Állítom vagy vélem?

A negatív kampánnyal kapcsolatos jogorvoslat egyes kérdései.

A mögöttünk álló választási eljárások során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a negatív kampány, azaz az ellenjelölt hiányosságainak kiemelése a saját jelölt erényeinek bemutatása helyett. Ez hosszú távon oda vezethet, hogy a kampányban nagyobb hangsúlyt kaphatnak az egyes személyek magánéleti, jellemvonásbeli hiányosságai, mint tervei, víziói. Ez meggátolja az érdemi politikai vita létrejöttét, mivel ebből kifolyólag a jelöltek másként fognak egymáshoz, az egymással folytatott párbeszédhez viszonyulni, így nem tud kialakulni a programok szakmai tartalmáról érdemi vita. Erre szolgáltat kiváló példát a mögöttünk álló főpolgármester választás, ahol a jelöltek alkalmasságát vagy alkalmatlanságát sokkal inkább személyes, mintsem szakmai kvalitások segítségével kívánták bebizonyítani. 

Elkeserítő adat, hogy főpolgármesteri vita utoljára 2002-ben, miniszterelnök jelölti vita utoljára 2006-ban volt. A 2019-es önkormányzati választások során a 3177-ből mindössze négy településen került sor az álláspontok ütköztetésére. Ezzel szemben a jelöltek személyes alapon történő támadására számtalan példát találunk. Azonban mit tud kezdeni a jogorvoslati rendszer a negatív kampánnyal? Szükséges-e kezdeni valamit a jelenséggel?

A negatív kampány

A negatív kampánnyal kapcsolatban számos bírósági határozat született. Ebben a cikkben a negatív kampánnyal kapcsolatban 3 határozatot fogunk alaposabban megvizsgálni.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Az elsőként vizsgált ítélet a Szegedi Ítélőtáblán született. A Pk.I.20.926/2014/2. számú határozatban egy független polgármesterjelölt a Fidelitas helyi szervezetének szórólapját támadta meg a Helyi Választási Bizottság (továbbiakban: HVB) előtt, amely utána a Területi Választási Bizottsághoz (továbbiakban: TVB) került és végül a Szegedi Ítélőtábla elé. A HVB megállapította, hogy a Fidelitas helyi szervezete megsértette a Választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdésében rögzített választási eljárás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A TVB szerint a szórólap tartalmával kapcsolatban nem állapítható meg a kifogásokban megjelölt alapelvek sérelme. Ezt vizsgálta felül a Szegedi Ítélőtábla, amelynek álláspontja szerint a szórólap tartalmaz véleménynyilvánítást is és tényállítást is, ezért téves a TVB azon álláspontja, miszerint csak véleménynyilvánítást tartalmaz a szórólap. Az Ítélőtábla szerint a negatív kampány is a választási kampány része, viszont el kell különíteni, hogy a választási kampány során az egymás irányában megjelenő kritikus megnyilvánulások véleményt közölnek vagy tényt állítanak. A bizonyíthatóan hamis tények ugyanis nem állnak alkotmányos védelem alatt és a valótlan tényállítások alkalmasak a választók megtévesztésére és a választói akarat tisztességtelen befolyásolására. Az Ítélőtábla helyben hagyta a HVB határozatát, a 203000 Ft értékű bírságot az alapelvsértésekkel arányosnak találta.

A második határozat, amelyet érdemes megvizsgálni a negatív kampánnyal kapcsolatban a Kúria Kvk.I.37.441/2014/2. számú határozata. Ebben az ügyben a kérelmező jelölt politikai reklámfilmjének közlését a médiaszolgáltató megtagadta, mivel az olyan negatív kampányt tartalmazott a konkurens jelöltről (a konkurens jelölt hangján megszólaló majom), amely nem felelt meg a választási eljárás szabályainak, a Választási Etikai Kódexnek és sérti a jelölt személyiségi jogait. Először Budapest 03. számú Országos Egyéni Választókerületi Választási Bizottsága (továbbiakban: OEVB) határozatában elutasította a kérelmező kifogását. Az NVB helybenhagyta az OEVB határozatát, amit azzal az indoklással egészített ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátját jelenti a jelöltek emberi méltóságának védelme, illetve az, ha nem jóhiszeműen és rendeltetésszerűen gyakorolják a jogukat. Emellett az is sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, hogy a kérelmező által aláírt és magára nézve kötelezőnek elismert Etikai Kódexet nem tartotta tiszteletben. A Kúria helybenhagyta az NVB határozatát, azzal a különbséggel, hogy az Etikai Kódex megsértése csak a Ve. szabályainak sérelmével összefüggésben értelmezhető, mivel az egy szokásjogi intézmény és ezért nem eredményezhet kettős jogsértést, ha a Ve. valamely rendelkezését megsértő személy egyben az Etikai Kódex szabályait sem tartja meg. A Kúria kiemeli, hogy a negatív kampány része a választási kampánynak, de annak a Ve. alapelvei szabnak határt. Szintén kiemeli a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, amelyet a joggal való visszaélés tilalmával hoz összefüggésbe és megállapítja, hogy ez az alapelv az egész jogrendet áthatja. A Kúria osztja az NVB emberi méltósággal kapcsolatos alapjogi érvelését.

