Hogyan is állunk a múlttal? – Tabula rasa az Alkotmánybíróságon

Mint arról már beszámoltunk, a kormánypárti frakciószövetség tagjai február elején az Országgyűlés elé terjesztették az Alaptörvény negyedik módosítására tett javaslatukat. A tervezett változtatás volumenét jelzi, hogy az Alaptörvény 17 cikkét, valamint Záró rendelkezéseit is érinti, továbbá kulcsfontosságú kérdések újragondolását teszi szükségessé. A javaslat több pontja ismertté válását követően szinte azonnal szakmai és társadalmi viták kereszttüzébe került; elég itt utalnunk a hallgatói szerződés alaptörvényi alapjának megteremtésére, vagy a hontalanság alkotmányos szintű megjelenítésére.

solyompaczolay

Az Alkotmánybíróság elmúlt két évtizedbeli gyakorlatának eltávolítása a jogrendszerből bizonytalan helyzetet eredményez, emellett ellentétben áll az Alaptörvény eddigi, múlt felé nyitó koncepciójával is. A cikkben arra keressük a választ, hogy e megközelítés hogyan viszonyul a történeti alkotmány vívmányainak korábbi Alaptörvénybe emeléséhez [R) cikk (3) bekezdés]. Helyénvaló-e, hogy a kialakulni látszó új konstrukció alapján az Alaptörvény értelmezésekor akár Luxemburgi Zsigmond 1405-ös városi dekrétumainak egyes elemei hivatkozhatók, míg a halálbüntetést eltörlő 23/1990-es AB határozat nem?

Több oldalról is alátámasztható, hogy a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat teljes negligálása nem célravezető. Önmagában véve megalapozott az a gondolat, hogy az Alaptörvény hatályba lépésével számos AB határozat felülvizsgálatra szorul, ez azonban csak a ténylegesen megváltozott alkotmányos tartalmak vonatkozásában lehet méltányolható igény. Az alkotmányértelmezés megújításának kevéssé hatékony módja a teljes újrakezdés, hiszen az alkotmánybírákat sok esetben arra kényszeríti majd, hogy korábbi határozatokat rutinszerűen átszámozva, minimális átszövegezéssel adjanak ki. Racionálisabb megoldást kínál a 33/2012. (VII.17.) AB határozat, amely lehetőséget teremtett a testület számára, hogy a korábban működő mechanizmusok fenntartása mellett az alkotmányszöveg változásából eredő következményekre koncentrálhasson.

A módosító javaslat által kialakított konstrukció alkotmányos szintre emelése esetében is indokolt legalább az olyan, a jogállamiság minimális programját megtestesítő határozatokat megőrizni, mint például a jogbiztonságot, a jogegyenlőséget, a diszkrimináció tilalmát, a hatalommegosztást, vagy egyes alapjogokat rögzítő döntések. Részben ezeknek az alapelveknek a jelenlétéből következik, hogy az AB mozgástere e döntés által valójában nem szélesedhet, mivel az alkotmányosság alapvető tételeit a testületnek továbbra is fokozottan szem előtt kell tartania. Ezen felül az alkotmánybírákat eddig sem korlátozta semmi a gyakorlat átformálásában, mivel a korábbi határozatok csak annyiban kötik a taláros testületet, hogy – épp a 33/2012 (VII.17.) AB határozat értelmében – az azoktól való eltérést kifejezetten ki kell mondani; az angolszász bíróságokra jellemző kötőerő egyébként nem létezik és korábban sem volt jellemző Magyarországon.

Érdemes összehasonlításképp a szóban forgó alaptörvény-módosítással a német Grundgesetz 79. cikk (2) bekezdésének történeti hátterével, mely kimondja, hogy a német Alaptörvény szövegét csak olyan törvény módosíthatja, mely konkrétan kimondja az alkotmányi szöveg változását. A 20-as/30-as évek német jogelmélete életben tartotta a Bismarcki Alkotmánynak az alaptörvényt áttörő, azzal tartalmilag szemben álló törvények elfogadását lehetővé tevő rendelkezését, ami végső soron a felhatalmazási törvényhez vezetett.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Az eset azt mutatja, hogy akár a jogbiztonságot is alááshatja a hatályostól lényegesen eltérő alkotmányszövegen alapuló alkotmány értelmezések sorsának rendezetlensége. Azonban nem találunk kényszerítő alkotmányos érveket amellett, hogy a korábbival gyakorlatilag megegyező szöveget újra kellene értelmezni.

További nehézségeket támaszt, hogy az Alaptörvény múlthoz való viszonyulásával is szöges ellentétben áll a vizsgált elképzelés, az R) cikk (3) bekezdése ugyanis kötelezővé teszi az Alaptörvénynek a magyar történeti alkotmány vívmányait figyelembe vevő értelmezését. Igaz, hogy a Nemzeti Hitvallás az 1949-es kommunista alkotmányt nem ismeri el, az 1944 és 1990 közötti időszakra vonatkozóan pedig az állami önrendelkezés hiányát állapítja meg, azonban a jogállami fordulat – Alaptörvényben is elismert – lezajlását követően meghozott alkotmánybírósági határozatok semmiképpen sem esnek ilyen megítélés alá.

Az Alaptörvény által bevezetett „történeti alkotmány vívmányai” terminológia is csak az 1949 előtti időszakra értelmezhető. Minthogy a történeti alkotmány önálló jelentéssel bíró, sajátos jogtörténeti kategória, a kartális alkotmány alapján álló jogrendszer progresszív termékei semmiképpen sem tekinthetők a történeti alkotmány vívmányainak. Ettől függetlenül ez utóbbi hagyományokat sem mellőzhetjük: vívmány-jellegüket el kell ismernünk, még ha az Alaptörvény külön nem is nevesíti őket.

Összességében úgy véljük, hogy az AB egyes korábbi határozatainak mellőzése indokolható lehet, a kategorikus tiltás azonban elfogadhatatlan. Kétféle kompromisszumos megoldás képzelhető el: egyrészt a hatályostól érdemben eltérő alkotmányszöveget értelmező határozatok kizárása, másrészt bizonyos alapvető alkotmányos értékeket megjelenítő határozatok kiemelése és hatályban tartása. Ilyen módon elkerülhető lenne, hogy a javaslat magán az Alaptörvényben belül is inkoherenciát teremtsen, mivel jelenleg annak több kiindulópontjával sem áll összhangban (például az Alaptörvény múlt és jelen magyarjait szerződésként összekapcsoló öndefiníciójával, ahogyan azt a hatályos Nemzeti Hitvallás teszi, vagy a 28. cikkben kötelező értelmezési elvként megfogalmazott józan észnek és közjónak megfelelő interpretációval). Csak remélhető, hogy a javaslat a mostaninál átgondoltabb, árnyaltabb formában kerül majd az Alaptörvénybe.

*

A kép forrása:
http://img8.hvg.hu/image.aspx?id=c6f162cf-d3bb-447a-a82c-e0b8fed817c7&view=d51db973-3806-4736-8c32-8f24015e8404

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.