Az internet jelenleg veszélyes. Egy fiatalt több atrocitás érhet a digitális világban, mint korábban bárhol máshol, a cyberbullying több gyermeket érint, mint gondolnánk, a szülők pedig sokszor tehetetlenek, vagy nem is tudnak a problémáról. A kiskorúak számára könnyen elérhetőek olyan nem megfelelő tartalmak, amelyek károsítják érzelmi és szexuális fejlődésüket.
Átverések és zaklatás áldozatai vagyunk felnőttként is, a személyes terünk és adataink nincsenek tiszteletben tartva. Az Európai Unió új szabályozásával 2024. év elejétől viszont a „digitális életvitelünk” gyökeresen megváltozhat.
A DSA és DMA
2022 tavaszán két új jogszabály született meg az Európai Bizottságban:
- a digitális piacokról szóló rendelet (DMA – Digital Markets Act)
- a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA – Digital Services Act)
Ezeknek többek között két célja emelendő ki:
- Biztonságosabb digitális tér megteremtése, és a digitális szolgáltatások felhasználóinak jogainak védelme, valamint
- Egyenlő versenyfeltételek megteremtése az európai egységes piacon és globális szinten a növekedés és versenyképesség elősegítése érdekében.
A DMA 2022. november 1-jén, a DSA 2022. november 16-án lépett hatályba. Az rendelet kötelező alkalmazása azonban itt is – hasonlóan a GDPR-hoz – elválik a hatálytól. A digitális szolgáltatásokról rendelet 2024 február 17.től lesz közvetlenül alkalmazandó az egész EU-ban, míg a digitális piacokról szóló rendelet 2024 márciusától.
A cikk a középpontjában elsősorban a DSA áll, amely célját tekintve jobban fókuszál az uniós polgárok jogainak és jogos érdekeinek védelmére, közvetlenebbül érinti az uniós állampolgárok többségét.
Mik is ezek a digitális szolgáltatások? A digitális szolgáltatások közé tartozik az online szolgáltatások nagy kategóriája, az egyszerű weboldalaktól az online platformokig. Az új szabályozás a digitális életünk majdnem minden pontját érinteni fogja, és míg ezeket a tevékenységeket biztonságosabbá teszi, figyel arra is, hogy ezzel egyidejűleg egyenlő versenyfeltételeket biztosítson: különbséget tesz a platformok között a felhasználóinak számának függvényében.
A DSA nem csak egy olyan norma, amelyet minden vállalatnak és felhasználónak be kell tartania, hanem inkább egy rendszer, amelyben a felhasználók aktív tagok. A DSA rendszere csak tevékeny és megalapozott bejelentésekkel tud megfelelően működni, azon az elven, hogy amennyiben szabálytalanságot észlelünk, azt könnyen és hatékonyan tudjuk jelenteni, ezáltal visszaszorítva az illegális tartalmakat. Illegális tartalmak jelen lehetnek egy posztolt képben, hirdetésben, internetes keresés eredményében, újságcikkben…
A DSA kötelező, felhasználóbarát jelölési mechanizmusokat vezet be, így megkönnyíti majd a jogellenes tartalmak, például a gyűlöletbeszéd és a hamisított termékek és más hasonló áruk bejelentését. Ezekkel a jelentésekkel gondosan fognak eljárni, és lesznek olyan platformok, amelyek arra specializálódnak, hogy „megbízható bejelentőkkel” együttműködve azonosítsák és eltávolítsák a jogellenes tartalmakat. E mellett felhasználóbarát és ingyenes panasztételi mechanizmus révén kifogást tudunk majd emelni az eltávolított poszt vagy termék szankcionálása ellen. Így nem az lesz, hogy egy felső döntés ellehetetleníti a tartalmainkat, hanem egy ilyen szankcióra reagálva kérdőre vonhatjuk az oldalak döntéseit.
Hasonló törekvések az Egyesült Királyságban – Online Safety Bill
A probléma globálisan érzékelhető, így megoldásán nem csak az EU dolgozik. Az Egyesült Királyság az Online Safety Billel tenné az országot a „legbiztonságosabb hellyé a világon online”. Ez a törvény átfogó védelmet biztosítana az illegális tartalmak háttérbe szorításával, valamint a nyilvános és magánterekben való teljes megszüntetésével egyaránt. Bevezetésre kerülne egy „hármas pajzs” (“triple shield”), amely a felnőtteknek szánt tartalmakra vonatkozik. Az „első pajzs” szabálya szerint eltávolításra kerülnek azok a tartalmak, platformok, melyek olyan illegális tartalmakat érint, mint például a csalás vagy a halálos fenyegetés. A „második pajzs” szabálya moderálja minden, a weboldal használati feltételeit sértő tevékenységet. A „harmadik pajzs” felajánlja a felhasználóknak, hogy bizonyos szűrőkkel kontrollálhassák az általuk látott tartalmakat.
Az Online Safety Bill intézkedéseket hozna az „anonim trollok” visszaszorítására, lehetőséget adva a felhasználóknak, hogy igazolják a személyazonosságukat.
Büntetné a „cyberflashinget”, ami kéretlen aktképek küldése a közösségi médián vagy a társkereső alkalmazásokon keresztül.
Az Online Safety Bill még nem lépett hatályba, a király szentesítésére vár.
Melyik jogszabály intézkedései a hatékonyabbak?
Míg DSA a felhasználók segítségével tisztítaná ki az internetet, addig az Online Safety Bill arra kéri az online technológiai vállalatokat, hogy “akkreditált technológiát”(tehát a hatóságok által ellenőrzött és engedélyezett programokat) használjanak a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó tartalmak azonosítására,
“függetlenül attól, hogy azokat nyilvánosan vagy magánjelleggel közlik-e”.
Az Online Safety Bill e módszere felvet egy-két emberi jogi problémát, így többek között a népszerű kommunikációs app, a titkosított beszélgetéseket védő WhatsApp nyílt levélben tiltakozott a felhasználók üzeneteinek kiszolgáltatásával szemben. Ugyanis ahhoz, hogy valaki felismerje a veszélyes tartalmakat, ahhoz el is kell olvasnia, így az üzeneteket nem csak a feladó és címzett közt folyna, hanem akár egy algoritmus közt is, amely szűrné az illegális és zaklató tartalmakat. Ezzel szemben a DSA nem megy bele ilyen formában a személyes térbe, mivel még nem is létezik olyan technológia, amely 100%-os hatékonysággal tudná felismerni mondjuk a valós zaklatást. A DSA arra ad például lehetőséget, hogy az érintettek könnyen tudják jelenteni a magánjellegű fényképek beleegyezés nélküli megosztását, illetve más visszaélésszerű, jogellenes tartalmak megosztását.
Az Online Safety Bill viszont olyan fontos gyakorlati intézkedést is tesz, hogy a pornográf oldalaknál hivatalos iratokkal ellenőrizné le a felhasználók életkorát, így ezzel a pornográf oldalak elérhetetlenné válnának a kiskorúak számára. A DSA bár ilyen intézkedésről nem szól, de szabályozza a fiatalkorúaknak szánt oldalakat olyan módon, hogy az ott megjelenő tartalom számukra is könnyen érthető legyen, például a jogaikat vagy az elfogadandó feltételeket értve. Tipikusan ilyenek az oktatási célú weboldalak, játékok weboldalai, minden olyan oldal, melynek célközönsége elsősorban a fiatalabb korosztály.
A hirdetések kérdéskörét is más irányból közelíti meg a két jogszabály. Az Online Safety Bill visszaszorítja a csaló hirdetéseket. A DSA ezen túlmenően külön figyelmet fordít a célzott hirdetések betiltására (pl. etnikai hovatartozás, politikai nézetek vagy szexuális irányultság alapján). Mindkét szabályozás tiltja az online platformokon megjelenő hirdetések bizonyos típusait, például az érzékeny adatokon – többek között a szexualitáson, a valláson vagy faji hovatartozáson – alapuló hirdetéseket, valamint a gyermekeket személyes adataik alapján megcélzó hirdetéseket.
Persze a DSA sem csak a polgárai jelzéseire hagyatkozik. A népszerű keresőmotorokat például arra kötelezi, hogy kockázatalapú fellépéssel megelőzzék a rendszereikkel való visszaéléseket, beleértve kockázatkezelési módszereik független ellenőrzését is. A platformoknak lépéseket kell tenniük a dezinformáció vagy a választási manipuláció, a nők elleni online erőszak vagy a kiskorúakat érintő online veszélyek kockázatának csökkentésére. Ezek független ellenőrzéseknek lesznek alávetve, hogy ne sértsék a szólásszabadsághoz vagy a véleménynyilvánításhoz való jogainkat. Az már megint egy másik kérdés, hogy léteznek e valóban független ellenőrzések; és ezek az alapvető jogok tiszteletben tartása lehetséges-e úgy, hogy hatékonyan tudjuk szűrni az illegális, káros és sértő tartalmakat.
A DSA egyik célja a használati feltételek egyszerűsítése is. Várhatóan így nem csak egy hosszú szöveg lesz előttünk, melyet vakon elfogadunk, hanem könnyen és érthetően találhatjuk majd meg az információkat a minket érintő feltételekről.
Értékelés
A DSA tehát egy olyan rendszert hoz létre, amely a felhasználók észrevételeire hagyatkozva változtat a megjelenő tartalmakon. Ezzel ellentétben az Online Safety Bill nem egy jelentéseken alapuló, hanem egy gyorsan reagáló, és azonnal tiltó rendszert hoz létre. Mindkét szabályozás hatékonyságának veszte a maga sajátos jegyeiben mutatkozik meg:
Mi van, ha a felhasználók nem jelzik az illegális tartalmakat, vagy mi van, ha egy versenytárs jelez egy nem illegális árut? Mennyire lehet gyorsan reagálni és tiltani, és ki fogja ezeket értékelni? A DSA különbséget fog tenni a platformok méreténél, a védelem típusánál stb., komplex felügyelő és eljáró rendszert létrehozva, de a függetlenség garantálása sok kérdéskörben nehézkes.
A DSA és az Online Safety Bill is majdnem kizárólagosan digitális algoritmusokra, nyomon követő eljárásokra fog hagyatkozni, melyek fejlődése gyors, de hatékonysága és maximalizmusa még mindig fejleszthető.
Látszólag a DSA jobban ügyel az alapvető emberi jogokra, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is kivitelezhetők azok az értékek melyeket a szabályozás kiemel.
Az új szabályozások olyanok, mint egy nagytakarítás az interneten. Sok az új módszer, melyek működése még nem tiszta, de céljuk egy valós komoly lépés elérése egy tisztább, egészségesebb digitális tér felé. Az elkövetkezendő évek arról fognak szólni, hogy visszaszorítsák és eltűntessék az illegális tartalmakat, a zaklatást, a megkülönböztetést. De valóban el tudjuk-e érni egy szabályozással a „biztonságos digitális teret”?
Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
