eSzemélyi – eSIGN: szerény sikerek

Az újonnan bevezetett eSzemélyi mobilapplikációról és a kártyához kapcsolható elektronikus aláírás (eSIGN) helyzetéről az előző írásomban már megosztottam pár adatot. Mostani cikkemben megpróbálom feltérképezni azokat az okokat, amelyek az eSzemélyihez kapcsolt elektronikus szolgáltatások (pl.: eSIGN) szerény sikeréhez vezettek.

Ha az eSzemélyi felhasználók között piackutatást végeznénk arról, hogy pontosan mitől is „e” az eSzemélyi, illetve a kártya milyen szolgáltatásokra is használható, valószínűleg légüres térbe kerülnénk. Leginkább egy olyan ambivalens helyzethez tudnám hasonlítani ezt az állapotot, mint amikor veszünk egy korszerű, kifinomult technológiával rendelkező mosógépet, amely kb. 10 mosási, 2 szárító programmal és ki tudja még mennyi hasznos funkcióval rendelkezik, azonban mi ezek közül egyedül a gyorsmosást, a 80 perces alapprogramot és talán még az egyik szárító opciót használjuk. A többit pedig egyáltalán nem, már ha tudunk egyáltalán arról, hogy léteznek.

Hasonló a helyzet az eSzemélyi esetében is. Az eSzemélyi tájékoztató oldalon (www.eszemelyi.hu) gyönyörű grafikon látható arról, milyen információkat is tartalmaz a eSzemélyi kártyán megtalálható chip.

A fenti szolgáltatások közül vannak olyanok, amelyek opcionálisak (pl.: eSIGN) és vannak olyanok, amelyeket alapbeállításként tartalmaz a plasztiklap (pl.: TAJ szám).

Tovább haladva előző írásom gondolatmenetén, a mostani cikkemben annak járok utána – némi szubjektív felütéssel – hogy milyen okok vezethettek az eSzemélyihez rendelhető eSIGN sikertelenségéhez.

Az eSzemélyihez díjmentesen kapcsolható elektronikus aláírási tanúsítvánnyal a legmagasabb biztonságú szintű, minősített elektronikus aláírás hozható létre, amely az Európai Unió összes tagállamában használható. Ez a típusú aláírás amellett, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 325 § (1) bekezdés f) pontja alapján teljes bizonyító erejű magánokirat létrehozására alkalmas, a személyazonosító igazolvány kiadása és az egységes arcképmás- és aláírás-felvételezés szabályairól szóló 414/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet 59 § (3) bekezdése értelmében igen magas (50 000 000 forint összegű) pénzügyi kötelezettségvállalásra is feljogosítja birtokosát.

A fentiekből úgy gondolhatnánk, hogy ha egy ilyen kedvező szolgáltatási háttér bújik meg az eSIGN mögött, akkor az emberek azt tömegesen igényelni fogják. Azonban ez – visszautalva az előző írásomban bemutatatott gyatra számokra – messzemenően nem így történt, amely véleményem szerint a következő okokra vezethető vissza.

1. Általános bizalmatlanság az elektronikus megoldások jogügyletek terén való alkalmazhatóságával kapcsolatban

A MABISZ honlapján megtalálható tájékoztatás szerint, az E-kárbejelentő applikáció 2019-es bevezetése óta, Magyarországon több mint 350 ezren töltötték le az alkalmazást és 8000-nél több kárbejelentés érkezett 2020-ban az applikáción keresztül. Ehhez képest 2019-ben 410 158 db volt a gépjármű káresemények száma, 2020-ben pedig további 285 204 db. A fenti számok alapján nem lehetünk maradéktalanul elégedettek sem a letöltések számának (kb. 50 %-os lefedettség), sem pedig az applikáción keresztül benyújtott kérelmek számának (kb. 3 %) alakulásával.  A statisztika alapján nem hasítunk a végtelen felé! Hasonló a helyzet a hazai cégalapítások terén. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény értelmében már most is lehetőség lenne gazdasági társaságok online alapítására. Hazánkban évente átlagban kb. 30 000 új céget alapítanak, ezek közül azonban az online módon alapított cégek száma nulla. Vagyis egyértelműen kitapintható azon általános attitűd, amely szerint a lakosság döntő része továbbra is ódzkodik a hatósági vagy jogügyletek keletkeztetése során az elektronikus, papír mentes ügyintézéstől. Nem igazán bízik a jogügyletek online módon történő intézésében. Továbbra is szeretik kézzel aláírni a dokumentumokat, lefűzni a papírokat. A lakosság az egyszerűbb digitális technológiákon (online vásárlás, szállásfoglalás, stb.) túlmutató hatósági ügyekben illetve a jogügyletek terén inkább a személyes megjelenést, kontaktust helyezi előtérbe.

2. A digitális kompetencia alacsony foka

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódik az elektronikus ügyintézéssel összefüggő kompetencia rendkívül alacsony szintje. Pedig az internet elérhetősége, a sávszélesség mértéke sokszor jobb Magyarországon, mint Európa más államaiban. Mégis lemaradásban vagyunk az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos tudásban. Az általam sokszor „bezzeg országként” definiált Észtország esetében, az állampolgárok 99 %-a rendelkezik már eSzemélyivel, akik közül 90 %-os az elektronikus aláírással rendelkezők száma. 2020-ban 98 millió dokumentumot írtak alá elektronikusan Észtországban. Amellett, hogy Észtországban kiemelt figyelmet fordítanak az elektronikus ügyviteli folyamatok és megoldások oktatására, külön honlapot is működtetnek annak érdekében, hogy bárki kiszámolhassa mennyit tud spórolni a digitális aláírás alkalmazásával. Meggyőződésem, hogy megfelelő oktatás hiányában nem fogunk előbbre lépni sem az általános bizalmatlanság leküzdésében, sem pedig a további digitalizációban, az elektronikus megoldások (pl.: elektronikus aláírás) szélesebb körű használatában.

3. Elavult technológia alkalmazása

Az eSzemélyihez kapcsolható elektronikus aláírások elterjedésének kudarcában – a fentieken túlmenően – véleményem szerint közrejátszott az is, hogy az alkalmazás használatának koncepciója „oldschool” technológiára épült. A külön USB olvasó szükségessége egy olyan korban, ahol otthoni használtra az asztali számítógépek (PC) helyett, már mindenki laptopot, tabletet vásárol teljesen idejétmúlt elképzelés volt. Ehhez képest mindenképpen üdítő megoldás, hogy az ESZEMÉLYIM mobilapplikáció segítségével az NFC képes mobiltelefon már kártyaolvasóként is használható.

4. Költségtényező

Talán nem annyira szignifikáns elem, de az elektronikus aláírás elterjedését gátló tényezők közé sorolnám annak költségelemét is, pontosabban a kártyaolvasók kb. 10 – 15 ezer forintos egyszeri bekerülési költségét. Nem életszerű, hogy bárki elektronikus aláírást igényelne, ha nem ismeri és nem bízik benne, ellenben költsége van és még a használata is hordoz magában némi kényelmetlenséget (USB kábel, kártyaolvasó).

5. Az elektronikus aláíráshoz kapcsolt tanúsítvány meghosszabbítása személyes megjelenéshez kötött

Megítélésem szerint nehezítő tényező az elektronikus aláírás elterjedésében az is, hogy a tanúsítvány 2 éves lejáratát követően, a tanúsítvány meghosszabbítása érdekében személyesen kell bemenni valamelyik kormányhivatalba. Azt gondolom, hogy egy ilyen ügylet felesleges macera, olyan akadály, amely könnyen leküzdhető lehetne. Erről cikksorozatom harmadik részében írok majd részletesebben.

Írásom végén pedig még említést teszek kettő olyan problémakörről, amely mostanra talán majd megoldásra kerül. Egyike ezen probléma halmaznak az elektronikus aláírás igénylésekor felmerülő, a kormányhivatali belső ügyviteli folyamatait érintő adminisztrációs teher. Ennek hatására a hivatali ügyintézők sokszor nem érdekeltek abban, hogy az elektronikus aláírást népszerűsítsék, az eSzemélyi kiadás alkalmával felhívják erre az emberek figyelmet. A másik technikai akadály az eSzemélyi kliens program sokszor nehéz, nem igazán ügyfélbarát működése, amely sokszor elriasztja a kártyabirtokosokat az elektronikus aláírás használatától.

Mostani cikkemet így azzal zárom, hogy szembesítve magunkat a fenti anomáliákkal, nézzük meg hogyan lehetne sikerterméket kovácsolni az eSzemélyiből, illetve a hozzárendelt eSIGN szolgáltatásból. Ennek részletes kifejtése azonban már a következő írásom tárgya lesz.

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.