Elválunk ágytól és asztaltól

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: dr. Farkas Nóra

 

De kié legyen a gyerek?

Hogy is van azokban a bizonyos tündérmesékben? Mindent elsöprő szerelem, hetedhét országra szóló lakodalom, aztán a fiú és a lány boldogan élnek együtt, egészen addig, amíg meg nem halnak.

Mese habbal.

A valóság ugyanis — legalábbis általában — egészen más. Már csak azért is, mert a házasságok jelentős részét nem a holtomiglan-holtodiglan jellemzi. Elég, ha csak a magyarországi statisztikai adatokra gondolunk, amelyek szerint körülbelül minden második frigy végére bontóper tesz pontot.

A válás pedig minden, csak nem meseszerű.

A házasság felbontását megelőzi a hűtlenség, egy vagy több szenvedélybetegség, kapcsolati erőszak vagy egyszerűen csak az, hogy a felek elmennek egymás mellett a mindennapok során. De nem csupán a váláshoz vezető út, hanem az ahhoz kapcsolódó procedúra is megterhelő lehet: anyagilag, lelkileg és érzelmileg egyaránt.

A legnagyobb vesztes azonban — különösen egy zajos, sárdobálással teli bontóper esetén — a gyermek lehet. Épp az, akiért a küzdelem jellemzően folyik.

Pedig miatta lenne a legfontosabb, hogy a felek végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján, közösen kérjék a bíróságtól házasságuk felbontását, mégpedig úgy, hogy előzőleg a gyermekkel kapcsolatos minden fontos kérdést tisztáznak. Ha a házastársak úgy mennek bíróságra, hogy előtte megállapodnak abban, melyikük gyakorolja a szülői felügyeletet, a különélő apa vagy anya miként tarthat kapcsolatot a gyermekkel, hogyan tesz eleget tartási kötelezettségének, ki és milyen módon használhatja a közös lakást, a per lényegesen lerövidül. Ha pedig a közös szülői felügyelet mellett döntenek, a kapcsolattartás kérdésére sem kell kitérni. Ehelyett a gyermek lakóhelyét kell meghatározniuk.

Csatározás és övön aluli támadások helyett így is el lehet válni.

Már ha az azt megelőző időszak sérelmei képessé teszik a feleket arra, hogy leüljenek egymással beszélgetni és — félretéve kicsit a sérelmeiket — a saját, valamint gyermekük jövőjéről higgadtan, közösen döntsenek.

Nehéz?

Biztosan az. De ha aprócska esély is van a békés lezárásra, érdemes próbát tenni. Már csak azért is, hogy a közös gyermek feltehetően amúgy is zaklatott lelkivilága a lehető legkisebb mértékben sérüljön.

Még egy fontos dolog: a gyermeknek a válás után is két szülője lesz, akkor is, ha a felügyelet jogát csupán az egyikük kapja meg.

Sőt, a különélő szülőnek sem csupán kötelességei vannak – mint például hogy rendszeresen fizesse meg a tartásdíjat, no meg hagyja el az addigi közös családi fészket – hanem jogai is.

A szülők — néhány kivételes esettől eltekintve — a továbbiakban is közösen kell, hogy döntsenek a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben. Például a felügyelet gyakorlója, nem költözhet csak úgy, a másik megkérdezése, beleegyezése nélkül a gyermekkel egy külföldi országba, nem változtathatja meg egyoldalúan annak nevét, be kell, hogy vonja egykori társát az iskola, életpálya megválasztásával kapcsolatos döntésekbe. Sőt, a bíróság a gyermek nevelésével, gondozásával, egyes vagyoni ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátására a külön élő szülőt is feljogosíthatja.

De a különélő szülőnek joga van ahhoz is, hogy volt házastársától rendszeresen tájékoztatást kapjon a gyermek egészségi állapotáról, fejlődéséről, tanulmányi előmeneteléről, és úgy általában az életének legfontosabb eseményeiről.

Főszabály szerint a külön élő egykori házastárs nem fosztható meg attól sem, hogy gyermekével személyes és közvetlen kapcsolatot tarthasson. Köznyelven ez a láthatás. Ennek alapján joga van ahhoz, hogy a gyermekkel személyesen találkozzon, személyes találkozás nélkül – például telefonon vagy e-mailben – kommunikáljon vele, ajándékot, csomagot küldjön neki, meghatározott időtartamra elvigye, – elsősorban az oktatási szünetek, hosszabb ünnepek alatt – pedig huzamosabb időt töltsön vele.

Ez a főszabály. Előfordulhatnak ugyanis olyan szomorú esetek, amikor a szülő felróható magatartása — például bántalmazás — miatt a kapcsolattartási jog korlátozására, szüneteltetésre vagy megvonására kerül.

A volt házastársak – a gyermek miatt – tehát továbbra is kénytelenek egymással kommunikálni, közösen és felelősen gondoskodni, együtt dönteni. Ezt nem lehet meg- vagy elkerülni.

Visszatérve a címben feltett kérdésre: kié is lesz a gyerek válás esetén?

A szülői felügyeletet gyakorló anya vagy apa mellett a különélő szülő is – ha szabályozottan és bizonyos korlátok között is – részese kell, hogy legyen a gyermek életének. A házasság felbontása nem járhat azzal, hogy a gyermek valamelyiküket elveszítse. Épp ezért a szülőknek válásuk esetén is együtt kell működniük gyermekük érdekében. Hiszen ahhoz, hogy ő érzelmileg biztonságban érezhesse magát, lelki és testi egészségben fejlődhessen, elengedhetetlen, hogy tudja, mindkét szülője mellette áll.

Legalábbis így kellene lenni.

Források, felhasznált irodalom

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]