A Svájci Néppárt (SVP) népszavazás útján próbált szigorítani a nem svájci állampolgárságú bűnelkövetők kiutasításán. A kezdeményezés értelmében már kisebb bűncselekmények is kitoloncoláshoz vezethetnének, ami évi több ezer új esetet eredményezne. A kezdeményezés támogatói a közbiztonság javítására és a közvetlen demokrácia elsődlegességére hivatkoznak, míg az ellenzők aránytalannak és emberi jogi egyezményekbe ütközőnek találják a javaslatot.
A kezdeményezésről
A jelenleg parlamenti többséggel bíró konzervatív Svájci Néppárt (SVP) már 2010-ben 52,3%-os többséggel sikerre vitt egy népszavazást a „bűnelkövető külföldiek kiutasításának” kérdésében. A Parlament azonban az egyébként is folyamatosan halogatott átültetéskor kibővítette a kezdeményezést egy klauzulával, amely a kiutasítás alkalmazásában széleskörű bírói mérlegelést tett lehetővé. Ez egyrészt a már Svájcban született, de állampolgárságot nem szerzett, sok esetben származási országuk nyelvét azonban már nem beszélő lakosokat (úgynevezett secondo-k) kívánta védeni, másrészt az arányosságot szolgálta a bagatellbűncselekmények kiemelésével.
Az SVP értelmezésében azonban ezzel az extra klauzulával a jogalkotó nem tartotta magát a népszavazás eredményéhez, és megsértette a Svájcban egyébként mély hagyományokkal rendelkező közvetlen demokrácia intézményét. A vita eldöntésére most újabb népszavazáson került sor: az eredeti döntéshez képest közel hat évvel később, 2016. február 28-án vasárnap a nép pontosíthatta 2010-es akaratnyilvánítását. Az előzetes felmérések egyik irányban sem tudtak egyértelmű többséget kimutatni, de a közvélemény-kutatások a támogatók enyhe többségű győzelmét jósolták.
A kezdeményezés alapvető célja bizonyos bűnelkövetők széles körének mérlegelés nélküli kiutasítása volt.
A kiutasítás azonnal és automatikusan alkalmazandó:
a) Egy katalógusban tételesen felsorolt, súlyos bűncselekmények esetén (pl. emberölés, rablás, nemi erőszak, magánlaksértést és lopást is megvalósító betörés, stb.)
b) Visszaeső (tíz évnél nem régebben már egyszer elítélt) bűnelkövetők vonatkozásában enyhébb bűncselekmények esetén is (pl. Kábítószerrel való visszaélés, gyújtogatás, testi sértés) Ezt nevezi az SVP az USA-beli „three strikes” nyomán az európai sportpreferenciának megfelelően futballhasonlattal élve „sárga” és „piros” lapnak.
A svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal ítéleteket elemző kimutatásai szerint a kiutasítás elfogadott és jelenleg hatályos szabályai évente valamivel kevesebb mint 4 ezer kiutasításhoz vezetnek. Ha az automatizmust is bevezették volna, ez a szám azonban évi 10 ezer lenne, amiből körülbelül 2200 a tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel tartósan Svájcban élő személy.
Alapjogi aggályok
A kezdeményezés körül felmerült vitás kérdések közül jogászi szemmel a következő pontok kiemelendők:
1) a Neue Zürcher Zeitung a törvény előtti egyenlőség fontosságára figyelmeztet. A lap szerint Svájc lakosainak hozzávetőlegesen ¼-e nem rendelkezik állampolgársággal, ami de facto egy párhuzamos büntetőjog kialakulásához vezetne. Végső soron az automatikus szankció miatt a norma címzettjeinek körülbelül negyede mindenképp súlyosabb következmények elé néz mint a társadalom többi része. A kezdeményezést támogatók azzal érvelnek, hogy az ilyen “külföldiek” jelentős része magasan képzett, jól integrálódott, egyébként gyakran német nyelvterületről származó munkavállaló, akikre nem jellemző a kezdeményezés által lefedett súlyos bűncselemények elkövetése.
A német Spiegel Online szerint nagy hiba egy kalap alá venni az összes nem svájci állampolgár elkövetőt, hiszen egy fontos tényezővel nem számolnak a kampányban idézett kriminálstatisztikák: a külföldiek által elkövetett bűncselekmények jelentős részéért az úgynevezett „kriminálturizmus” felelős. Ez azt jelenti, hogy ezekre az elkövetőkre a kiutasítás nincs preventív hatással, hiszem lakhelyük amúgysem Svájcban van, oda csak rövid időre, alkalmi jelleggel utaznak be autólopás vagy kábítószerkereskedelem céljából.
2) A bírói mérlegelés fontos eleme a kontinentális büntetőjognak. Egy 120 jogászprofesszor által aláírt nyilatkozat az emberi jogi egyezményekbe ütközés mellett arra figyelmeztet, hogy a kezdeményezés kikapcsolja a bírói mérlegelés lehetőségét. A kriminológia jelenlegi fejlődési iránya a büntetés lehető legmagasabb fokú egyénre szabása felé mutat. Ha odáig nem is merészkedünk, mint az alkotmányosság bukását vízionáló német verfassungsblog.de bloggere, azon mindenképp érdemes elgondolkodni, hogy megkerüli, kiüresíti-e tartalmában a bírói hatalom függetlenségét, ha a szankció kiszabása ilyen módon automatizálódik.
3) Élénk jogi és politikai vita folyt az arányosság kérdéséről. A büntetés proporcionalitásának jelenlegi rendszere borulna különösen a második alkalommal elítélt és emiatt kiutasított bűnelkövetők esetében. Szélsőséges esetben elképzelhető, hogy valaki két, 10 éven belül elkövetett, könnyű testi sértésbe torkolló kocsmai verekedésért hátra kell hagyja svájci lakóhelyét. A témával foglalkozó cikkek alatti kommenteket olvasva úgy tűnik, hogy sok, egyébként a kiutasítást elviekben helyeslő szavazó a túl alacsony alsó küszöb miatt nem tud a kezdeményezéssel egyetérteni.
Az eredmény
Az előzetes felmérésekkel szemben végül a kezdeményezést elutasítók egyértelmű győzelmet arattak. A szavazatók 58,9%-a nemet mondott az SVP javaslatára, amit a Spiegel Online a józan ész győzelmeként aposztrofált a félelem felett.
Dobos Zoltán
KÉP: http://blog.tagesanzeiger.ch/politblog/wp-content/uploads/sites/43/2016/01/266821185.jpg
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