A harmadik határozat szintén a Kúriától származik (Kvk.I.38.024/2014/3. számú határozat). Ebben az ügyben egy polgármesterjelöltnek volt kifogása egy közéleti hetilap szeptemberi különszámával szemben, amelyben alkoholistának, alkalmatlannak állítják be és szerinte valótlan képek és tényállítások jelennek meg a lapszámban, amelyet minden lakó postaládájába ingyen kézbesítettek. Először a Pest Megyei TVB illetékesség hiánya miatt áttette az ügyet az FVB-hez. Az FVB hatáskör hiánya miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmet. Az NVB kifejtette, hogy az FVB tévesen hivatkozott a hatáskör hiányára. Az NVB érdemben vizsgálta és bírálta el a kérelmező kifogását. Az NVB korábbi Kúriai és Alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva érvelt, de azt állapította meg, hogy a lapszámban közöltek csak véleményt tartalmaznak, és nem sértik a jelölt emberi méltóságát. A Kúria az NVB határozatát helybenhagyta és megállapította, hogy a kiragadott képek és szövegrészletek a komplett lapszám szövegkörnyezetébe való visszaillesztés után vizsgálandók és eme vizsgálat után szintén úgy tartja, hogy ezek a véleménynyilvánítások nem érik el a tényállítás szintjét.

Kiemelt jelentőségű alkérdés – Tényállítás vagy értékítélet?

A tényállítás és az értékítélet elhatárolása gyakran felmerülő, visszatérő probléma a jogalkalmazás során. Az elhatárolásnak különös jelentősége van a választási kampányban, a jelöltekre vonatkozó állítások vonatkozásában, hiszen ebben az időszakban a figyelem középpontjában a jelöltek állnak és a hamis tényállítások mandátumok sorsáról dönthetnek. A helyzetet tovább nehezíti a negatív kampány egyre prominensebbé váló jelensége.

Az értékítélet és tényállítás elhatárolásának alkotmányos kereteit a 7/2014. (III. 7.) AB határozat szabja meg, melynek értelmében a fő különbség abban nyilvánul meg, hogy míg értékítéletek hamisságának bizonyítása önmagában értelmezhetetlen, addig a tényállítások hamissága a valós tények segítségével bizonyítható. Ugyanakkor, mint azt az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában megállapította, a közszereplőknek fokozott tűrési kötelezettségük van az őket érő véleménynyilvánításokkal szemben, hiszen tevékenységük vitatása, az arról való véleményalkotás szükségszerűen személyüket is érinti. A fokozott tűrési kötelezettséget a választási kampány vonatkozásában az Alkotmánybíróság a 31/2014. (X. 9.) AB határozatban fejtette ki, melyben a korábban megállapítottakkal összhangban leszögezte, hogy a közszereplők helyzetüknél fogva képesek megvédeni magukat a személyüket és tevékenységüket érő véleménynyilvánításokkal szemben továbbá kiemelte, hogy a választási kampányban a vita elsősorban a jelöltek között zajlik és többletfunkcióként részét képezi a választók tájékoztatásának.

A hamis tényállításokat a Kúria rendszerint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének keretében értékeli. Fontos kiemelni, hogy míg a joggyakorlat a kifogások elbírálása során a fiktív, átlagos választópolgárt alkalmazza, mint mércét a választói akart befolyásolása tekintetében, addig a hamis tényállítások esetén jóval szigorúbb kritériumrendszert fedezhetünk fel. A Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú határozatában, az NVB 67/2015. számú határozatát megváltoztatva kimondta, hogy a hamis tényállításokkal kapcsolatban nem csupán azoknak a választók általi általános értelmezését kell tekinteni, hanem többek között a jelölőszervezeteknek is figyelemmel kell lenniük arra, hogy ne állítsanak olyan tényeket, melyekről tudják, hogy hamisak. A határozat ezen megállapítása azért mondható jelentősnek, mivel a megváltoztatott NVB és OEVB határozatok megállapításai, miszerint a közfelfogás nem különbözteti meg a részvénytársaság felügyelőbizottsági tagját és vezető tisztségviselőjét, megfelelhetnének az általános joggyakorlatnak. Azonban, tekintve, hogy itt jogsértés nem csupán a választási eljárás, hanem az emberi méltósághoz való jog vonatkozásában is felmerült, a Kúria indokoltnak látta az általános gyakorlattól való eltérést, ugyanakkor mindezek ellenére az eszköztárában található legenyhébb szankciót alkalmazta csupán. 

