A bírósági tolmácsok rendezetlen szerepe

A bírósági tolmácsok szerepe a magyar polgári eljárásban mind a jogszabályi környezetben, mind a joggyakorlatban zavaros és kétértelmű. Az alábbi cikk reflektálni kíván a hazánkban fellelhető problémákra, illetve egy megoldási javaslatot kínál, mely a tolmácsolás szerepét, alapelveit előtérbe helyezve egy hatékonyabb igazságszolgáltatáshoz nyújthat eszközt.

A bírósági tolmácsok azok a személyek, akik nyelvi közvetítői szerepet töltenek be az eljárás nyelvét nem beszélő perbeli résztvevők érdekében, ezzel elősegítve a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését, illetve az eljárás hatékonyabb lefolytatását. A bírósági tolmács szerepe az, hogy a peres eljárások során a különböző nyelveket beszélő felek közötti kommunikációt lehetővé tegye. Ehhez nemcsak nyelvi és kulturális akadályokat segít leküzdeni, hanem jogrendszerbeli különbségeket is áthidal. A tolmácstudomány álláspontja szerint a tolmácsok a kommunikációs folyamatok aktív résztvevői, hivatásukhoz elengedhetetlen a megfelelő nyelvtudás és szakmai háttértudás mellett a kreatív problémamegoldás, valamint a jó helyzetfelismerés. Ezzel szemben a jogászok úgy tekintenek a tolmácsokra, mint az elhangzottakat objektíven, mechanikusan lefordító szócsövekre, akik így csak passzív szerepet kaphatnak az eljárás során. A jogirodalom szerint az értelmezés, tehát a beszéd üzenetének, a beszélői szándéknak a megfejtése nem a tolmács, hanem a jogi szakember feladata.

Szakértő-e a tolmács?

Kiss Daisy álláspontja szerint a tolmács a bíróság hiányzó nyelvismeretét pótolja, ilyen értelemben tehát szakértőnek minősül. A jogalkotók mind a régi, mind az új Pp. megalkotása során ezen gondolat mentén jártak el. A régi Polgári Perrendtartás úgymond egy szakértői alfajként, nyelvi szakértőként kezeli a tolmácsokat. Az új Pp. 61. § (2) bekezdése alapján tehát a tolmácsra a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Ez a textuális, valamint az arra épülő dogmatikai megközelítés azonban hibás. A tolmácsokra és a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket szerencsésebb lenne külön választani, illetve önállóan szabályozni valós szerepükből és működésükből adódóan. Amíg egy szakértőnek a szakértelme alapján kidolgozott saját véleményét kell előadnia a bíróság előtt, addig egy tolmács feladata nem terjedhet túl a helyes fordításon, a semlegesség elvének érvényesülése miatt pedig még álláspontot sem foglalhat.

Ugyan mindkét perbeli résztvevő a bíróság hiányos szakértelmét pótolja, azonban teljesen más körülmények között. Míg a szakértő szakértelmét felhasználva bizonyítékot szolgáltat a bíróság számára az új Pp. 300. § (1) bekezdése alapján, addig a tolmács (vö. a tolmács fordítása) nem hordoz bizonyítékot, „csupán” közreműködik a nyelvi különbségek áthidalásában nyelvi közvetítőként.

A tolmács felkészülése

A fentiekből adódóan jogosan gondolhatnánk, hogyha a jelenleg hatályos Pp. azonos feltételeket szab a “nyelvi szakértőknek”, mint általában a szakértőknek, akkor azonos elbánásban is részesülnek. A tárgyalótermi tapasztalatok azonban azt a sajnálatos képet mutatják, hogy a tolmácsok közel sem kapják meg az azonos tiszteletet és figyelmet, mint más szakértő társaik. Mindemellett a bírósági tolmácsoknak meg kell küzdeniük a gyanús, hiteltelen forrásszövegekkel; a hatalmas teherrel, amely hivatásukból fakadóan nap mint nap a vállukra nehezedik; a munkavégzéshez szükséges rendszer hibáival; valamint a tolmács szerepének gyakori félreértelmezésével, amely mind a jogászok, mind a tanúk és egyéb perbeli résztvevők részéről történik.

A magyar polgári eljárásjog szabályai szerint a bírósági tolmács az idézés kézhezvételével szerez tudomást az ügyről, amelyben neki fordítást kell majd végezni. Az idézésben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot, a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, a kitűzött tárgyalás (meghallgatás) idejét és helyét, valamint a megjelenési kötelezettségét és elmulasztásának következményeit.

Ezen adatokon felül azonban a gyakorlatban nem kap semmi egyéb információt a tolmács az üggyel kapcsolatosan, így nagyon gyakran fordul elő, hogy a tolmács a legutolsó személy, aki értesül az ügy tartalmáról, így felkészítő anyag nélkül “csöppen bele” az eljárásba. Ezért elég gyakori panasz a tolmácsok részéről, hogy a bíróságok nem biztosítanak megfelelő felkészülési lehetőséget, vagyis nem adnak olyan háttéranyagot, amelyből kitűnne, hogy miről lesz szó a tárgyalás során. Az alapos felkészülés nemcsak a tolmács magával szembeni elvárása, hanem a tárgyalótermemben mindenkié. A gyakorlatban azonban sajnos ezt a bíróság megnehezíti azzal, hogy a szakértői státusszal rendelkező tolmács számára nem engedélyezi az őt megillető iratbetekintést. A tolmács kötelezettségei tehát a bírósági tárgyalások során egyértelműek, egyes jogairól azonban mintha elfeledkeznének.

Névjegyzék hiánya

A mindennapok során az egyik legnagyobb problémát egy bírósági tolmácsokat egybegyűjtő regiszter hiánya jelenti. Az adatbázis elkészítése az igazságszolgáltatás gördülékenyebb, átláthatóbb, semleges működése érdekében elengedhetetlen. A bírósági tolmácsok tevékenységét jelenleg a 7/1986 (VI. 26.) IM rendelet és a 7/1986 (VI. 26.) MM rendelet szabályozza, melyek nem tartalmaznak megfelelő garanciákat a tolmácsok szakmai felkészültsége tekintetében, illetve nem biztosítanak egy szakmai feltételekhez kötött névjegyzéket. Ebben az esetben pozitív példaként szolgálhat az igazságügyi szakértők tevékenységét szabályozó igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (továbbiakban: Szakértői törvény) rendelkezései, melyek nem terjednek ki a bírósági tolmácsokra. A Szakértői törvény 5.§ (2) bekezdése konjunktív feltételeket támaszt, hogy névjegyzékbe csak az a büntetlen előéletű, megjelölt szakterületen képesítéssel vagy szükséges szakmai gyakorlattal bíró szakmai kamarai tagsággal rendelkező személy lehet, aki a vizsgafeltételeket teljesítette. Mindemellett a Szakértői törvény 57. § (1) bekezdése további feltételt támaszt a gyakorlati tapasztalatszerzés vonatkozásában. Nevezetesen a szakértőjelöltnek szükséges közreműködnie az igazságügyért felelős miniszter rendeletében az adott szakterületre előírt, de legfeljebb ötven ügyszám tekintetében egy munkáját felügyelő igazságügyi szakértő felügyelete alatt. Önálló igazságügyi szakértői tevékenységre csak ezután lesz jogosult.A fent említett felsorolás garantálja azt, hogy a szakértő egy polgári peres eljárás során a vele szemben támasztott szakmai követelményeknek maradéktalanul eleget tegyen, illetve az igazságszolgáltatás pontosabb, gyorsabb működéséhez hozzájáruljon, így célszerű lenne a tolmácsok számára is a névjegyzék létrehozása.

