Miért kaphatsz pénzt a munkaviszonyod megszűnése után is?

Az üzleti világban számos olyan hírről olvashatunk, miszerint valaki egy nagyvállalat újonnan kifejlesztett technológiáját ellopja, és azt vagy az iparágon belüli konkurens cégnek eladja vagy saját maga is vállalkozni kezd a jogtalanul megszerzett tudással, mindezekkel jelentős vagyoni kárt okozva a titok jogosultjának.

Fontos különbséget tenni az üzleti titok védelme és versenytilalmi megállapodás között, mivel gyakori tévhit, hogy ezek egy azonos tárgykört fednek le. Ugyan mindkettő magánjogi jogintézmény, ennek ellenére más célra irányul a kívánt joghatásuk. Az üzleti titok 2018-ig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben a magántitokkal volt egy kalap alá véve, azóta viszont a különös fontosságára való tekintettel külön jogszabályban, az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvényben (továbbiakban Ütv.) olvashatunk rendelkezéseiről. A versenytilalmi megállapodást pedig a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben találhatjuk. Tekintsük át, miben különböznek a gyakorlatban ezen intézmények!

Mi jut először eszünkbe a titokról?

Ha titokra gondolunk, egy olyan információról beszélünk, amiről nem szeretnénk, hogy olyan birtokába jusson, akire az nem tartozik, jogosulatlan rá. Többé-kevésbé az üzleti titok is ilyen, az Ütv. értelmében:

“Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos (…), ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.”

Tehát fontos, hogy ne lehessen könnyen hozzáférni, illetve az információnak legyen vagyoni értéke. A vagyoni érték alapvetően az adat nem nyilvános mivoltából, és annak megóvásából származik. Legfőképp ez, illetve a gazdasági jellege különbözteti meg az üzleti titkot a magántitoktól.

Nem összekeverendő az üzleti titok a védett ismerettel, angolul know-how-val, amely rögzített műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás vagy tapasztalatot jelent, amely értéke pénzben kifejezhető. A védett ismeret ugyanazon védelem alá esik, mint maga az üzleti titok. Egy egyszerű példával könnyen el lehet választani a két jogintézményt: a McDonald’s étlapján szereplő BigMac hamburger húspogácsájának a beszerzési ára üzleti titok. Az pedig, hogy mennyi ideig kell sütni a húspogácsát, illetve hogy hogyan is kell elkészíteni a hamburgert annak érdekében, hogy világszerte egységes legyen, az már védett ismeret.

Persze mind a védett ismeretre, mind az üzleti titokra igaz az, hogy tulajdonosa azokat felfedheti, nyilvánosságra hozhatja illetve azok hasznosítására szerződésben engedélyt adhat természetes személynek vagy akár jogi személynek is.

Az üzleti titkot a jogszabályon túl érdemes külön szerződéssel is nyomatékosítani a felek között. Például bevett gyakorlat egy marketing kampány elkezdésekor, hogy az első – és véleményem szerint a legfontosabb- lépés, hogy a megbízó cég a marketing ügynökséggel egy titoktartási szerződést köt, melyben védik magát a reklám ötletet, továbbá a cég belső, bizalmas jellegű adatait a konkurenciától. Ezzel a szerződéssel számos jogvitát meg lehet előzni. Erről egy korábbi, Arsboni oldalán megjelent cikkben lehet részletesebben olvasni.

A versenytilalmi megállapodás keretében a munkáltató és a munkavállaló kikötik, hogy a munkaviszony megszűnése után a munkavállaló nem sértheti munkáltatója jogos gazdasági érdekét. Ezt a gyakorlatban úgy valósítják meg, hogy megszabják a felek, hogy a munkavállaló nem helyezkedhet el a munkáltató versenytársainál, illetve nem is alapíthat hasonló tevékenységet végző céget. Erre a munkavállaló a jogszabály szerint legfeljebb két évig lehet kötelezett, s ezért az előző munkáltatónak fizetnie kell. Ez a fizetség nem lehet kevesebb a megállapodásban kikötött időszakra járó alapbér egyharmadánál, továbbá figyelembe kell venni a munkavállaló szakmai képességeit, illetve azt, hogy e megállapodás mennyire korlátozza a későbbi elhelyezkedésében. Mindezek tudatában kell a munkáltatóval megegyezni a fizetendő összegben.

Elhatárolásuk

Ha górcső alá helyezzük őket, láthatjuk, hogy a titoktartási kötelezettség a munkaviszony megszűnése után egy időtől és területtől független korlátozás, illetve a munkavállaló ennek a kötelezettségének ellenérték nélkül is köteles eleget tenni. Ezzel szemben a versenytilalmi megállapodást legfeljebb két évre lehet kötni, és célszerű kerülni az absztrakt tevékenységi kör leírását, nem konkrét földrajzi területre vonatkozó meghatározásokat, mivel ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a munkavállaló kibújjon a vállalt kötelessége alól. A tiltott tárgykör definiálásánál az arányosság elvét is szem előtt kell tartani: kellően tágnak kell lennie ahhoz, hogy a munkáltató gazdasági érdekeit védje, viszont nem lehetetlenítheti el a munkavállalót sem.   Továbbá ezt csak visszterhes szerződésben lehet megkötni, másképp semmis a felek megállapodása.

“Tehát elmondható, hogy a versenytilalmi megállapodásban a munkáltató nem az üzleti titok megtartásáért fizet a munkavállalónak –ugyanis arra bármilyen szerződés nélkül is kötelezve van-, hanem, hogy a szakmai tudását, tapasztalatát ne a konkurenciánál hasznosítsa, ezzel annak  versenyelőnyt nyújtva.”

A versenytilalmi megállapodás és üzleti titok intézménye közt ugyan jelentős különbség van, ennek ellenére megállapítható, hogy mindkettő a cég, vállalat, munkáltató jogos gazdasági, üzemi érdekét hivatott védeni. Ezért érdemes a gyakorlatban mindkettőt használni. Az már egy másik kérdés, hogy a titoktartási szerződésnek és versenytilalmi megállapodásnak (és ezen kontraktusok betartására ösztönző szankcióknak) van nagyobb visszatartó ereje vagy esetleg a jogosulatlanul megszerzett és hasznosított üzleti titokkal vagy védett ismerettel szerzett vagyoni előny a csábítóbb az érintett személynek.

Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források