A XXI. századi Les Misérables- A hajléktalant az ág is húzza

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Fátrai Kata

Kitilthatóak-e közterületekről a hajléktalanok? Hova menjen az, akinek nincs hová mennie? Van-e megoldás?

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a gorillák 1300 négyzetméteres tágas,füves helyen élnek. A vízilovaknak 2 medencéjük van, egy benti és egy kinti, amelyek feltöltéséhez termálvizet is szoktak használni, ugyanis a Széchenyi Gyógyfürdő 2-es számú kútja egy csővezeték segítségével össze van kötve az említett medencékkel. Az Állatkert összes területe mintegy 18 hektár. Az állattartás körülményeit, az egyes házak, kifutók méretét az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének szabványai határozzák meg. 2014-ben az állatkert 224,5 millió Ft-ot költött csak az állatok etetésére. A Fővárosi Állat- és Növénykert fenntartója, felügyeleti szerve Budapest Főváros Önkormányzata.
Ezzel szemben Budapesten rengeteg embernek nincs megteremtve a megfelelő, az emberi méltósághoz illő lakhatás (habár a hajlék nélküli emberek nem is hoznak bevételt a fent említettekkel ellentétben).
Magyarország Alaptörvénye a XXII. cikkében rendelkezik a lakhatásról. A negyedik alkotmánymódosítással, 2013.IV. 1-től hatályos szöveg értelmében:
„(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.
(3) Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”
Mint láthatjuk,a lakhatás kérdése sajnos egyelőre csak mint államcél, nem pedig mint alapvető emberi jog szerepel az alkotmányunkban. A lakhatáshoz való jog, egy megfelelő szociális rendszer kiépítése azonban szükségtelenné tehetné a XXII. cikk (3) bekezdésében deklaráltakat.

A hajléktalanok közterületről való kitiltásának jogi lépcsőfokai

Az egész ügy 2010 szeptemberében kezdődött, amikor a Belügyminisztérium (BM) az 1997. évi LXXVIII. az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (építési tv.) tervezett módosítását közzétette a honlapján, amely szerint szabálysértést követ el és bírság róható ki arra, aki közterületen lakik, vagy ott alszik. Álláspontjuk szerint “jogos állampolgári elvárás, hogy például az aluljárók kulturált állapotúak, szabadon átjárhatóak legyenek”, illetve az önkormányzatoknak kötelessége gondoskodni a szociálisan hátrányos helyzetben lévő emberekről, ehhez pedig az illetékes állami intézmények segítséget nyújtanak, amit az Alaptörvény a későbbiekben deklarál is.
2013-ban került sor a szabálysértési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára az Országgyűlésben. Kontrát Károly, a BM államtitkára kifejtette, hogy a törvényjavaslat az önkormányzatoknak lehetőséget ad arra, hogy a közterület meghatározott részein az életvitelszerű tartózkodást jogellenessé nyilváníthassa, mindezt a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében. A javaslat szerint az első alkalommal csak felszólítással élhet a hatóság. Ha valaki a hatóság képviselőjének felkérése ellenére nem hagyja el a kijelölt területet, az szabálysértést követ el, ami feljelentést von maga után. Súlyosabbnak minősül a szabálysértés, ha az elkövetés időpontját megelőző hat hónapon belül már két alkalommal történt jogerős elmarasztalás ugyanezen szabálysértés miatt. Ez esetben a szabálysértés elzárással is büntethető, helyszíni bírság kiszabására nem ad lehetőséget. A javaslat szerint először a releváns intézkedések, illetve a közérdekű munka alkalmazásával kell szankcionálni a szabálysértést. A törvényjavaslat szerint a helyi önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, a tiltást csak az Alaptörvény keretei között, egyes, meghatározott területeken és fent említett értékek védelme érdekében tehetik meg. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a „tiltott közterület” kijelölése az önkormányzatok számára nem kötelező, hanem lehetőség.
2013 decemberében lépett hatályba a Fővárosi Közgyűlés rendelete [77/2013. (XII.3.) Főv.Kgy. rendelet], amelynek értelmében jogellenes az életvitelszerű tartózkodás a világörökségi területeken, a megállókban, állomásokon, utas várókban, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren és a Népligetben. Ugyancsak tiltott terület 29 kiemelt aluljáró és a bejárataiktól számított 50 méteres körzetek. Ilyen többek között az összes metróaluljáró, vagy pl. a Flórián tér, a Margit híd budai hídfő, a Móricz Zsigmond körtér aluljárói, valamint több Váci úti kereszteződés aluljárója. A tilalom a játszóterekre, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi, köznevelési, felsőoktatási intézményekre és a köztemetőkre, valamint a 100 méteres körzetükre szintén kiterjed, akárcsak a hidakra és a felüljárókra, valamint a lépcsőikre. A 2014. januári módosítással a rendelet Kelenföld vasútállomásnál lévő, Etele téri aluljáróra is kiterjed.

Jogi háború az új szabályozás ellen

A módosítás ellen jogvédő szervezetek és alapítványi tagok is felszólaltak. A Város Mindenkié jogvédő csoport álláspontja szerint amíg nincs kellően kiépített hajléktalanellátó-rendszer, illetve ameddig lényegében nem létezik szociális lakásprogram Magyarországon, addig nemcsak etikátlannak, de embertelennek tartják a törvényjavaslat által előterjesztett büntetésnek még a gondolatát is. A minden állampolgár számára garantált méltó lakhatáshoz való jog Alaptörvénybe foglalásában, illetve a gyakorlatban a tömegszállások helyett elérhető áru szociális bérlakások biztosításában látják a megoldást.
Iványi Gábor, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint a kitiltás, mint intézmény elképzelhetetlen egy XXI. századi európai országban, emellett a szállásokon csak minden 4.-5. hajléktalannak jut férőhely.
Matlári Ferenc,a Menhely Alapítvány munkatársának nyilatkozata szerint nem elfogadható, hogy valakit a hajléktalansága okán csak ezért hátrányos megkülönböztetés érjen. A jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a kitiltást követően hova menjenek a hajlék nélküliek, amennyiben pedig a szociális intézményeket keresnék fel, nem lenne elég hely.
Az ügyben már 2012-ben, Szabó Máté, az alapvető jogok biztosának kétszeri megkeresésére döntést hozott az Alkotmánybíróság. Szabó Máté a közterület életvitelszerű használata szabálysértéssel összefüggő egyes jogszabályok tekintetében utólagos normakontrollt kért. Támadta a szabálysértési törvény 146/A.§- át, amely szerint aki az önkormányzat rendeletében meghatározott, a közterület életvitelszerű lakhatás céljaira történő használatára vonatkozó szabályokat ismételten megszegi, elzárással vagy pénzbírsággal sújtható. Habár 2012-ben hatályát vesztette a szabálysértési törvény (Sztv.), de a kifogásolt 146/A. §- sal tartalmilag megegyező új rendelkezés lépett hatályba, sőt az új Sztv. 186. §- a már nem követeli meg a magatartás ismétlődését sem, emiatt kérte Szabó Máté az új Sztv. 186. §- a hatálybalépésének felfüggesztését, amely rendelkezést az Alkotmánybíróság (AB) alkotmányellenesnek találta, ezért megsemmisítette. Az AB szerint az Alaptörvényben szereplő emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen az, hogy az állam a kényszerből utcán élő embereket bünteti. A testület álláspontja szerint:„A jogalkotó ezzel egy élethelyzetet, az utcán való élést, azaz magát a hajléktalanságot minősítette büntetendőnek. A hajléktalan személyek számára az, hogy a közterületen élnek, egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami különböző kényszerek hatására jött létre, a legritkább esetben tudatos, átgondolt, szabad választásuk következménye. A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek – miután az az egyetlen nyilvános, mindenki használatára nyitva álló terület – a közterületen élni”. Kiemelte a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt, amely a szociális gondoskodás körébe vonja a közterületen élő hajléktalanokról való gondoskodást, ami az önkormányzatok feladatkörébe tartozik. A támadott 186.§ a közérdek védelmét is kiemeli, azonban ahogy azt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta, csupán az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közrendet nem veszélyezteti. Csupán azoknak a cselekményeknek, magatartásoknak az elkövetése miatt büntethető a hajléktalan, amit a szabálysértési törvény a közterület közrendet veszélyeztető módon való használata miatt önálló tényállásként szankcionál, mint pl. a koldulás vagy csendháborítás. Emellett a testület megsemmisítette azokat a törvényi rendelkezéseket is, amelyek rendeletalkotási felhatalmazást adtak az önkormányzatoknak pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartások meghatározására, és a tulajdon elvonására lehetőséget adó elkobzás alkalmazására, mivel a törvény rendkívül széles jogkört biztosít az önkormányzatoknak a tiltott magatartások meghatározására, a jogalkotási hatáskörrel való visszaélés veszélyét növeli az is, hogy az önkormányzatoknak gazdasági érdekeltsége is van ebben a kérdésben, mert a beszedett bírságok a bevételeiket növelik.
Az AB ugyancsak megsemmisítette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.) az elkobzás önkormányzati rendeletben való előírását lehetővé tevő szabályokat. „A tulajdonhoz való jog alapvető jog, amely csak törvényben korlátozható” – közölte a testület.
A Kúria az alapvető jogok biztosa megkeresésére 2014-ben meghozott döntése megsemmisítette a fentebb ismertetett 77/2013. (XII.3.) Főv. Kgy. rendelet kifogásolt szabályozásait. A Kúria álláspontja szerint a közterület egészéről nem tilthatóak ki az életvitelszerűen ott tartózkodó hajléktalanok. A Kúria önkormányzati tanácsa törvénysértőnek minősítette és megsemmisítette fővárosi közgyűlési rendelet mellékletét, amely kijelölte azokat a közterületeket, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül. Az aluljárókra vonatkozó tilalmat nem találta jogsértőnek, mivel a szabályozás pontosan körülírja a védett objektumokat, érdekeket és azokhoz is igazodik. Viszont a rendelet mellékletének több pontja törvénysértő. A melléklet a Sztv. felhatalmazásán alapul, ezért annak keretei között állapíthat meg szabályokat. A melléklet legtöbb pontjában azonban találhatóak olyan szabályozások, amelyekkel az adott kerületi önkormányzat javaslata törvénysértést előidézve túllépett a törvényi felhatalmazáson. A Kúria indokolása szerint számos közterület esetén nem állapítható meg, hogy milyen védett érték miatt jelölték azokat ki.

Van-e megoldás?

Van. Alapvető problémának tekinthető azonban, hogy a jelenlegiek nem hoznak megfelelő eredményt. A szállásokon nincs elég hely, amikor pedig tavaly télen, egy szombat estén hívni próbáltam a budai, majd a pesti hajléktalanokat segítő számot egyfolytában foglalt volt többszöri próbálkozás után is. Valószínűleg mellétették a telefonkagylót mindkét helyen… A budai lakásunktól 5 utcára egy józan,viszonylag ápolt bácsi egy szállóba jött,de az már elmondása szerint „zárva” volt, emiatt szerettem volna segítséget kérni, mindhiába. Az aluljáróba pedig nem mehetett, emiatt valószínűleg a járdán töltötte az éjszakát.
Egy valóban működő (akár kerületenkénti) segélyhívószámmal, amit aluljárókba és közterületekre is kihelyeznek, és amely közvetlen kapcsolatban áll a hajléktalanszállókkal, valamint egy, a segítséget nyújtó, végrehajtó csapattal ez mind megoldható lenne, ráadásul akár állami, akár önkormányzati fennhatóság alá kerülnének is, nem okoznának komolyabb költséget, hiszen csupán a hajléktalanok szállítását kellene megoldani a szabad férőhellyel aktuálisan rendelkező szállóra.
A budapesti Fűtött Utca- program ellenére még mindig helyhiány miatt nem férnek be az emberek a hajléktalanszállókba, ezért hosszabb távú megoldásra van szükség, még nagyobb bővítésre és más jellegű szállásokra. A XII. kerületi Válaszút Háza Női Rehabilitációs Intézmény olyan hajléktalan nőknek nyújt ellátást, akik vállalják, hogy a rehabilitációs program segítségével újraszervezik életüket. Ők az intézmény és saját erőforrásaik felhasználásával képessé válnak önálló lakhatásukat megszervezni és fenntartani. Az Oltalom Karitatív Testület által létrehozott „Fűtött Utca” elnevezésű éjjeli menedékhely és nappali melegedő a tisztálkodás, ruhamosás, a hiányos, elkopott ruházatuk térítésmentes pótlása, térítésmentes fodrászata mellett TV-t és filmet és nézhetnek az oda betérő hajléktalanok, azonban éjszakai férőhelyük még krízisidőszakban is csak 140 főnek elegendő.
Az Alaptörvényből levezethető államcél tartós megvalósulását hasonló intézmények létrehozásával lehetne biztosítani. A fővárosban és annak környékén rengeteg üres gyárépület és egykori laktanya áll rendelkezésre. Ezek felújítása szintén nem terhelné meg az állami költségvetést, főként a volt laktanyák esetében, ugyanis ott már rendelkezésre áll az infrastruktúra, korábban is emberek lakták, használták. A hajléktalanok között ugyanúgy találni értelmiségit, mint szakmunkást, emiatt ezen épületek felújításába ők is bevonhatóak lehetnének. A kiépült szállón az ott élők fenntartanák magukat és egyúttal a szállást is. Ehhez mindenképp’ szükség lenne a kezdetekben egy rehabilitációt segítő programra, a hajléktalanok fizikai és pszichés/lelki felkészítésére a társadalomba való visszailleszkedéshez, illetve pártfogóra a munkakeresés során. Ez egyben csökkentené a munkanélküliséget is, hiszen a rehabilitáció során szakképzett, de képzettséget nem követelő munkakörök is létesülnének. A hajléktalanok elmondása szerint sokan azért választják az utcát a szálló helyett, mert ott a társaik megverik, meglopják őket. Ezt elkerülendő, a már meglévő szállásokra és a jövőbeli intézményekbe is biztonsági, illetve a személyes tárgyak, okmányok megőrzését biztosító személyzet alkalmazása szükséges. A megfelelő tisztálkodás és tiszta ruha biztosítása is sokat segítene a hajléktalanok helyzetén. A hajléktalanná válásnak is vannak periódusai. Számtalan fedél nélkül élő emberrel beszélgettem, akik egy rosszul végződő válás miatt kerültek az utcára. Nem találtak munkát, és csupán már 1-2 az utcán, tisztálkodás nélkül töltött nap elég ahhoz, hogy a jövőben se találjanak. Sokan jelentkeznek közmunkaprogramra utolsó reményként, de nagyon kevesük jár sikerrel. A fentiek megvalósítása történhetne önkormányzati felügyelet alatt, így a szociális törvényben (1993. évi III. tv.) foglaltak szerinti közterületen élő hajléktalanokról való gondoskodás, mint önkormányzatok feladat is teljesülne. A felújítások költségét állami (pl. Hajléktalanokért Közalapítvány pályázati felhívásai), és az Európai Unió által foglalkoztatás és szociális jogok keretén belül meghirdetett pályázatok segítségével lehetne finanszírozni.
Így, a fent leírtak teljesülésével a szállások tiszteletben tartanák és biztosítanák a hajléktalanok tulajdonhoz, valamint az emberi méltósághoz való jogát, illetve az annak megfelelő lakhatást is.

Források, felhasznált irodalom

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]