Plágium az egyetemen, avagy a szellemi tulajdon védelme

Plagizálás jogi következményei

Esszém témája, egy szellemi alkotásunk védelméről szóló írás, ami azt kívánja szemléltetni, hogy mi a szerzői jog, és hogyan élhetünk művünk, illetéktelen személyek általi lemásolásának megakadályozására. Amennyiben mi magunk alkotunk egy művet, legyen az, értekezés, antológia, szobor, festmény, irodalmi regény, szabadalom, nyilvánosan tartott beszéd, számítógépes programalkotás, zenés vagy más jellegű színmű, táncjáték, némajáték, rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján, vagy más hasonló módon létrehozott szellemi tulajdon, és annak terve, esetleg fotóművészeti alkotás az a mi saját tulajdonunkat képezi.

Ide tartoznak még a térképművek, és más kartográfiai alkotások, építészeti csodák, és azok tervei, valamint épületegyüttesek, illetve a városépítészeti együttes vázlata is. Ide soroljuk a műszaki létesítmények terveit, iparművészeti alkotásokat és azok rajzait.

Emellett a különböző színházi kellékeket is fontos megemlíteni, azaz jelmezeket, díszleteket, és azok terveit, ipari, tervezőművészeti alkotásokat, gyűjteményes műnek minősülő adatbázisokat, újszerű zeneműveket, szöveggel vagy nélküle, melyet jelenleg számunkra ismeretlen szerzők alkottak. Ide tartoznak még a különböző rádió- és a televíziójátékok, filmalkotások, és más audiovizuális művek, vagy bármilyen más jellegű a saját kezünk alól kikerülő alkotások, vagy tudományos írások. Ezek védelmét az 1999. évi LXXVI. törvény szabályozza.

Minden egyes személy ragaszkodik saját tulajdonához, legyen az ingatlan, autó, ruhanemű, vagy bármilyen ingóság, amihez ő maga kötődik. Amennyiben valaki alkot egy tudományos értekezést, amitől pont ugyanolyan masszívan függ, mind ezen felsorolt dolgoktól. Minden művészeti alkotás, esetleg antológia, rendkívül munkaigényes, és egyedi, így az alkotó keze munkáját dicséri, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy azt lemásolja, illetve ellopja, vagy saját célra felhasználja a szerző engedélye nélkül.

Ha a helyszínünk például egy felsőoktatási intézmény, és szereplőnk két professzor, akik szoros baráti, valamint munkakapcsolatot ápolnak, akkor még nehezebb a rektor- aki jelen esetben a felsőbb hatalom- döntése egy ilyen vitás ügyben. Tegyük fel, hogy egy címzetes egyetemi docens megalkotja a büntetőjoggal kapcsolatos tudományos esszéjét, és azt kollégája, aki egyben legjobb barátja is, lemásolja számítógépéről, és ellopja, saját tulajdonának beállítva azt. Hogyan lehet bebizonyítani azt, hogy az a docens műve, és nem az egyetemi tanársédé?

A jog ez esetben milyen kapaszkodókat nyújt a docens számára, illetve a ptk, azaz polgári törvénykönyv mely paragrafusa és cikkelye védi meg őt attól, hogy nehogy őt állítsák be bűnözőként? Nehéz dolga van az esetben, ha a tanársegéd miden olyan nyomot eltüntetett a gépről, ami arra enged következtetni, hogy a docens írta az értekezést. Ha nincs róla egy másolata otthoni laptopján, vagy nem tudja igazát bizonyítékkal alátámasztani, akkor a törvény nem nagyon tudja megvédeni őt, sem pedig segíteni rajta.

Vajon a btk. és ptk. miben segít, és miben gátolja a két professzort? Kinek az oldalán és pártján állnak a hatóságok, illetve mi kell ahhoz, hogy a valós bűnös bűnhődjön, és az ártatlan megkapja jogos járandóságát, elvégzett tudományos tevékenységéért? Kihez tud fordulni a docens, a hatóságokon kívül, ki az, aki megmentheti őt szorult helyzetéből? Az biztos, hogy bár a rektor mindkettejük felett áll, bizonyíték hiányában meg van kötve a keze, és csak a törvényhozás segíthet abban, egy polgári peres eljárás keretében, hogy fény derüljön az igazságra, és a világ tudomására jusson, hogy ki alkotta meg a büntetőjog alapkérdései című értekezést.

A mai információs társadalom mellyel a szerzői jogi szabályozás is próbál lépést tartani, egyfajta ösztönző szerepet tölt be a mindennapokban, főként azon személyeknél, akik valamely szellemi alkotás létrehozásán gondolkodnak. Ez a fajta, nemzeti valamint egyetemes kultúra, melyben manapság élünk, és már éltünk a 20. század elejétől fogva, teret enged annak, hogy ezen értékeket megőrizzük, megóvjuk, és ha kell tovább is gyarapítsuk.

Fontos, hogy megteremtsük a kellő egyensúlyt, és légkört ahhoz, hogy ezek a feltételek mindegyike megvalósulhasson. A felhasználóknak rendelkezésére kell hogy álljon a nagyközönség érdekei mellett, az oktatás, művelődés, a mi esetünkben a jogi ismeretek és azok kutatása, valamint a szabad információáramlás egyenes arányosságban történő mértékének megtartása is. Gondoskodni kell továbbá a szerzői jogról, és az ahhoz kapcsolódó jogosultságok széles körű, hatékony érvényesüléséről.

Történetünk két főhőse az alkotó, valamint a válságban lévő kolléga, akik más-más szemszögből vizsgálandóak. Míg a címzetes egyetemi docens, kiváló munkákat ad le, és diákjait is a legjobb tudása szerint oktatja, addig másik szereplőnk, a fiatal és tehetségtelen egyetemi tanársegéd karrierje, valamint tudományos munkája válságban van. Nem tud megújulni semmilyen szempontból, ezért dönt amellett, hogy ellopja barátja szellemi tulajdonát, és azt sajátjaként mutatja be a rektornak.

Azonban a társadalom kiveti magából a bűnelkövetőket és szankciókkal sújtja, melyet az éppen aktuális, ide kapcsolódó btk. és ptk. szabályoz. Ez esetben a csaló, plagizáló személy pénzbüntetéssel büntethető.

„A jogosult a felhasználási engedély hatályának megszűnésétől vagy a visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig követelheti a felhasználótól az őt megillető díj, illetve – a díj letétbe helyezése esetén – a Hivataltól az ott javára letétbe helyezett díj megfizetését”.

„Az öt év lejártát követően a Hivatal átutalja a díjat annak a közös jogkezelő szervezetnek, amely az árva mű egyéb felhasználását jogosítja, ilyen szervezet hiányában pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak (a továbbiakban: NKA)”.

„Ha az árva mű egyéb felhasználásait több közös jogkezelő szervezet jogosítja, ezek a díjból egyenlő arányban részesülnek. Az NKA a hozzá átutalt jogdíjat a kulturális javak hozzáférhetővé tételére fordítja. Ha a jogosult a (3)-(5) bekezdés alapján a díj mértékét vitatja, ennek elbírálása – a szerzői jogi perekre irányadó szabályok szerint – bírósági útra tartozik”.

„Az (1) bekezdés szerinti kérelemért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Az árva művek felhasználásának engedélyezésével kapcsolatos részletes szabályokat és a (7) bekezdés szerinti díj mértékét kormányrendelet állapítja meg”.

„Az Országgyűlés e szempontokra figyelemmel – összhangban Magyarországnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaival – a következő törvényt alkotja”. Ez az a törvény, amely védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat a plágiumtól. Szerzői jogi védelem alá tartozik függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e az irodalom, a tudomány és a művészet minden egyes alkotása”.

„A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, saját kezűleg alkotott jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől, azaz kritikus szemmel nézve sem kell megfelelnie semmilyen formai követelménynek ahhoz, hogy szellemi tulajdonunkat képezhesse”.

„Nem tartoznak ezen törvény védelme alá a jogszabályok, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények, és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok, és más hasonló rendelkezések. A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek”.

A folklór kifejeződései sem részesülnek szerzői jogi védelemben, azaz azok tovább adhatóak, átörökíthetőek és mindenféle törvényi szankció nélkül terjeszthetőek akár széles körben is. E rendelkezés emellett még nem érinti, a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet. Azonban az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a különböző állami és kereskedelmi rádiók- és a televízió-szervezetek, az országos és globális filmkészítők, valamint az adatbázis-előállítók, azonban az e törvényben meghatározott védelemben minden esetben részesülnek

„A törvény hatálya: „2. § Olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján a védelem megilleti.. 3. § * A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint az e törvény hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni jogviszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók”.

„A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezelésére az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló törvény (a továbbiakban: Kjkt.) rendelkezései az irányadók. A szerzői jog 4. § (1) A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző). Szerzői jogi védelem alatt áll – az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül – más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van”.

„A szerzői jogi igények polgári jogi úton történő érvényesítésével kapcsolatban az első lényeges kérdés, hogy ki perelhet, ki léphet fel kérelmezőként vitás ügyekben. A szerző vagyoni jogai a törvény értelmében bizonyos esetekben átruházhatók, a személyhez fűződő jogai esetében viszont ilyen lehetőség nincs. Amennyiben a jog átruházható, természetesen a perlés lehetősége is azt fogja megilletni, akinek a javára az átruházás történt”.

„Ennek értelmében a perlési jog megillethet mást is, mint a szerzőt, annak megfelelően, hogy a jog átruházását a törvény megengedi-e vagy sem. A szerzői jogi perek a megyei bíróságok illetékességi körébe tartoznak. Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja”:

1. követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

2. követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

3. követelheti, hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más megfelelő módon – adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

4. követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

5. követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;

6. követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. A szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.

Vajon hova és kihez fordulhatunk a szerzői jog megsértése miatt?

„Az Európai Unió Bíróságának 2013. október 3-i döntése alapján a szerzői vagyoni jog megsértése esetén eljárhat azon tagállam bírósága, amely tagállam védelemben részesíti a szerzői által hivatkozott vagyoni jogokat és az állítólagos kár bekövetkezhet a bíróság illetékességi területén.

A kár esetleges bekövetkezésének veszélye pedig különösen abból ered, hogy a megkeresett bíróság illetékességi területén is hozzáférhető internetes oldalon keresztül beszerezhető azon alkotás többszörözött példánya, amelyhez a szerző által hivatkozott jogok kapcsolódnak.

E bíróság joghatósága azonban kizárólag az azon tagállam területén bekövetkezett károkra terjed ki, amelyhez e bíróság tartozik”.

A bíróság döntése:„Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy bármelyik tagállam bírósága előtt indítható szerzői jogi jogsértés miatt per, ha a jogsértéssel érintett hordozót értékesítő honlap az adott tagállamból is elérhető. E bíróság azonban kizárólag az adott tagállam területén bekövetkezett károkról dönthet”.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!