Jó időben és jó helyen – Interjú Radnai Károllyal, az OrienTax alapító partnerével

Tavaly ünnepelte tizedik születésnapját az OrienTax, a legnagyobb független magyar adótanácsadó iroda, ami 2020-tól ugyanakkor feladta függetlenségének egy részét, hiszen az Andersen Global hálózatának egyik legújabb tagjaként nemzetközi vizekre evez. Filmiparról, az adótanácsadói piacról, jogászok és adótanácsadók viszonyáról és természetesen az Andersenhez való csatlakozásról is beszélgettünk Radnai Károllyal, a cég alapító partnerével.

Nem feltétlenül arra számítottam, hogy az első dolog, amit meglátok egy adótanácsadó irodában, egy óriási Al Capone-poszter lesz, a második pedig egy falszélességű Marlon Brando-fénykép. Honnan a hollywoodi dizájn?

Sokakat meg szokott lepni, hogy nekünk rengeteg amerikai ügyfelünk van, általában a filmipar területén. Ha olvasol újságot és hallgatsz híreket, akkor tudsz róla, hogy nagyon sok külföldi színész jár Magyarországra az utóbbi időben – nekik általában mi vagyunk az adótanácsadójuk. Nem szokványos történet, ahogyan ez kialakult.

Mindenki életében vannak szerencsés pillanatok, amikor egész egyszerűen jó időben van jó helyen.

Nekem ez tizenöt évvel ezelőtt így alakult: teljesen véletlenül dolgozni kezdtem a Hallmark Entertainment-tel, amelynek a produkciós üzletgát a ’45-ben az Egyesült Államokba emigrált magyar producer, Robert Halmi alapította. Neki a rendszerváltás után abszolút az volt a küldetése, hogy bizonyos filmeket visszahozzon Magyarországra, és ezért elég komoly lobbitevékenységet folytattak a különböző kormányoknál, hogy vezessenek be állami támogatási rendszert a nemzetközi filmek idecsábítására. Mivel az akkori munkaadómnál én voltam a Hallmark adótanácsadója, 2003-ban bekerültem egy olyan szakmai bizottságba, amelynek feladata egy filmipari támogatási rendszer kialakítása volt.

Ez a szakmai bizottság minisztériumi szinten működött?

Igen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Pénzügyminisztérium szervezte a szakmai egyeztetéseket. Azon kevesek között voltam, akiknek irányítói szerepe volt abban, hogy mi készüljön, kinek, milyen kifutással. Nem gondoltuk, hogy ez ennyire sikeres lesz hosszútávon. Elkészült tehát egy adókedvezmény-konstrukció, amelyik a 2004-es filmtörvénnyel együtt indult el. Ahogy mondtam, jó időben voltam jó helyen, mert az elsők között voltam, akik ezt a rendszert megértették, lényegében ez alapozta meg a későbbi sikereinket ezen a területen.

Az „első mindent visz”-alapelv immáron tizenöt éve kitart: az a know-how és lépéselőny, amivel rendelkezünk, az elmúlt másfél évtizedet nagyban meghatározta.

Ugyan sok tekintetben megváltozott a filmipar azóta, de mi mindig benne voltunk a vérkeringésben, és a médiaszektorban – a filmek mellett a tévéket, rádiókat is ide sorolom – mindig sikerült az élmezőnyben maradnunk, a filmiparon belül pedig egyértelműen piacvezetők lettünk.

Feltételezem, az OrienTax alapításakor is fontos szempont volt ez a szektorális előny.

Amikor az évtized végén megalapítottam az OrienTax-et, nagyjából ez volt az indulás. Tudtam, hogy az én személyem nagyon szorosan összefügg a filmipari adótanácsadással, így abban reménykedtem, hogy az ügyfelek kitartanak mellettem akkor is ha saját céget alapítok – és ez valóban így is történt. Tehát erre alapozva kezdtük el az OrienTax-et építeni, azonban a nulladik pillanattól nagyon hangsúlyos szempont volt, hogy ne kizárólagosan filmipari adótanácsadó cég legyünk.

Kínosan ügyeltünk rá, hogy a filmiparból származó bevételek soha ne haladják meg az összbevételünk ötven százalékát

– jelenleg egyébként a bevételek harmadát teszi ez ki. A praxisunk kétharmada klasszikus adótanácsadás minden más területen. Több, mint kétszázötven ügyfelünk van, nagyon sok lábon állunk, és a filmiparon belül is rengeteg projekt van, nem egy-két nagy ügyfélről beszélünk. Ezekre a plakátokra is igazából ennek visszacsatolásaként tekinthetünk – jó beszélgetni erről a témáról, én tizenöt éve ebben a rendszerben élek, látom a mozgatórugóit és a dinamikáját.

2009-ben tehát megalapítottátok a saját, független adótanácsadó-cégeteket. A már említett filmipari vonalon kívül milyen célokat, személyes motivációkat fogalmaztatok meg az OrienTax megalapításakor?

A korábbi pozíciómban úgy éreztem, elértem a lehetőségem határait, és hogy sokkal vállalkozóbb típusú ember vagyok, mint amit egy nagy multi megenged. A filmipar egy nagyon jó példa erre: ez is amolyan kakukktojásnak számított, senki sem csinált hasonlót korábban és emiatt nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Valami újat akartam alkotni, meg akartam valósítani saját magam. Emellett azt is éreztem, és ez a mai napig igaz, de már nem olyan mértékben, mint 10 éve, hogy Magyarországon nagyon kétpólusú az adótanácsadói piac.

Van a négy nagy, akik hozzávetőleg a piac 70-75 százalékát uralják, a maradék 25-30 százalékon pedig húszezer kis magyar adótanácsadó osztozkodik:

például könyvelők, akik egyben adótanácsadást is végeznek, vagy néhány fős adótanácsadó csapatok. Ha Magyarországra jött egy külföldi befektető, és szeretett volna iránymutatást kapni, az esetek döntő százalékában rá volt kényszerülve, hogy elmenjen a Big Four-hoz, ugyanis rajtuk kívül nem voltak versenyképes piaci szereplők. Nekem az volt a célom, hogy ebben alternatívát tudjak nyújtani – és azt gondolom, hogy ez sikerült. Az elmúlt harminc évben nem volt olyan adótanácsadó cég, aki a tíz főt permanensen át tudta úgy lépni, és komoly praxissá fejlődött. Ha megnézed az olyan ügyvédi irodákat, akiknek kifejezetten pedigréjük az adótanácsadás, nem igazán tudnak ebből az öt-tíz fős adós „core” csapatból kilépni. Ezzel szemben nekünk több, mint harminc kollégánk van, és mindegyikük adótanácsadó – könyveléssel, bevallásokkal egyáltalán nem foglalkozunk. Úgy tűnik, hogy sikerült megtalálnunk a piaci rést.

Melyek voltak azok a stratégiai döntések, amelyek révén végül ki tudtatok emelkedni a többezer kisebb piaci szereplő közül?

Amikor egy hosszabb ideig tartó tervezési periódus után 2009-ben arra jutottam, hogy megalapítom az OrienTax-et, úgy döntöttem, hogy ezt a céget nem one-man-showban vagy butikjellegben csinálom meg. Csak úgy volt értelme, ha a nagyobb adótanácsadó cégek által követett modellt képezem le kicsiben. Ehhez látni kell, hogy az OrienTax alapítása a gazdasági válság kellős közepén történt. A válságtól mindenki fél, hiszen

ekkor derül ki, hogy ki az, aki életben tud maradni, és ki az, aki csak felült a konjunktúra-vonatra, majd kisiklott vele együtt.

Az, hogy mi a válság kellős közepén alakultunk és kezdtünk el növekedni, egyrészt megtanított minket arra, hogyan kell boldogulnunk, másrészről bizonyította a piacnak és nekünk is, hogy jó, amit csinálunk. Persze alacsony bázisról könnyű növekedni, de mégiscsak gyökeret tudtunk verni a piacon. És ehhez még hozzátartozott egy másik tudatos döntés, miszerint csak fehéren csináljuk – ez az egyetlen módja a sikeres vállalkozásnak.

Ha nem fehéren csinálod, egész egyszerűen becsapod magad.

Előbb-utóbb olyan csapdákba fogsz bekényszerülni, amelyekből csak nagyon nehezen tudsz kijönni: falsok lesznek a számok, ha alacsonyan tartod a költségbázist, és bele fogsz menni olyan kompetitív helyzetekbe, amelyekre a bevételek tiszta viszonyok között nem adnak elég fedezetet. Ha tehát a költségbázisodban történik valami probléma, mert nem tudod már azt a működést fenntartani, vagy esetleg kapsz egy adóhatósági ellenőrzést a nyakadba, akkor azonnal eltűnik ez a profit. A nulladik pillanattól kezdve tudtam, milyen minimum bevételt kell elérni ahhoz, hogy ennek legyen értelme és ne csapjuk be magunkat. Ez a hosszútávú siker titka szerintem.

 

Egy másik fontos momentum volt a cégfejlődésben, amikor beláttam, hogy nem fogok tudni egymagam a piramis tetején állni. 2012-ben behoztam egy társtulajdonost, Székely Györgyöt a cégbe. Amint nem egyedül kellett feleljek az üzletfejlesztés és döntéshozatal kapcsán, óriási teher került le a vállamról, és nagyon dinamikusan kezdett fejlődni a cég. Gyuri kiváló üzlettárs és szuper ember: hét éve egy szobában ülünk, de sosem vesztünk össze semmin. Nem attól lett több a cég, hogy behozott plusz bevételi forrásokat és ezzel annyival nagyobbá váltunk, hanem mert egymást nagyon jól tudjuk motiválni, és folyamatosan ötleteket cserélünk. Mielőtt Gyuri jött, nagyjából százmillió forintos nagyságrendű bevételünk volt, tavaly pedig már több, mint egymilliárd forint. Gyakorlatilag megtízszereződött a cég az elmúlt hét évben.

Több sorsfordító döntés után ismét jelentőset léptetek, amikor a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Irodával együttműködve a közelmúltban az Andersen Global tagszervezetévé váltatok. Hogyan alakult ez a folyamat?

Pár évvel ezelőtt azt kezdtem el érezni, hogy bár pillanatnyilag sikeres a modellünk – butikszerű adótanácsadó cég, a konkurencia még nem vesz minket komolyan, de az ügyfelek már ismernek -, de bele fogunk ragadni ebbe a szerepbe. Kellett valami plusz, méghozzá a nemzetközi háttér. Ahogy egyre több nagy ügyfelünk lett, többször szembesültünk azzal a helyzettel, hogy az országhatárt átlépve elveszítjük a kontrollt, és nincs olyan megbízható tanácsadói csapat, akiket ajánlani tudunk. Nagyon ad hoc volt – a régióban voltak kialakult munkakapcsolataink, de pl. Portugáliába három áttételen keresztül ajánlottak valakit, aki aztán vagy jó volt, vagy nem. Azt is látni kell, hogy nagyon nehéz a magyar tanácsadói piacról kilépni egy magyar branddel. A nagy ügyfelek többsége multinacionális, és ezek sajátja, hogy mindenkinek van főnöke, a magyar pénzügyi vezetőnek ott a regionális főnöke, akinek már viszonylag kis rálátása van erre a piacra.

Nehéz azt mondani, hogy „ezt a kérdést megvizsgáltatjuk az OrienTax-szel”, mert az lesz a válasz, hogy „Mi az az OrienTax?”.

Ellenben, ha azt mondod, hogy „a kérdést megvizsgáltatjuk az Andersennel”, azt már mindenki ismeri. Azt kezdtük érezni, hogy a fejlődésünk objektív gátja az, hogy magyar cég vagyunk. Ahhoz nem éreztem elég energiát, hogy én saját magam egy nemzetközi hálózatot kezdjek építeni, ugyanis ez elképesztően sok koordinációval és kompromisszummal jár. Inkább azt kerestem, hogy találunk-e olyan nemzetközi lábat, akivel összeegyeztethető a stratégiánk.

És így jött képbe az Andersen Global.

A döntésnek volt egy érzelmi vonala is: én és még további három kollégám is annak idején egy Arthur Andersen-nélkezdtünk el dolgozni, ami aztán 2002-ben egy sajnálatos történet miatt nagyjából egyik napról a másikra bedőlt. Borzasztó sokk volt nekem és minden kollégámnak is, hogy mi történt azzal a globális céggel, amire nagyon büszkék voltunk, és amelynél nagyon szerettünk dolgozni. Ez a frusztráció világszerte minden volt kollégában valamilyen módon megmaradt. 2013-ban aztán az Arthur Andersen újraalakult Amerikában: volt andersenes emberek lényegében létrehoztak egy független adótanácsadó céget. Sokáig a legnagyobb ügyfelük a Facebook volt, ami aztán elhagyta őket egy másik cég miatt, mert hiába voltak nagyon jók, nem voltak globálisak. Ugyanarra jöttek rá, mint mi – nekik is szükségük volt a nemzetközi háttérre.

Ez megint csak a „jó időben és jó helyen” esete: ha pár évvel elkerüli a fejlődési szakaszunk az övéket, akkor egyszerűen elmentünk volna egymás mellett.

Ők 2018-ban érkeztek el Kelet-Európába, mi pedig 2017-ben kezdtünk el nagyon aktívan nemzetközi hátteret keresni magunknak. Ez tényleg első látásra szerelem volt: ők globálisan fel akarják építeni az egykori Arthur Andersent, részben korábbi emberekkel, részben pedig a miénkhez hasonló stratégiával. Így kezdődött aztán másfél évvel ezelőtt egy együttműködés közöttünk.

A fiatal jogász- és adótanácsadó generációnak nem mond sokat az Andersen név, az új céget pedig – a nevét leszámítva – talán a szeniorabb kollégák közül is kevesen ismerik. Mit kell tudni dióhéjban az Andersenről? Milyen szerepet fog betölteni az OrienTax ebben a konstrukcióban?

A régi Andersen alapvetően könyvvizsgálattal foglalkozott – majd ez az üzletág volt az, amibe végül belebukott. Az új Andersennél nincsen könyvvizsgálói praxis, így nincs érdek-összeegyeztethetetlenség adótanácsadás és könyvvizsgálat között, bármelyik cégnek nyújthatunk tanácsot. Nagyon jelentős lett továbbá a jogi praxis a vállalat működésében. Az Andersen Global európai munkavállalóinak hetven százaléka jogász, és bár a piac a Big Four-ral azonosítja a céget, működésében inkább a nemzetközi ügyvédi irodákhoz hasonlít. Az OrienTax ugyan nem ügyvédi irodaként működik, de a kollégák fele nálunk is jogász. Emellett az Andersennek egyértelműen az volt a célja, hogy a jogi piacon is kibontakozzon, ezért fontos kérdés lett, hogy legyen Magyarországon egy ügyvédi iroda partnere is.

Így találkoztunk a Szabó, Kelemen, és Társai (SZKT) csapatával, akikkel egy konszenzusos folyamat révén kezdeményezett az Andersen Global együttműködést.

Az SZKT hozzánk hasonló méretű, nagymúltú cég, ők is Big Four-ból indultak, régről ismertük őket, és jó kapcsolataink voltak. Amikor összehasonlítottuk az ügyfélportfóliónkat, azt tapasztaltuk, hogy kevés az átfedés. Sokan azt gondolják, hogy az a jó, ha ugyanolyan ügyfeleink vannak, de mi ezt pont ellentétesen látjuk: ha valahol bent vagyunk, tudjuk őket ajánlani, és vice versa. Azzal tudunk igazán nagyot fejlődni, ha összeboronáljuk az ügyfélkört.

Függetlenként indultatok, viszont most mégis úgy döntöttetek, hogy a brandesedés útjára léptek.

Működésünket tekintve most is függetlenek vagyunk. Mi maradtunk a tulajdonosok, mi döntünk a jövőnkről. Természetesen bizonyos sztenderdeket át kell venni, de korántsincs olyan nyomás, mint egy BigFour cégen. A franchise-nál azért persze ez sokkal több, van egy közös globális gondolkodás, és van európai board, pont azért, hogy a folyamatokat irányítsuk és ne csak sodródjunk.

Ha szerettek volna tulajdonossá válni az OrienTax-ben, vagy a mindennapokba nagyobb beleszólást gyakorolni, úgy mi sem lettünk volna annyira nyitottak az együttműködésre.

De erről szó sincs. Sokan azt gondolják, hogy minket megvásároltak, és elengedjük az OrienTax-et, de ez a mi döntésünk. Az Andersen a névfelvételt sem tette kötelezővé, de mi úgy látjuk, ezzel a névvel tudunk kitörni a piacról, így nagyon hamarosan kizárólag az Andersen név alatt fogunk működni.

Milyen érdemi, gyakorlati változásokkal fog járni az Andersennel való együttműködés?

Amiben azt gondolom, hogy sokat fogunk változni, azok a tréningek. Annak idején az Arthur Andersen arról volt híres, hogy a legtöbb tréninget biztosította a munkavállalóinak. Hittek abban, hogy az adótanácsadói piacon nem azért lett az Andersen annyira erős, mert sokat fizetett, hanem azért, mert rengeteget fektetett a munkavállalók képzésébe. Házon belül is van egy három hónapos tréningprogramunk az új belépőknek – ebben az időszakban minden reggel képzéssel indul a nap, amit pedig megtanulnak a kollégák, azt délután már a munkában alkalmazhatják. Az Andersen szeretné visszahozni az Andersen Academy-t, aminek lényege, hogy egy nagyon strukturált mátrixrendszerben, service line-ok szerint, tapasztalat alapján tréningprogramokat szerveznek. A középtávú célunk, hogy mindenki évente eljusson egy ilyen nemzetközi tréningre, és hogy ebbe a vérkeringésbe minél gyorsabban és szervesebben beépüljünk.

Ha jól tudom, egy San Francisco-i LL.M program is rendelkezésre áll a kollégáitoknak.

Igen, az Andersennek van egy megállapodása a San Francisco-i Egyetemmel, amelynek révén bármelyik Andersenes részt vehet egy online levelező kurzusban, ami aztán LLM végzettséget ad. Ez egy óriási érték – éppen ezért bizonyos lojalitást el szeretnénk várni attól, aki erre jelentkezik. Az OrienTax annak biztosítja ezt a képzést, aki már legalább három éve nálunk dolgozik, és nem csak ugródeszkának szeretne használni minket.

Beszélgessünk kicsit a csapatról! Mi jellemzi a közös munkát az OrienTax-nél? Milyen mögöttes filozófia alapján szervezitek az iroda mindennapjait?

Azt szoktam mondani a kollégáknak, hogy sosem csináltam még harminc fős céget, és lehet, hogy elrontok dolgokat. Negyedévente leülünk és elmeséljük, hol tart a cég, mit látunk a piacon, mik a terveink és mik a pénzügyi eredmények, illetve elmondjuk a dilemmáinkat is. Persze ezen kívül is rendszeresen beszélgetünk a kollégákkal. Van továbbá egy coach-unk, aki szintén kapcsolatban áll mindenkivel, és akihez akár magánéleti, akár munkahelyi kérdésekkel lehet fordulni. A coach tud segíteni abban, hogy mire várja valaki a megoldást a munkahelyétől és mire nem; valamint a kiválasztásban is használjuk, hogy olyan felfogású és kisugárzású kollégákat vegyünk fel, akik harmonikusan be tudnak illeszkedni hozzánk.

Az adótanácsadás egy kissé introvertált szakma, ahol nyugodtnak kell lenni, és át kell gondolni a folyamatokat.

Ez nem egy „galacsint dobálok és kurjongatok” típusú munkahely. A legfontosabb a személyes rész: a szakmát meg lehet tanulni, de a pozitív kisugárzás, a lehetőségek és nem az akadályok keresése az első pillanattól kezdve nagyon fontos.

Feltételezem, az Andersenhez való csatlakozás bővülést is eredményez. Vártok új arcokat a csapatba?

Várunk, folyamatosan bővülésben vagyunk. Több fontos dolgot említenék ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nagyon jól kell tudni angolul. A másik, hogy nálunk nem lesz senkiből ügyvéd. Ha valaki szakvizsgázni szeretne, azt mi tiszteletben tartjuk, csomó kollégánk megtette, de ezt a saját szakmai értékrendszerük miatt tették meg.

Aki szárazbélyegzőt szeretne, annak valószínűleg nem mi vagyunk a legjobb választás.

Szakmailag viszont mindenféle adónemmel foglalkozunk, és csak stratégiában specializálódunk. Nekünk is van M&A, transzferár, vagy állami támogatás üzletágunk, de ami alatta van, az egy generalista megközelítés. Mi abban hiszünk, hogy akkor tud az ember igazán komplex és jó adótanácsadóvá válni, ha nem csak és kizárólag az ÁFA-t vagy a TAO-t ismeri. Ettől vagyunk mi attraktívak a Big Four-ban dolgozók számára, amelynek tagjai alapvetően egy szakbarbár, specialista képzésben érdekeltek. Persze nálunk is mindenkinek megvan a kedvenc adóneme, de az adótanácsadóink valamennyi területen otthonosan mozognak.

Teljesen más megközelítést is igényel a tehetséges kollégákért folytatott verseny a multicégekhez képest.

Így van. A csapat harminc százaléka az elmúlt évben csatlakozott hozzánk, ami elég sokkszerű változás a cég életében. Korábban azt mondtuk, hogy olyan cég vagyunk, ahová frissdiplomás nem tud bejutni, töltsön el előtte egy-két évet máshol, legyen szakmai tapasztalata. Ugyanakkor a cég sokkal dinamikusabban kezdett el növekedni, hogy azt a konkurenciától áthozott emberekkel tudtuk volna kezelni. Az adótanácsadás nagyon speciális szakma, óriási hiány van munkavállalókban, és borzasztó nagy képzettséget igényel. Ezért döntöttünk úgy, hogy stratégiát váltanunk: tavaly óta frissdiplomásokat is felveszünk, ám más módon szólítjuk meg őket. Persze mi is kimentünk állásbörzékre, de fontosabbnak bizonyult, hogy kurzusaink vannak a Bibóval, együttműködésünk a Luca Pacioli egyesülettel (Corvinus), valamint van egy nagyon jó kapcsolatunk az Arsbonival, ahol minket, mint céget, sokkal jobban meg tudnak ismerni. És persze nem elhanyagolható hatása van az Andersen brandnek.

Igaznak bizonyult, amit az andersenesek mondtak – hogy nem az ügyfelek jöttek meg először, hanem a kollégák.

A jogászok többsége nem igazán tudja, hogyan kell hozzáállni a pénzügyhöz vagy az adóhoz. Frissdiplomás jogászként mire érdemes számítani az adótanácsadó szakmában?

Nem szabad zsigerből utálni a számvitelt. Nagyon sok jogásznak rossz beidegződése, hogy anélkül ítélkezik a számvitel felett, hogy egyáltalán tudná mi az. A jogi szakma egy nagyon strukturált, logikus szakma, ahol szükség van a matematikára. Mindemellett a számvitel egy törvény, egy tök logikus, jól megtanulható dolog, amihez nem kell atomfizikusi végzettség. Ami kell, az a nyitottság. Azok lesznek a legjobb adótanácsadók, akik értik a számvitelt, és emellett van jogi végzettségük – a jogi alap ennek a szakmának az alfája és omegája, érteni kell a jogszabályokat, de a számvitel nélkül nincsen boldogulás. A másik, hogy legyen kedve tanulni. Őszinte leszek: az, amit az egyetemen tanulnak, lehet, hogy ad egy jó alapot, de annyira elméleti, hogy a gyakorlatban igazából mindent újra kell tanulni. Nekünk a kollégákszemélyisége nagyon fontos, ha látjuk a motivációt, lelkesedést, akkor mindenben fog tudni tanulni, ki fog tudni tejesedni. Csak a prekoncepciókat el kell engedni.

És mi a helyzet a gyakornokokkal?

Mi úgy nem veszünk fel gyakornokot, hogy majd valami lesz, és legfeljebb fénymásol. Sok cégnél ezzel kipipálják, hogy „na, felvették a gyakornokot”.

Mi olyan munkákat szeretnénk nekik adni, ami nekik szakmailag kihívás, nekünk pedig hasznos.

Egy gyakornoki program általában három hónapig szokott tartani, az adótanácsadói betanulás viszont legalább három év. Nehéz három hónap alatt jó szakmai gyakorlatot eltölteni – ráadásul, ha tudjuk, hogy valakinél három hónap a kifutási idő, akkor a kollégák sem teszik bele az energiát. Viszont felveszünk diploma előtt is jelentkezőket, de szigorúan munkavállalóként. Mondja azt, hogy hajlandó lesz napi legalább 6 órát dolgozni, vizsgaidőszakban pedig ki tud venni egy kéthetes fizetés nélküli szabadságot, ha pedig megszerzi a diplomáját, akkor kap egy komoly fizetésemelést. Ha esetleg ennek végén aztán mégsem mi leszünk a kifutás, az természetesen benne van a pakliban.

Schmidt Péter

Fotók: Photon.hu

Szimpatikus az iroda, mint munkáltató? További infókra lenne szükséged? Nézd meg az Orientax munkáltatói profilját!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS