E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Szekeres Zsolt
A modern demokratikus jogállamok vallják bizonyos elvek és értékek fontosságát, azok nélkülözhetetlenségét. Azért, hogy kormányzati rendszerük, berendezkedésük és jogrendszerük ezen elveken nyugodjon, az elmúlt évszázadok során sokan és sokféleképpen harcoltak. A 2008-ban kitört gazdasági világválság azonban olyan új helyzetet teremtett, melyben a demokratikus normák sokszor megkérdőjeleződnek. A társadalmi és politikai változások, az általános közbizalom megrendülése, az újraéledő nacionalizmus kihívások elé állítják a demokráciákat.
Demokratikus alapértékek
Azokat a jogokat és szabadságokat, melyek minden embert születésétől fogva, alanyi jogon illetnek meg, illetve a hatalom gyakorlásának bizonyos elveit együtt demokratikus alapértékeknek nevezzük. Ezeket az alapértékeket Magyarország Alaptörvénye is deklarálja: a II. cikk kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét, a C cikk pedig a hatalom megosztásának elvét. Az emberi méltósághoz és élethez való jog a demokratikus értékeket valló államok egyik sarokköve, melynek részletes értelmezése az Alkotmánybíróság 1989 óta eltelt munkájának érdeme.
A demokratikus berendezkedés, a jogállami lét feltételezi továbbá azon szabadságjogok meglétét, melyeket már az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata is lefektetett. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága, a békés gyülekezéshez való jog, a véleménynyilvánítás, a sajtó és az alkotás szabadsága, a tulajdonhoz való jog, a törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma ma számos országban alkotmányosan garantált, érvényesíthetőségük, kikényszeríthetőségük azonban sokszor vitatott. Szintén elengedhetetlen a hatalmi ágak különválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszerének hathatós működése. Demokratikus alapértéknek minősül továbbá a pluralizmus elve, a versengő többpártrendszerre épülő politikai berendezkedés, a nyilvánosság, a népszuverenitáson alapuló törvényhozás és a törvények uralma is.
Hosszú menetelés
A XXI. századra véget ért a megosztottság kora Európában, a vasfüggöny leomlott, és a volt kommunista államok megkezdték hosszú menetelésüket a minél teljesebb jogállami lét felé. A 2008-ban kitört gazdasági válság azonban a teljesítőképesség erodálásán, a társadalom biztonságérzetének rombolásán keresztül, a kormányzatokat sokszor kényszerpályára taszítva olyan csoportok és gondolatok színre lépéséhez és megerősödéséhez vezetett, melyek a válság okozta jelenségekre hivatkozva, közvetve vagy közvetlenül, de kétségbe vonják a demokratikus alapértékeket.
Egy régi, jól ismert összefüggés szerint a gazdasági válságban megerősödnek a szélsőséges hangok, így sérülékennyé válik a demokrácia és a jogállamiság. Hitler náci pártjának felemelkedése alátámaszthatja ezt az elgondolást Az 1929-től ’32-ig tartó periódusban a német gazdaság súlyos károkat szenvedett. A munkanélküliség 232%-kal emelkedett a recesszió előtti szinthez képest, 1932-ben 5,6 millió ember volt munkanélküli Németországban. A weimari adminisztráció nem tudott úrrá lenni a gazdasági káoszon, a kiábrándult, reményvesztett tömegek pedig könnyű célponttá váltak a náciknak, akik a hangzatos ígéreteikkel saját, legkevésbé sem demokratikus céljaik eléréséhez használták fel a válság okozta általános elégedetlenséget.
Tévedés lenne azonban kizárólagosan erre a példára hivatkozva magyarázni a napjainkban megfigyelhető jelenségeket. A gazdasági nehézségek érzékenyen érintettek több másik államot is – az Egyesült Királyság, Franciaország és az USA szintén recesszióba süllyedtek a válság hatására, ám a tömegek elégedetlensége és kilátástalansága nem segített hatalomra egy, a demokratikus alapértékeket kritizáló vagy romboló erőt. Fontos különbség továbbá, hogy Németország lakosságában még élénken élt és így aktívan hozzájárul a demokráciaromboló erők győzelméhez a Versailles-ban megkötött békeszerződés, melyet sokan megaláztatásnak fogtak fel.
A demokrácia hazája
Körültekintve a jelenkori Európában számos példát találunk arra, hogy a demokratikus alapértékek érvényesülése és támogatottsága a gazdasági nehézségek árnyékában csorbát szenvedhet. Több országban, melyeket érzékenyen érintett a válság – pl. Olaszország, Spanyolország, Görögország, de a kevésbé sújtott Franciaország is – szélsőséges és demokráciaszkeptikus csoportok erősödtek meg, melyek a parlamentekbe bekerülve gyakorolnak negatív hatást a jogállamiságra. A jelenkori európai demokráciákat és az általuk képviselt alapvető értékeket érő kihívások azonban különböznek az előző nagy világválság idején jelentkező problémáktól. Ma egy szoros politikai és gazdasági egységbe tömörült Európa néz szembe a kihívásokkal, melyben majdnem elképzelhetetlen, hogy a demokratikus alapértékeket kiüresítő erők meghatározó szerephez jussanak bármely országban.
Az Európai Unió elvárja tagállamaitól a jogállamokra jellemző normák és minimumok garantálását. A közös európai értékeket ettől függetlenül sokszor komoly támadások éri az erősödő szélsőséges csoportok és autokratizálódó államok részéről. A válság által a szélsőségek felé lökött társadalmak élén álló kormányok – legtöbbször a politikai haszonszerzéstől vágyától motiválva – sokszor ki akarják fogni a szelet a radikálisok vitorlájából. Így tett Nicholas Sarkozy, Franciaország volt elnöke is, aki 2012-es választási kampányában az európai polgárok egyik legfontosabb alapvető jogát – így az Unió demokratikus alapértékeinek sarokkövének tekinthető –, a tagállamok közötti szabad mozgás lehetőségét kívánta felülvizsgálni. Hogy ez mennyire tekinthető üres, a kampány szülte frázisnak vagy komolyan vehető ígéretnek, az tulajdonképpen irreleváns, maga a tény, hogy egy – akkor még regnáló – vezető, ha csak szavak szintjén is, de elkötelezte magát az egyik legalapvetőbb EU-s alapjog felülvizsgálata mellett, romboló hatású az Európai Unió által képviselt alap-értékekre nézve.
Hasonlóképpen értékelhetők Angela Merkelnek a keresztény értékekről – melyek sok európai és nem európai, de az öreg kontinensen élő ember számára kirekesztő fogalom – tett kijelentése, vagy a burkát viselő nők elleni francia törvény. A társadalmak zártabbá válásának, a sokszínűség mint demokratikus alapérték egyre határozottabb tagadásának a jelei ezek.
A növekvő idegen- és másságellenesség, melyet Európa-szerte hatásosan használnak ki szélsőséges (és kevéssé szélsőséges) elemek, a többség jogainak hangsúlyozásába csaphat át, mely a demokratikus alapelveket kifordítva azt vallja, hogy a többségnek nem csupán dönteni van jogosultsága, de többsége lévén a kisebbséggel szemben többletjogok illetik meg. A többségi lét veszélyeztetettségéből, a gazdasági válságra adott lassú és inkonzisztens európai válaszokból kovácsolt magának politikai tőkét több, a demokráciához visszásan álló párt is, mint a brit United Kingdom Independece Party vagy a francia Front Nationale.
A jelenség tehát egyértelműen európai méretű. Kérdéses, hogy mennyire képes adekvát és a széles tömegek számára is könnyen érthető, elfogadható alternatívát kínálni a demokratikus alapértékeket kikezdeni nem kívánó, nagy felelősséget hordozó politikusi réteg. Érdemi fellépésük hiányában nem egy állam juthat Oroszország sorsára. A Vladimir Putyin vezette óriás nem csak a gazdasági válság, hanem a kommunista múlt és a sokkszerű rendszerváltás miatt is súlyos demokratikus deficittel küzd. Oroszország az elmúlt pár évben, Putyin vezetése alatt nyíltan megtagadja a liberális demokrácia alapértékeit. Az országban erősen korlátozzák a szólás szabadságát – erre irányul egy új, az ellenzéki bloggerek tevékenységét ellehetetleníteni kívánó törvény –, a politikai pluralitás pedig csak papíron létezik.
Oroszország, úgy tűnik, egy tanulságot vont le a rendszerváltás utáni gazdasági nehézségekből: a demokrácia zavart szül, az erős központi hatalom pedig rendet teremt, biztonságot ad. Az orosz társadalom (vélt) biztonságáért, a nemzeti érdeknek titulált program végrehajtásáért hajlandónak látszik feladni szabadságjogait – ezt bizonyítja Putyin elsöprő népszerűsége is. Mindezekkel együtt Putyin rendszerét demokratikusnak vallja, holott csupán annak fentebb taglalt kifordított verziójával játszik, legitimációt szerezve ezzel az országot egyre mélyebb gazdasági és társadalmi válságba taszító rendszerének.
Hamvában haldoklik
A pártállam összeomlása után 25 évvel Magyarország ismét Oroszországra kezd hasonlítani. Hazánkban a rendszerváltás egyszerre jelentett gazdasági és közjogi változást, melynek során a (nem mintaszerű) tervgazdálkodást a szabad verseny, az egypárti diktatúrát pedig a pluralista demokrácia váltotta fel. A magyar népesség mára szkeptikus lett a demokráciával szemben. A rendszerváltáskor a társadalom nagy része összekapcsolta a gazdasági sikert a demokráciával, előbbi elmaradásával pedig szükségszerűen utóbbiban is csalódott. Így a korábbi gazdasági rendszer leépülése, a növekvő létbizonytalanság nem a gazdaságpolitika, hanem a demokrácia kritikáját szülte.
A demokratikus alapértékek fontosságát, a liberális demokrácia értékeit központivá emelő kormányok idején, a rendszerváltás óta eltelt idő második felében Magyarország komoly gazdasági problémákkal nézett szembe, melyek tovább mélyítették a rendszerrel szembeni bizalmatlanságot. A 2006 utáni konvergenciaprogramok, a 2008-as válság magyarországi hatása a párt- és kormánypolitika szintjén egyaránt komoly, sokszor negatív változásokat hozott. A Magyar Köztársaságban felnövő új generáció politikai értékválasztását is erősen befolyásolták az elmúlt 25 év gazdasági nehézségei, melyet az Aktív Fiatalok Magyarországon 2012-es jelentése is alátámaszt.
A rendszerváltás negatív gazdasági hozadékai és a gazdasági világválság miatt a demokratikus alapértékekben – részben vagy teljesen – hitüket vesztők megszólítására törekedhetett Orbán Viktor is, mikor 2009-ben Kötcsén egy nagy centrális erőtér létrejöttéről beszélt, amely képes lesz az ellentétes oldalak szerinte kicsinyes vitáin átlépve, a „maga természetességével” képviselni a nemzeti érdekeket. A második Orbán-kormány hivatalba lépése óta számos központosító, az állam szerepét növelő intézkedést foganatosított – gondoljunk például a nyugdíjrendszer átalakítására vagy az iskolák nagy részének állami kézbe vételére. A keleti nyitás politikája, illetve a miniszterelnök által időnként meglebegtetett „keleti szél” egy olyan gondolkodásmódot sugallnak, melyet Ázsia pár államában évtizedek óta alkalmaznak.
A 2014-ben meggyőző többséggel újraválasztott miniszterelnök Tusnádfürdőn nagy visszhangot kiváltó beszédet mondott, melyben kifejtette: a kormány illiberális demokráciát épít Magyarországon. Fareed Zakaria egy 1997-es esszéjében használta először az „illiberális demokrácia” kifejezést, mely olyan rendszert feltételez, ahol a kormányzó erők céljaikat (velük együtt pedig hatalmunk biztosítását) az egyéni szabadságjogok, a jogállamiság és a joguralom – vagyis fontos demokratikus alapértékek – visszametszésével kívánják elérni. A szerző Orbán beszéde után Magyarországot a The Washington Post weboldalán publikált írásában a „putyinizmus” első európai másolójának nevezte. A kormány sokszor valóban ellentmondásos intézkedései – pl. az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása 2010-ben – és a népakaratra való folyamatos hivatkozás által a végrehajtó hatalomtól független hatalmi ágak szerepének csökkentése valóban nem a legdemokratikusabb fejlődés képét vetítik előre.
Figyelembe véve a magyar társadalom értékrendjét, és a demokrácia számlájára írt gazdasági sikertelenséget, törvényszerűnek mondható, hogy egy népszerűségre törekvő politikus a liberális demokrácia végéről beszél. Azonban, mint Putyin, úgy Orbán esetében is megkérdőjelezhető, hogy jogos-e a többség akaratára hivatkozva a sokszor sérülékeny kisebbséget negatívan érintő intézkedések bevezetése. A sokak által autoriternek tartott társadalompolitika a kitett gazdaságpolitika által termelődhet újra, ez pedig a hatalom további koncentrációját idézheti elő, ami nem összeegyeztethető a demokratikus alapértékekkel.
Feloldható kötelék
Láthatjuk, hogy az államok gazdasági teljesítményének romlása könnyen a társadalomnak a demokratikus berendezkedésbe vetett bizalmának csökkenéséhez vezethet. Még ha valószínűtlen is egy új Hitler felemelkedése – bár az LMBT-ellenes oroszországi törvény elfogadása és a Krím megszállása után felerősödtek a Putyint hozzá hasonlító hangok –, a demokrácia híveinek megoldást kell találniuk azokra a jogos problémákra, melyek a társadalmakat érzékenyen érintik.
A polgárok a válság nehézségei miatt rengeteg negatív érzést és tapasztalatot halmoznak fel magukban. Természetes emberi tulajdonság a hibák okozóinak, a rossz dolgok felelőseinek keresése. A felgyülemlett frusztráció levezetésének igénye önmagában nem negatív. Baj akkor van, ha ezt a társadalom mások kárára teszi meg. A válság miatt tapasztalt egyéni nehézségek, mint az életszínvonal csökkenése vagy a szociális háló lazábbá válása azonban könnyen a kisebbségek, a többségtől elütők iránti ellenszenvbe csaphatnak át.
A gazdasági világválság próbára teszi az országokat, az országok társadalmát, a társadalmat alkotó embereket. Sokan elvesztik munkájukat, bizonytalanná válhatnak addig biztosnak hitt faktorok, kapaszkodók csúszhatnak ki a kezükből, elveszhet bizalmuk azokban, akikben vagy amikben azelőtt hittek. Új kapaszkodót adhatnak az illiberális demokrácia útjára lépő államok, mint Oroszország és Magyarország. Az egységes központi akarat alá rendelt államok vezetői biztos pontot adnak a társadalom életében, ám ez a pont természetéből fakadóan nem vallja teljes mértékben a demokrácia alapértékeit. A gazdasági válság miatt kudarcos társadalom még egy EU-tagállamban is kitermelhet az illiberalizmust éltető kormányt, így Magyarország intő példa a többi demokratikus állam számára.
A demokráciák feladata az, hogy minden körülmények között kiálljanak azon jogállami értékek mellett, melyeken alkotmányaik nyugszanak. A demokrácia állapota a társadalmat alkotó emberek mentalitását, helyzetét tükrözi vissza. Fontos, hogy az emberek ne veszítsék el a reményt a demokratikus alapértékekben. Fontos, hogy a kormányzatok és a politikai elit világossá tegye: a gazdasági nehézségek nem feltétlenül jelentik a demokrácia csődjét.
*
Források, felhasznált irodalom:
Magyarország Alaptörvénye
Weboldalak (betöltve: 2014.08.16.) Antal Attila blogja http://antalattila.blogspot.
BBC News: Russia enacts ‘draconian’ law for bloggers and online media http://www.bbc.com/news/
Guardian: France’s burqa ban: women are ’effectively under house arrest’ http://www.guardian.co.uk/
History Learning Site http://www.
Huffington Post: Greek Election Results, New Democracy Winshttp://www.huffingtonpost.com/
Human Rights Watch World Report – Events of 2011 http://www.hrw.org/sites/
Népszabadság Online: Tarol a Jobbik, a fiatalok körében az LMP veri a Fideszt http://nol.hu/belfold/
The Washington Post: France’s Sarkozy vows to get tough on immigrationhttp://articles.
The Washington Post: Putin’s approval rating hits 80 percent http://www.washingtonpost.com/
The Washington Post: The rise of Putinism http://www.washingtonpost.com/
ZAKARIA Fareed: The Rise of Illiberal Democracy http://www.foreignaffairs.com/
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
