Mi biztosít jogalapot az egyenlő rajtvonalhoz?

Kis lépés a vállalatirányításnak, nagy lépés a versenyképességnek? Az Európai Parlament tavaly fogadta el azt a – már tíz évvel korábban benyújtott – irányelvjavaslatot, amely a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nők és a férfiak kiegyensúlyozottabb képviseletét kívánja előmozdítani azáltal, hogy a nem ügyvezető igazgatói pozíciók legalább 40%-át az alulreprezentált nem tagjainak tartja fenn. A nők és férfiak közötti egyenlőség egyik alapvetése, hogy a kiválasztási folyamatok az alkalmasság, a kompetencia, valamint a szakmai teljesítmény figyelembe vételével történjenek, azaz a kiválasztás a nemek egyikét sem érintheti hátrányosan.

Az Unióban a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) szakosodott ügynökség készít tanulmányokat és gyűjt statisztikai adatokat a nemek közötti egyenlőségről, és támogatja az Unió intézményeit a szakterület erősítésében. A rendelkezésben kétféle indokolás is szerepel; egyrészt az „üvegplafon-jelenség” lebontásának célja, másrészt a potenciális gazdasági növekedés. Utóbbi vonatkozásában az irányelv többek között az ügynökség kutatásaira és tanulmányaira hivatkozott annak alátámasztására, hogy a különböző perspektívák beemelése a döntéshozatalba végső soron gyarapodást idézhet elő.
Hogyan működik a nemi kvóta, és milyen példákat találhatunk rá az állami-, valamint a magánszektorban?

Dióhéjban a nemi kvótáról

A nemi kvóta egy olyan pozitív mérőeszköz, amelynek célja a nemek kiegyensúlyozott részvételének és képviseletének gyorsabb elérése egy (százalékos) arány vagy hely megállapítása révén.[1] Segít abban, hogy a nemek részvételükkel egyúttal tényleges befolyással rendelkezzenek a döntések tekintetében. Kvóták többféle – például politikai, gazdasági, közéleti – dimenzióban működtethetők. Alkalmazásukat előírhatja alkotmány, törvény, vagy egyes esetekben akár belső szabályzat is – utóbbiak az önkéntes alapú nemi kvóták.

A kvóták érvényesülési módja a kiválasztási folyamat tekintetében is különbözhet egymástól –változó, hogy a szelekció során a jelentkezők, a jelöltek vagy a megválasztottak tekintetében alkalmazzák őket. Ezeknek a kategóriáknak további alfajai léteznek. A jelentkezők esetében elsősorban az előjelölési folyamatok és a különböző nevezési előírások tartoznak ide. A jelöltekkel kapcsolatban alkalmazható a zipping (amikor a két nem képviselői felváltva követik egymást egy listán), a twinning (amikor két azonos értékű pozíció közül az egyiket férfi, míg a másikat nő tölti be), vagy a topping (amikor a jobb pozíciót mindig a korábban hátrányosabb helyzetű csoport tagja kapja) elve. A megválasztottak tekintetében fenntartott helyek jöhetnek szóba.

A nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelv értelmében nemzeti szinten biztosítani kell, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokban 2026 nyaráig:

• a nem ügyvezető igazgatói pozíciók legalább 40%-át az alulreprezentált nem tagjai töltsék be, vagy
• az összes igazgatói pozíció 33%-át az alulreprezentált nem tagjai töltsék be.[2]

Tagállami szabályozások

A tagállamok egységes uniós szabályozás híján az irányelvet megelőzően saját hatáskörben jártak el a nemek közötti egyensúly előmozdítása érdekében. A kötelező erejű szabályozás hiánya vegyes képet eredményezett. 2022-ig Franciaország volt az egyetlen tagállam, ahol megvalósultak a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelv céljai, itt 2011 óta létezett törvényi szintű szabályozás.

Ha szemügyre vesszük a politikai döntéshozatalt, hazánkban a „női kvóta” bevezetéséről mindössze egyszer, 2007-ben nyújtottak be törvényjavaslatot. A Dr. Sándor Klára és Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) által kezdeményezett javaslat A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényt a listák bejelentése, valamint a mandátumok megüresedése, A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényt pedig az államtitkárok személyére tett javaslatok vonatkozásában módosította volna. A legfontosabb rendelkezések szerint – az Országgyűlés általi elfogadás esetén:

• a listákon szereplő jelöltek esetében az egyik nem képviselőjét minden esetben a másik nem képviselőjének kellett volna követni,
• az államtitkárok személyére tett javaslatot pedig úgy kellett volna kialakítani, hogy mindkét nem legalább egyharmad arányban képviseltesse magát.[3]

A javaslat indokolása szerint a formális jogegyenlőség biztosítása nem elegendő, szükségképpen olyan kötelező szabályokat kell alkotni, amelyek a nemi egyenlőség megvalósításának folyamatát aktívan befolyásolják.[4] Az Országgyűlés a javaslatot végül elvetette.

Pozitív diszkrimináció?

A nemek közötti egyenlőség biztosításának témája nyílt és hangos viták tárgya, többek között azért, mert a társadalom jelentős része a nők javára történő pozitív diszkriminációval azonosítja azt. Az irányelv azonban nem a pozitív diszkriminatív kvóta rendszerét alkalmazza – vagyis, hogy meghatározott hátrányos helyzetű csoportok élvezzenek előnyt –, hanem mindkét nem minimális részarányára tesz javaslatot. Ez az úgynevezett nemsemleges megközelítés, a 40%-os arány pedig a „kritikus tömeg” – vagyis a testületek teljesítményének tartós befolyásolásához szükséges 30%-os arány – és a teljes paritás közötti szám.[5] A nemsemleges kvóta értelmében az előny biztosítása helyett az egyenlő feltételek megteremtése a cél.

A rendelkezés jogalapját Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 157. cikkének (3) bekezdése képezi. Eszerint:

„az Európai Parlament és a Tanács (…) intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén (…).”[6]

Összegzés

Habár a jogalkotás nélkül eltelt tíz év sokak számára inkompetenciának tűnhet – azaz, hogy a 2012-es irányelvjavaslat óta eltelt évtized során a nemi egyenlőség előmozdítása érdekében az Unió nem fogadott el kötelező erejű jogi aktust –, rá kell mutatni arra, hogy ennek hátterében a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása állt. Azt elv értelmében, mivel a javaslat óta eltelt évtized fényében vált láthatóvá, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség kiküszöbölését a tagállamok eltérő szintű nemzeti szabályozásai nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió koordinált fellépésére került sor.

Az irányelv átültetésére a tagállamok 2024 decemberéig kötelesek. Az, hogy a kvóta alkalmazása valóban jelentős gazdasági eredményekkel is jár-e az Unión belül, ez pedig előnyt jelent-e harmadik országokkal szemben, hamarosan kiderül.

Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források