Már több mint öt éve, 2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét Koszovó, ami az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának (ICJ) 2010. július 22-én kelt tanácsadó – azaz jogi értelemben a felekre nem kötelező – véleménye szerint nem volt ellentétes a nemzetközi joggal. Az államként való elismerés azonban az “államok társadalmában” nem megy ennyire flottul: a 193 ENSZ tagállam közül ugyanis mára még csak 98 ismerte el Koszovót (legutóbb Pakisztán 2012. december 24-én).
A befogadás az államok közösségébe még az európai országok körében sem egységes, ennek pedig érdekes színfoltja, hogy bár az EU tagállamok közül sem ismeri el mindenki Koszovót (Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország, Szlovákia), mégis az EU, mint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog alanya tárgyalásokat folytat vele.
A tárgyalások részben az EU missziós tevékenységébe illeszkednek, elkerülendő a térségben való politikai presztízsveszteséget, amit már eljátszottak az európai államok a jugoszláviai háború idején. Az uniós fellépés eszköze a közös kül- és biztonságpolitika keretében felállított ún. jogállamiságot elősegítő EULEX misszió (European Union Rule of Law Mission in Kosovo).
Másrészt mindez az EU bővítési politikájának is részét képezi, hiszen a Nyugat-Balkánként definiált államok mind az EU tagjaivá szeretnének válni. Közülük elsőként Horvátország csatlakozik 2013. július elsején, míg más államok, így Szerbia is azon igyekszik, hogy el tudja kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat.
A csatlakozásnak azonban nem pusztán formális (jogátvételi, számszaki stb.) feltételei vannak, hanem politikai elemei is, melyek közé elsőrendűként tud beilleszkedni a balkáni béke megteremtésének igénye.
A szenzibilis terület (úgy is, mint tér, úgy is, mint téma) azonban rengeteg problémát okoz. Koszovó kiválása ugyanis nem oldotta meg önmagában az interetnikai kérdéseket, csupán a korábbi tartományi határokat minősítette át államhatárokká. Mivel azonban a két közösség a kiválást megelőzően sem egymástól hermetikusan elzárva élt, így megvalósult a teljesen természetes kisebbségi kérdés reprodukciója. Ennek eredményeként Észak-Koszovóban továbbra is számottevő szerb kisebbség él. (Az élénk konfliktusok okán az északi határátkelők használatát, és általában az északi-koszovói térség látogatását a Külügyminisztérium sem ajánlja.)
Bár “ellenőrzési pont” néven de facto határátkelő Szerbia oldalán is felállításra került, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Szerbia elismeri Koszovó létét. Ezen segíthet az EU tagjelölti motivációja és azon brüsszeli tárgyalások sorozata, ahol hármasban ül asztalhoz az EU, Koszovó és Szerbia.
Első alkalommal rögtön államfői szinten találkoztak a felek az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak a közvetítésével. Az év eleji találkozó nem okozott meglepést: Tomislav Nikolic szerb és Atifete Jahjaga koszovói elnök főként Észak-Koszovóról tárgyaltak. A két elnök eltérően ítélte meg a találkozót. Afitete Jahjaga koszovói elnök a megbeszélést konstruktívnak nevezte, úgy értékelte, hogy pozitív tárgyalásokat folytattak, és a találkozó hozzájárult az államközi kapcsolatok normalizálásához. Ezzel szemben Tomislav Nikolic úgy vélte, hogy a találkozó nem segítette elő a probléma megoldását.
Sokáig nem voltak eredményesek a koszovói és a szerb kormányfő brüsszeli tárgyalásai sem. Ivica Dacic szerb kormányfő és koszovói kollégája, Hashim Thaci tárgyalásain az áttörést a megfigyelők a nyolcadik találkozóra remélték, ezt azonban csak az április 19-i, tizedik találkozón sikerült elérni.
A helyzet érdekessége, hogy az államelismerés hiánya politikai eszközként a másik fél szuverenitásának megkérdőjelezését és a nemzetközi kapcsolatok hiányát jelenti. Az állami vezetői találkozók azonban ráutaló magatartásnak tekinthetők és egyben de facto elismerésként értékelhetők. Ráadásul a megállapodás aláírása nehezen értelmezhető a koszovói államiság elismerése nélkül. A helyzet bonyolultsága azonban, hogy minderre nem bilaterális alapon került sor, mely végső soron az európai és globális kontextus jelentőségére irányítja rá a figyelmet. A sok összetevős nemzetközi kapcsolatok területén így az államelismerés aktusa sem maradhat elszigetelt kérdés: ha Szerbia ugyanis még idén meg szeretné indítani a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, annak feltétele volt, hogy rendezze viszonyát az öt esztendővel ezelőtt elszakadt és függetlenségét egyoldalúan kikiáltó Koszovóval.
*
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
*
A kép forrása: http://english.ruvr.ru/2013_02_01/Serbias-President-to-meet-with-Kosovos-leader/
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
