Az öröklési szerződés kettős jogi jellegéről

Az utóbbi években számos bizonytalansági tényező merült fel az öröklési szerződéssel kapcsolatban, melyeket véleményem szerint tovább bonyolít a hatályos, 2013. évi V. törvény (a továbbiakban hatályos Ptk.) szabályozása is. Az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) szabályozása is számtalan problémát vetett fel a jogintézménnyel kapcsolatban, és a mai napig nem tisztázott, hogy valójában mit tekintünk öröklési szerződésnek, hol húzódik a határ a végrendelet, a tartási és életjáradéki, valamint az öröklési szerződés között.

Az ítélkezési gyakorlatban számos egymásnak ellentmondó vélemény jelenik meg az öröklési szerződés létrejötte, tartalma, valamint megszűnése körében. Ezek az ellentmondások mind az öröklési szerződés kettős természetére vezethetők vissza, s annak ellenére, hogy továbbra is az öröklési jogon belül kerül szabályozásra, lényegesen több szerződési jogi elemmel bír. Erre tekintettel felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e helyesebb az egyes szerződéseken belül elhelyezni az öröklési szerződést, mint a tartási és életjáradéki szerződések egy különleges formáját, ahol az örökhagyó hagyatéka annak halála pillanatában kerül a szerződéses örökös tulajdonába.

Az öröklési szerződés célja kezdetben ellenszolgáltatás nélküli örökösnevezés volt, kétoldalú jognyilatkozat formájában. Ekkor még végintézkedési jelleggel bírt, s csupán kétoldalú jognyilatkozat volta utalt szerződésre. Az eltelt évek során merőben megváltozott célja és jellege, mely a társadalmi-gazdasági változások eredményeképpen egyre több szerződési jogi elemmel bővült. Véleményem szerint bőven megérett a jogintézmény arra, hogy átkerüljön az egyes szerződések cím alá, kiküszöbölve ezzel mindazon ellentmondásokat, melyek kettős jellegéből adódnak.

A régi Ptk.-hoz hasonlóan a hatályos Polgári Törvénykönyv VII. könyvében, az Öröklési jogon belül szabályozza az öröklési szerződést. A Ptk. 7:48 § (1) bekezdése szerint az „Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi; a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére.” Az öröklési szerződés nem más, mint az örökhagyó és az örökös kétoldalú, visszterhes szerződése, amelynek tárgya egyrészről maga az öröklés, másrészről ennek ellenértékeként az örökhagyó tartása, újabb elemként gondozása vagy részére életjáradék fizetése.

Az öröklési szerződés egy vegyes jogintézmény, vagyis keverednek benne az öröklési és a szerződési jog elemei. A törvény értelmében alakiságaira a végrendeletre vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, tartalmára valamint módosítására és megszüntetésére azonban a tartási és életjáradéki szerződések szabályait rendeli alkalmazni. E kettősség jelentősége abban áll, hogy az öröklési szerződés kógens szabályai szemben állnak a szerződési jog túlnyomóan diszpozitív szabályaival, vagyis a kógens szabályok behatárolják a diszpozitív szabályok alkalmazhatóságát, de ami a jelentősebb, a diszpozitív szabályok oldják a kógens rendelkezéseket, mely jelentős problémát okoz a gyakorlatban.

A jogirodalomban számos fogalommal találkozunk az öröklési szerződéssel kapcsolatban, azonban kiemelném Sőthné meghatározását, ami a vizsgálatunk szempontjából a legjelentősebb: „Az öröklési szerződés tartalmát tekintve tartási és életjáradéki szerződés – tehát visszterhes szerződés – és csak formáját tekintve végrendelet.”

1. Az öröklési szerződés öröklési jogi elemei

Az öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés alapvető elemei tehát az örökhagyó, aki halála esetére rendelkezik vagyonáról, a hagyaték, amely mint egész száll át az örökösre, valamint az örökös, akire az egyetemes jogutódlás következtében a hagyaték, mint egész száll át. Az öröklési szerződés kapcsán valójában nem beszélhetünk hagyatékról, hiszen a hagyaték az örökhagyó aktív és passzív vagyontárgyainak összessége, a szerződéses örökös azonban csak az aktív vagyontárgyak örökösévé válik, vagyis nem felel a hagyatéki terhekért és a kötelesrészért sem. Bár e tényt maga a törvény nem tartalmazza, a Legfelsőbb Bíróság PK 89. számú állásfoglalásában kifejti, hogy az érvényes öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy a kötelesrész kiszámításánál nem vehető figyelembe.

Az öröklési szerződés a végintézkedés egyik formája, s mint ilyen, magán kell, hogy viselje annak minden tulajdonságát. Amennyiben viszont megvizsgáljuk ezen fogalmi elemeket, láthatjuk, hogy azok csak részben vonatkoznak az öröklési szerződésre.

1.1. A szerződéses örökös eltartott előtti halála

Az öröklési szerződés esetén érdekes kérdéseket vet fel az az eset, amikor az örökhagyó túléli az örököst. Ez a kérdés máig nem került tisztázásra, sőt az elmélet és a gyakorlat állásfoglalása élesen eltér egymástól, hiszen e kérdésnél látszik a legélesebben az öröklési szerződés kettős jogi természete. A Legfelsőbb Bíróság BH 1985/1. sz. 20. eseti döntésében kifejti, hogy az öröklési szerződésben megjelölt szerződéses örökös halála folytán nem szűnik meg az öröklési szerződés. A szerződéses örökös jogutódaira azonban a tartási kötelezettség a váromány fejében csak akkor száll át, ha a jogelőd által nyújtott tartás értéke a váromány értékét nem éri el. Ez az elvi döntés úgy született, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ezzel ellentétes első fokú ítélet elleni fellebbezés elbírálását a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. Ezzel egyértelműen kifejezte azt a véleményét, miszerint az öröklési szerződés szerződési jogi jellegét tekinti relevánsnak.

A jogtudomány álláspontja azonban ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik, és egyértelműen az öröklési jogi jellegét hangsúlyozza, melyet jól példáz az a tény, hogy ez utóbbi álláspont válik az egyetemeken oktatott tananyaggá, amely súlyos ellentéteket szül a gyakorlatban. A régi Ptk. szabályozásával kapcsolatban már több szerző is kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntését a régi Ptk. 600. § a) pontjába ütközőnek tartja. Weiss Emília egyik tanulmányában kifejti, hogy ez a döntés szöges ellentétben áll az öröklési jog egyik alapvető elvével, miszerint az öröklés első feltétele, hogy az örökös túlélje az örökhagyót, így egyértelműen tévesnek ítéli a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kifejtetteket. Nem veszi figyelembe azonban a régi Ptk. 658.§ (1) bekezdését, mely szerint az öröklési szerződés megszűnésére a tartási és életjáradéki szerződés szabályait kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság e jogszabályhely alapján tehát véleményem szerint helyesen foglalt állás ebben a kérdésben.

Vékás Lajos azonban szintén vitásnak tekinti a Legfelsőbb Bíróság eseti döntését, figyelembe véve az általam említett szakaszt is. Kifejti, hogy ez a gyakorlat kizárólag a tartási és életjáradéki szerződések szabályait tartja szem előtt, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az öröklési szerződés végintézkedés jellegét. Amennyiben megvizsgáljuk a két említett szakasz rendelkezéseit, azok egymásnak ellentmondóak. Míg a régi Ptk. 600.§ a) pontjának alkalmazása az öröklési szerződés végintézkedés jellegét tekinti relevánsnak, addig a 658. § (1) bekezdése a szerződési jogi jellegét hangsúlyozza.

1.2. Az öröklési szerződés elhatárolása a végrendelettől

A régi Ptk. és a hatályos Ptk. is az öröklési szerződés alakiságaira a végrendeletekre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Emiatt számos esetben fordul elő, hogy egy öröklési szerződésnek nevezett jogügylet valójában végrendelet, vagyis ingyenes, egyoldalú jogügylet, ezért élesen el kell határolnunk az öröklési szerződést a végrendelettől.

A végintézkedés három formája a végrendelet, az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás. Az öröklési szerződés szerződési jogi jellegéből adódóan kétoldalú, visszterhes jogügylet. Ebből következik, hogy az örökhagyó jognyilatkozatát egyoldalúan nem vonhatja vissza és nem módosíthatja. Ez a jogosultság csak a végrendelet esetében illeti meg az örökhagyót. Ezt az okfejtést tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése is, amelyben kifejti, hogy az öröklési szerződés lényegében a tartási (életjáradéki) szerződés egy különleges típusa, amelyre a végintézkedés jelleg folytán megkívánt különös szabályokkal nem rendezett kérdésekben a tartási szerződés általános szabályai érvényesülnek.”

2. Az öröklési szerződés szerződési jogi elemei

A szerződés két vagy több személy egybehangzó akaratnyilatkozata, amely joghatást vált ki. A szerződés alapvető elemei tehát az alanyai – a jogosult és a kötelezett -, az egybehangzó akaratnyilatkozat – konszenzus -, a szerződés tárgya, a szolgáltatás. Az öröklési szerződést alanyai, az örökhagyó és a(z) (szerződéses) örökös egybehangzó akaratnyilatkozata hozza létre, amely lényeges eleme a szerződés létrejöttének, hiszen az örökhagyó egyoldalú nyilatkozata a végrendelet. Az értékviszonyok alapján a szerződések lehetnek visszterhesek, és ingyenesek, főszabálynak azonban a Ptk. a visszterhességet tekinti. A visszterhesség lényege abban áll, hogy a szolgáltatással egyenértékű ellenszolgáltatás áll szemben. A visszterhes szerződéseken belül megkülönböztetünk többek között jogszerűen egyensúlyhiányos szerződéseket is. E szerződések lényege, hogy a szerződéskötés időpontjában a felek által tudottan benne rejlik az aránytalanság lehetősége is, amelyet a törvény elismer. Tipikusan ilyen szerződés a tartási és életjáradéki szerződés és amennyiben azt szerződésnek tekintjük, az öröklési szerződés is.

2.1. Az öröklési szerződés elhatárolása a tartási és életjáradéki szerződéstől

Az öröklési szerződés – mint fentebb kifejtésre került – a tartási és életjáradéki szerződés egy különleges formája, azonban végintézkedési jelleggel is bír, így annak különös szabályai is vonatkoznak rá. Véleményem szerint két különbség a tartási és életjáradéki valamint az öröklési szerződés között az, hogy egyrészt az örökös tulajdonszerzése a tartási és életjáradéki szerződés esetén a szerződéskötéskor következik be, és az ingatlan-nyilvántartásba az örökhagyó tartási jogát kell bejegyezni. Az öröklési szerződés esetén a szerződéses örökös az örökhagyó halála pillanatában válik tulajdonossá, ezért részére elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyeztetni.

A másik jelentős különbség, hogy az öröklési szerződésre nem vonatkozhat korlátlanul a szerződési szabadság elve. Korábban ez a gyakorlatban különösen az öröklési szerződés tartalmára vonatkozóan volt jelentős. A régi Ptk. 655. § (1) bekezdése értelmében az „öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi.” A régi Ptk. tehát csak ebben a körben engedte meg az öröklési szerződés megkötését, szemben a tartási és életjáradéki szerződésekkel, amely a szerződési szabadság elvéből következően megengedte és ma is megengedi a pusztán gondozáson alapuló jogügyletet is. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A tartási és életjáradéki szerződések körében e jogszabályhely alkalmazásának lehetősége egyértelmű, az öröklési szerződés esetén azonban annak végintézkedési jellege okán kizárt volt. A hatályos Ptk. 7:48.§ (1) bekezdése azonban jelentősen megváltoztatta a szabályozást, és az öröklési szerződés esetén is lehetővé teszi a gondozás fejében való szerződéskötést. Ez a szabályozás most már szinte teljesen elmossa a határvonalat a tartási- és életjáradéki- valamint az öröklési szerződés között.

3. A gondozáson alapuló öröklési szerződés

A hatályos Ptk. által bevezetett új rendelkezések közül talán a legjelentősebb a gondozáson alapuló öröklési szerződés érvényességének elismerése, amely számos új kérdést vet fel a jogintézménnyel kapcsolatban. A jogtudomány által megfogalmazott ok, ami a gondozási alapon kötött öröklési szerződések érvényességének elismerését szorgalmazza, hogy az idős, elesett állapotú embereknek szükségük van a megfelelő gondozásra. A kérdés az, hogy amennyiben a tartásra jogosult örökhagyó a jövőre vonatkozóan kíván saját gondozásáról, ellátásáról gondoskodni, azonban életében nem kerül olyan állapotba, hogy gondoskodásra szoruljon, abban az esetben a körülményei nem követelik meg a gondozást, s így elvileg érvényesnek tekinthető az az öröklési – vagy akár tartási- és életjáradéki – szerződés is, amely semmiféle ellenszolgáltatást nem nyújt az örökhagyó részére.

Erre tekintettel a gondozáson alapuló öröklési szerződés sokkal nagyobb számban lesznek alkalmasak a hagyatéki hitelezők és a kötelesrészre jogosultak kijátszására. Ennek elkerülése érdekében a Vékás Lajos nevével fémjelzett Kodifikációs Bizottság 2008. évi Szakértői javaslata áthidaló megoldást nyújtott volna a fent említett visszásságok elkerülésére. A tervezett szabályozás szerint: „A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenértékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon értékét, a nyújtott tartás (gondozás) ellenértékét és az életjáradék értékét egyaránt az öröklés megnyíltának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.” Ez a szabályozás végül nem került be a hatályos Ptk. szabályozásába, azonban véleményem szerint némi változtatással szükségszerű lett volna. Álláspontom szerint a gondozáson alapuló öröklési szerződést, mint különálló jogintézményt kellene szabályozni, hiszen számos, a fentieken túli problémát okoz majd a joggyakorlat számára.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az öröklési szerződésben a szerződési jogi elemek túlsúlya tapasztalható, öröklési jogi elemei mára elenyészővé váltak. Véleményem szerint ezért helyesebb lenne az öröklési szerződést a szerződési jogon belül, az egyes szerződések cím alatt szabályozni, mint a tartási és életjáradéki szerződések különleges formája.

Dr. Bézsenyi Bernadett

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.