Mandátum bérbeadó! – A képviselők függetlenségének korlátai

„Az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók.” – Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdés.  Nagyon hangzatosnak tűnnek az ilyen és ehhez hasonló mondatok, de valóban érvényesülnek a gyakorlatban? Valóban függetlenek a képviselőink?

A képviselői jogállás alapját a szabad mandátum elve jelenti, melynek célja, hogy függetlenséget biztosítson a képviselők számára. A képviselő jogilag függetlenné válik a választóktól, döntéseit és szavazatát saját meggyőződése és lelkiismerete alapján a köz érdekében hozza meg. Mandátuma leadott szavazata vagy kifejtett véleménye miatt nem vonható vissza.

Lényeges eleme tehát a szabad mandátumnak, hogy a képviselő nem visszahívható. A választók nem mondhatják azt, hogy nem szeretnék többet a parlamentben látni választottjukat annak mandátuma lejárta előtt, mert eltért a korábban tett ígéretektől, és nem is utasíthatják e tekintetben. Amennyiben elégedetlenek vele, a 4 éves ciklus végén újabb választásukkal kifejezhetik nemtetszésüket. A visszahívhatóság tilalma széles körben támadott intézmény, mivel a választó szemében egyszerűen legitimálja a politikusok kampányban tett szirupos ígéreteinek megszegését.

A visszahívhatóság elleni érvek lényegében az alábbi szempontokra alapoznak. Az egyik az, hogy a képviselők munkájukat nem saját választóik, hanem a köz érdekében végzik: a választópolgárok összességének előnyös megoldásokat kell keresniük, nem szorítkozhatnak egy szűk érdekcsoport kívánságainak teljesítésére. A második érv, hogy vannak olyan intézkedések, melyek revíziójához nincsen elegendő kompetenciája, információja a népnek, így a megfelelő döntés meghozatalát jobb egy hozzáértőre bízni. Továbbá pedig vannak olyan, szükséges, de adott esetben hátrányos intézkedések, melyek nem nyerik el a választók tetszését, de az állam hosszú távú működéséhez elengedhetetlenek, például a különböző adók.

A leglényegesebb indok az, hogy a képviselők folyamatos visszahívása egészen egyszerűen működésképtelenné tenné az Országgyűlést, ezzel alkotmányos válságok sorát generálva. Gyakorlati oldalról vizsgálva: jelentősen megnőne a politikai ellenfelek vagy a saját párt befolyása, hiszen visszahívhatnák a nekik nem tetsző képviselőket. És mivel a titkos szavazás elvéből következően nem tudjuk, ki szavazott az adott képviselőre, így bárki kezdeményezhetné a visszahívást. Alapvetően mindig lesz, akinek érdekei nem realizálódnak, de a szabad mandátum a lehető legnagyobb érdekegyezést biztosítja a nép és a hatalom között, kellő stabilitást biztosítva az Országgyűlésnek. Mindezen érvek ellenére létezik a visszahívhatóság intézménye a modern demokráciákban, a szabad mandátum elvével egyszerre érvényesülve.

Több nyugati országban is megtalálhatjuk a visszahívást, recall election (visszahívási választás) néven.

A fentiekkel ellentétes megközelítés abból ered, hogy a szabad mandátum nem jelent kizárólagosságot, azt a jogalkotó a közjogi és politikai hagyományoknak megfelelően korlátozhatja. A cél a legitimitás növelése lenne, azzal, hogy egy nem támogatott politikust, politikai erőt visszahívhatunk. A fő probléma az intézménnyel, hogy céljával ellentétesen alkalmas arra is, hogy a demokratikus legitimitációt csökkentse. Ez onnan ered, hogy a visszahívási választást a választásra jogosultak egy szűkebb rétegének támogatásával kezdeményezhetik, valamint részvételi adatai elmaradhatnak az általános választások részvételi számaitól, sőt adott esetben egy jelölt kevesebb szavazattal szerezhet mandátumot, mint amennyi szavazat az általános választásokon szükséges volt.

Ugyan vannak a rendszernek vitatott elemei, mint a fent említettek, vagy a listáról bekerült képviselők visszahívhatósága, de a gyakorlat részben cáfolni látszik a fent említett érveket a szabad mandátum mellett, hiszen Kaliforniában például működőképes a rendszer – azzal együtt, hogy kevés visszahívási petíció jut el a valós szavazásig. Érdekesség, hogy 2003-ban Arnold Schwarzenegger egy recall election útján lett Kalifornia kormányzója, Gray Davist leváltva. A jogintézmény 1913-as bemutatásától kezdődően összesen 5 sikeres visszahívási választásra került sor, ebből a legutóbbi a 2003-as volt.

a szabad mandátum saját pártjával szemben is jogi függetlenséget biztosít a képviselő számára.

Ennek ellenére hallunk olyan esetekről, amikor bírságot szabnak ki a pártok a frakciófegyelem megsértése miatt, de volt már példa előzetes biankó lemondó nyilatkozat kitöltetésére és benyújtására is. A szabad mandátumot a megválasztás ténye keletkezteti, így az nem terjed ki a jelöltekre. Ennek kapcsán érdemes végiggondolni, mi a helyzet, ha a jelölő szervezet a jelöltjét próbálja jogi eszközökkel rászorítani a visszalépéstől való távolmaradásra, ami szintén szürke zóna.  Az efféle bírságok és nyilatkozatok jogi kötőerővel nem bírnak, azaz nem kikényszeríthetők, mivel jó erkölcsbe ütközőnek minősülnek. Azonban egy-egy szembehelyezkedés a frakcióval komoly szakmai érvágást jelenthet, a frakcióból való kizárással is járhat, mely megtörheti a renitens karrierjét – tehát erősen megfontolandó. Ez a fajta képviselői önkorlátozás a hiányos jogismeretből és a politikai mechanizmusok sajátosságából eredeztethető.

A képviselői szabadság egy további korlátját jelentik az Országgyűlés elnökének regulázási törekvései: fegyelmi jogköre gyakorlása során bírságokat szab ki a véleménye szerint rendzavaró képviselőkre. A bírság valójában a tiszteletdíj (részbeni) elvonását jelenti, de ez hasonló hatást érhet el, mint a pártok alapszabálya alapján kiszabott pénzbüntetés, annyi különbséggel, hogy jóval nehezebb fellépni ellene, a jogorvoslat adott esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti jogérvényesítést jelenti. Ez ugyan már nem a szabad mandátum, sokkal inkább a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, de semmiképpen sem üdvözlendő tendencia, hogy egy kifeszített molinóért ilyen büntetés jellegű intézkedésekre kerül sor egy ország parlamentjében.

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Gyakornoki Programunk támogatói: