“Nem kereste.”

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Dr. Szabó András

A kézbesítési fikció problematikája megoldási javaslattal.

Az emberi kommunikáció alapeleme a közlés, az átadandó információnak a címzett félhez történő eljuttatása. Nincs ez másképp egy jogviszony alanyai vagy egy eljárás szereplői között sem. Mivel az ilyen kommunikáció gyakran távollévő felek között zajlik, a közlés is sokszor történik elektronikusan vagy postai úton.

A postai szolgáltatás biztosítása állami feladat. Ellátásáról az állam a postai szolgáltatásokról szóló törvényben (röviden: “Postatv.”) kijelölt szolgáltató útján gondoskodik. A jelenleg hatályos kijelölés alapján 2020.12.31. napjáig Magyarország teljes területén a Magyar Posta Zrt. (röviden: “posta”) jogosult és köteles a postai szolgáltatások teljes körét nyújtani. A cikkben ezen szolgáltatások közül a hivatalos iratok kézbesítését vizsgálom.

Hivatalos iratnak a meghatározott szervek és személyek által, eljárásuk során küldött olyan irat minősül, amelynek feladásához vagy kézbesítéséhez valamilyen jogkövetkezmény fűződik. Az állami és önkormányzati szervek határozatait, így például bírósági ítéleteket és hatósági végzéseket csak hivatalos iratként lehet kézbesíteni. Mivel az ilyen iratok elküldésének, kézbesítésének vagy ezek meghiúsulásának bizonyíthatósága kiemelt jelentőségű, a hivatalos iratokkal kapcsolatos eljárásra speciális szabályok vonatkoznak. Külön címet szentel a témának a polgári perrendtartásról szóló törvény, de kiemelten foglalkozik vele többek között a fizetési meghagyásról szóló törvény is. Technikai részletszabályait a Postatv.-ben és annak végrehajtási rendeletében találjuk. Bizonyos jogterületek, így például az adójog és a végrehajtási jog sajátos kézbesítési szabályokkal rendelkeznek. Ezeket ez a cikk nem részletezi, hanem kimondottan a polgári perrendtartás kézbesítési fikció nevű jogintézményére és a kapcsolódó kézbesítési szabályokra fókuszál.

Papíralapú hivatalos irat feladására csak tértivevénnyel együtt van lehetőség. A tértivevény – ez a gyönyörű magyar műszó – azt a szelvényt takarja, amelyre a kézbesítő rá tudja vezetni a sikeres kézbesítés időpontját, az átvevő személy adatait és aláírását, vagy ezek hiányában a kézbesítési kísérlet sikertelenségét és annak okát. A hivatalos irat a címzettnek vagy helyettes átvevőnek (pl. azonos címen lakó családtagnak) is kézbesíthető, de csak személyesen. Ha ez sikerül, a posta az átadás körülményeinek részleteit és az átvevő aláírását is tartalmazó tértivevényt visszaküldi a feladónak. A feladó ebből tudja meg, hogy közlése megérkezett a címzetthez, és annak jogkövetkezményei beálltak. Ez jelentheti például egy perindítási vagy fellebbezési határidő megkezdését vagy éppen leteltét.

Mi a teendő akkor, ha a postás nem tudja kézbesíteni a küldeményt?

A válasz a sikertelenség okától függően többféle lehet. Ha a címzett az átvételt megtagadja, a hivatalos iratot az ún. “kézbesítési fikció” (korábbi nevén kézbesítési vélelem) alapján a sikertelen kísérlet napján kézbesítettnek kell tekinteni. Ilyenkor ugyanúgy beállnak a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények, mintha az átadás-átvétel ténylegesen megtörtént volna. A megoldás értelme és célja az, hogy a címzett ne tudja fejét a homokba dugó struccként viselkedve, szándékosan megakadályozni a kézbesítést – vagyis ne vonhassa ki magát a jogszabályok alól.

Ha a postás a címzettet a küldeményen szereplő címen be tudja azonosítani, de személyesen nem éri el, akkor más a dolga. Ilyenkor egy értesítőt kell hátrahagynia a címzett részére, amelyben tájékoztatja őt a hivatalos küldemény érkezéséről. Ezután a levél a postán bizonyos ideig személyesen felvehető, majd a kézbesítést újra meg kell kísérelni. Ha a második próbálkozás is sikertelen, a küldeményt még további 5 munkanapig a postán tartják, biztosítva a személyes átvétel lehetőségét. A határidő eredménytelen letelte esetén a posta a hivatalos iratot a tértivevényen “nem kereste” jelzés feltüntetésével visszaküldi a feladónak. Ilyenkor a kézbesítési fikció a második sikertelen kísérletet követő 5. munkanapon áll be, az iratot ekkor kell kézbesítettnek tekinteni. Ezen a napon állnak be a közléshez kapcsolódó jogkövetkezmények is.

A sikertelen kézbesítés harmadik, témánk szempontjából legfontosabb esete a következő. Ha a postás a hivatalos irattal besétál ugyan a címen szereplő pl. társasház lépcsőházába, de a postaládákon szereplő (vagy azokról hiányzó) nevek egyike alapján sem tudja beazonosítani a címzettet, fura patthelyzet alakulhat ki. A kézbesítés általános, de a hivatalos iratokra nem vonatkozó (!) szabályai szerint ilyenkor a küldemény kézbesíthetetlennek minősülne, és a postának azt a tértivevényen “címzett ismeretlen” jelzéssel kellene visszaküldenie a feladónak. Ebben az esetben értelemszerűen nem beszélhetnénk kézbesítési fikcióról, és a közléshez fűződő jogkövetkezmények sem állnának be.

Mi indokolja a feltételes módot?

Az a tény, hogy a jogalkotó a hivatalos iratokra vonatkozó rendelkezések közül kifelejtette (kizárta?) a “címzett ismeretlen” jelzés alkalmazhatóságát. Ha egy hivatalos irat kézbesíthetetlen, akkor azt a postának – az átvétel szándékos megtagadásának fenti esetét kivéve – mindenképpen “nem kereste” jelzésű tértivevénnyel kell visszaküldenie a feladóhoz. A jogszabály így végeredményét tekintve nem különbözteti meg a címen megtalálható, de együtt nem működő címzett esetét a címen meg nem található címzett esetétől. A kézbesítési fikció beállását ugyanis a jogszabály nem a kézbesítés tényleges körülményeihez, hanem a visszaérkező tértivevényen feltüntetett szöveghez köti. “Nem kereste” szövegű tértivevény esetén – a jogintézmény rendeltetésével nyilvánvalóan ellentétes módon – a kézbesítési fikció és annak jogkövetkezményei beállhatnak akkor is, ha a küldeményt azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzés hibás volt.

Természetesen szigorúan hipotetikus jelleggel, de röviden mégis ki kell térnem a következő esetre. Előfordulhat, hogy a napjainkban köztudottan a teljesítőképességének határáig leterhelt postás már meg sem kísérli az irat – egyébként kötelező – személyes kézbesítését, és az ismert filmcímmel ellentétben egyszer sem csenget. Sőt, feladja a postaládák talán számtalanszor áthúzott, újramatricázott vagy éppen hiányzó névtábláinak böngészgetését is, és a hivatalos értesítőt nemes egyszerűséggel kitűzi a társasház hirdetőtáblájára. Az ennek következtében jó eséllyel sikertelen kimenetelű kézbesítés eredményeként a küldemény és a tértivevény a jogszabály szerint úgyszintén “nem kereste” jelzéssel küldendő vissza a feladónak, beállítva ezzel a kézbesítési fikciót.

Mi következik ebből?

Egyrészt, a mindkét esetben beálló kézbesítési fikció miatt a közléshez kapcsolódó, a kézbesítés sikertelenségében akár teljesen vétlen címzettre nézve súlyosan hátrányos jogkövetkezménynek is beállnak. Előfordulhat például, hogy a címzettet kötelező fizetési meghagyás ilyen módon válik kézbesítetté, esetleg egy őt marasztaló ítélettel szembeni fellebbezési határidő így telik le, és a döntés így emelkedik jogerőre. Másrészt, mivel a feladó egyáltalán nem értesül róla, hogy a címzés adott esetben hibás volt, és a címzett máshol lakik, az egész procedúra ugyanígy megismétlődhet egy általa később indított, újabb eljárásban.

A sérelmet szenvedett fél a kézbesítési fikció megdöntésére szűk határidőn belül ún. kézbesítési kifogást terjeszthet elő. Ennek sikeressége érdekében azonban neki kell bizonyítania, hogy a részére küldött iratot önhibáján kívüli okból nem volt módja átvenni. A szűk határidő és az eljárás kétes kimenetele miatt a kézbesítési kifogás lehetősége csak sovány vigaszt nyújt a pórul járt címzettnek. Nem egyértelmű, hogy a korábbi eljárásban beállt kézbesítési vélelem sikeres megdöntéséig eltelt időben egy kapcsolódó eljárásban (például egy pert követő végrehajtás során) már felmerült költségek megtérítésére vajon ki kötelezhető. Nem mellékes tény az sem, hogy a postát – értékbiztosított küldemények kivételével – a kézbesítéssel okozott károk tekintetében nem az általános kárfelelősségi szabályok, hanem a Postatv. rendelkezései szerint terheli – jóval szűkebb körű – felelősség.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy hungarikumról van szó. A postai kézbesítés szabályainak alkalmazása számos kérdést vet fel az Európai Unió más tagállamaiban is. Ausztriában a sajtó nem régiben egy biztosítótársaságnak címzett, de kézbesítetlenül visszaérkezett hivatalos irat kálváriájáról számolt be. A sikertelenség okát öt hónapig vizsgáló postai nyomozás végére úgy került pont, hogy az elégedetlen ügyfél a levelet végül inkább személyesen adta át a címzettnek. Németországban hosszas bizonytalanság vezetett odáig, hogy a polgári perrendtartás 2002-es, kézbesítést érintő reformja és a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy 2012-es döntése alapján kialakuljon a jelenleg is működő modell.

A német bíróságok ügykezelői a hivatalos iratok kézbesítését végezhetik saját maguk, vagy igénybe vehetik hozzá nemcsak a posta, hanem bírósági ügyintéző segítségét is. Érdekesség, hogy a kézbesítés nincs helyhez kötve, a címzett utolérhető akár kutyasétáltatás közben, vagy épp munkába menet is. Az átvétel szándékos megtagadása a német polgári perrendtartás szerint is azonnal beálló kézbesítési fikciót eredményez. Otthonról távol lévő, de sikerrel beazonosított címzett esetén is lehetséges a kézbesítés, egyszerűen a levél postaládába dobásával. Ilyenkor a német postás értesítő helyett egy kis jegyzőkönyvet tölt ki, amelyen a bedobás percre pontos idejét és helyét feltünteti. Ezzel a kézbesítés meg is történt, joghatásai azonnal beállnak. Az azonban, ha a címzett az adott címen nem található, mást eredményez. Ilyenkor a küldeményt a kézbesítés akadályát megjelölve visszaküldik a feladónak, és a kézbesítési fikció – a magyar szabályokkal ellentétben – nem áll be. A feladónak ezután sincs oka pánikra, hiszen megkeresheti a lakcímnyilvántartó szervet, és lehetősége nyílhat hirdetményi kézbesítésre is.

A vonatkozó jogszabályok módosításával úgy gondolom, hogy Magyarországon is kialakítható lenne egy, még a német megoldásnál is professzionálisabb szintű kézbesítési eljárásrend.

A hivatalos irat ismeretlen címzett miatti kézbesíthetetlensége esetén lehetővé kellene tenni, hogy a posta gyors, elektronikus úton megkereshesse a lakcímnyilvántartó szervet adategyeztetés céljából. A megkeresés tartalma csupán az a kérdés lenne, hogy a hivatalos iraton szereplő címzés megegyezik-e a címzett bejelentett lakó-, tartózkodási- vagy (lent bemutatott) kézbesítési címeinek valamelyikével. A lakcímnyilvántartó hatóság a megkeresésre csak “IGEN” vagy “NEM” választ adhatna, ezen felül további információt (például nemleges válasz esetén a helyes címet) nem közölhetne. Ezzel a megoldással a posta kizárólag annyi személyes adatot kezelne, amennyi tevékenysége elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges és még éppen elégséges.

A lakcímnyilvántartó hatóság “IGEN” válasza esetén a továbbiakban változatlanul alkalmazható lenne a jelenlegi kézbesítési rend. A postás a második kézbesítési kísérletkor értesítőt helyezne el a címen, és nem jelentkező címzett esetén a tértivevényt később “nem kereste” jelzéssel küldené vissza a feladónak. Ez továbbra is a kézbesítési fikció beállását eredményezné. A hatóság “NEM” válasza esetén viszont a posta a hivatalos iratot a valós helyzetnek megfelelően “címzett ismeretlen” jelzéssel küldené vissza a feladónak. Ez utóbbi esetben a kézbesítési fikció nem állna be, és a feladónak lehetősége lenne megkeresnie a lakcímnyilvántartó hatóságot a pontos cím beszerzése és a levél újbóli kiküldése érdekében. Belföldi lakcím hiányában pedig lehetősége lenne a hivatalos irat hirdetményi kézbesítését (bírósági kifüggesztését) kérni.

Gondolni kell azokra is, akik valamilyen okból (például albérletben, a bérbeadó hozzájárulása nélkül) nem tudnak bejelentkezni tényleges tartózkodási helyükre. Részükre biztosítani kellene, hogy a posta felé Ügyfélkapun keresztül vagy személyesen nyilatkozhassanak arról, hogy bejelentett lakó- és tartózkodási helyük mellett milyen egyéb címen fogadják a részükre küldendő hivatalos iratok kézbesítését. Ez lehetne az ún. “kézbesítési cím”, amelyen a bejelentett lakóhelyüktől tartósan távollévő magánszemélyek a költséges, kényszerű hazautazás nélkül, tényleges lakcímükön fogadhatnák a részükre érkező – akár hivatalos – küldeményeket. A kézbesítési cím szükség esetén akár évente többször is módosítható lenne egy egyszerű Ügyfélkapus vagy postai változásbejelentéssel.

A bemutatott modell véleményem szerint reális és járható útja lehet a jelenlegi kézbesítési gyakorlat megújításának, és ezzel hosszú távon sikeresen járulhat hozzá a jogbiztonság növeléséhez.

Források, felhasznált irodalom

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]