M.I vs. J.O.G.

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Balogh Judit

Azaz, „mesterséges intelligencia”, versus a „jogászság okos generációja”.

A műanyagmentes július utolsó napján a másik-társadalmunkat leginkább felkavaró témával szeretnék foglalkozni. Napjainkban egyre gyakrabban kerülnek elő olyan új keletű és divatos kifejezések, mint a chatbots, blockchain, kriptovaluta, legal innovations, Ezzel egyidejűleg pedig a joghézagok is, a megoldásra váró jogesetek is gombamód szaporodnak.

A mesterséges intelligencia a társadalomra gyakorolt hatása olyan mértékű már, hogy Észtország már meg is alkotta a világ első robot-bíráját[1], és már bárki számára elérhető a világhálón a Chatbot nevű alkalmazás, ami (vagy aki?) instant osztogat jogi tanácsokat a hozzá fordulóknak. A képfelismerés, a testtartás-alapú azonosítás, arcfelismerés a hangfelismerés, a szem mozgásának (implicit a személy figyelmének) vizsgálatára alkalmas rendszerek, a geolokáció és más, minden korábbinál szorosabb megfigyelésére használható technológiák már ma is komoly etikai és jogszabály alkotási kérdéseket vetnek fel.[2]

Bár a tárgyalótermekben és a bírósági irodákban még legfeljebb a távmeghallgató rendszerekkel vagy a globalspeech-el találkozni, a fejlődés üteme meglehetősen gyors. Cikkem célja a számomra leginkább ambivalens érzést keltő – robot- jogászok-robot bírák témájának körüljárása, hogy hogyan gyakorolhat hatást a mesterséges intelligencia a bírói hivatásra?

A világ és a technológia változása a klasszikus jogászi szakma módszertanát, szemléletmódját is elkezdte megváltoztatni. Olyan helyekre gyűrűzött be a mesterséges intelligencia, ahol egyszerűen összeegyeztethetetlen (lenne) a megléte az adott munka elvégzésével. Az amerikai Mckinsey-tanulmány állítása szerint 2035-re a jogászi teendők 30%- a digitális irányítás alá kerül.[3] Eszerint az egyszerűbb megítélésű, jogi diplomát nem igénylő adminisztratív ügyekben való döntéshozatalt robotokra lehet majd bízni, akik a rögzített információt feldolgozzák. Nikolaos Aletras a Sheffield-i egyetem tanára és kollégái kifejlesztettek egy olyan programot, amely az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott eseti döntéseket analizált és mintákat keresett benne egyes jogi problémákra. A program ezt követően megtanulta ezeket és 79%-os pontossággal tudta megmondani, mi lesz az aktuális, neki bemutatott jogvita vége. Ez csupán egy példa a tanulékony gépekre, ahol a számítógépes rendszer képes elemezni a régi adatokat és szabályokat alkotni belőle, amellyel előre lehetett jutni a jogvitában.[4]

Indítsd be karriered az LKT Fresh Programmal!

Pályakezdő ügyvédjelöltként a későbbi karrieredre is óriási hatással van az első munkahelyed – nagy a nyomás, hogy jó döntést hozz a diploma után.

A Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda neve a garancia arra, hogy itt mindent megkapsz, amire egy sikeres jogászi pálya beindításához szükséged lehet.

Alapvetés, hogy a számítógép vezérelte technika bevezetése a bírói munka világába is annak könnyítése miatt kezdődött el. Ebben a tekintetben, az MI tud már olyan kifinomult adatgyűjtést alkalmazni, amiket egyfajta mintaként használva megjósolható lesz egy-egy jogvita kimenetele. A legalapvetőbb különbség azonban, az, hogy a klasszikus jogászi pálya minden részének alapja a mérlegelés. A bírák szerepe összetett, mert megköveteli a jó fellépést, a helyes vitarendezési módszereket, az emberekkel és a hallgatósággal való folyamatos és pártatlan együtt-dolgozást. Kérdés, hogy tudja teljesíteni ezeket egy robot?

Ami konkrétan történne: a rendszer számtalan kérdést tesz fel a vagy a már meglévő adatmennyiségből szerzett információkból rak össze újabbakat-az adott fel-alperesre, elítéltre vonatkozóan és így teszi fel a kérdéseket.  Így kirajzolódik a jogvita a robot számára és végső lépésként „meghozza az ítéletet”: a jogvitára alkalmazza a hatályos jogszabályt. Teszi ezt úgy, hogy a kikérdezett információkat és a speciális érveket is belevegyíti az analízisbe.[5]

Ezek szerint robotokkal helyettesíthetők a jogászokat a jövőben? Nem, legalábbis nem teljesen. Véleményem szerint sosem lehet ez a helyettesítés teljes körű, hiszen az emberi mérlegelést sosem helyettesítheti egy gép.

Az ausztrálok szerint például olyannyira nem, hogy nemrégiben taxatíve sorolták fel egy törvénymódosításban, hogy mit jelent „az emberi tényező” a jogban. Döntéshozatalkor szükség van rávezetésre, ráhangolódásra, benyomásokra, megérzésekre, mint ahogy arra is, hogy a döntéshozó képes legyen a döntése társadalmi hatásait felmérni.

Van még néhány nyomós érv a bírónak ebben az új elektronikus környezetben betöltött szerepének újra gondolásához. A jogi felelősség megköveteli a bírótól, hogy a racionalitás talaján a mérlegelésére alapozva hozzon ítéletet, empátiával és könyörülettel. Hogy milyen mértékben fog megváltozni az igazságügyi szerepváltozás a felelősségi területeken ugyancsak, mint az emberi munka szintjén, ami az ügyvédeket, bírákat, illeti- még nem tisztázott. De vajon teljes mértékben helyettesíthetők ezek a dolgok az okos eszközökkel?[6]

Ezek a technológiák már most is átszervezik az igazságügyet, a bírók közreműködésével abban, hogy hogyan történik a döntéselőkészítés, tekintve, hogy az online bíróságokon egyre nagyobb figyelem van és lesz. Az ilyen változások vitathatatlanul az „igazságszolgáltatás demokratizálódásához” vezetnek, és bár nem az igazságügyi MI felé irányulnak, támogathatják az MI bíró fejlődését, lényegében olyan keret kialakításával, amely lehetővé teszi az MI bírák használatát.

Csak egy példa a tengerentúlról: Justice Warren, a Viktória állambeli legfelsőbb bíróság bírája 2017-ben egy másik megoldást is kínált, ahol támaszkodhat a bíró a technológiára: az elkülönített, teljesen digitálisan irányított tárgyalótermekben látja a megoldást. A megszokott tárgyalók maradnának a rendszer középpontjában, itt zajlana a tárgyalás, de a feleket, tanúkat, az ügyvédet, az ügyész és egyéb résztvevőket életnagyságú kivetítőkön láthatnánk. Köszönhetően ennek a módszernek az ügyész, ügyvéd tárgyaláson való megjelenése biztosítható tekintet nélkül arra, hol járnak éppen. Ennek nálunk is használatos, az Új Büntetőeljárásról szóló Törvény által megalkotott fajtája a táv meghallgatás rendszere: Büntetés-végrehajtási intézetekből átszállítás nélkül kihallgatható az elítélt, megspórolva így- ha mást nem, hát a bíróságra járás költségeit. Egyszeri beruházással, az összes további költségráfordítás kiküszöbölhető.

Az MI bíró irányításával akár egy Skype-rendszeren keresztül a tárgyalás résztvevői akárcsak az „igazi” tárgyaláson közreműködhetnek, a döntés meghozatalára pedig. Ez a modell a videókonferencia módszerével valósulhat majd meg-ilyen a távmeghallgatásos eljárás Skype-on keresztül a jelenlegi büntetőeljárásokban, de ez még mindig helyigényes a bíróságok részéről úgy, mint a felek részéről a bíróságon való megjelenést is. Az efféle bíróságokon el kell kezdeni lerakni az alapjait a rendszereknek és annak, hogy lehessen haladni az MI-bíró irányába. Az MI-bíró az elektronikus bíróság középpontjában a távolból is fogja tudni biztosítani az információkat és a döntést is egyedül hozza meg.

Hasonlóan az Amerikában használt Online vitarendező rendszerhez, (ODR), ahol a vitás feleknek nem kell személyesen találkozniuk, mivel az ODR rendszer a távolból, internetes vezérléssel elérhető. Tehát az ODR mutatja, hogy a mesterséges intelligencia általi döntéshozás már jelen van a mindennapokban. Ezek a rendszerek szakosított rendszereket használnak, amiket az informatikusok programoztak, és szabályozott algoritmusokkal dolgozik.

A helyzet modellezése a következő: meghatározott számú robot a betáplált algoritmusok segítségével oldja meg a jogesetet úgy, hogy a legnagyobb találati aránnyal alkalmazottat használja megoldásként az adott jogesetre. Interaktív módon kérdéseket gyűjt a peres felektől. Ennek előnye, hogy folyamatosan fejleszthető, kérdésekkel újratölthető és a bírói kar megsegítése mellett akár ügyfélközpontokban, ügyfélsegítőkben is sikerrel alkalmazható a jövőben. Ha egy robot például egy éves „munkája” alatt 10 esetből 8-ra jó választ ad, jónak tekinthető, azonban, ha ezalatti számot produkál, selejtezés vár rá.

A mérlegelés kérdésére viszont még most így sem adható válasz, hiszen a robot nem tudja felmérni a „döntése” lehetséges következményeit. Ennek akadálya, hogy a robot számára megadott egzakt algoritmusok nem tudják árnyalni, „átgondolni” a jogesetet. A problémát áthidaló megoldás a meglévő törvénykönyveink bináris -0-1-es- számrendszerbe való átültetése lenne, de ez azért még várat magára. Egyszerűen felvázolhatók az MI használatának, előnyei, mert pontosabb, gyorsabb és olcsóbb is lehet, mint az emberi döntéshozatal. Úgy tűnik, leginkább akkor nem lesz presztizsvesztés az „emberbírákkal” szemben, ha idő és pénz-spórolás vezérli a döntéseket. Nyilván ehhez viszont háttérként a jogszerűséget is biztosítani kell, amihez megint csak emberi tényezőre van szükség: a jogszabályoknak megfelelő adatokat kell hordozzon az MI. 

A magam részéről maradnék analóg ebben az egyre digitálisabb világban: bár a robot a bírósági tárgyaláson való „megjelenéstől” a döntéshozatalig meg tud tenni mindent helyettünk-a szerepünket nem tudja átvenni: az emberi érzelmeket és a személyes kapcsolatot semmilyen nagyon mesterséges, nagyon intelligencia nem helyettesítheti. Ez a személyesség pedig a jog világában a legfőbb kapaszkodó.

Források:

[1] https://www.nyugat.ro/?p=929

[1] https://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/Where-machines-could-replace-humans-and-where-they-cant-yet

[1] Tania Sorudin: Judge v Robot? 1125. o.
[1] Tania Sourdin: Judge v Robot? 1123. o.
https://rm.coe.int/ethical-charter-en-for-publication-4-december-2018/16808f699c

[1]https://www.researchgate.net/publication/326244385_Do_Judges_Need_to_Be_Human_The_Implications_of_Technology_for_Responsive_Judging

[1] https://futurism.com/the-byte/estonia-robot-judge

[2] https://www.nyugat.ro/?p=929

[3] https://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/Where-machines-could-replace-humans-and-where-they-cant-yet

[4] Tania Sorudin: Judge v Robot? 1125. o.

[5] Tania Sourdin: Judge v Robot? 1123. o.

[6]https://www.researchgate.net/publication/326244385_Do_Judges_Need_to_Be_Human_The_Implications_of_Technology_for_Responsive_Judging

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS