Így lettek a magyar jogászokból modern cipészek

Múlt héten Amerikában voltam, és egy nagy IT cég jogi igazgatójával beszélgettem. Felvitt az 67 emeletes irodaházuk legfelső szintjére, ahol a brutális kilátáson kívül volt egy olyan kávézó is, ahol a kiszolgáló helyett egy ipad várt.

Beütöttem, amit kértem, majd a gép elkészítette a kávét. Ha most ez egy „divatos” bejegyzés lenne, akkor úgy folytatódna, hogy mennyire hiányzott nekem ebből az „emberi tényező”, a „humán interakció”. De nem! Egyrészt ez nem egy trend-követő blog, másrészt nekem egyáltalán nem hiányzott onnan sem egy unott arcú kiszolgáló, aki háromból kétszer elrontja a rendelést, sem pedig a manír-bomba barrista, aki megsértődik, ha koffeinmentes kávét kérsz, és aki a kávéfőzést minimum önkifejezésnek, de leginkább művészetnek tartja. Az ember ott tudja legyőzni a gépet, ahol jobb, mint a gép, ahol többet nyújt, mint a gép: ahol nem, ott csak addig lesz ember a gép helyett, amíg olcsóbb.

De nem erről beszélgettünk. Azzal kezdtünk, hogy kik vitték el a jogi torta majdnem egyharmadát Amerikában. Az USA GDP-je ugyanis összesen 32%-kal nőtt az elmúlt 10 évben. Ehhez képest azonban az igény az ügyvédi irodai szolgáltatásokért stagnált az elmúlt 10 évben, tehát valaki ezt a növekedést elvitte a piacról, ami nem éppen egy kis szelete a tortának.

Valami gáz van tehát a rendszerben. Nem tudja pontosan senki, hogy milyen egerek vihették el a „sajtot”, de valszeg az alternatív jogi szolgáltatók, public policy cégek, szabályozási tanácsadók és persze a Big4. Érdekes trend, de miért van ez az egész…? A kérdésre nem egyszerű a válasz, és erről majd máskor írok.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

Inkább leírom a másik témánkat, mert abban kevesebb az ábra és a szám. Arról beszélt, hogy a korábbi jogi igazgató azzal foglalkozott éveken keresztül, hogy a cég általános szerződési feltételeit hegesztette (remélem megfigyeltétek, hogy a magyar társadalom bizonyos bugyraiban ezt „heggeszteni”-nek mondják és írják). A korábbi jogi igazgató célja az volt, hogy a cég felelősségét a lehető legjobban körbe bástyázza jó felelősség-kizáró klauzulákkal és egyéb egyéb szerződéses rendelkezésekkel. Borzasztó mennyiségű pénzt, időt és energiát fordított erre. Az új jogi igazgató meg bejött, és kötött inkább egy jó biztosítást…

Mindenki ismeri az alapsztorit „rómás” szigorlatról. Állítólag az öreg Brósz profnak az volt a mániája, hogy szigorlaton megkérdezte a nebulókat, hogy ha kinéznek az ablakon mit látnak. A szerencsétlen elsős kinézett, és azt mondta, hogy embereket. Brósz rávágta: helytelen! Azok jogalanyok.

És ez a baj… Ez az a gondolkodás, ami a magyar jogászokból modern cipészeket nevelt, és nem gondolkodó tanácsadókat. Az ugyanis egy komoly probléma, amikor egy jogász minden problémát jogi problémának lát. A jogászoktól ugyanis a mai világ nemcsak azt várja el, hogy jogi problémákon kívül más problémákat is lássanak meg, hanem azt is, hogy (jogi) problémákra ne csak jogi válaszokat adjanak. Ahogy a példa is mutatja: egy felelősségi kérdésre egy biztosítás megkötése legalább annyira jó megoldás lehet, mint egy 50 oldalas szerződés… sőt….

Más a véleményed? Reagálnál Miklós írására? Ne tartsd magadban a gondolataidat, kommentelj a Facebook-postunk alá!

Ügyvéd

Ügyvéd, vállalkozó, vezető, választottbíró, előadó, mentor. Az OPL partnere. Nyolc évig tanított filozófiát a JÁB-on, évekig blogolt a világ és Magyarország ügyes-bajos dolgairól.

Nem egy ügyvédi iroda vagyunk, hanem egy új generációs jogi szolgáltatási cégcsoport, ahol a legkülönbözőbb jogi munkáktól a kormányzati kapcsolatokon keresztül egészen a legújabb technológiákig sok mindennel foglalkozunk. Ami összeköti ezeket a cégeket és munkáinkat, az a nemzetköziség, professzionalizmus és az innováció. Jófejek vagyunk, és szeretjük az életet... Ja, és csak annyira vesszük komolyan magunkat, amennyire egészséges.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.