.

Felkeltette érdeklődésedet a verseny?
Szeretnéd megmérettetni magad?
Akkor jelentkezz az idei Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Versenyre március 8.-ig!