Az európai szerződési jog jövője, avagy jön az Európai Polgári Törvénykönyv?

Több évtizede folyik a vita arról, hogy szükség van-e európai szintű polgári jog kialakítására, és ha igen, milyen szabályokat tartalmazzon egy ilyen átfogó szabályrendszer. Ez idő alatt számos kutatócsoport alakult és tervezet született, konferenciák és könyvek százai foglalkoztak a témával. De vajon elképzelhető, hogy az uniós jogharmonizáció elérje azt a szintet, melynek eredményeként nem 28 különböző, egymástól helyenként alapjaiban eltérő polgári jog létezik majd egymással párhuzamosan, csupán egyetlen közös Európai Polgári Törvénykönyv?

A jogharmonizációról szóló vitákban a polgári jogon belül a figyelem elsősorban a szerződések jogára irányult, hiszen a szerződések a gazdasági élet elengedhetetlenül fontos eszközei. Az egységes piac akkor tud jól működni, ha a több tagállamot érintő tranzakciók ugyanolyan egyszerűen mennek végbe, mint a belföldi ügyletek. Az egyes tagállamok szerződési jogi szabályaiban megtalálni a közös nevezőt ugyanakkor nem könnyű feladat, hiszen ezen szabályok évszázadokon keresztül nemzeti szinten alakultak. Ennek eredményeként néhol egészen eltérő jogi megoldások születtek az egyes problémákra válaszul.

Miért van szükség európai szerződési jogra?

Kétségtelenül értéket jelent az európai jogrendszerek sokszínűsége, ugyanakkor tény, hogy jelenleg 28 különböző polgári jogi szabályrendszer létezik egymással párhuzamosan az Európai Unióban, ami magas tranzakciós költségekhez és jogi bizonytalansághoz vezethet. Szintén probléma lehet, hogy a nehezen átlátható szabályrendszer elrettentheti a jellemzően kevés erőforrással rendelkező kis- és középvállalkozásokat a nemzetközi ügyletek bonyolításától, ezzel hátráltatva a határon átnyúló versenyt.
A nemzetközi kereskedelem említett problémáira válaszul több nemzetközi és regionális szervezet is egységes szerződésjogi modellszabályok megfogalmazásába kezdett. Ezek közül a kettő legjelentősebb az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) által megalkotott Bécsi Vételi Egyezmény, a CISG, valamint az UNIDROIT által jegyzett Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei, a PICC. Mindkét jogi instrumentum hatálya korlátozott, hiszen csak a vállalkozások közötti szerződésekre terjed ki, ráadásul a CISG csak áruk adásvételével foglalkozik. Hatásuk ugyanakkor mégsem elhanyagolható, mintaként szolgáltak a jogalkotó számára a világ különböző pontjain, így például a 2013-as magyar Ptk. kontraktuális felelősségről szóló 6:142. §-ának egyértelműen a CISG 79. cikke szolgált alapul.

A harmonizációs törekvés története

1980-ban alakult meg a Commission on European Contract Law, ismertebb nevén a Lando Bizottság. A bizottság elnöke Ole Lando dán jogász volt, akit manapság az európai szerződésjog atyjaként is szoktak emlegetni. A munka eredményeként 1995-ben, 1999-ben és 2002-ben megszületett a Principles of European Contract Law (PECL) három része. Mindeközben az egységes piac erősítése céljából számos ágazati irányelv is elfogadásra került, melyeken keresztül olyan területek harmonizációja valósult meg, mint például a távollevők között történő szerződéskötés, az utazási csomagok, az elektronikus kereskedelem, a timesharing szerződések vagy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek.

A következő mérföldkövet a közös referenciakeret-tervezet (Draft Common Frame of Reference, DCFR) megszületése jelentette 2008 végén. A DCFR egy tíz könyvből álló, jogi kötelezőerővel nem bíró, soft law instrumentum, mely jogi fogalmak meghatározását, szerződési jogi alapelveket és modellszabályokat tartalmaz.
A DCFR fontos dokumentuma az európai jogfejlődésnek, azonban messze nem elég ahhoz, hogy egy Európai Polgári Törvénykönyv, vagy akár szerződési jogi rendelet tervezetéül szolgálhasson. De vajon valódi cél jelenleg ilyen jogszabályok megalkotása?
Az EU egy évtizedre szóló Európa 2020 stratégiája úgy fogalmaz, hogy a cél „a más uniós tagállamokban működő partnerekkel való szerződéskötés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozók számára (…) uniós modellként szolgáló szerződéses klauzulák kidolgozásával és egy nem kötelezően alkalmazandó európai szerződési jog felé tett lépések felgyorsításával.” Az Európa 2020 stratégia tehát kilátásba helyezi egy opcionálisan választható európai szerződési jog létrejöttét, általános megfogalmazásából azonban nem derül ki, hogy milyen formában képzeli el ennek kivitelezését.

