A jog, mint civilizációs eszköz

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.

Szerző: Szabó Attila

A jogbölcselet örök kérdése, hogy mire jó a jog? Nem tudunk végleges és minden történelmi, társadalmi környezetre érvényes választ adni erre a kérdésre. Arra viszont megpróbálhatunk, sőt a jogászoknak meg is kell próbálniuk választ adni, hogy mire jó ma Magyarországon a jog! De talán még ennél is fontosabb, arra válaszolnunk, hogy mire lenne jó!

A napokban tették közzé egy társadalomkutatás eredményét (http://pcblog.atlatszo.hu/2014/08/04/a-jobbikosok-tartjak-leginkabb-igazolhatonak-az-eroszakot/) mely arról számol be, hogy a különböző pártok szavazói különféle okokból mennyire tartják elfogadhatónak az erőszakot. A részletek is borzasztó izgalmasak a politikai- és a társadalmi kérdések iránt érdeklődőknek, viszont e helyen pusztán arra szeretnénk rámutatni, hogy az erőszakos megoldásokra való igény legalább részben a jog csődjét jelenti. Ez egyrészt önmagában is fontos, de másrészt ez által megválaszolható a kérdésünk: Milyen szerepet kellene a jognak ma Magyarországon betöltenie?

A jog arra szolgál, hogy ne legyen erőszak. A jog a marxista (jog)filozófia szerint a represszió egyik legkifinomultabb eszköze. A jog tulajdonképpen mindkettő. Azzal szünteti meg az erőszakot, hogy kanalizálja azt. Ugyanúgy működik, mint a kultúra vagy a civilizáció bármely másik ágense. A nyers emberi ösztönöknek békés megjelenési formát biztosít. A kőbalta, lándzsa, íj, kard, gépfegyver kontinuitást a toll és a papír válthatja fel a jog által. Teret ad például a békés tulajdonszerzésnek. Ha lakást szeretnénk szerezni magunknak, elég összegyűjteni az ellenértékét, szerződést kötni és a bejegyeztetni a tulajdonjogot. Kétezer évvel ezelőtt, ha új táborhelyre vágytunk, véres csatát kellett érte vívnunk.

A jog az az eszköz, amelyik – főképp a XX. században végbement második- és harmadik generációs emberi jogok kifejlődésének köszönhetően – nem kíván már vért, e helyett megoldást kíván nyújtani a társadalmi problémákra. A szociális jog egyik fő funkciója a bűnmegelőzés, a büntetőjog egyik fő funkciója az elrettentés, a büntetés-végrehajtásban erősen jelen van a rehabilitáció. Michel Foucault francia filozófus szerint az oktatási rendszer és az olyan zárt intézmények, mint a pszichiátria vagy a börtön, tulajdonképpen a politikai akarat érvényesítői. Azt is mondhatnánk, hogy ezek a jog végső bástyái, ezek ennek a bizonyos civilizációs kanálisnak a partvonalai. A vonatkozó jogszabályok meghatározzák, hogyan, milyen módon képzelhető el a normális élet. Erre jó a jog, a közös szabályaink megteremtésére, azok formalizálására és kommunikációjára. Arra jó a jog, hogy fölöslegessé tegye a kőbaltát.

A hivatkozott vizsgálatból viszont az látszik, hogy valami nem működik. A mai magyar társadalom egy jó része elfogadhatónak tartja az erőszakot. Sajnos a kutatásnak vannak definíciós problémái. Nem mondja meg, hogy milyen súlyú az erőszakra okot adó cselekmény. Mit jelent az, hogy veszély fenyegeti a hazát? Egyesek szerint a valóság show-k is veszélyeztetik a hazát, mások szerint viszont csak a határoknak egy idegen ország által való fegyveres megsértése veszélyezteti azt. Azt sem mondja meg, hogy milyen súlyú az erőszak, amit a válaszadó elképzel. Nem mindegy, hogy a terroristának professzionálisan eljáró rendőrök kicsavarják a kezéből a fegyvert vagy paramilitáris alakulatok azzal tartják sakkban, hogy kínozzák a családját. Ezeket a kérdéseket nem válaszolja meg a vizsgálat.

