Külön-külön elbírálás: egyszerre előny és hátrány?

A következő percekben képzeljük magunkat egy többszörös bűnelkövető bőrébe. Ha több bűncselekményt követünk el, akkor azok elbírálása kétféleképpen történhet: egy vagy több eljárásban. De mennyiben van jelentősége az elbírálás módjának? A büntetés akár hónapokkal vagy évekkel is hosszabb lehet? Milyen tényezőktől függhet, hogy egyben vagy külön-külön bírálják el a bűncselekményeket?

A halmazati és az összbüntetési kérdések első hallásra talán nehéznek bizonyulhatnak, ezért szükséges először az alapvetéseket tisztázni. Viszont ezt követően tűnik ki az összbüntetés ambivalenciája, és az ebből kicsúcsosodó problémák, amik számos alkotmányossági kérdést is felvetettek az elmúlt években.

Mikor szabják ki a halmazati büntetést és mikor határozzák meg az összbüntetést?

Alapesetben, ha valaki több bűncselekményt követ el, azokat egy eljárásban kell elbírálni és halmazati büntetést kell kiszabni. De a gyakorlatban erre nem mindig van lehetőség – például mert a nyomozóhatóság még nem derítette fel az egyik bűncselekményt vagy a bíró nem tartotta célszerűnek egyesíteni az ügyeket. Ilyen esetben külön-külön bírálják el a büntetendő cselekményeket, és az így kiszabott ítéleteket lehet utólag összbüntetésbe foglalni.[i]

A halmazati büntetés viszont kedvezőbb, mert van törvényi felső határa és a kisebb súlyú bűncselekmények akár figyelmen kívül is maradhatnak a büntetéskiszabás során. Ha az elkövető elesik a kedvezőbb halmazati büntetés lehetőségétől, akkor joghátránya keletkezik, amit utólagosan hivatott kiküszöbölni az összbüntetés.[ii]

A bevezető kérdést nem véletlenül tettem fel így. Ugyanis az összbüntetést nem lehet kiszabni csak a tartamát meghatározni. Kiemelést érdemel még, hogy a Btk. úgy rendelkezik, hogy a „jogerősen kiszabott büntetéseket” kell összbüntetésbe foglalni.[iii] A kifejezés azt erősíti meg, hogy a jogerős ítéletek kerülhetnek csak a figyelem középpontjába és nincs szó a bűncselekmények elbírálásáról.[iv] De ha egyértelműen megállapítható, hogy az összbüntetés nem büntetéskiszabás és nincs szó a bűncselekmények elbírálásáról, akkor mi is az ellentmondás?

Mi a jogintézmény célja, sajátosságai?

„Az összbüntetés célja az, hogy a terheltet utólag olyan helyzetbe hozza, mintha a különböző eljárásokban elbírált cselekményeit a Btk. különböző szabályainak megfelelően egy eljárásban elbírálva halmazati büntetéssel sújtották volna.”[v] Az összbüntetés a Btk. IX. Fejezetében, a büntetéskiszabás anyagi jogi szabályai körében található meg. Egy olyan speciális meghatározása a büntetésnek, amely esetében nem alkalmazhatók rá a büntetéskiszabási elvek. Így figyelmen kívül marad a bűncselekmény tárgyi súlya, a bűnösség foka, az elkövető társadalomra való veszélyessége, egyéb enyhítő és súlyosító körülmények, továbbá a terhelt személyi körülményeiben bekövetkező változások a jogerős alapítélet óta. Ezek alapján nem tekinthető a klasszikus értelemben vett büntetéskiszabásnak.[vi] Ugyanakkor az összbüntetési ítélet lesz az a végső döntés, amely meghatározza a szabadságvesztés tartamát.

A jogintézmény kettőssége abban ragadható meg, hogy amikor a bíróság megállapítja az összbüntetés mértékét, úgy képes felülírni jogerős ítéletek jogkövetkezményekkel kapcsolatos rendelkezéseit, hogy közben a terhelt bűnösségéről nem dönthet.[vii]

Az összbüntetés tartamának meghatározása

94. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.

Leegyszerűsítve, a jogalkalmazó a legsúlyosabb büntetést veszi alapul. Majd kiszámolja a rövidebb tartamú büntetés vagy büntetések egyharmad részét és ezeket összeadva állapítható meg az összbüntetés tartama.[viii] Vagyis míg a halmazati büntetés kiszabásánál, a kisebb súlyú bűncselekményeknek nem feltétlen lesz súlyosító hatása,[ix] addig az összbüntetésnél a rövidebb büntetések maximum 2/3-ad része engedhető el.

Az elítéltnek hónapokkal többet kell a büntetésvégrehajtási intézetben töltenie azért, mert tőle független ok miatt a bűncselekményeit nem tudták egy eljárásban elbírálni.

Minden esetben hátrányosabb a külön-külön elbírálás?

Nem, sőt esetenként pont, hogy előnyt jelent, mivel csak végrehajtandó szabadságvesztést lehet összbüntetésbe foglalni. Ha az elítélt elkövet országszerte négy vagyon elleni bűncselekményt, és mindet külön bírálják el, valószínűleg több felfüggesztett szabadságvesztésre vagy pénzbüntetésre ítélik. De ha ezeket egy eljárásban bírálják el, nagyobb az esélye a végrehajtandó szabadságvesztésnek, főleg ha az üzletszerűség is megállapítható.[x]

Látható, hogy az eljárások számától akár az is függhet, hogy végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik-e a terheltet, avagy sem.

Volna-e lehetőség a hátrány teljes kiküszöbölésére?

2016-ban az Alkotmánybíróság azt állította egy határozatában, hogy „a jogalkotó szándéka nem terjedt ki arra, hogy az összbüntetés kiszabásakor az eljáró bíróságok ugyanúgy járjanak el, mintha halmazati büntetést alkalmaznának.”[xi] E kijelentés hallatán felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem? Ha az összbüntetés célja az, hogy olyan helyzetben hozza az elítéltet mintha halmazati büntetést szabtak volna ki vele szemben, akkor miért nem az ugyanolyan helyzet megteremtése a cél? Vagy legalább minél közelebbi? Talán nem valósítható meg a gyakorlatban? Úgyhogy elkezdtem kutatni más államok jogában és rátaláltam a német szabályozásra, amelyet egy jövőbemutató példának találtam.

A német jog nem különíti el olyan élesen a két jogintézményt, ehelyett utólagosan is a halmazati szabályokat alkalmazzák.[xii] Valamint, a magyar szabályokkal ellentétben nem csak a végrehajtandó, hanem a felfüggesztett szabadságvesztést és a pénzbüntetést is összbüntetésbe foglalják.[xiii]

E szabályozással teljes egyenlőséget biztosítanak, kiküszöbölik a hátrányt és megakadályozzák az előnyt.

Akkor a német megoldás teljesen tökéletes?

Egyértelműen más. Arra a megfigyelésre jutottam, hogy az összbüntetés megítélése az Alkotmánybíróság gyakorlatában egy változáson ment keresztül. 2016-ban még egyértelműen egy kedvezményként tekintettek rá,[xiv] ehhez képest 2018-ban már a következő kijelentést tették: „Nem tekinthető továbbá olyan jogalkotói kedvezménynek sem, amely valamely elkövetői csoportot a többihez képest pusztán méltányosságból (ex gratia) előnyös helyzetbe hozna. Az összbüntetés épp annak a biztosítéka, hogy egyes elkövetők ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe a többiekhez képest azért, mert esetükben eljárásjogi akadályok lehetetlenné tették az egységes büntetés kiszabását és a halmazati büntetés alkalmazását.”

Ettől függetlenül hazánkban a jogalkalmazó anélkül állapítja meg az összbüntetést, hogy az elkövetés pillanatához vissza kellene térnie. Nem alkalmazhatja a büntetéskiszabási elveket és nagyon kevés lehetősége van a mérlegelésre.[xv] A magyar bíró a több büntetést foglalja egybe.[xvi] A német mindent újra mérlegel. Ennek a negatív oldala, hogy hatalmas plusz jogalkalmazói munkateherrel jár.

Nem merült még fel a jogintézmény diszkriminatív jellege?

2016-ban az Alkotmánybíróság foglalkozott a kérdéssel.[xvii] Az indítványozó bíró hivatkozott többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. Állítása szerint a szigorodott szabályok miatt nem lehet olyan összbüntetést megállapítani, mintha halmazati büntetést szabnánk ki.[xviii] A szigorítás, hogy most már a rövidebb tartalmú büntetések indokolt esetben sem enyészhetnek el az összbüntetés megállapításánál.[xix] Azaz korábban lehetőség volt az azonos helyzet megteremtésére és a nagyobb bírói mérlegelésre. Bizonyos keretek között, de a bíró figyelembe vehette az egyedi körülményeket is, mint például: a cselekmények elkövetésének az ideje, a cselekmények hasonlósága.[xx] Ezek olyan tényezők, melyek a halmazati büntetés kiszabásánál is fontos szerepet játszanak.

Az Alkotmánybíróság azonban elutasította az indítványt arra tekintettel, hogy a két csoport nem tekinthető homogénnek. A különbséget abban látta, hogy egyes elkövetők bűncselekményeit egy, másokét több eljárásban bírálták el.[xxi] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció tilalom „az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetésre terjed ki, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható – azonos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges.”[xxii] Tény, hogy a halmazati büntetés kiszabása és az összbüntetés más-más síkon folyik, más szabályok vonatkoznak rájuk,[xxiii] amely a jogalkotó döntése volt. De az is tény, hogy egy eljárási akadály miatt – nevezetesen hogy nem tudták egy eljárásban elbírálni a bűncselekményeit – nem alkalmazható a halmazati szabályozás bizonyos elkövetőkre nézve. A különbség a két elkövetői kör között valós, viszont tőlük függetlenül állt be..[xxiv] Az összbüntetés mint jogintézmény alkalmas arra, hogy e különbségből keletkezett hátrányt kiküszöbölje. De gondolkozzunk el azon, hogy a hatályos szabályozásunk képes-e erre. Hiszen láthattuk, hogy például a német szabályozás nem különíti el ilyen élesen a két jogintézményt és ezáltal azon elkövetőket sem akikre a halmazati büntetés vagy az összbüntetés szabályait alkalmazzák.

De lege ferenda javaslataim

Az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) szabályozása mellett tudok kiállni, amely nem maximálta az elengedés mértékét. Az összbüntetés tartamának meghatározásánál pedig segítséget nyújtott a bírók számára a 3/2002. BJE határozat, amely megállapította, hogy miket kell vizsgálni és azon tényezőknek milyen súlya lehet. Egyénközpontú rendszert biztosított, nagyobb bírói mérlegelést, ezáltal igazságosabb döntéseket.[xxv]

A jogalkotónak törvényhozói joga szigorítani egy jogintézmény szabályit, de meglátásom szerint nem vette figyelembe a jogintézmény járulékos jellegét és a halmazati büntetéssel való szoros kapcsolatát. A szabályok módosítását az indokolta, hogy az igazságszolgáltatási szervek szigorúbban tudjanak fellépni a többszörös bűnelkövetőkkel szemben.[xxvi] Felmerül bennem a kérdés, hogy ha ez a cél, akkor a halmazati szabályok miért nem szigorodtak? Elvégre ott is több bűntetendő cselekményt követ el az elítélt.

A legjelentősebb változtatás a jogintézmény tekintetében az volt, hogy a jogalkotó szűkítette a figyelembe jöhető ítéleteket, ezáltal az összbüntetésbe foglalás lehetőségét. A korábbi megfogalmazás szerint azon bűncselekményeket lehetett összbüntetésbe foglalni, amelyek közül valamennyit az elkövető „a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el.”[xxvii] Ellenben a hatályos szabályok „a legkorábbi elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését megelőzően” elkövetett bűncselekményekre nézve engedi meg.[xxviii] Sok esetben az ítélet nem válik jogerőssé elsőfokon, hanem fellebbezés miatt az ügy felkerül másodfokra vagy akár harmadfokra. Az elsőfokú ügydöntő határozat és az ítélet jogerőre emelkedése között számottevő idő tud eltelni, és a köztes időben elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott ítéletek már nem foglalhatók összbüntetésbe.[xxix]

Én – Tóth Mihály javaslatának megfelelően – még szűkebbre szabtam volna ezt a kört és a következő megfogalmazást támogatom: „Ha az elkövető több határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik – feltéve hogy valamennyi bűncselekményét az ellene legkorábban indult bűntetőeljárás előtt követte el –, a jogerősen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni.”

Ez a megfogalmazás kizárja annak a lehetőségét, hogy olyan elkövetőkre is alkalmazandó legyen az összbüntetés kedvezménye, akik úgy követnek el újabb bűncselekményt, hogy közben büntetőeljárás van ellenük folyamatban.

Ilyen körülmények között ugyanis megkérdőjelezhető a büntetőeljárás visszatartó hatása.[xxx]

A kumuláció bevezetése – az összbüntetés tartama elérheti a büntetések együttes tartamát –inkább tűnik látszat szigorításnak, mint indokolt változtatásnak. Ugyanis a büntetések kumulálásával a jogintézmény lényege veszik el, hiszen az elkövető elesik a kedvezménytől és emiatt –feltehetőleg – egyik jogalkalmazó sem fogja így megállapítani az összbüntetés mértékét.[xxxi]

Az Alkotmánybíróság 2018-ban a visszaható hatály tilalmára tekintettel is megvizsgált és megsemmisített egy rendelkezést az összbüntetés kapcsán. Az erről írt cikket ide kattintva olvashatja el.

Ez a cikk az Arsboni 2021 őszi Gyakornoki Programjának keretében készült, melynek támogatója a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda.

Források