Héja, bagoly vagy galamb?

„A világ közvéleménye egyre nagyobb aggodalommal figyeli korunk pestisének, az ugyanolyan veszélyes kábítószerjárványnak a terjedését.” A függőségek valamilyen formában szinte minden embert érint a mai társadalomban. Legyen szó akár koffein függőségről, amelyért ritkán szóljuk meg egymást. Amikor az alkohol illetve a kábítószer függőség rabjaival találkozunk általában emberi mivoltunkból következik a segítő szándék, de többségben a tevékenység rosszallása is.

ELSŐ DROGHASZNÁLÓK ÉS A FOGYASZTÁS TÁRSADALMI JELLEMZŐI

Az első kábítószer élménynek döntő szerepe van abban, hogy a fogyasztó máskor is fog-e ilyen anyaghoz nyúlni. Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az úgynevezett legális drogokat sem. A dohányzásról egy 2001-es felmérés szerint, ahol a megkérdezettek életkora tizenöt év volt, 60,1%-a válaszolta azt, hogy már cigarettázott. Ugyanezen felmérés és életkor alapján az első alkoholfogyasztásra vonatkozó adatok néhány tized értékkel magasabbak, 60,4 %-ra tehetőek. Az illegális drogokra vonatkozó adatok szerint a kipróbálási életkor némileg magasabbra tehető, a megkérdezettek átlagosan tizennyolc éves korukban használtak először a marihuánát vagy a hasist. Álláspontom szerint a következő opciók lehetségesek: a kábítószer fogyasztó az első kipróbálást követően leteszi a szert, és nem nyúl többé hozzá; a fogyasztó megmarad az anyagnál – annál, amit először használt; illetve keményebb drogok kipróbálása következik, ami nagy valószínűséggel drogfüggőséget eredményez a későbbiekben. Véleményem szerint természetesen a legjobb variáció, ha nem nyúlunk sem lágyabb, sem keményebb drogokhoz. De ha ez mégis megtörtént, akkor sem törvényszerű, hogy az első alkalom után az alany rendszeres fogyasztóvá válik. Az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction, röviden EMCDDA statisztikája szerint 2012-ben hazánkban huszonnégy fő veszítette élettét kábítószer túladagolásban, ebből tizennyolc személy férfi és hat nő. Az adatok vizsgálatakor segítségemre volt a Drog Fókuszpont – a Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ, amely magyar vonatkozásait vizsgálja a drogproblémának, adatokat gyűjt és statisztikákat készít. Ezzel összefüggésben elmondható, hogy 2009-es év óta csökkenő tendencia mutatkozik például a heroin injektálásának vonatkozásában, azonban az adatok megerősítik a pszichoaktív szerek tömeges jelenlétét. A 2012-ben elhunyt huszonnégy személy átlagéletkora körülbelül a harmincas éveik elejére tehető. Fontos azt is megjegyezni, hogy a huszonnégy esetből, tizenegy a fővároshoz kötődik – ahol az egyik személy hajléktalan volt, öt eset megyeszékhelyhez köthető. Míg két eset nagyvárosban, négy kisvárosban, egy pedig községben történt. Ahhoz, hogy ezeket az eredményeket az ország tartani vagy javítani tudja, nagymértékben hozzájárulnak az ártalomcsökkentő kezdeményezések, az egyik ilyen törekvés a tűcsere program.