Milyen lenne az ideális jogi instrumentum?

A Bizottság 2010-ben kiadott európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről szóló zöld könyve a hét lehetőséget vázol fel, melyek közül a legenyhébb szerint egyelőre csak közzéteszik az eredményeket egy kötelező erővel nem rendelkező dokumentumban, mely a tagállami jogalkotás számára kiindulópontként szolgálhat. A hetedik, legdrasztikusabb opcióként pedig egy, az Európai Polgári Törvénykönyvről szóló uniós rendelet megalkotása szerepel.
Viviane Reding, aki az Európai Unió igazságügyi biztosi posztját töltötte be 2010 és 2014 között, valamint számos más elismert jogtudós szerint az ideális megoldás a két említett lehetőség között valahol félúton keresendő. Reding szerint az európai jogi sokszínűség tiszteletben tartása nem teszi lehetővé, hogy az Európai Unió egy csapásra megszűntesse nemzeti szerződési jogokat.

Nincs tehát még itt az ideje a szerződési jog teljes harmonizációjának,

ehelyett egy választható, a tagállami jogszabályokkal párhuzamosan létező jogi instrumentum kialakításában kell gondolkozni.
E forgatókönyv szerint a szerződő felek két rezsim közül választhatnának: valamely nemzeti jog vagy az európai szerződési jog lesz alkalmazandó a szerződésükre. Az elképzelések szerint opt-in modellről lenne szó, ami azt jelenti, hogy az európai szerződési jog csak akkor alkalmazandó, ha a felek erre irányuló szándékukat kifejezetten kinyilvánítják. A remények szerint ez a rendszer jelentené a harmonizált szerződési jog próbaidőszakát, mely során felszínre kerülnének annak hibái.
Ole Lando is támogatja egy ehhez hasonló konstrukció kialakítását, ugyanakkor attól tart, hogy nem választanák elegen az európai jogot ebben az esetben. Ezért Lando inkább egy opt-out jellegű modellt látna szívesen, ahol a feleknek arról kellene nyilatkozniuk, ha nem a harmonizált jog szerint szeretnénk szerződést kötni. Ilyen megoldás szerint működik egyébként a CISG a nemzetközi áruadásvételi szerződések esetében. Hosszú távon Lando nem veti el egy európai szerződési jogi törvény megalkotását sem, ahogy 2011-ben fogalmazott, egy ilyen jogszabály létrejötte kívánatos, de jelenleg még elérhetetlen a nemzeti kormányok ellenállása miatt.

Összegzés

Sok időnek kell még eltelnie, amíg kezünkbe vehetjük az Európai Polgári Törvénykönyvet. A jelenlegi tervezeteket először is ki kellene terjeszteni minden szerződéstípusra, hogy ne csak az áruadásvételi és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó szerződések körét fedjék le. Ezt követően célszerű lenne megalkotni a kötelmi jog egészét felölelő szabályrendszert, ebben a lépésben nemcsak a jogalap nélküli gazdagodás és a megbízás nélküli ügyvitel egységes szabályait kellene megalkotni, de olyan kényes kérdéseket sem lehetne elkerülni, mint az angolszász tort law és a kontinentális deliktuális felelősség összehangolása (igaz, a Brexit után ez a probléma már nem lesz terítéken).
A közeljövőben tehát nem kell attól tartanunk attól, hogy a 2013-as Ptk. hatályba lépése után nem sokkal, máris új polgári törvénykönyv megtanulásába kell kezdenünk.

Források:
• Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, 2010
• A Bizottság zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről, 2010
• Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law, Draft Common Frame of Reference (DCFR), sellier. european law publishers, 2009
• Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, szerkesztette: Vékás Lajos, Gárdos Péter
• Towards a European Contract Law, edited by Reiner Schulze and Jules Stuyck, sellier. European law publishers, 2011
• The Rules of European contract law, Ole Lando, CISG database, 1999

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS