A sharenting megakadályozása: A gyermekek jogainak érvényesítése a szülői felügyeleti jog korlátozásával szemben

Valószínűleg sokak számára már ismert a „sharenting” jelensége, akár a közösségi média platformjai által, akár saját tapasztalataik révén. Ez a szabályozatlan gyakorlat számos negatív következménnyel járhat a gyermekek számára. Vajon létezik- e olyan eszköz, amely hatékony lehet a sharenting során elkövetett jogsértések visszaszorítására?

A gyermekek jogai és azok érvényesítése a digitális világban

A sharenting jogi szabályozhatóságának megállapítása során elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a gyermekek milyen jogokat érvényesíthetnek és milyen jogi védelmet élvezhetnek az online térben. A gyermekek jogainak szabályozását elsődlegesen az 1989-ben elfogadott ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) biztosítja, amely a gyermekek jogait jogszabályi keretek között rögzíti. Bár az Egyezmény az „offline világra” készült, és nem tartalmaz kifejezetten az online térre vonatkozó rendelkezéseket, mégis megfelelő alapot nyújt a gyermekek jogainak védelméhez a digitális környezetben is.  Az Egyezmény negyvenegy jogot tartalmaz a gyermekek részére, amelyek lehetnek „szabadságjogok” vagy olyan „általános jogok,” amelyek minden gyermek számára biztosítottak. Ezen kívül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (továbbiakban Ptk.) a nevesített személyiségi jogokat, illetve az Alaptörvényben meghatározott emberi jogokat is érvényesíteni tudják a gyermekek.

Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy a gyermekek fent említett jogainak érvényesítésére milyen módon és milyen mértékben van lehetőség?

Kiindulópontként érdemes megemlíteni, hogy a gyermekek a tizennyolcadik életévük betöltése előtt – főszabály szerint – csak törvényes képviselő útján érvényesíthetik a jogaikat a bíróság előtt. Ebben az esetben a gyermekek törvényes képviseletét a szülő vagy a gyám látja el. Ebből pedig az következik, hogy a gyermekek jogérvényesítési lehetőségei erősen korlátozottak, így a sharenting révén megvalósuló jogsértésekkel szembeni fellépés a gyermekek részéről szinte lehetetlenné válik.

Mindezek ellenére azonban van érvényben egy lehetséges eszköz arra, hogy a gyermekek fellépjenek a szülőkkel szemben. A gyermekek jogainak megsértése esetén a gyámhatóságnak törvényi kötelezettsége, hogy közbelépjen, különösen akkor, ha a szülők magatartása a gyermekek személyhez fűződő jogait vagy érdekeit veszélyezteti. A gyámhatóság jogköre kiterjed arra, hogy minden olyan visszaéléstől vagy zaklatástól megóvja a gyermekeket, amely személyiségi jogait sérti a gyermekeknek, ideértve az ún. „sharenting” jelenségét is, amennyiben a szülők az online megosztások révén aránytalanul beavatkoznak a gyermekek magánéletébe. Ugyanakkor ekkor merül fel az a kérdés, hogy vajon tényleg közbeavatkozik-e a gyámhatóság, amikor tudomására jut egy ilyen jellegű jogsértés?

A szülői felügyeleti jog megjelenése és annak korlátozhatósága a közösségi médiában

Szülőnek lenni nem csupán egy életre szóló elköteleződést jelent, hanem komoly felelősséget is, hiszen a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődése elsődlegesen a szülők nevelésén-gondozásán nyugszik. Mindezek okán a szülői felügyelet gyakorlása nem csupán a szülők joga, hanem egyben kötelezettsége is. Amennyiben a szülő nem teljesíti szülői kötelességeit, a bíróság vagy más hatóság – törvényben meghatározott esetben, a gyermekek érdekeinek biztonságához szükséges mértékben – korlátozhatja, vagy elvonhatja a szülői felügyeleti jog gyakorlását.

A közösségi média térhódításával a szülőség új dimenzióba lépett: ma már a szülőknek nemcsak otthon, hanem az online térben is döntéseket kell hozniuk a gyermekeik érdekében. A szülői felelősség így magába olvasztja azt is, hogy a közösségi médiában a gyermekek érdekeit szem előtt tartva, tudatosan mérlegeljék a szülők, mit osztanak meg a gyermekeikről, figyelembe véve a gyermekek magánélethez való jogát és az adatvédelem követelményeit.

A sharenting vonatkozásában egy nagyon fontos jogkérdés az, hogy mit tehetnek a gyermekek annak érdekében, hogy visszatartsák a  szüleiket a közösségi médiában megvalósított jogsértő magatartástól. Annak hatására pedig, hogy még nem született átfogó szabályozás erre a jelenségre, a jelenlegi magyar és uniós jogszabályok tekinthetőek irányadónak ezen kérdésben, melyek alapján a gyermekek csak a tizennyolcadik életévük betöltése után tudják törvényes úton érvényesíteni jogi igényeiket a szüleikkel szemben. Magyarországon erre még nem volt példa, azonban a környező országok közül, Ausztriában már igen.

 2016-ban egy tizennyolcéves osztrák lány pert indított a szülei ellen a róla közzétett, kisbaba korában készült, általa nevetségesnek és kínosnak tartott babafotók miatt. A lány többször kérte a szüleit, hogy töröljék a fotókat, de ők erre nem voltak hajlandóak arra hivatkozással, hogy a közösségi oldalon közzétett családi fotóik nagy népszerűségnek örvendenek ismerőseik körében. Az ügyben még mindig nem született döntés. Bár az osztrák adatvédelmi törvények a közösségi médiát illetően nem olyan szigorúak, mint más országokban, de több osztrák jogász szerint komoly esélyei vannak a lánynak arra, hogy megnyeri a pert a szüleivel szemben.

Egy osztrák lap cikke ezzel az üggyel összefüggésben  a francia törvényeket idézte, amelyek szerint “bárki, akit elítélnek egy másik személyről készült képek hozzájárulás nélküli közzétételéért és terjesztéséért, akár egy év börtönbüntetésre és 45 000 euróig terjedő pénzbírságra számíthat”, mely rendelkezés a gyermekeikről képeket posztoló szülőket is sújthatja.

A francia törvény

Az előbbiekben bemutatott eset felmerülése miatt indokolt részletesebben kitérni a francia szabályozásra. A digitális technológia elterjedésével a sharenting jelensége folyamatosan erősödik, ezért szükségessé vált olyan korlátozások bevezetése, amelyek megelőzik a sharenting által megvalósított jogsértéseket.  Franciaország 2024. február 19-én aláírt, 2024. évi 120. számú törvény elfogadásával új mérföldkőhöz érkezett a gyermekek jogainak védelme terén. Ez a törvényszöveg fordulópontot jelent azáltal, hogy a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezések részeként kifejezetten bevezeti a gyermekek képmáshoz fűződő jogait a francia Polgári Törvénykönyvbe (Civil Code).

A sharenting korlátozásának szabályozása során a legfontosabb kérdés, hogy miként lehet megalkotni egy célszerű és arányos jogszabályt. A sharenting szabályozását két fő megközelítésből vizsgálhatjuk. Az egyik lehetőség a gyermekek jogai érvényesítésének az elősegítése, míg a másik a szülői felügyeleti jog korlátozása. Franciaország a második lehetőség mellett döntött, amellyel megalkotta Európában a legelső jogi szabályozást a sharenting korlátozására. A jogszabály kimondja, hogy a francia bíróság, amennyiben a szülők között nézeteltérés alakul ki a gyermek képmáshoz való jogának gyakorlása tekintetében, az egyik szülő számára megtilthatja, hogy a másik szülő engedélye nélkül bármilyen, a gyermekkel kapcsolatos tartalmat tegyen közzé. Mindemellett, amennyiben a gyermek méltósága vagy erkölcsi integritása veszélybe kerül, a bíróság elrendelheti a szülői felügyeleti jog elvonását is.

Sokan még így sem tartják elég hatékonynak a francia szabályozást, mivel a gyermekek képeinek a családtagok vagy a barátok általi megosztását nem vonja ellenőrzés alá. A szabályozás a képmáshoz való jog védelmét a szülői felügyeletre korlátozza, így a felelősséget kizárólag a szülőkre hárítja. Mindezek ellenére, ez a szabályozás megfelelő kiindulópontot jelenthet a sharenting révén megvalósuló jogsértések visszaszorítására hazánkban is.

Összegzés

Összefoglalva az eddigieket megállapítható, a sharenting szabályozásának leghatékonyabb eszköze a szülői felügyeleti jog korlátozása lehet, mivel a gyermekek jogainak érvényesítése szinte lehetetlen a szülőkkel szemben, amíg a gyermek kiskorú. Úgy gondolom, hogy Magyarországon a francia szabályozás megfelelő alapot nyújthat a hatékony rendezésére a kérdéskörnek és ez alapján valószínűleg nem lenne szükség egy teljesen új szabályozás bevezetésére, így elegendő lehet a szülői felügyeleti jogra vonatkozó meglévő jogszabályok módosítása is.

Ez a cikk az Arsboni 2024. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Forrásjegyzék