HÉJÁK, BAGLYOK, GALAMBOK

Ez a modell lehetőséget ad arra, hogy az egyes országok drogpolitikájuk alapján, besorolást nyerjenek a három csoport valamelyikébe. Ezt Lévai Miklós tanulmányában közölt gondolatai is megerősítik: „a „kábítószer-büntetőjog” rendelkezéseiből… következtetni lehet a kábítószer-kérdés, a drogfogyasztás, illetve a drogfogyasztók állami megítélésére.” Peter Reuter 1992-ben publikálta Hawks Ascendant – The Punitive Trend of American Drug Policy című tanulmányában ezt a drogpolitikai felosztást. Ezt a tipizálást a tanulmány megjelenése óta a szakirodalom a héják, baglyok és galambok elnevezésen ismeri, noha eredeti célja csupán az amerikai tagállamok drogpolitikájának osztályozása volt. Az első a héja-típus, ez a legszigorúbb drogpolitikai irányzatot jelöli. A felfogás szigorú büntetést helyez kilátásba mind a drogfogyasztók, mind pedig az eladók vonatkozásában. Ennek indokaként pedig a társadalmi értékek hiányát jelöli meg, valamint a droghasználó vagy éppen a terjesztő önző magatartását. A második a bagoly-típus, ez az irányzat képezi az átmenetet a héja és a galamb felfogás között. A drogfogyasztás okát a kedvezőtlen társadalmi háttérre, feltételekre vezeti vissza és elismeri a kábítószer fogyasztásának egy olyan mértékét, amelyet már addikciónak tekint. A prohibíció mellett, – ami a héja irányzathoz közelíti – kilátásba helyezi a kezelést és fontosnak tartja a prevenciót is. A harmadik és egyben legengedékenyebb irányzat a galamb-típus. A felfogás szerint a tiltás káros hatásokat eredményez, és aki rendszeres droghasználó az ennek ellenére is fogyasztani fog. Emiatt ennek az irányzatnak a képviselői a megoldást a kábítószerek legalizálásában látják és ezzel összefüggésben indokoltnak tartják felvilágosítások tartását. Ugyanakkor okkal merülhet fel bennünk a kérdés, ha egyes drogokhoz így is egyszerű hozzájutni, ami jelen társadalomban is visszaéléseket eredményez, mi lenne a helyzet ebben a tekintetben, ha valamennyi veszélyes kábítószer legális lenne? Mindegyik drogpolitikai irányzat mellett és ellen is lehetséges érvelni. Álláspontom szerint a drogellenes stratégiáját tekintve a világ nem lesz képes a jövőben sem egységessé válni, így a diverzitás talaján kell minden országnak megtalálnia a hozzá leginkább illeszkedő drogpolitikai irányzatot.

MAGYAR SZABÁLYOZÁS

A hatályos magyar szabályozás vizsgálata kulcsfontosságú, főként azért, mert az elmúlt évek során – az új Btk. hatálybalépése óta – hatalmas változásokon ment keresztül. A büntetőjogi terminológiát tekintve a kábítószernek kell tekinteni: „a) az 1988. évi 17. törvényerejű rendelettel kihirdetett az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25.-én kelt Jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített, az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30.-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagokat, b) az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben, az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyagokat, valamint c) az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló mellékletben meghatározott pszichotróp anyagokat kell érteni.” Az 1978. évi IV. törvény, korábbi Btk. és jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény közötti hasonlóságokat és különbségeket egyaránt szükséges vizsgálni. Mindkét törvényben az egészséget veszélyeztető bűncselekmények fejezetében szerepelnek a következő tényállások: kábítószer kereskedelem, kábítószer birtoklása, kóros szenvedélykeltés, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-prekurzorral visszaélés és új pszichoaktív anyaggal visszaélés. A jelenleg hatályos törvény pedig nevesíti a teljesítményfokozó szerrel visszaélést és az egészségügyi termék meghamisítását is. Korábban ezek a tényállások nem voltak benne a Büntető Törvénykönyvben. Azonban jelentős változások fedezhetőek fel ugyanazon bűncselekmény törvényi tényállásai között a két törvény tekintetében. Természetesen a cikk terjedelmi korlátai végett nincs lehetőségem az összes változást ismertetni, így néhány kiemelkedő jelentőségű újdonságra helyezem a hangsúlyt. Az első fontos változás, hogy a jelenleg hatályos törvény „a kábítószer-függő személyek által elkövetett kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket nem kezeli privilegizált esetként… kábítószer-függő személy felhasználása nem minősítő körülménye a kábítószer kereskedelemnek.” Szintén fontos változás a kábítószer birtoklása tényállás kapcsán egy új minősítő körülmény: a különösen jelentős mennyiség bevezetése. Ennek indokaként a jogalkotó a hatékonyabb fellépést jelölte meg. A kábítószer „különösen jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának kétszázszoros mértékét meghaladja.” A harmadik – általam kiemelt – hangsúlyos változás szintén a kábítószer birtoklása tényállás tekintetében az, hogy a jogalkotó elkövetési magatartásként szabályozza a fogyasztást is. Valószínűleg a legváltozékonyabb szabályozást – a kábítószer-probléma aktualitását is erősítve – az új pszichoaktív anyaggal visszaélés tényállásának módosítása jelenti. Tulajdonképpen ennek a tényállásnak a szabályozási elvei – véleményem szerint – máig kiforratlanok maradtak. Egyrészt az új Btk. hatálybalépése után és a folyamatosan előtérbe kerülő pszichoaktív anyagok erősödése folytán a jogalkotó úgy gondolta, hogy szigorítja a szabályozást. Ezért a 2013. évi CLXXXVI. törvénnyel módosította az új pszichoaktív anyaggal visszaélés tényállását, kiszélesítve ezzel az elkövetési magatartásokat és létrehozva ezzel a kábítószerrel kapcsolatos tényállásokhoz hasonló minősítési rendszert. Ez azért volt szükséges, mert a dizájner drogok térhódítása hihetetlenül megnőtt és az ennek nyomán kialakult társadalmi problémákra is reagálni kellett. Azonban maradtak megválaszolatlan kérdések a szabályozásban, például ennek a tényállásnak az esetében „a jogalkotó visszatért a korábbi Btk kábítószerrel visszaélés bűncselekmény szabályozási modelljéhez. Nem választotta szét ugyanis a birtoklással és a kereskedelemmel kapcsolatos magatartásokat – mint tette ezt a kábítószer esetében.” Fontos tisztán látni abban a tekintetben is, hogy a büntetőjog nincs egyszerű helyzetben. Sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás. A kábítószer-kérdés pedig kiemelten nehéz helyzetben van, mivel: „a kábítószer-kérdéskör szinte egészét áthatja a folyamatos és intenzív normaalkotás jelensége.” Évszázadokon keresztül kiépült egy stabil dogmatikai rendszer, elvekkel, amire minden ország – saját büntető poltikájának megfelelően – ráépítette a különös részi tényállások rendszerét. A jelen világban pedig olyan gyorsan változnak a társadalmi viszonyok, hogy igen nagy kihívást jelentenek a jogterületek számára is. A büntető jogszabályok kialakulását hosszas elméleti munkálkodás előzte meg mindig is, most pedig szembe kell néznie – első sorban – a jogalkotónak a helyzettel, amit az élet és a rohanó világ produkál. Ennek megfelelően a jogszabályokkal nem megelőzi a helyzetet, hanem a már a fennálló társadalmi betegséget igyekszik kezelni, több – kevesebb sikerrel.

AKTUÁLIS DROGPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEK – A NEMZETI DROGELLENES STRATÉGIÁRÓL

„A drogpolitika olyan közpolitika… mely a tudományos szakdiszciplínák által megteremtett tudások és felismerések sajátos alkalmazási kerete egy adott társadalmi-politikai kontextusban… jelentősége abban van, hogy… a legalkalmasabb megoldási rendszert alakítsa ki és valósítsa meg.” Röviden kitérnék az Európai Unió kábítószer elleni stratégiájára, hiszen ehhez kellett hozzáigazítani a nemzeti szabályozást. Az uniós célkitűzések között szerepel például: a kábítószer-kereslet, a kábítószer-függőség, illetőleg a fogyasztás káros következményeinek a csökkentése, valamint az uniós és nemzetközi együttműködés elősegítése. Ezen kívül a figyelemmel kísérés, adatok gyűjtése és kutatások végzése, amelyek hozzájárulnak a jövőbeli drogpolitikák kialakításához. Minden ország stratégiája sajátos, vannak közös elemeik, de különbségek is szép számmal felfedezhetőek. Összhangban az Európai Unió szabályozásával, a nemzeti kormányoknak is reagálniuk kell a kábítószer-probléma aktualitásaira és törekedniük kell a problémák kezelésére, megoldására. Elengedhetetlen hozzá igazítani a szabályozást az adott országban uralkodó társadalmi, gazdasági viszonyokhoz. Az Országgyűlés által elfogadott és a 80/2013. (X.16.) Országgyűlési határozattal kihirdetett Nemzeti Drogellenes Stratégia 2013 – 2020 közötti időszakra vonatkozóan állapít meg célkitűzéseket. A Stratégia szellemiségét alcíme is jelzi: ”Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen.” Véleményem szerint a Stratégia egyik nagy érdeme, hogy reagált a társadalmi változásokra és a kábítószer-probléma diverzitására, súlyos következményeket látva a pszichoaktív anyagok tömeges elterjedésében, ennek megfelelően egyformán súlyosan kezeli őket a klasszikus kábítószerekkel. Továbbá fontos része a Stratégiának, hogy üzenetet közvetít a társadalom tagjai felé, ilyen például, hogy az egyén felelős a sorsa alakulásáért, vagy, hogy az első kábítószer-fogyasztóknak egyértelműen a tudomásukra kell hozni, hogy az, amit tesznek súlyos következmények kockázatát rejti magában. Végül azt is üzenetként fogalmazza meg a Stratégia, hogy a kábítószer-probléma kezelése mellett, szigorú és hatékony fellépés szükséges a kábítószer-bűnözés visszaszorítása érdekében. A Nemzeti Stratégia általános célként fogalmazza meg elsőként, hogy a társadalom tagjaiban, mint alapérték erősödjön meg a saját és másik ember egészsége iránti elköteleződés. Másrészt kiemeli az életvitel egészséges voltának a fontosságát és a kábítószer-problémák új típusú megnyilvánulási formáihoz történő segítségnyújtás szükségességét. Konkrét cél már sokkal több nevesítésre került, néhány példa ezekből. Először is növekedjék az olyan egészségfejlesztő és egyéb programok száma, amelyek a fiatalok körében a szermentes életmódot népszerűsítik, ezzel is csökkentve a fiatal drogfogyasztók számát. A Stratégia fontos, fejlesztendő célként említi a szenvedélybetegek egészségügyi és szociális ellátásának javítását. Ezzel egyidejűleg erősíteni kell a Kábítószer Egyeztető Fórumok szerepvállalását helyi szinten, ezzel összefüggésben cél, hogy minden járásban működjön helyi kábítószerügyi egyeztető fórum. A Stratégia célkitűzéseinek megvalósítása pedig magában foglalja és célként jelöli meg az alkoholprobléma visszaszorítását célzó szakpolitikai program kialakítását is. A Nemzeti Stratégia elkészítésekor értékelésre került a fennálló helyzet, ennek segítségével két év távlatából tudjuk szemlélni a 2013-as állapotot. Az erősségek között volt említhető például, hogy Magyarország 2000 óta rendelkezik nemzeti drogstratégiával, ezen kívül, hogy kialakult a kábítószer probléma nyomon követéséhez szükséges infrastruktúra – gondolhatunk itt a Nemzeti Drog Fókuszpontra. Azonban gyengeségek is szép számmal felsorolhatóak voltak, példa ezekre a meglévő egészségügyi ellátó rendszer egyenetlenségei, illetve hogy az egyes cselekvési tervek csupán részben valósultak meg.

KONKLÚZIÓ

Magyarország tranzit ország szerepét tölti be a jelenlegi kábítószerek terjedésének hullámában. Az egyre fokozódó problémákat e vonatkozásban pedig mindenképpen kezelni, orvosolni kell. Elsőként a Nemzeti Drogellenes Stratégia célkitűzéseinek végrehajtása a legfontosabb, ezzel felvázolva a további küzdelmeket. Láthattuk, hogy sok esetben a jogalkotás és a szigorú szabályozás sem jelent megoldást, ennek ellenére álláspontom szerint a szigorú prohibíció Magyarországon nem fog változni a közeljövőben. Hazánk egyértelműen a héja-típusú szabályozás irányába fordult el egy korábbi bagoly-típusú Büntető Törvénykönyvet követően, és nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy valaha is a galamb-típusú drogpolitikában látnánk a megoldást. De ez még a jövő titka.

Hivatkozások

Képek forrása: itt és itt.

Szabó Szimonetta Eszter

Az írás az Ars Boni 2015 -ös cikkíró pályázatára készült.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.