További sajátosság, hogy míg az értékítéletek esetében elfogadható a túlzás, valamint a kendőzetlen megnyilvánulás, addig a tényállítások esetén az egyértelmű, nyilvánvaló túlzás is jogsértésként értékelhető. Ezt a különbségtételt a Kúria következetes gyakorlatában éppen az értékítélet és tényállítás közötti különbséggel, azaz a bizonyíthatósággal indokolta. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a bizonyíthatóság akár a nyilvánvaló túlzások elfogadhatóságát is indokolhatná, hiszen a kijelentés valós tartalma mindenki számára megállapítható.

Javaslatok

A fentiekből kitűnik, hogy a jogorvoslati szervek gyakorlata alapvetően megengedő a negatív kampány tekintetében, ameddig az értékítéletek formájában valósul meg. A valótlan tényállítások tekintetében azonban jóval szigorúbb mércét alkalmaz. A valótlan tényállításokkal és az azokra épülő kampánnyal szemben azonban a Ve. jogorvoslati rendszere nem kínál valódi, hatékony eszközt. A választási jogorvoslati szerveknek ugyanazok a lehetőségeik, mint minden más esetben. Megállapíthatnak, eltilthatnak, bírságolhatnak, adott esetben a határozat közzétételére kötelezhetnek. 

A Ve-n kívül találhatunk, ha nem is megfelelően hatékony, de hatékonyabb eszközöket, hiszen a jogsérelmet szenvedőknek lehetősége van sajtóhelyreigazítási pert indítani, illetve személyiségi jogi igényt érvényesíteni. Ezeknek a jogorvoslati eszközöknek az eljárási szabályait megvizsgálva láthatjuk, hogy azok elsősorban nem a szűk határidőkkel dolgozó választási eljárásra lettek megalkotva, hiszen egy sajtóhelyreigazítási per esetében a jogsértés megtörténtétől az első tárgyalásig a kampány több, mint felének megfelelő idő telik el, míg az egyéb, személyiségi jogi igények esetén ennél is jóval hosszabb eljárási határidőkről beszélhetünk. Ugyanakkor maguk a Ve-n kívüli eszközök a választási kampány sajátosságaira tekintettel tett módosításokkal hatékony jogorvoslatként szolgálhatnának a valótlan tényállításokkal, az azok segítségével megvalósított negatív kampánnyal szemben.

A Ve-be átvéve és a választási eljárás rövid határidőihez igazítva. valamint a választási bizottságoknak hatáskört teremtve nagyobb hatékonysággal és a kellő elrettentő erővel rendelkeznének ezek a sajtóhelyreigazítási eszközök. Ennek az átvételnek a keretében lehetőséget teremtenénk arra, hogy a jogsértőnek a sajtótermékben megvalósított jogsértések esetén ugyanabban a sajtótermékben a helyreigazítást is közölje vagy saját költségén megfelelő nyilvánosságot biztosítson a máshol közzétett helyreigazításnak. Amennyiben nem sajtótermékben valósult meg a jogsértés, akkor azonos nagyságú célközönséget elérő módon kell megjelentetnie a helyreigazító közleményt. Példának okáért a helyi önkormányzati kampány esetében erre alkalmas lehet a helyi lap.

További problémát jelent, hogy a sajtótermékekben, médiaszolgáltatók által megvalósított, valótlan tényállításokon alapuló negatív kampány esetében a bírság puszta tranzakciós költségként kerül beszámításra. A nagyobb médiaszereplők számára egy százezres, vagy akár milliós bírság is elenyésző összegű lehet. Ezt kiküszöbölendően megfontolandó a felelősség körének egy szinttel lejjebb vitele és a felelős szerkesztővel szembeni jogorvoslatok megnyitása. Ez adott esetben jóval nagyobb visszatartó erővel bírhat, mint a sajtóhelyreigazítási eszközök.

Összegzés

A probléma megoldása azonban korántsem egyszerű. A választójogi szabályozás különösképpen kitett a politikai érdekeknek. A jogorvoslatok eszköztárának módosításához nem csupán a problémák és a lehetséges válaszok feltárása, hanem politikai akarat is szükséges, melynek létrejötte rövidtávon valószínűtlen, hiszen a fennálló helyzet előnyeit a regnáló hatalom élvezi. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a negatív kampány jelensége nem pusztán szabályozási kérdés, hiszen a probléma megoldása legalább annyira gyökerezik az adott állam demokratikus kultúrájában, mint jogszabályaiban.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.