Tolmácsvizsga hiánya

Kiemelendőnek tartjuk a Szakértői törvény 5. § (2) bekezdés d) pontját, melyben a jogalkotó kötelezi az igazságügyi szakértőket jogi vizsga letételéhez. Emellett a törvény 15. § (1) bekezdésében is találhatunk rendelkezést a szakértők képzéséről: „Az igazságügyi szakértő részére szükséges jogi ismeretek oktatásának és a jogi vizsgának a megszervezéséről a miniszter gondoskodik. A rendszeres jogi oktatáson való részvétel és – a miniszter rendeletében meghatározott mentesülés esetét kivéve – a jogi vizsga letétele kötelező.” Elemzésünk szempontjából azért fontos ez, mert a 7/1986 (VI. 26.) MM rendelet 3. § alapján jelenleg bírósági tolmácsként minden általános tolmácsképesítéssel rendelkező személy eljárhat a bírósági , mellyel kapcsolatban több aggály is megfogalmazódott bennünk. Egy általános tolmácsképesítéssel rendelkező tolmács a polgári eljárások során nem feltétlen van tisztában az eljárásjogi kérdésekkel, ugyanakkor a bírósági tolmácsolás etikai normái sem biztos, hogy világosak számára. Ebből kifolyólag a gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, amikor a tolmács szakmai hiányosságai miatt az eljárást akadályozza, például a bíróság kérdésére a fél helyett ő válaszol.

A fent említett etikai szabályokat, illetve eljárásjogi normákat egy komoly szakképzés keretében lenne ajánlott a bírósági tolmácsnak elsajátítania, és csupán sikeres vizsga esetén nyerhetne felvételt a névjegyzékbe. Ez biztosítaná szakmai felkészültségét, és hogy tisztában legyen az etikai normákkal. Egy ilyen lépéssel már közelebb kerülnénk a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve az igazságszolgáltatás hatékonyabb érvényesüléséhez.

Megoldási javaslat

Javaslatunk egyik részeként az új Polgári perrendtartás tolmácsot érintő rendelkezéseit módosítanánk, nevezetesen elválasztanánk a szakértőt és a tolmácsot érintő közös szabályozást. Így az elkülönülő rendelkezések igazodnának a bírósági tolmács szerepéhez, rendeltetéséhez, eljárásbeli igényeihez egyaránt. Egy tolmácsnak szánt külön szakaszban rögzítenénk, hogy a bíróság kit, honnan, milyen nyilvántartásból rendelhet ki bírósági tolmácsként.. Ennek feltétele javaslatunk másik része, amely egy törvény megalkotását szorgalmazza a tolmács tekintetében. Ebben a jogszabályban javasolnánk rögzíteni egy bírósági tolmácsregiszter felállítását, melyet a szakértői törvényben foglalt igazságügyi szakértői névjegyzék mintájára lehetne modellezni. Ez az átlátható, semleges, és takarékosabb igazságszolgáltatást segítené elő. Ugyanis jelenleg Budapesten kívüli, vidéki településeken a bíróság szabad belátása szerint rendelhet ki bírósági tolmácsot, ezzel növelve a hibás ítéletek meghozatalának kockázatát, melynek következménye – a perorvoslatok adta lehetőségek kihasználásával – a törvénykezés terhesebbé tétele. Amennyiben egy stabil feltételrendszeren alapuló eljárásrend során kerülhetne be valaki a bírósági tolmácsok névjegyzékébe, illetve így történne meg kirendelése egy polgári peres eljárás folyamán, reális lehetőség mutatkozna az igazságszolgáltatási rendszer költséghatékonyabbá tételére.

Az új Polgári Perrendtartásban az alábbi szakaszt alkotnánk meg a bírósági tolmács kapcsán:

1.§  (1) A bíróság tolmácsot, jelnyelvi tolmácsot (a továbbiakban együtt: tolmács), illetve fordítót alkalmaz, ha a nyelvi jogok érvényesülése érdekében vagy egyébként e törvénynek a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése értelmében szükséges.

 (2) A tolmács kirendelése esetében jogosult hozzáférni a peres eljárás során keletkezett iratokhoz, jegyzőkönyvekhez.

(3) Ha jelen törvény másként nem rendelkezik, a tolmácsra és a fordítóra a tolmácsokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

2.§ Tolmácsként nem lehet alkalmazni,

1. a) akire a bíró kizárására vonatkozó okok fennállnak,
2. b) aki az ügyben, mint bíró vett részt,
3. c) aki olyan gazdasági társaságnak vagy szolgáltatónak tagja, alkalmazottja, amelyet az ügyben tolmácsként már korábban alkalmaztak.
4. d) aki az ügyben, mint szakértő vett részt.

A forrásgyűjtésben végzett segítségéért és a lektorálásért köszönettel tartozunk dr. Horváth Ildikónak, illetve dr. Zaicsek Károlynak.

Kállai Sándor, Mozsolits András

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek