„A jogászsággal semmi nyomot nem fogok magam után hagyni a világban, a festészettel viszont talán igen”

Hatósági, vállalati és ügyvédi oldalon egyaránt dolgozott Sükösd Péter, a METRO Kereskedelmi Kft. Jogi, Compliance és Kormányzati Kapcsolatok Igazgatója, az Országos Kereskedelmi Szövetség társelnöke, egyben a Magyar Vállalati Compliance Társaság alelnöke. Eddigi tapasztalatairól, a versenyjogi compliance területéről, valamint a jogtanácsosi hivatás átalakulásáról is kérdeztük a szakembert, aki a jogászkodás mellett festőművészként is letette már korábban a névjegyét.

Miért választottad a jogi pályát?

Az oka relatíve egyszerű. Édesapám az Alkotmányjogi Tanszéken tanított a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Ő ösztökélt minket a lány ikertestvéremmel, Sárával, hogy a jogi pályát válasszuk. Egy ideig egy évfolyamba jártunk a húgommal, aztán én kimentem Angliába business law-t és versenyjogot hallgatni. Emiatt halasztottam egy évet, így egy évvel később végeztem, mint ő.

Erasmussal?

Igen. Az University of Warwick-on tanultam egy évig Coventry-ben.

Kint találkoztál először a versenyjoggal?

Igen, a versenyjoggal ott találkoztam először. Olyan nagy benyomást tett rám, hogy végül ebből a témából írtam utána a szakdolgozatomat is.

A versenyjog később is meghatározta a pályádat.

2003-ban kezdtem el a Gazdasági Versenyhivatalnál dolgozni, miután végeztem az egyetemen. Közel tíz évet töltöttem el ott, a végén az Antitröszt Iroda helyettes irodavezetője lettem.

Utána a dohányiparba mentem át, vállalati oldalra, Magyarországért és Horvátországért voltam felelős a British American Tobacco-nál senior jogi vezetőként. Majd jött a METRO, egy ügyvédi iroda, versenyjogi csoport vezetőjeként, aztán újra vissza a METRO-hoz, ahol már a kormányzati kapcsolatok is hozzám tartozik a jogi és a compliance területen túl.

A hatósági, vállalati és ügyvédi oldal mindegyikét megjártad. Mik azok a fő különbségek, amelyek a munkában megfigyelhetőek?

A hatósági jogalkalmazás egy nagyon szabályokhoz kötött munka. Ott relatíve kicsi a mozgástér, egyedül a vizsgálati jelentés írásában, az érintett piacok meghatározásban, jogsértés kibontásában, tényállás megállapításában volt lehetőségem némileg kreatívabb jogi megközelítésekre.

A vállalati jogtanácsosoktól viszont pont azt várják el, hogy a jogszabályi keretek között kihozzák a maximumot a cég számára. Volt egy nagyon jó mondása az első főnökömnek, a British American Tobacco-nál erről: azt mondta, a lényeges különbség a hatósági jogalkalmazás és a vállalati jogtanácsosi lét között, hogy a hatósági jogalkalmazásban hosszútávfutó vagy, ahol hosszútávon kell tökéletesen teljesíteni. Ezzel szemben a vállalati jogtanácsosi létben azt várják tőled el, hogy sokszor fuss rövidtávokat egy stabilan jó, de közel sem tökéletes szinten.

És mi a helyzet az ügyvédi oldallal?

Ott is elvárják azt a kreativitást, ami egy vállalati jogtanácsosnál is alap, de az üzleti szempontok kevésbé vannak jelen. Ügyvédként nem kell feltétlen ismerni a vállalat fő üzleti prioritásait, szempontjait. Csak azt tudod, hogy mi az a jogi probléma, amivel megkeresnek, és azt próbálod a legjobb tudásod szerint megválaszolni. Az ügyvédi szakma emellett egy kicsit biztonsági játék is a vállalati jogtanácsosihoz képest. Egy ügyvéd mindig óvatosabban fog fogalmazni egy adott jogi probléma kapcsán, mint egy vállalati jogtanácsos. A másik lényeges különbség, hogy vezető ügyvédként igenis vannak jövedelmi elvárások, ami bizony plusz stresszel jár együtt, ugyanakkor egy sales-es személyiségtípust is megkövetel. A jogtanácsosi szakmában ugyanakkor ez egyáltalán nem elvárás.

A munkaszervezésen belül milyen különbségeket tudsz említeni?

A hatósági oldalon jelenleg sokkal kötöttebb a munkarend. Vállalati jogtanácsosként, pláne, hogy vezető jogtanácsos vagyok, sokkal kötetlenebb a munkaidőm, én osztom be, hogy mire mennyi időt szánok, melyik munkát kinek adom ki a csapatomon belül. Ha pedig ki akarok szervezni egy munkát egy külsős ügyvédi irodának, azt is én döntöm el, a rendelkezésemre álló éves büdzsé keretein belül.

Dolgoztál külföldön is, pontosabban Párizsban és Brüsszelben. Hogyan kerültél ezekbe a pozíciókba?

Brüsszelbe nemzeti szakértőként mentem, a Gazdasági Versenyhivatal küldött ki az Európai Bizottság Verseny Főigazgatóságához. Érdekesség, hogy először élelmiszeriparral és kereskedelemmel foglalkoztam a GVH-nál, úgyhogy reméltem, Brüsszelben is ezen a területen fogok dolgozni. Ehelyett az originális és generikus gyógyszerek párhuzamos kereskedelmével is foglalkozó B-2-es unit-hoz kerültem. A munka nem feltétlen volt érdekes, ezért is maradtam csak egy évig ott.

És Párizs?

Párizs már sokkal nagyobb szakmai kihívás volt, ott az OECD Verseny Divízióján dolgoztam két évig. A latin-amerikai országoknak tartottunk évente versenyjogi konferenciákat, ún. Latin American Competition Forum-okat, amelyek különböző témák köré csoportosultak. Itt a versenyjogi háttéranyagok előkészítése egy francia munkatársammal volt a mi feladatunk volt. Főleg kutatási tevékenységből állt a munkám, amelyet kifejezetten élveztem. Párizs és a munkakörnyezet is szuper volt, franciákkal, görögökkel, dél-koreaiakkal, mexikóiakkal.

Akkor most térjünk át a másik szakterületedre, a compliance-re. Miről szól ez a terület pontosan?

Jogágnak semmiképpen sem nevezném a compliance-t. Ha összetettebben kellene rendszerezni, akkor belső és külső megfelelést jelent pontosabban a terület: belső irányelveknek, szabályoknak és külső jogszabályoknak való megfelelést. Ha egy vállalat belső szervezetében kívánjuk a compliance-t elhelyezni, akkor az internal audit előtt, de a risk management és az internal control után foglal helyet egy vállalat második védelmi rendszerében. A kontrollmechanizmus kiépítése alapvetően fontos a vállalati működtetés szempontjából, ugyanakkor egyáltalán nem ugyanaz egy vállalati compliance működtetése, mint egy belső audit.

Ha valakinek megtetszik a terület, és ezzel szeretne foglalkozni, merre érdemes elindulnia?

Az egyetem alatt még nem nagyon van lehetőség, viszont a diploma után már lehet szakosodni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán van egy új angol nyelvű vállalati compliance szakjogászképzés, ahol én is tanítok. Nagy az érdeklődés, és érdekes témáink vannak az etikától kezdve az egyes jogágakkal (pénzügyi jog, adatvédelem, versenyjog stb.) kapcsolatos megfelelésekig. Én három tantárgyat tanítok: (1) „Basics, Principles, Domestic and International Good Practice of Corporate Compliance”, (2) „Competition and Consumer Protection”, valamint (3) „Formal Requirements of Compliance and Ethics” a tantárgyaim címei.

A magyar vállalatok hogyan állnak a versenyjogi megfelelés terén? Van elmaradásuk a nyugat-európai országokhoz képest?

Szerintem nem vagyunk lemaradva egy csöppet sem. A legtöbb nyugat-európai országban is viszonylag újkeletű a terület, csak az elmúlt öt évben kezdtek kialakulni azok a versenyhivatali elvárások, amelyek meghatározzák a versenyjogi compliance programok formai és tartalmi követelményeit.

Egyedül talán a vállalati megfelelési programok versenyhivatal általi elismertsége jár gyerekcipőben idehaza. Olaszországban, Nagy-Britanniában például már jobban elismerik a versenyhatóságok a vállalati megfelelési programok meglétét, mint itthon. De szerintem ez változni fog rövid időn belül.

Nálatok, a METRO-nál milyen rendszereket alakítottatok ki a belső megfelelésre?

Minden rendszerünk megvan, ami az előzetes megfelelés formai és tartalmi követelményeit biztosítja. Van például különböző területeket lefedő tréningünk, rendelkezünk szükséges személyzettel, szükséges büdzsével, a szükséges üzenetekkel a felső- és középvezetők részéről és kockázatelemzési workshop-okkal. Emellett vannak olyan szoftvereink is, amelyek szűrik az esetleges versenykorlátozónak tűnő megkereséseket. Azt gondolom, hogy jól állunk, egyedülálló helyen a mai magyar piacon.

