A karbonvámrendelet bevezetésének következményei

A 2020-s évek a válságok évtizedeként fog bevonulni a történelembe: a Covid-pandémia és az immár lassan két teljes éve tartó háború jelentős mértékben átalakította a világot. Mindezek mellett pedig az egyre nagyobb ütemben zajló globális felmelegedés is képviselteti magát. Az elhúzódó krízisek következményeként társadalmak egyre szélesebb körei kényszerülnek az olyan fogyasztói javakról, élményekről történő lemondásra, amelyek öt-tíz évvel ezelőtt magától értetődőnek számítottak volna. Az anyagi keretek szűkebbre szabásának kiváltójaként nevezik meg továbbá sokan a közelmúltban napvilágot látott karbonvámrendeletet is.

Mi is a karbonvámrendelet? – általános ismertető

A karbonvámrendeletet (2023/956/EU rendelet) 2023. május 10-én hozták nyilvánosságra. Fő célkitűzése, hogy a harmadik országból származó, környezetszennyező módon előállított bizonyos árucsoportot megadóztassanak, ezáltal ösztönözve mind a gyártókat, mind a fogyasztókat arra, hogy a csekélyebb kibocsátási értékkel megtermelt javak mellett kötelezzék el magukat.

A rendelet ennek érdekében hatékony intézkedésekkel kíván fellépni, olyan lépésekkel, mint

a légszennyezés kibocsátási kvóták megvásárlásával történő megváltása, kibocsátási bírság-fizetési kötelezettség a szabályok megszegése esetén, valamint a kibocsátás harmadik országok terhére történő áthelyezésének tilalma.

Azonban jó hír, hogy az október 1-jén hatályba lépett szabályozás nem fogja azonnal elmarasztalni a piaci szereplőket, a megfelelő felkészülési idő biztosítását az európai jogalkotó is prioritásaként tartja nyilván. Tevőleges kötelezettség kezdetben csupán az importőröket fogja terhelni, a rendelet fő érintettjeinek ugyanis 2024. január 31-ig kell benyújtaniuk azon beszámolókat, melyek az uniós vámterületre behozni kívánt áruk, termékek beágyazott kibocsátását tartalmazzák.

A rendelet a végrehajtását tekintve két időszakot is meghatároz: az első periódus, amely 2023. október 1-jétől 2025 év végéig fog tartani, mindössze az adminisztratív intézkedéseknek való megfelelést írja elő. Ennek keretén belül a kötelezetteknek – gyártók, importőrök, hatóságok – gondoskodniuk kell arról, hogy kapcsolódjanak az egységes adatszolgáltatási rendszerhez. 2026. január 1-jétől viszont már hivatalosan is kezdetét veszi az új rendszer szerint történő tervezés.

Az importőr-vállalkozások kötelezettségei

Az importőr vállalkozásnak, illetve a közvetetett vámjogi képviselőnek ezen felül ún. nyilatkozattevői státuszt is kell kérelmeznie, annak érdekében, hogy jelentéseit teljesíthesse. A státusz megadása több feltétel együttes fennállását is megkívánja:

• a rendeletben foglaltak teljesítéséhez szükséges pénzügyi és működési kapacitás rendelkezésre állása,
• a kérelem benyújtásának helye szerinti országban lakóhely megléte,
• a kérelmező vállalkozása EORI-számmal rendelkezik, illetve, hogy
• a dokumentum benyújtását megelőző 5 évben nem sértett vám- és adójogi szabályokat, valamint
• nem követett el bűncselekményt vagy hasonló visszaélést.

Ha a vállalkozás ezen előírásoknak eleget tesz, az Európai Bizottság által kijelölt illetékes hatóság (Magyarországon a NAV) köteles az engedély megadására. Az importőrök ezt követően felvételt nyernek az Európai Bizottság által működtetett CBAM-nyilvántartásba, amelyhez a vámhatóságok és az illetékes hatóságok közvetlenül hozzáférnek.

Az érintett vállalkozás által teljesítendő nyilatkozat tartalmáról szintén részletes meghatározást nyújt a jogszabály. Annak leglényegesebb elemeként a beágyazott kibocsátás meghatározásának követelményét helyezi előtérbe, melyhez saját számítási mechanizmust is mellékel. Az emisszió számításánál prioritást élvez, hogy milyen anyagról beszélünk. Materiális szempontból a jogforrás I. és II. számú melléklete nyújt eligazítást: míg az előbbiekhez tartozó csoportok esetén a közvetett és közvetlen kibocsátások egyaránt beleszámítanak, addig utóbbi esetén csak a közvetlen kibocsátás veendő figyelembe. A két emissziós szegmens elhatárolásánál azt érdemes megjegyezni, hogy amíg közvetetett csökkentés esetén a termék előállítása során felhasznált energia eredetét veszik figyelembe, addig ezzel szemben közvetlen felhasználásról beszélünk bármilyen, az üzem berendezését és energiahatékonyságát érintő alkalmazás folyamatában.

Nem importőrnek minősülő vállalkozások feladatkörei

A rendelet a nem importőr gazdálkodók számára is jelentős feladatköröket ír elő. A karbonvámrendelet bevezetésével ugyanis indokolttá válik az ezzel együtt jelentkező pénzügyi hatások felmérése és bizonyos változtatások kezdeményezése. Ez mindenekelőtt az ellátási lánc felépítésének átalakításában, újfajta beszerzési stratégiák kiválasztásában, illetve a gyártási folyamat átállításában nyilvánul meg. Végül, de nem utolsó sorban pedig számukra is előírás az importált termékekre vonatkozóan az üvegházhatású gázok kibocsátásának előzetes mérése. Viszont nekik adott a választási lehetőség: a szükséges vizsgálatokat saját maguk is elvégezhetik, ugyanakkor az előállító segítségére is igényt tarthatnak ez ügyben. Ezenfelül még céges partnerek harmadik országbeli üzemeltetőinek, létesítményeinek előzetes regisztrációjában való közreműködést is magukra vállalhatják, valamint hozzájárulhatnak annak meghatározásához, hogy az ellenőrzött termékek valóban a CBAM-rendelet hatálya alá esnek-e. Ennélfogva nekik nem kell az előírt kritériumoknak megfelelő jelentést készíteniük, azonban más tevékenységek ellátására – különösen a második, 2026-tól kezdődő szakaszban – érdemes lehet felkészülniük.

Fogyasztókat érintő kihívások

Mindazonáltal a legnagyobb hátrányt valószínűleg a fogyasztók fogják elszenvedni. Ez abból fakad, hogy a kivetett karbonvám „ellentételezését adó” kvótakereskedelmi rendszert (ETS) várhatóan 2027-től egy újabb kibocsátási rendszerrel fogják bővíteni (ETS II), amely már a közúti közlekedésre, az épületekre, a mezőgazdaságra és a hulladékgazdálkodásra is ki fog terjedni.

A felsorolt elemek pedig jelentős mértékben érintik a fogyasztókat, hiszen életmódjukból fakadóan közvetlenül vagy közvetve igénybe veszik az ezen intézmények által kínált szolgáltatásokat.

Viszont a jogalkotó mentesülési lehetőséget kínál: amennyiben az energiaárak extrém növekedést produkálnának, a tagállamok jogosultak olyan döntést hozni, hogy elhalasztják az új rendszer bevezetését.

Fogyasztói érdekek sérelmét vetheti fel az a tény, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére az Európai Unión belül meglehetősen szélsőséges terveket dolgoztak ki. Tekintve, hogy 2030-ra a jelenlegi 40%-s emissziócsökkentési szinthez képest legalább 55 %-s redukciót irányoz elő, 2050-re pedig szinte zéró szennyezést ír elő, a tervek megvalósulása nem bizonyul eredményesnek. A jogszabály ugyan korlátozza a vámunión kívüli áruk beáramlását, de a Közösségen belüli járművekre nem terjed ki a hatásköre. Azonban hazánkban 2022-ben az autók átlagéletkora már 15,4 év körül mozgott, ebben az is közrehat, hogy külföldi országokból havonta átlagosan tízezer, szintén 10 év feletti személygépjárműveket hoznak be. Ezek a járművek pedig már közel sem tudnak megfelelni a legfrissebb emissziós előírásoknak, azonban, ha maradéktalanul teljesíteni akarnák a követelményeket, sok százezer járművet kellene rövid időn belül lecserélnünk. Ennélfogva ezen tárgyköröket illetően a fogyasztókkal is szükséges lenne az egyeztetés.

CBAM: a Föld megmentője vagy csupán egy újabb látszatmegoldás?

Az Európai Unió a karbonvámrendelet bevezetésével nagy reményeket fűz a klímaváltozás megállításához. A kezdeményezés rendkívül előnyös, hiszen a hagyományos technológiával dolgozó gyártók termékeinek árait olyan mértékben megemelné, hogy a fogyasztók kénytelenek lennének átállni a fenntarthatóbb gyártással üzemelő versenytársak „fogyasztási cikkeire”. Ám nem szabad elfelednünk, hogy a 27 tagállam együtt mindössze a világ kibocsátásának 7-8 százalékáért felel, ám ha azt nézzük, hogy az uniós lakosság fogyasztása mennyit tesz ki, akkor ez a szám a többszörösére ugrik. Tehát a harmadik országokból származó energiabehozatal – amelynek beható vizsgálatára az új jogszabály törekszik – az EU részéről igen magasra rúg és a szennyezés-felhasználás összefüggésből kiindulva valószínűsíthetően jóval szennyezőbb forrásokból is szerzi be azt. Azonban számos beruházás bizalomra adhat okot, amely csökkentheti a karbonvám okozta többletilletéket: Németország szélerőműparkja 2030-ig várhatóan háromszoros termelés nyújtására lesz képes, Franciaország pedig már most 68 % – ban az atomerőművek által termelt energiát hasznosítja. Így pedig nő annak valószínűsége, hogy a jogalkotó eléri klímapolitikai célkitűzéseit.

Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források