„A jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól”. Ezt a mondatot legtöbb esetben a nem jogász emberek is ismerik, sokan talán álmukból felkelve is el tudnák mondani. Kérdésem, hogy vajon ez a „szabály” hol található? Melyik jogszabály írja ezt így le? Hivatkozni minden esetre nagyon sokat hivatkozunk rá!
Egyáltalán mit jelent ez a szabály? Nem tudunk valami jogot, ezért felelősek vagyunk valamiért. De miért? És miért ne tudnánk a jogot? Kötelesek vagyunk ezek szerint tudni a jogot? Mindenki, minden jogszabályt? Miért nem általános iskolai tantárgy akkor a jog, ha ennyire tudni kellene? Vagy, csak egyszerűen olyan a jog, mint a „szolgáltató multi” ÁSZF-e? Van, de soha senki nem olvassa el, ellenben ha gond van, arra hivatkozva nem lesz igazunk?
Ignorantia iuris non excusat. Római jogi alapokon nyugvó elv. Abból indul ki, hogy egy jogállami társadalomban konkrét anarchiát szülne, ha minden kényes jogi szituációban arra hivatkoznának a résztvevők, hogy „de kérem, én nem tudtam, hogy nekem ez a jogom / kötelezettségem, hogy nekem ezt vagy azt kellene csinálnom”. Ez egyébként teljesen érthető és életszerű jogontológiai megközelítése a modern társadalomnak; ezért van alapvetően „megtiltva” a jog nem tudására való hivatkozás. Kanyarodjunk vissza a fenti kérdésre: de hol?
Nos, sehol. Nincs ilyen jogszabály. Lehet rajta jogfilozofálni, hogy ez a mondat egy megdönthetetlen vélelmet takar, vagy egy jogi fikciót, de az biztos, hogy ilyetén formájában ez a mondat sehol nincs leírva, kizárólag a jogi kultúra és gondolkodás része, a jogállamiság egyik ismert alappillére. Mégis vannak olyan konkrét szabályok, amelyek ezt körülírják.
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Nem fejti ki ugyan jobban a norma, hogy ez konkrétan mit jelent, de ennek számos és jelentős jogirodalma van, amelynek, mint említettem a fenti „szabály” alappillére. A T) cikk (1) bekezdés szerint általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Itt már úgy fogalmaz az Alaptörvény, hogy a jogszabály az egy általánosan kötelező magatartási szabály. Ez már konkrétabb dolog, mert ami kötelező, azt ugye be kell tartani – ez pedig ugye a Magyar Értelmező Kéziszótár alapján egyértelműen kijelenthető.
A jogszabályt tehát a hivatalos lapban hirdetik ki. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) szerint ez a hivatalos lap a Magyar Közlöny. Ráadásul a Magyar Közlönyt a kormányzati portálon történő elektronikus dokumentumként való közzététellel kell kiadni, melynek szövegét hitelesnek kell tekinteni. Azaz, a Közlönyben kihirdetett jogszabály mindenki által elérhető, elolvasható és ellenőrizhető.
Jelentős jog- és államelméleti irodalma van a jog társadalmi érvényesülése témakörnek, amelynek tárgyalása értelemszerűen meghaladná a jelen írás kereteit. Nézzük meg röviden, hogy miként lehet azt elősegíteni, hogy a kihirdetett jogszabályt azon állampolgárok, akikre az kötelező, valóban megtalálják, megismerhessék, (legalább nagyjából) értsék, igazodni tudjanak hozzá.
A Jat. – nem teljes körűen felsorolt – előírásai szerint:
- a törvény megjelölése annak kihirdetése során magában foglalja a törvény kihirdetésének évét, sorszámát, a törvény elnevezést és a törvény címét;
- a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie;
- a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű;
- a jogszabály szakmai tartalmát, a jogszabály terjedelmét és a jogszabályi rendelkezés absztrakciójának mértékét a szabályozott életviszony jellegéhez igazodóan, az e törvényben meghatározott keretek között, észszerűen kell kialakítani.
Mindezeket figyelembe véve nézzünk néhány példát arra, hogy miként tud az egyszeri állampolgár nehéz helyzetbe kerülni, ha valóban a jogot keresi és meg kívánja találni.
A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény (tehát még egyszer: bürokráciacsökkentés) úgy módosította a végrehajtási törvény 11. § (2) bekezdés a) pontját, miszerint a végrehajtási kérelem előterjesztésekor addig fel kellett tüntetni az adós azonosító adatai közül legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, míg a törvény hatályba lépését követően legalább a születési helyét, idejét és az anyja nevét. A bürokráciacsökkentés jegyében egy helyett három adat feltüntetése lett kötelező. És – többek között – a végrehajtási törvényt egy olyan jogszabályban módosította a jogalkotó, aminek az a neve, hogy a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról.
Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény jelentősen módosította a Büntető Törvénykönyvben definiált bűnszervezet fogalmát. Ugyanez a jogszabály jelentősen megemelte a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárások alapdíját (amely egy az egyben a közjegyzői kar bevétele).
Számtalan ilyen példa lenne még említhető. Nem egyszerű tehát a mai állampolgár feladata, amikor jogkereső és jó esetben jog-betartó szerepkörében próbál megfelelni a „jog nem tudása” előírásnak. Merthogy úgy nem könnyű, ha bürokráciacsökkentés keretében bürokráciát növelünk, és egy költségvetési jellegű jogszabályban találjuk meg, hogy most akkor bűnszervezetet működtetünk vagy sem.
Ez persze csak a felszín. Jó lenne picit közelebb vinni a jogot az átlagemberhez, elősegíteni annak megértését minden alkalmas eszközzel. Lenne rá számos ötletem, néminemű oktatással kezdve.
Az Üzlet & Jog rovat az Ecovis Hungary Legal és az Arsboni szakmai együttműködésében megjelenő állandó melléklet***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
