Homo sapiens vs humanoid az oktatásban?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Éder Márta

Hol tart a digitalizáció?

Az ebédidőben eltöltött „menüzés” a társasági életünk egyik fontos része lett, de a változatosság miatt időnként új éttermet választunk. A minap épp egy újonnan nyíló étteremben furcsa módon humanoid „pincér” vette fel a rendelést, „ő” szolgálta fel az ételeket és italokat, s fizetni is „nála” kellett. Kezdetben furcsának találtuk a helyzetet, aztán szokatlannak, de a sokadik alkalom után teljesen normálisnak véltük a személytelen kiszolgálást. Talán ijesztő, de elfogadtuk, megszoktuk, kicsit meg is szerettük a humanoid pincért. Igen ám, de amikor ugyanez a digitalizációs hullám éri el a gyerekeinket az iskolai programok során, az kívülállóként, szülőként bizony ijesztő lehet. A minap gyerekeink egy népszerű és nívós oktatási központba látogattak el, ahol rögtön a bejáratnál egy humanoid üdvözölte őket, elmondta az intézmény szabályait, s még órát is tartott nekik.

Mindez több jogi kérdéshez vezet minket, de legalábbis engem mindenképp.

VAJON HOL TART AZ INNOVÁCIÓ, A DIGITÁLIS FEJLESZTÉS AZ OKTATÁS TERÉN?

Legal Fest 2019 - Regisztráció

Regisztrálj még ma a Legal Fest-re, ez év legnagyobb jogász közösségi eseményére!

A téma nem újkeletű, de nagyon is időszerű.

A tudomány számos területén, így az orvostudományban is rendkívül eredményesen használják a mesterséges intelligenciával bíró robotokat. Például az agyvérzést vagy gerincsérülést szenvedett betegeknek kifejlesztett járássegítő robotváz működését tokiói tudományegyetem diákjai fejlesztették ki. A vázat akár alvás közben, ágyban is használhatjuk, de elsősorban arra találták ki, hogy orvos vagy szakember jelenléte nélkül lehessen edzésprogramokat futtatni rajta, és erősíteni az izmokat. Szintén Tokióban 2015-ben kerültek piacra olyan humanoid „játékok”, melyeket kifejezetten oktatási célokra gyártottak. Ezek a robotok mintegy ezer gesztikulációt (fej-, váll-, kar- és kézmozdulatot), és kifejezést ismernek és használnak, s valószínűleg ehhez hasonló humanoid tart órát hazai oktatási központokban gyermekeinknek. Most még csak néha, amikor oda ellátogatnak, de a nemzetközi tendencia szerint ez csak a lépcsőfok alja.

Térjünk vissza egy másik nemzetközi gyakorlathoz, az általunk példaként oly gyakran emlegetett finn oktatáshoz. Finnországban a digitalizáció az oktatásban megszokott, mindennapos. Egy 2018-as forrás szerint tamperei általános iskolákban négy beszélő robot segít a matematika és a nyelvtanításban, írja az MTI a Yle hírére hivatkozva. A négy robot közül három bagolyhoz hasonlít, ezeket a matematika oktatásában használják. A gépeket a finn AI Robots vállalat készítette. A negyedik, humanoid robot a finn Utelias cég fejlesztése: Elias a nyelvtanítást segíti. A gépeket valós osztálytermi környezetben tesztelik, az általános iskola előkészítő osztályában is használják. Céljuk a tanítás minőségének fokozása, javítása.

A téma elvezet bennünket olyan jogi kérdésekhez, mint az oktatáshoz való jog, s a tanításhoz való jog.

Hol tartunk ma?

Elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon az iskolákban jelen van a digitalizáció, sőt egyre inkább elvárásként jelenik meg annak innovatív alkalmazása az oktatásban. A törvényi szabályozás is igyekszik lépést tartani a változásokkal. Mindez fellelhető a pedagógusok minősítő eljárásában alkalmazott úgynevezett elvárt indikátorok között, miszerint kiemelt terület az IKT ( információs és kommunikációs technológia) megfelelő szintű használata. Ebben a tekintetben irányadó a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény.

Látjuk, hogy az iskolák többségében ott vannak a digitális vagy okos táblák, többnyire már elérhetők a diákok számára a táblagépek is, de természetesen vannak ennél jobb paraméterekkel bíró oktatási intézmények is. Ez a kézzel fogható különbség is vethet fel jogi kérdéseket, dilemmákat, de számomra ennél érdekesebb jogi kérdés az, hogy mennyire helyén való, pontosabban mennyire jogszerű, ha a pedagógus „helyett” humanoid tartja a tanórákat. Egyáltalán szabályozva van-e ez a kérdéskör?