Milyen jövőt jósolsz a szoftvereknek és a mesterséges intelligenciának a compliance területén?

Nagyon fényes jövőt. A tapasztalat az, hogy hiába fejlett nálunk a versenyjogi megfelelési rendszer, de nem lehet mindenkor minden egyes munkavállalónk mögött ott ülni, és ellenőrizni, hogy figyelembe veszik-e a tanultakat. Akarva-akaratlanul is, de a mesterséges intelligencia és a számítógépes segítség nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy teljes mértékben kiszűrjük a versenykorlátozó magatartásokat.

Kicsit térjünk át a Magyar Vállalati Compliance Társaságra, aminek alapító tagja vagy. Mivel foglalkozik a társaság, hogyan lehet bekerülni?

Szeretném hangsúlyozni, hogy már egyetemisták is tagjai lehetnek a társaságunknak. Csupán jelképes éves díjat kérünk vagy egyáltalán nem kérünk díjat, így minden joghallgatónak javaslom, hogy jelezze belépési szándékát, ha érdekli a terület. A belépési nyilatkozat az MVCT honlapjáról tölthető le, mely a www.compliancetarsasag.hu linken érhető el.

Munkacsoportokon belül végezzük a munkánkat: bank- és pénzügyi szektor, pénzmosás ellenes munkabizottság, egészségügy és gyógyszeripar, adatvédelem és információbiztonság, csalás- és korrupcióellenes munkabizottság, versenyjogi munkabizottság, irányítási rendszerek, HR, munkajog és innovációs és digitális technológia a főbb területek.

A társaság szakmai elismertsége az országon belül egyedülálló, most kezdjük a nemzetközi kapcsolatainkat is intenzíven kiépíteni. Mondok egy közelmúltbéli példát: kötöttünk egy stratégiai jellegű együttműködési megállapodást a Chief Legal Officer Network-kel (CLO), ami egy jogi igazgatókat tömörítő amerikai szerveződés. A joghallgatóknak azért is lehet hasznos, ha belépnek hozzánk, mert a CLO network-kel való kapcsolatunk révén kapnak egy láthatóságot a jogi igazgatók, és egyéb CLO tagok irányába. A társaságot egy nagyon jó szervezetnek tartom, szerintem nagy jövő áll előtte és nagy megtiszteltetés, hogy én lehetek az egyik alelnöke.

A METRO magyarországi jogi, compliance és kormányzati kapcsolatok osztályát vezeted. Hogyan képzeljük el a jogtanácsosi munkát?

Egy adott jogi osztályon belül mindig vannak szerepkörök, tehát van, aki például kifejezetten fogyasztóvédelemmel foglalkozik, másnak meg az adatvédelem vagy a munkajog a szakterülete. Annak a jogásznak, aki jogtanácsosként helyezkedik el, lesz rálátása, hogy a jogi osztályon belül a többi jogász mivel foglalkozik, és egy adott terület specialistájává fog válni. Ha jó a főnöke és van igénye rá, akkor van ott egyfajta rotáció is, tehát másik területtel is tud majd idővel foglalkozni. Hosszabb távon szerintem ez a leghasznosabb, mert egy ügyvédi irodában csak egy területnek lesz felelőse az ember, főleg, ha szenior jogászként kerül oda, nincsen lehetősége arra például, hogy versenyjogról hirtelen átmenjen adatvédelmi területre.

Mekkorák jellemzően ezek a jogi osztályok?

Itthon a kereskedőcégeknél jellemzően 3-5 fős jogi osztályok vannak, de ha egy vállalatnak van gyáregysége is Magyarországon, tehát a vertikális értékesítési lánc több szintjén van jelen, akkor már 5-10 fő között is lehet a teljes létszám átlagosan.

Mennyire alakult át a jogtanácsosi munka az elmúlt évtizedben?

Nagyon. Egyre inkább elvárják azt, hogy vállaljunk némi kockázatot. Az a korábbi megközelítés, hogy teljes mértékben kerüljük a kockázatot, és mindenre teljesen biztonságos választ adjunk, ma már csak az ügyvédekre jellemző. Tőlünk kreatív és némi kockázatot, de annál nagyobb üzleti hasznot jelentő választ várnak el. A másik változás, hogy mára már azt is elvárják tőlünk, hogy ha van egy probléma, akkor arra proaktív üzleti javaslatokat is adjunk, ne csak jogit. Az üzlet szerves részének kell tehát lennünk, másképp ez nem megy.

Milyen kihívások fognak a jövőben megjelenni, látsz-e kialakuló trendeket?

A digitalizáció elkerülhetetlen. A szerződéskötésnél, a szerződéses pontok elfogadásánál, termékismertetéseknél, kondíciók közlésénél egyre inkább feltétel és elvárás, hogy digitalizált formában tegyük meg a szükséges lépéseket. Az adatbázisok és a compliance bejelentések kapcsán is elvárás, hogy elektronikus úton archiváljuk az egyes bejelentéseket és megfelelően tájékoztassuk a bejelentőt a bejelentésével kapcsolatos folyamatokról. Szóval biztos vagyok benne, hogy a digitalizáció lesz a fő irány a jövőben.

Egy nagyvállalatnál nem csak jogászok dolgoznak, mint egy ügyvédi irodában. Van ennek a munkakörnyezetnek előnye?

Pont a már említett üzleti szemlélet. Én dolgoztam ügyvédi irodában is. Ott, ha kaptunk egy cégtől egy megkeresést, akkor nem volt feltétlen gyakorlat, hogy kimenjünk a céghez és megpróbáljuk megismerni, hogy milyen üzleti és vállalati környezetben dolgozik. Ezzel szemben egy cégnél úgy kezdődik egy egyeztetés, hogy összeülnek a különböző területek képviselői és elmondják, hogy kinek mi az érdeke, mi a fő problémája, és erre keresnek végül egy megfelelő jogi választ, ami igyekszik a felmerülő, különböző területről érkező kérdéseket kezelni.

Mennyire alakította át a munkátokat a koronavírus?

Nagyon. Először váltóhetes műszakokban voltunk, voltak „A” és „B” hetek, most azonban mindenki otthon van. Februárig biztosan így maradunk, aztán meglátjuk, utána mi lesz. Jelenleg minden Teams-en keresztül zajlik, úgyhogy nekem is hozzá kellett ehhez szoknom. Én személy szerint a személyes interakciók híve vagyok, úgyhogy mind az egyetemi képzésben, mind a munkában nagyon nehéz volt megszoknom, hogy nem látom, hogyan reagálnak a vitapartnereim egyes gondolataimra.

Ejtsünk pár szót a munkán kívüli világról is. Nyilván egy jogi osztály vezetése elég sok feladattal jár együtt. Ez milyen hatással van a work-life balance-odra?

A METRO-nál ez egészséges, abszolút egyensúlyban van a kettő egymással. Ugyanezt nem feltétlen lehet elmondani az ügyvédi szakmáról. A METRO-nál és GVH-nál is rendben volt a munka-magánélet egyensúlyom, az ügyvédi pályám során viszont ez nem feltétlen tett jót a családi életemnek.

Akkor még mindig megállja a helyét az a legenda, hogy az ügyvédi irodánál a hétvégi munka és a késő esti munka…

Azt gondolom, hogy ez számos ügyvédi irodánál továbbra is létező jelenség.

Van egy elég komoly hobbid, a festészet. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a művészeti ággal?

Hatéves koromban kezdtem linóleummetszetekkel az alkotást. A szüleim akkor beírattak rajzszakköre, majd a pécsi Lantos Ferenc-féle művészeti szabadiskolába, ahol megtanultam az alapokat: az akt-, tájképfestés, rézkarc, litográfia, akril- és olajfestés technikáját. Mostanában sajnos kevesebb időm van, úgyhogy csak jövőbeni festmények skicceit rajzolgatom. Amire viszont nagyon büszke vagyok, hogy anno az Oktatási Minisztériumnak volt egy kezdeményezése, aminek keretében kiküldtek tíz kortárs festőművészt Tokióba, és ennek fejében tíz japán festőművész érkezett Magyarországra. Nagyon büszke voltam rá, hogy az én két cirkuszképemet is beválogatták ebbe a programba. Arra is büszke vagyok, hogy az egyik pasztell képem giclée nyomatok [giclée: a festményt nagy felbontásban beszkennelik, majd vászonra kinyomtatják] keretében a prágai Hilton 700 szobájában van kinn. Emellett van egy cég Miami-ban, ami ruhákra nyomtatja a festményeimet.

A művészi élet mennyire fér meg a jogászság mellett?

Amíg az embernek hétvégente van ideje, addig ez egy nagyon jó kikapcsolódás. Nekem ez elmenekülést jelent a szürke jogász hétköznapokból.

Volt régen egy tüzes mondatom, miszerint a jogászsággal semmi nyomot nem fogok magam után hagyni a világban, a festészettel viszont talán igen. Azon a szinten, ahogy én festek, megélni sajnos nem tudok belőle, de nyomot esetleg így is tudok hagyni.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.