E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Harkai Bulcsú Bánk
Ez a kis észrevétel a következő hírrel kapcsolatosan íródott: „A nagykörűi rőzsegyűjtő lakost a rendőrök előállították a Szolnoki Rendőrkapitányságra, ahol meghallgatását követően őrizetbe vették, és szabálysértési eljárást indítottak ellene.”
Első lépésben tisztázni kellene, mit nevezünk gallynak, vagy rőzsének. Rőzse az az elhalt faág, ami elválik az élőfától, lehull, majd idővel elkorhad, elenyészik. Az élő fa érték, ez nyilvánvaló, természeti érték, és hasznossága élő mivoltában elvitathatatlan. A kivágott hasábfa érték, mert emberi munkát tartalmaz, időt, fáradságot és költséget. De van-e hasznossága a lehullott gallynak? Az élő ág letörése akár nevezhető rongálásnak is, ahogy az élő fa kivágása is károkozás, mivel a jog jelenlegi formájában arra valaki igényt tart. (most ne is feszegessük jogos-e az az igény.) De a gally kié?
A gally nincs benne az értékesülési folyamatban, arra igényt senki sem tart. Kinek is sérelmes a gallyszedés? A sérelem vagy a kár mértéke ugyanis a „jogos” büntetés alapja. Kié a gally? A helyi önkormányzaté? Azé nem, mert nem tart rá igényt, nem tartja számon, nem törődik vele, kára ha „elvész” nem lesz tőle. Kié pl. a levegő? Az államé? Az önkormányzaté? Vagy egyszerűen bárkié? Hát nem? Bárkié! A szegénynek hasznos a rőzse, az önkormányzatnak haszontalan.
A hasznos holmi áll szemben a haszontalan és számon sem tartott holmival. Szükséglet áll szemben az önzéssel, és irigységgel. Az irigység pedig olyan „jószágra” vonatkozik melynek léte, vagy nemléte az elméleti tulajdonosának egyenértékű, tehát az irigysége is inkább nevezhető szimpla gonoszságnak. Ennek az irigy államnak FONTOSABB, hogy az értéktelen gally a helyén maradjon, és elenyésszen, mint a természetjogból fakadólag egy húsvér ember hasznosítsa, hogy ne fázzon. Ez az állam olyan tárgy elvitelét minősíti lopásnak, ami nincs benne az értékesítési folyamatban, és csak az által kerül bele, hogy a törvény őrei a rőzsegyűjtőt megbüntetik. A jogi eljárás egyben az értékesülés előfeltételévé válik, a rendőr kufárrá válik, ráadásul olyan kufárrá, ami az értéktelent árazza be.
Itt az állam arroganciája kínosan szembetűnő: a modern rablóállam a jogot állítja szembe a szokásjoggal és a természetjoggal. A hód viheti a fát? A hód több joggal rendelkezne, mint egy ember? A hód az értéktelent elviheti, és kezdhet vele bármit. Elhordhat belőle hegyeket is, nem fogja a hivatalos közeg vegzálni. Ellenben a modern állam elvette a természet használatát az embertől, jobban mondva a modern államgépezet embere kirekesztette embertársait a köztulajdon használatából, és cserébe nem adott semmit, nem adott helyette pl. tűzifát.
Mit nevezünk általában tulajdonnak? A tulajdon lényege nem a tulajdonos csalárd megnevezése, és nem a tulajdon forrása, hanem a tulajdon hozzáférhetősége, és hogy a tulajdonból származó előny és haszon kinél csapódik le. Mert hiába volt a Szent Korona a magyar föld tulajdonosa, mint jogi személy, ettől még sikeresen zárták ki a szegény tömegeket a föld használatából. Hiába közintézményszerű az IMF, melynek pénzét az államok dobják össze, ha nem biztosítási jelleggel ingyen, segélyként adja vissza a közösen összeadott pénzt – mert azt magánbankszerűen „sajátjaként” kezeli megtartva a kamatjövedelmet. Hiába nevezendő nemzetinek a Nemzeti Bank, ha tőlünk független, döntéshozatala szinte teljesen titkos, és akár a forint ellenében is fogadhat a devizakárosultak rovására.
A tulajdon azé, aki rendelkezik vele, aki kezelni tudja, aki spekulál vele, aki hatással lehet rá, mindenféle absztrakció, és intézmény sokszor egyszerű csalás, és csak a tömegek elaltatását szolgálja. A hód tehát tulajdonos, a rőzsegyűjtő viszont nem az. A hód jogosan hasznosítja az elhullott gallyat, és a jog szerint méltó rá, míg a rászoruló ember tolvaj, és a rőzsére, mint társadalmilag értéktelenre méltatlan, és meg kell büntetni.
Már csak egy kérdésem lenne. Létezik egyáltalán köztulajdon? Ha (általában) mindenki kizárható a köz tulajdonának használatából, akkor nincs köztulajdon, akkor csak „még nem értékesített állami tulajdon” van. Így nincs köztulajdon, nincs magyar föld, és nincs országhatár sem. És végezetül: nem bűn-e a jogot ily módon használni?
(Az írás egy baloldali lapban már megjelent.)
*
Források, felhasznált irodalom:
Érintőlegesen: Marx: Viták a falopási törvényről.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