Jelenleg a hazai oktatásban az IKT eszközök használata többnyire kimerül abban, hogy kipróbálnak, használnak néhány oktatási applikációt, online kvízeket oldanak meg, esetleg „kifordított osztályteremben” otthoni feladatként végeznek a diákok digitális kutatómunkát, prezentációt készítenek, s megismerkednek a blokk alapú programozás alapjaival, stb. Azonban a fejlődés úgy tűnik megállíthatatlan, mert ahogy a cikk elején írtam, bizony több oktatási központban „dolgoznak” humanoidok, s tartanak órákat gyerekeknek.

A KÖZNEVELÉS KÖZSZOLGÁLAT, AMELY A FELNÖVEKVŐ NEMZEDÉK ÉRDEKÉBEN A MAGYAR TÁRSADALOM HOSSZÚ TÁVÚ FEJLŐDÉSÉNEK FELTÉTELEIT TEREMTI MEG, ÉS AMELYNEK ÁLTALÁNOS KERETEIT ÉS GARANCIÁIT AZ ÁLLAM BIZTOSÍTJA.

„A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.” ( 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről)

Magyarország jogrendjét, valamint az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit meghatározó, 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvény deklarálja az oktatáshoz kapcsolódó legfontosabb alapjogokat, úgymint a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, az állam és az egyház szétválasztásának elvét, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvhasználathoz, valamint anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Az Alaptörvény rögzíti, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

A humanoid tanárként való jelenléte számos oldalról vethet fel jogi kérdéseket. Megközelíthető a szülő, a diák, a társadalom, a tanár, vagy akár az oktatási intézmény szemszögéből is, de jelen cikkünkben kifejezetten azt a kérdéskört feszegetjük, hogy jogszerű-e ha robot tartja a tanórát gyerekeinknek?

A tanítás szabadsága

Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy Magyarország biztosítja […] – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. Figyelemre méltó megfogalmazás: „a tanítás szabadsága”.

Vajon mit jelent a tanítás szabadsága? A felvilágosodás kora óta nem volt filozófus, aki számára kikerülhető lett volna a szabadság kérdése, ami, ha más hangsúllyal, de korábban is az alapproblémák közé tartozott; talán elég, ha Szent Pálra utalunk.

A „törvényben meghatározott keretek” az alábbiak: Az intézmények mindennapi működéséhez miniszteri rendeletek adnak részben igazgatási, részben az oktatás tartalma szempontjából fontos kereteket. Az iskolai munka tartalmi szabályozása szempontjából meghatározó jelentőségű a kerettantervi rendelet (51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről), míg a működés részleteit a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet szabályozza.

Igen ám, de mindezek mellett létezik Magyarországnak Digitális Oktatási Stratégiája (továbbiakban DOS), amely a Digitális Jólét Program szerves része. Szűkítve a szabályozási dokumentumokat, továbbra is kérdés, hogy találunk-e bennük jogi útmutatást jelen kérdéskörünkben.

A DOS a digitális kompetenciák elsajátítását biztosítja mindenki számára

Úgy tűnik, hogy a digitális átalakulás nem választás kérdése: olyan elkerülhetetlen jelenség, amelyre mindenkinek fel kell készülnie, hiszen 20. századi tudással senki nem lehet versenyképes a 21.században. Ezt nem is vitatom, hiszen látom, érzékelem, tudom, s együtt élek a változásokkal. Ugyanakkor a sarkalatos kérdés számomra továbbra is az, hogy a tanítás szabadsága jogilag megengedi-e, hogy emberszerű robot oktassa, „nevelje” a gyerekeket. A DOS nagyon precízen elkészített dokumentum, amely tartalmaz többek között helyzetelemzést, jövőképet, stratégiai célokat, feladatokat, SWOT-analízist, kitér a finanszírozás módjára is, de az általános megfogalmazásokon kívül nem találunk benne konkrétan a humanoidok alkalmazására vonatkozó részt, tartalmat. A felnövekvő generáció versenyképessége, munkaerőpiaci esélyei szempontjából is elkerülhetetlen az oktatási rendszer azonnali és radikális digitalizálása: most dől el, hogy a magyar fiatalok milyen szerepet töltenek majd be az európai munkaerőpiacon, ahogy az is, hogy a magyar nemzetgazdaság milyen szerepet kaphat a nemzetközi versenyben. A kitűzött államcél tehát az, hogy a munkaerőpiacon minden fiatal megtalálja helyét a megfelelő szakértelemmel és tudással. Jelenleg a gond ezzel talán az, hogy az esélyegyenlőség, akadálymentesítés nem biztosított, bár a DOS nagyon helyesen kitér erre is. A digitális akadálymentesítés két fő területet érint: a fizikai, hardver elemek elérhetőségét, kezelhetőségét, valamint a digitális szolgáltatások, szoftverek kezelhetőségét. A világ legtöbb országában a W3C WCAG 2.0 webes szabvány szerinti akadálymentességi szabványt tekintik a jogi szabályozás alapjának. A hazai pályázatokon általában a legalacsonyabb, A szintű akadálymentességet várják el, de egyre többször már az eggyel magasabb AA (két A) szint elérését írják elő.

A DOS beszél elektronikus oktatási segédanyagokról, digitális tananyagokról, IKT-ban rejlő lehetőségekről, de konkrétan a hús-vér pedagógust helyettesítő robotról, annak lehetőségéről nem. Ebből számomra az következik, hogy a tanítás szabadsága nem engedi meg a humanoid óratartását.

Jó hír azonban az, hogy a Digitális Oktatási Stratégiánk szerint a gyermekek teljes lelki- és testi egészségének megőrzése érdekében különös hangsúlyt kell helyezni a valós emberi kapcsolatok kialakítására, megőrzésére, illetve a digitális eszközök alkalmazásából fakadó mozgásszegény környezet ellensúlyozására. Igen, valami ilyesmit alapvetően elvár minden szülő, akinek gyermeke az oktatás során a digitalizációs folyamatok aktív részesévé válik.

Megváltozott a pedagógusszerep?

Igen, jelentősen megváltozott a pedagógusszerep, hiszen a digitális oktatás nemcsak a tanulás-tanítás eszközeit változtatja meg. Nem pusztán a ceruzát cseréli billentyűzetre, hanem alapjaiban alakítja át a tanulás-tanítás pedagógiai folyamatait, módszereit is. A digitális környezetben megváltozik a pedagógusok feladata: felszabadulnak a korábbi fő feladatuk, az információk átadásának ismétlése és az egyszerű számonkérés alól, miközben új lehetőségeket kapnak új tanári szerepekben: mentorrá, tanulási tanácsadóvá, kutatásvezetővé és útitárssá, kísérővé válnak. (forrás:DOS) Jogilag igencsak kérdéses, hogy akkor miért nem mentornak, tanácsadónak vagy éppen kutatásvezetőnek nevezzük a pedagógust? Azt gyanítom, hogy a jog lemaradt ebben a tekintetben, de legalábbis nincs teljes összhangban a digitális stratégiánkkal. Fontos célt fogalmaz meg a DOS, miszerint „a tanítás-tanulás folyamatát mind a pedagógusok, mind a tanulók felé támogassa olyan elektronikus platform, amely biztosítja az elektronikus tananyagok létrehozását, szerkesztését, megosztását, lejátszását, valamint mérés-értékelési feladatok kiosztását és az eredmények begyűjtését, illetve – amennyiben ezt a feladat jellege lehetővé teszi – kiértékelését”.

Összegzés

Összefoglalva a digitális technológiával támogatott tanulás az oktatás minden szintjén kulcsfontosságú, amelyhez nélkülözhetetlen az innováció és a digitalizáció megjelenése pedagógiai, technológiai és szervezeti szinten. Tekintettel arra, hogy semmi nem zárja ki a humanoid oktatásban való alkalmazását, s annak szintjét, módját, elvileg jogilag (és gyakorlatilag is) lehetséges. Azonban hogy ki a felelős a humanoid esetleges hibáiért, az nyitott kérdés: a szolgáltató, a gyártó, az intézményvezető, a fenntartó, vagy esetleg a pedagógus? Elbújhatunk akár a DOS-ban megfogalmazott ködös célok mögé, de jogi szabályozása továbbra is hiányos! Mindaddig, amíg a mesterséges intelligencia segítségével tartott tanórák jogilag nincsenek rendezve akár felelősség vagy munkajogi tekintetben, igencsak aggályos a helyzet. Talán érdemes lenne nem csak a finn oktatási gyakorlatot követni, hanem annak szabályozási rendjét is! Mindemellett a technika fejlődése töretlen, az iskolának és a pedagógusnak pedig nehéz eleget tenni a vele szemben támasztott új elvárásoknak. Mindezt tudomásul véve szülőként mégis ott van a szabályozatlanság, számonkérhetőség hiánya, mint bizonyos veszélyforrás.

Montessori Mária szavaival szövöm tovább, s egyben zárom is gondolataimat:

„Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben, a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti.”

Források

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS