Az Európa Tanács (ET) – amely nem tévesztendő össze az Európai Unió Európai Tanácsával – az emberi jogok európai őre. Mindig gyorsan reagált azokra a technológiai újításokra, amelyek érinthetik az emberi jogainkat. Egyik szervezete néhány éve intenzíven foglalkozik a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő használatával is, és két fontos dokumentumban foglalta össze a meglátásait. Ezek közül ebben a blogbejegyzésben először az „Etikai Kartával” foglalkozom, egy következőben pedig a „Megvalósíthatósági tanulmánnyal”.
Az ET mindig szinte elsőként próbálta felbecsülni azt, hogy az új technikai vívmányok milyen hatással vannak az alapjogokra. Az adatvédelemmel kapcsolatban szinte világszinten elsőként, már 1981-ben született az égisze alatt megállapodás, a kiberbűnözéssel kapcsolatban pedig 2002-ben, Budapesten.
Nincs ez másképp a mesterséges intelligenciával sem. A mesterséges intelligencia, a gépi tanuláson alapuló rendszerek korunk egyik legizgalmasabb, legnagyobb perspektívát rejtő technológiái. Hamar kiderült azonban, hogy egyben komoly kockázatokat is rejtenek. Mivel az ET napirendjén az egyik legfontosabb alapjog a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog, nem csoda, hogy ezen a területen különösen aktív a szervezet, illetve ennek egyik kifejezetten az igazságszolgáltatás hatékonyabb működését vizsgáló bizottsága, a CEPEJ (European Commission for the Efficiency of Justice). Az ET a CEPEJ-en keresztül a mesterséges intelligencia területén is igyekszik megőrizni azt úttörő szerepet, amelyet korábban is vitt, és a közelmúltban két fontos dokumentummal is jelentkezett.
Az első dokumentumot, amely az „Európai Etikai Karta a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban és a környező területeken történő használatáról” címet viseli, még 2018. decemberében fogadta el a CEPEJ plenáris gyűlése. A dokumentum elismeri a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő használatának előnyeit, annak hatékonyságot javító voltát, de öt fontos alapelv betartását tartja szükségesnek, ott ahol ilyen rendszereket helyeznek üzembe. Ezek: 1. az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elve. Minden MI eszközt úgy kell megtervezni és alkalmazni, hogy működése közben tartsa tiszteletben az alapvető jogokat. 2. A diszkriminációmentesség elve: a rendszerek nem növelhetik a diszkriminációt az emberek és ezek csoportjai között .3. A minőség és a biztonság elve: a bírósági adatok feldolgozása és a döntések meghozatala során igazolt, jó minőségű adatokra lehet csak támaszkodni, és olyan modelleket kell alkalmazni, amelyeket multidiszciplináris, és biztonságos környezetben fejlesztettek. 4. Az átláthatóság, pártatlanság és tisztesség elve. Az adatfeldolgozás módszereinek hozzáférhetőnek és érthetőnek kell lenniük, és külső megfelelésnek (auditnak) kell őket alávetni. (Ennek az elvnek lesz jelentősége, hiszen a második dokumentum, amelyet a következő blogbejegyzésebn elemzek ezt a követelményt bontja ki.) 5. A felhasználói ellenőrzés elve. Az MI-nek mindig emberi kontroll alatt kell maradnia.
A követelmények nagyon emlékeztetnek a nevezetes Asimov robottörvényekre, amelyek legfontosabbika az, hogy a robot soha nem okozhat kárt emberi lényben. Későbbi bejegyzésekben – így mindjárt a következő alkalommal, amikor a CEPEJ másik tanulmányáról írok majd, – lesz alkalmam kifejteni, hogy miért nagyon nehéz ezeket a törvényeket alkalmazni és betartani.
A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
