A józan ész beteget jelentett – a választási plakátok alkotmányjogi megítélése

A választási kampányidőszakban úton útfélen Orbán Viktor mosolygott a választókra. Amikor munkába mentünk vagy pilates órára siettünk, amikor útra keltünk, hogy meglocsoljuk a nagymamát, vagy csak leugrottunk a kínaiba ebédért, Orbán Viktor óriásplakáton biztosított minket arról, hogy nekik Magyarország az első. De ki az nekik? Ez a látszólag egyszerű kérdés komoly alkotmányjogi problémát vet fel, amit sem az NVB, sem a Kúria, de még az Alkotmánybíróság sem tudott megnyugtatóan megoldani.

Röviden az ügyről

A Momentum Mozgalom Párt március 23-án kifogást nyújtott be az OEVB-hez (amit végül az NVB bírált el), amiben azt állította, hogy a kérdéses plakát sérti a választási eljárásról szóló törvényt (Ve.). A kérelmező alapvetően a következő két érvelést adta elő. Egyrészt, azt állította, hogy a plakátok kihelyezése sérti a választás tisztasága, valamint a jóhiszemű és a rendeltetésszerű joggyakorlás elveit (Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontok), mivel nem lehet eldönteni, hogy azok a Fidesz-MPSZ mint jelölő szervezet támogatására buzdítanak-e vagy a kormányzati kommunikáció részét képezik. A plakáton nagyon apró betűvel volt feltüntetve a támogatott szervezet és a megrendelő neve, ezen kívül vizuálisan és tartalmában is nagyon hasonlított a kormány által korábban közzétett információs plakátokhoz. Ebből következően egy átlagos szemlélő számára nem volt könnyű eldönteni, hogy a plakát a választási kampány része vagy a kormányzati kommunikáció eszköze. Másrészt, a kérelmező szerint az esélyegyenlőség alapelve is sérült (Ve. 2. § (1) bekezdés c) pont), mivel a kormány – semleges pozícióját feladva – az egyik pártot támogatta a kampányban, azáltal, hogy a kormányzati kommunikáció során használt vizuális elemeket kölcsönözte a Fidesz-MPSZ kampányeszközeinek.

Az NVB a kifogást elutasította, ezzel elindítva a plakátok által felvetett alkotmányjogi problémák körüli félreértések, félreértelmezések és hibás érvelések sorozatát. Először is az NVB leszögezte, hogy a kérelmező nem hivatkozott olyan tényre vagy körülményre, amely alapján a plakát a választókat úgy tévesztette volna meg, hogy valamely más jelölő szervezet üzeneteként tüntette fel magát. Másodszor, az azonosíthatóság követelményének körében a testület arra jutott, hogy az ügy összes körülményét figyelembe véve egyértelműen megállapítható, hogy a plakát kit ábrázol és a kampányban résztvevő pártok közül mely jelölő szervezethez köthető. Végül pedig kizárta, hogy a plakát bármilyen kormányzati intézkedésre vonatkozó tartalmat fogalmazott volna meg vagy sugallt volna. A testület körüljárta  a kérelmező által felhozott érveket, de azok egyikére sem reagált érdemben, így elkerülte az alkotmányjogilag igazán releváns kérdéseket.

A Kúria eltérő következtetésre jutott, ezért az NVB határozatát megváltoztatta. Ennek ellenére a bíráknak sem sikerült kielégítően tárgyalniuk a kérelmezők kifogásait. A bírói tanács értelmezése szerint a választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveinek csak az olyan plakát felel meg, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan megállapítható, hogy mely párt vagy jelölt támogatását ösztönzi. Ennek a követelménynek pedig nem felelt meg a Momentum által kifogásolt plakát, mert azon az impresszum csak közvetlen közelről is csak nehezen, alig volt olvasható. A Kúria tehát megállapított egy objektív okot, ami önmagában megalapozta a jogsértést, ezért szükségtelennek tartotta, hogy a plakát képi megjelenítésének megtévesztő jellegét és annak az esélyegyenlőség elvével való összeegyeztethetőségét is vizsgálja.

A Fidesz-MPSZ azonban nem értett egyet a Kúria döntésével, ezért alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz és kérte a végzés megsemmisítését. Az alkotmánybírák – kivétel nélkül – arra jutottak, hogy a Kúria végzése alaptörvény-ellenesen korlátozta a jelölő szervezet véleménynyilvánítási szabadságát. A többségi érvelés magja a következő: főszabály szerint kampányidőszakban szabadon elhelyezhetők plakátok, az arra vonatkozó korlátozó szabályokat pedig a Ve. 144. § (4)-(7) bekezdései kimerítően és zárt rendszerben tartalmazzák. A Kúria olyan követelményt olvasott ki a Ve. alapelvi rendelkezéseiből, amelyek nem szerepelnek a törvény 144. § (4)-(7) bekezdéseiben található kifejezett korlátozások között. Azáltal pedig, hogy a kúriai bírák az így kiolvasztott „azonnali felismerhetőség” követelménye alapján találták az NVB döntését törvényellenesnek, megsértették az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését.

Kifejezetten sajnálatos, hogy az alkotmánybírák egyike sem csatolt különvéleményt a döntéshez. Némileg árnyalja a képet, hogy két bíró párhuzamos indokolásában feltűntek értékes megjegyzések. Czine Ágnes kiemelte, hogy a Ve. alapelvi rendelkezéseire támaszkodva igenis meghatározhatók konkrét követelmények bírói értelmezés útján. Stumpf István pedig nagyon közel járt a vonatkozó alapelvek megfelelő értelmezéséhez, de mégsem találta a korlátozást szükségesnek.

Hol van a kutya elásva?

Úgy tűnik, hogy ebben az ügyben egyedül a kérelmezőnek sikerült rátapintania a valódi alkotmányjogi probléma lényegére.

Tisztázzuk akkor, hogy  miben is áll  az ügy alkotmányjogi jelentősége?

A kifogásolt plakáttal kapcsolatban megindult eljárás tökéletes alkalmat adott volna arra, hogy a magyar alkotmányjogi gyakorlatban is meghonosodjon az a követelmény, miszerint a választási kampány során az éppen kormányon lévő párt egyszerűen nem élhet vissza a hatalmi pozíciójával és nem moshatja össze a határt a kormány mint alkotmányjogi szerv és a kormány mögött álló párt(ok) kommunikációja között, tisztességtelen előnyt teremtve ezáltal a választások során megméretetett jelölő szervezetek egyike számára. Hogy lássuk pontosan mi ennek a követelménynek a tartalma, érdemes röviden kitérni a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (NSZA) vonatkozó gyakorlatára[i], amelyet a bírák gyakorlatilag 1977 óta folyamatosan építenek.

Az NSZA értelmezése szerint a választások szabadságának alapelve megköveteli, hogy a választók politikai véleménye szabad és nyitott eljárásban formálódjon, amelyben a politikai pártoknak – különösen kampányidőszakban – fontos szerepe van. Ebből kifolyólag az állami szerveknek (mint például a kormánynak) tartózkodniuk kell attól, hogy bármilyen formában (de különösen politikai reklám útján) beavatkozzanak a kampányba és befolyást gyakoroljanak a választói akarat szabad kialakulására. A mindenkori kormánynak természetesen feladata az, hogy tájékoztassa a választókat a közpolitikai kérdésekről és elmagyarázza a kormányzati intézkedéseket.

Ugyanakkor nagyon fontos határvonalat húzni a kormány mint alkotmányos intézmény és a kormány mögött álló politikai pártok kommunikációja között.

A választók ugyanis könnyen összemossák a kettőt és az a benyomás alakulhat ki bennük, hogy a kormány azonosul a választásokon indult egyik párt véleményével, ami adott esetben jelentősen növelheti a párt esélyeit a politikai versenyben. A pártok esélyegyenlőségének elve tehát az állami szervek semlegességét követeli meg (főként) a választási kampány során, ami azt jelenti, hogy a kormánynak tartózkodnia kell minden olyan kommunikációs tevékenységtől, amely nem szükséges az alkotmányos funkciójának teljesítéséhez és amely alkalmas lehet a választók politikai véleményének befolyásolására valamely jelölő szervezettel való (akár látszólagos) azonosulás következtében.

A 2018-as kampányban a kormány kommunikációja végletesen összemosódott a Fidesz-MPSZ mint jelölő szervezet választási üzeneteivel. Ennek csak egyetlen, de kiváló példája, az a plakát, amin Orbán Viktor mosolyog a választókra magyar zászlók garmadája előtt és amin az szerepel: „Nekünk Magyarország az első”. Orbán Viktor ezt a szlogent használta mint miniszterelnök a 2018-as évértékelőjében és ezzel a szlogennel kampányolt mint a Fidesz-MPSZ jelölő szervezet listájának vezetője. Ez a szlogen olvasható a Miniszterelnöki Kabinetiroda honlapján és a Fidesz-MPSZ hivatalos honlapján egyaránt. Ezen kívül érdemes ismét megemlíteni, hogy a Fidesz-MPSZ plakátja vizuálisan is nagyon hasonlított a kormányzati kommunikáció során használt tájékoztató eszközökhöz. Ezzel egyértelműen összemosódott Orbán Viktor két pozíciója, valamint a kormány és a Fidesz-MPSZ.

Végszó

Az említett példa nem a legdurvább megsértése a választás tisztasága és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az esélyegyenlőség alapelveinek, de ez önmagában nem csökkenti a kérdés alkotmányjogi jelentőségét. Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy az ügyben eljáró testületek egyike sem tudott rátapintani a probléma lényegére és nem sikerült meghonosítani a választási alapelveknek ezt a rendkívül fontos értelmezését itthon.

Kazai Viktor Zoltán

Források:

• NVB 599/2018. számú határozata a Momentum Mozgalom Párt kifogásának elutasítáról.
• A Kúria Kvk.VI.37.414/2018/2. számú határozata az NVB 599/2018 számú határozatának megváltoztatásáról
• Az Alkotmánybíróság IV/619/2018 számú határozata a Kúria Kvk.VI.37.414/2018/2. számú határozatának megsemmisítéséről.

[i] Thomas Kliegel: Freedom of Speech for Public Officials vs. the Political Parties’ Right to Equal Opportunity: The German Constitutional Court’s Recent Rulings Involving the NPD and the AfD, German Law Journal, Vol. 18. No. 1 (2017)

Képek forrása:

http://index.hu/belfold/2018/03/19/elobujt_orban_viktor/

http://www.fidesz.hu/hirek/2018-02-18/nekunk-magyarorszag-az-elso/