Mérhetetlen öröm, hogy hosszabb idő után újra boldogíthatom a kedves Olvasókat. Nagyon sok téma vár még kifejtésre, illetve a korábbi gondolatokat is szeretném majd lezárni, hogy senkibe se maradjon hiányérzet. Mindenekelőtt azonban szeretném elindítani a már sokadik alrovatot is, hogy tényleg egyre színesebb témákról tudjunk diskurálni. Ez pedig nem más, mint a manapság oly divatos korrupció. No, nem kell megijedni, nem fogok harakirit elkövetni, politikáról egy szó sem lesz és időben a lehető legtávolabbról kezdjük az esetek, történések feldolgozását. Tartsanak velem ebben az utazásban is, szó lesz az amerikai korrupciós szabályozásról, a Sárközy-féle ügyről, az Európai Ügyészségről és még sok minden másról, természetesen szem előtt tartva a szakmaiságot és az Arsboni értékteremtő munkásságát. A fenti idézet egyébként a Kérem a következőt! című rajzfilmből van.
Miért is vonz ez a téma? A szakdolgozatomat is ebből írtam, illetve a korábbi években, még gyakornokként írhattam az Arsboni oldalára néhány gondolatot, valamint publikálhattam is egy-egy folyóiratban. Egyik kedvencem még mindig az „Évek óta eredménytelenek a magyar korrupcióellenes intézkedések” cikkem, amelyben a román DNA (Országos Korrupcióellenes Ügyészség), valamint a magyar korrupciós szabályozás volt terítéken. Az akkor a DNA élén munkálkodó Laura Kövesi időközben az Európai Ügyészség vezetője lett, amely útról egy külön cikkben beszélünk majd. Aztán ott van egy másik cikk is, melyet egy kiváló Kollégával írtam közösen „A polgári összefogás győzelme – Eredményes, példamutató harc a korrupcióval szemben Romániában” címmel. Ebben nagyon tetszett, hogy közvetlen híreket és eredeti forrásokat tudtunk felhasználni a téma feldolgozása során. Végül, egy Kolléga tette fel a nagy kérdést, hogy „Legyőzhető-e a korrupció?” és foglalta össze hiánypótló módon a szabályozásokat, forrásokat. Ebben a cikkben tett említést a Magyar és Deutsche Telekom esetekre, amikkel én külön foglalkoztam a szakdolgozatomban, így kaptam az alkalmon, leporoltam azt, illetve más egyéb forrásokat és összefoglaltam, kijavítottam, átgondoltam a korábbi írásokat.
Talán ismernek már annyira a kedves Olvasók, hogy szeretek olykor sztorizgatni a témákkal kapcsolatban. Most is így fogok tenni, mert annyira sok izgalmas élmény ért ennek a témának köszönhetően, hogy csak kapkodom a fejemet a mai napig. A témával a „Gazdasági, korrupciós és szervezett bűnözés – Magyar és nemzetközi vonatkozások” elnevezésű fakultáció során kezdtem el foglalkozni, melyet a győri Széchenyi István Egyetem Jogi Karán hallgattam 2013/2014. I. félévében. Valahol a szemeszter közepén néztük órán a Black Money [1] egyik részét (aminek a linkje örömömre még mindig működik), melyben Bandar bin Sultan, szaud-arábiai szultán mondta egy 2001-es interjúban, melynek témája a BAE System körüli korrupciós botrány volt: „This is human nature. But we are not as bad as you think.” A szultán a korrupciós cselekmények egyik főszereplője volt és a véleményére voltak kíváncsiak az üggyel kapcsolatban. E fakultáció miatt kezdtem el foglalkozni a témával.
Született belőle egy TDK és majd egy OTDK dolgozat, részvétel. Emlékszem, amikor az országos megmérettetésen én kerültem sorra a fantasztikus előadások rengetegében, elővettem egy Nokia-s dobozt és odatoltam az egyik hallgató elé, aki azt örömmel elvette. Nem tudom, hogy a döbbenet volt-e nagyobb vagy az én izgatottságom, de az biztos, hogy ennek köszönhetően szépen le lehetett vezetni az aktív és passzív korrupció lényegét, illetve egy kifejezetten jó beszélgetés lett belőle. Talán ezért is szeretem ezt a témát. Megosztó, de olyan kulturált közegben, mint a mi tudományos társadalmunk, nagyon jó vitákat lehet generálni belőle. Önök mit csináltak egy-egy előadáson, hogy felkeltsék a hallgatóság figyelmét? Kommentben várjuk az ötleteket, hátha el tud lesni a nagyágyúktól a fiatalabb generáció egy-egy jó eszközt.
El is beszéltem az időt, így sikerült a két részes cikkből, három részest csinálni, de legalább lesz helyünk és időnk mindenre. Jelen tanulmány/cikkek gerincét a „A Resource Guide to the U.S. Foreign Corrupt Practices Act” [2], vagyis a napokban a mi „idegenvezetőnk”, valamint a magyar és Deutsche Telekom jogesetének iratai adták. A könnyebb emészthetőség érdekében, kezdjük a mai napot a korrupció fogalmával és nézzünk meg róla néhány gondolatot, aztán a napokban szépen nehezítünk a témán. Érdemes lesz követni a cikkeket, mert a korábbi eseményektől el fogunk jutni egészen az ügy végéig.
A korrupció fogalma (nagyjából)
A vesztegetés egyik fontos eleme az ajándék, amelyet az aktív fél ajánl fel a passzív félnek. Ez az ajándék azonban ellenszolgáltatáshoz kötött ajándék. A korrupciós cselekmények talán legfontosabb jellemzője továbbá a rejtve maradás, hiszen az aktív és passzív felek között olyan erős érdekegység áll fenn, amelynek felderítésére a hatóságok nem képesek. Számos szerző fogalom-elképzelését felhozhatnám példának, én azonban elhatárolom magam attól, hogy definiáljam a korrupció fogalmát. Ez úgy vélem egy hosszas gondolatmenetet vonna maga után, ami nem feltétlenül vezetne eredményre, hiszen „egyértelműen nem definiálható, nincs általánosan elfogadott definíció: rendkívül bonyolult, erősen strukturált, összetett társadalmi jelenség. Határai kultúráról kultúrára, korszakról korszakra változnak, így ma a fogalom is folyamatosan módosul.” [3] Röviden azonban lehatárolom a korrupció értelmezési tartományát, illetve kiemelem azokat az alkotóelemeket, amelyek alkalmasak a körülírásra annak érdekében, hogy tisztább képet adhassak e jelenségről. Vannak olyan általánosan elfogadott korrupcióval kapcsolatos kritériumok, amelyek segítségével már közelítünk egy egységes definícióhoz, ezek pedig a következők: a korrupció nemkívánatos, káros jelenség; alattomos és nehezen felismerhető; mindig valamely hatalommal való visszaélést jelent; valamilyen haszonszerzés motiválja; minden esetben legalább két fél szükséges hozzá (aktív és passzív) [4]. Összefoglalva a fentieket, abban biztosak lehetünk, „hogy mindazok, akik a korrupcióról beszélnek, azt, amit korrupción értenek, károsnak tartják és elítélik, továbbá abban, hogy vannak olyan megnyilvánulások, cselekvések, amelyeket mindenki, aki a korrupció kifejezést használja, e fogalom alá von” [5].
A korrupció egy globális probléma. Hátráltatja a gazdasági növekedést és elszívja az állami forrásokat a fontosabb területektől, mint például az egészségügytől, az oktatástól és az infrastruktúra fejlesztésétől. Ezen cselekmények aláássák a demokratikus értékeket, valamint a nyilvános elszámoltathatóság hiánya gyengíti a jogállamiságot. A demokratikus értékek és az elszámoltathatóság hiánya azzal fenyeget, hogy meggyengül a stabilitás és a biztonság, ez pedig elősegíti a bűncselekmények határokon belüli és azokon átnyúló terjedését, mint például az illegális ember-, fegyver-, és kábítószer kereskedelmet. A korrupció a vállalkozásoknak is rossz, hiszen versenyellenes, torzítja az árakat és hátrányos azoknak a tisztességes vállalkozásoknak, amelyek nem élnek a kenőpénz használatának lehetőségével, valamint növeli az üzleti tevékenységek és közbeszerzések költségeit a fejlődő országokban. A korrupció számos jelentős bizonytalanságot szül az üzleti tranzakciók során: a korrupcióval született szerződés legálisan végrehajthatatlan, és a kenőpénz mértéke is kérdéses egy szerződés esetén, hiszen a korrupt hivatalnokok egyre növekvő igényeket támasztanak.
A vesztegetés továbbá romboló hatással van a vállalkozásra, hiszen aláássa az alkalmazottak bizalmát a cég vezetői iránt, és elősegíti annak a magatartásnak az elterjedését, hogy a munkavállalók – mintegy „követve” a cégvezetők „példamutató” magatartását – más típusú kötelezettségszegést is elkövessenek, mint például a sikkasztást, a pénzügyi csalást, valamint a versenyellenes magatartás is idesorolható. A vesztegetés így növeli az üzleti kockázatok számát, amivel nem utolsó sorban a hírneve is veszélybe kerül a vállalkozás-nak. Azok a cégek, melyek kenőpénzt használnak annak érdekében, hogy megnyerjenek egy üzletet, végül aláássák nemcsak a saját hosszú távú, de a legjobb befektetők érdekeit is. A következő részben az amerikai korrupciós szabályozásról szóló törvényt, valamint a kapcsolódó intézményeket mutatom be és végül a harmadik részben példaként a jogszabály gyakorlatban való megvalósulására hozott jogeset is ismertetésre kerül.
A cikk dr. Hancz Patrik Arsbonin indult rovatának hatodik része. Az eddigieket itt találod.
A szerző jogász-közgazdász, az Arsboni Közösség tagja.
Források
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