Az azonban mindenképpen látszik, hogy az erőszakra igény van. Ennek pedig nyilvánvalóan társadalmi okai vannak, ami az itt tárgyalt szempontból azt jelenti, hogy nem működik kielégítően a jogrendszer. A társadalom tagjai nem hiszik el, hogy erőszak nélkül, tollal és papírral, határozatokkal és szerződésekkel, ítéletekkel és tárgyalásokkal a civilizációs mederben tarthatóak a társadalmi interakciók. Erre a jognak és a jogászoknak releváns választ kell adniuk. El kell tudni magyarázni, hogy mire jó a jog és mit jelent a jog hiánya. Mint ahogyan el kell tudni azt is magyarázni, hogy miért emeli a jog piedesztálra a jogszerűséget az igazság helyett.

A jogfejlődés valójában éppen olyan, az emberiséghez tapadó jelenség, mint a technikai fejlődés. A különböző jogintézmények éppen olyan pozitív fejlemények az emberiség számára, mint mondjuk a mikrohullámsütő. Kényelmesebbé, kevésbé barátságtalanná és egyszerűbbé teszi az életünket, ha hozzá tudunk férni és megtanuljuk használni. A jog azonban inter alia abban is különbözik, hogy szükségszerűen másokkal kapcsol bennünket össze. A jogviszonyok, legyenek bár relatívak vagy abszolútak, más természetes- vagy jogi személy felé irányulnak. A jog társas tudás, ebben a konstellációban pedig az erőszak tulajdonképpen a civilizált társas élet élésének nem tudása. Ezen azonban nem keseregni kell, hanem, mint ahogyan a mikrohullám sütő esetében is: Hozzáférhetővé tenni és tanítani a használatát. Ez nem csak az egyes emberek életét teheti kényelmesebbé és civilizáltabbá, hanem éppen társas lényegénél fogva az egész közösségét is.

Ha sikerült legalább részben válaszolnunk arra a kérdésre, hogy mire jó ma a jog, akkor szükségszerűen felmerül a kérdés: Hogyan töltheti be a célját. Ehhez nem a joggyakorlókkal és a jogéletet élőkkel szemben kell elvárásokat támasztanunk, hanem magával a joggal és a jogállammal szemben. Lon L. Fuller amerikai jogbölcselő nyolc kritériumot határoz meg, melyek alapján körvonalazható a jogállam. Ha ez a nyolc feltétel rendben van, akkor a jog betölti a szerepét és az erőszakra való igény jelentősen csökkenhet. Mit kell hát tennünk?

1. Legyenek általános (pozitív) szabályok, melyek az egyedi cselekvéseket vezérlik. A vitákat ne ad hoc alapon döntsék el. Legyen törvényalkotás egyrészt általános területeken is, de másrészt a speciális kérdésekre vonatkozóan is. Vigyázat! Ez nem feltétlenül jelent túlszabályozást, mert nem a részletességre és bonyolultságra utal, hanem arra, hogy a jog fedje le a kommunális életterünk minden releváns szegmensét.

2. A jogszabályokat ismertetni kell a közösséggel. A jogszabályoknak mindig megismerhetőeknek kell lenniük, azaz szabadon hozzáférhetőnek és értelmezhetőnek. Szükségszerű tény, hogy néhány szakjogágat laikusok nem értenek. Ez esetben viszont a jogszabályoknak elmagyarázhatóaknak kell lenniük. Kell lennie olyan kis színes füzetecskének, amely össze tudja foglalni, hogyan is néz ki az atomenergia ipar szabályozása. Kell, hogy a polgárok tudják, milyen szabálysértések léteznek és mi okból minősülnek ezek normaszegésnek. A jogszabályokat minden érintettnek – legalább nagyvonalakban – ismernie kell!

3. A jogszabályoknak jövőre irányulónak kell lennie. A visszaható hatályú jogalkotás képes borzasztóan lerombolni a jog hitelességét, még akkor is, ha az igazságra hivatkozva teszi ezt meg. Ha a jogalkotó kénye-kedve szerint szabályozhat, akkor ez teret ad a polgároknak is arra, hogy kényük-kedvük szerint oldhassák meg az ügyeiket. Ha vonzóvá akarjuk tenni a jogot a civilizáció előtti megoldásokkal szemben, akkor nagyon következetesen kell alkalmaznunk, hogy látható legyen: Ez egy logikus és kiszámítható rendszer, amivel bármelyik polgár kalkulálhat.

4. A jogszabályok világosak és könnyen érthetőek legyenek. Ezt a szabályt részben lefedi a 2. pont is, de muszáj explicite is leszögeznünk, hogy a világosság és könnyen érthetőség mércéje nem a szakember, hanem a laikus. Ha nem lehetséges a laikusok számára is világos és könnyen megérthető jogszabály megalkotása, akkor a jogalkotónak el kell tudnia magyaráznia, hogy miért nem, valamint valamilyen formában ez esetben is össze kell foglalnia és érthetővé tennie a köz számára. E nélkül a jog még csak alternatívát sem jelenthet az erőszakkal szemben. Ne gondoljuk, hogy marginális jogszabályok nem befolyásolják a polgárok jogról alkotott véleményét. Sőt, hiába érezi valaki magáénak a jogot, amint egy érthetetlen jogszabállyal találkozik, abban véli felismerni a jog valódi természetét és a már értett és követett jogszabályokban is elveszítheti a bizalmát. Innentől kezdve az egész jogrendszer csak egy furmányos trükké változik a szemében.

5. A jogszabályok nem lehetnek egymásnak ellentmondók. Ha ellentmondás van a jogrendszeren belül az éppen ugyanolyan bizalomvesztést és hiteltelenséget okoz, mint ha visszaható hatállyal alkotnánk jogszabályokat. Minden ilyen mechanizmus eltaszítja a polgárokat a jogrendszer használatától és automatikusan tolja őket az erőszak felé.

6. A jogszabályok nem kívánhatnak lehetetlen, teljesíthetetlen magatartást. Éppen ez az, ami leginkább – nem közvetetetten, hanem közvetlenül – eltávolítja a polgárokat a jogrendszertől. Sem a szabálysértési törvény, sem az adózásról szóló jogszabályok nem támaszthatnak olyan feltételt, ami lehetetlen vagy akár csak józan emberi számítás szerint bárki számára megvalósíthatatlan. Az ilyen anomáliák a szabálykövetés megtagadására vagy a szabályok kicselezésére sarkalnak, ez az állapot pedig nagyon termékeny táptalajt nyújt arra, hogy a polgárok a maguk számára önálló szabályokat alkossanak, melyek jellemzően atavisztikusak és a talio elvből indulnak ki.

7. A jogrendszer tartóssága érdekében az ésszerűség határain belül viszonylagos állandóságot kell biztosítani a jogszabályoknak, azok nem változhatnak túl gyakran. Ez alapvető feltétele a korábban már hangsúlyozott következetességnek.

8. A kihirdetett szabályok, és a tényleges alkalmazásuk közt összhangnak kell lenni. E nélkül mit sem érne mindaz, amit felsoroltunk. Ki bízna meg egy olyan rendszerben, melynek egy elemét vagy elemeit nem lehet komolyan venni?

Fuller kritériumai alapján azt mondhatjuk, hogy a jogállam képes lehet garantálni egy olyan jogrendszert, amelyben a polgárok megbíznak, megismerhetik azt és képesek érdemben használni a felmerülő problémáik megoldására. A jogállam hiánya viszont biztosan eléri az ellenkezőjét és más megoldások felé tereli a polgárokat, melyek nem ritkán – talán az ember civilizáció előtti, ösztönös természetéből fakadóan – erőszakosak.

Ha abban vagyunk érdekeltek, hogy békében, civilizáltan és kulturáltan élhessünk együtt a hazánkban, az Európai Unióban és a nemzetközi közösségben, akkor ehhez azzal tudunk hozzájárulni, hogy jogállamot építünk. Jogállamot építünk még akkor is, ha rövidtávon nem tűnik kifizetődőnek. Persze azzal is kell vacakolni, ha az ember mikrohullámsütőt vásárol: Ki kell választani, haza kell szállítani, be kell üzemelni, meg kell tanulni a használni kívánt funkciókat, de végül az életünk egyszerűbb és kényelmesebb lesz.