A mesékben a főhősnők a szőke herceg megtalálása után a karikagyűrű felhúzását követően boldogan élnek, míg meg nem halnak. Azonban a való életben a házasságot az esetek 27%-ában válás követi, mégis számos tévhit terjedt el a házasság felbontásával kapcsolatban. Öntsünk tiszta vizet a pohárba és vizsgáljuk meg, hogyan is alakul ez a folyamat?
A házasság, amely a család alappilléreként ismert, egy férfi és egy nő között létrejött, jogilag elismert és védett kapcsolat, amely a házasodó felek számára jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján. A házasságkötés vélelmezi a felek életközösségét, vagyis a házastársak közötti bensőséges, komoly érzelmi és lelki kapcsolatot, valamint a vagyoni együttműködést is. A házasság felbontására akkor kerül sor, ha a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, ekkor pedig nincs kilátás a házastársi viszony javulására.
1. tévhit: A házasság felbontása mindig csúnya vitákkal és összeveszéssel jár
Rengeteg mindenen múlik, hogy egy házasság felbontásakor a felek milyen módon viszonyulnak egymáshoz. A személyiségük, a konfliktuskezelésük, a felek egyéni viselkedése, az együtt eltöltött idejük, a közös gyerek léte, a házasság felbontását eredményező ok(ok) mind-mind befolyásolják azt, hogy a házastársak hogyan kezelik a felmerülő konfliktusokat. Szerencsére számos olyan esettel is találkozhatunk a gyakorlatban, amikor a felek az októl függetlenül, kulturáltan és egymást tisztelve tudnak döntést hozni. A magyar családi jog szerint a bíróság két módon bonthatja fel a házasságot: a felek közös megegyezését alapul véve, ennek hiányában pedig a feldúltságon alapuló bontásra kerülhet sor.
Közös megegyezésen alapuló felbontás jöhet létre, ha a felek közösen és befolyásmentesen kérik a bíróságtól a házasság felbontását, valamint képesek a megegyezni az összes járulékos kérdéskörben. Járulékos kérdések alatt értendő a közös gyermek vonatkozásában a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülővel való kapcsolattartás és a gyermek tartása, az egymás közötti viszonyainak vonatkozásában pedig a közös lakás használata és (igény esetén) a házastársi tartás. Ha ezekben sikerül megállapodni, akkor a bíróságnak nem kell megvizsgálni a házasság megromlásának körülményeit és egy sokkal gyorsabb, költséghatékonyabb és kevésbé fájdalmas folyamat részesei lehetnek a felek.
2. tévhit: Létezik a békítőtárgyalás?
A köztudatban még mindig széles körben elterjedt az a tévhit, hogy a bíróság egy előzetes békítőtárgyalásra kötelezi a házastársakat. Régen valóban létezett ilyen bontópert megelőző meghallgatás, amikor a felek a bíró előtt személyesen megjelentek, és elpanaszolták problémáikat, a bíró pedig egymaga megpróbálta kibékíteni őket. Ha eredményes volt a békéltetés, a bontópert ezután meg sem kezdték.
Azonban a bontóper előtti meghallgatást hatályon kívül helyezték, és 2002-ben belépett a közvetítői eljárás és a mediátorok segítségnyújtása. Így a felek jogvitáinak rendezésére a bíróságon kívül, alternatív módon is lehetőség nyílt. A közvetítői eljárás egy sajátos permegelőző, vagy a bontóper alatt lezajló egyeztető eljárás, amit a felek saját akaratukból vagy bíróság kezdeményezésére is igénybe vehetnek. Ezáltal egy harmadik személy kerül bevonásra a vitás kérdések rendezésében, akinek célja a felek számára legkedvezőbb helyzetben megegyezni, az itt létrejött megállapodást pedig a perbeli egyezségbe foglalhatják. A mediáció a családjogban különösen nagy szerepet tölt be, legyen szó bontóperről, szülői felügyeletről vagy kapcsolattartásra vonatkozó vitás kérdésekről. Azt azonban fontos kiemelni, hogy a mediátornak nem célja a feleket kibékíteni, csupán a vitás kérdések rendezésében nyújt segítséget.
3. tévhit: A közös gyermek mindig az édesanyánál marad
Az a kijelentés, hogy a gyermek a házasság felbontása után az édesanyánál marad, csupán sztereotípia. A valóságban a felek sokáig egyezkednek egymással a gyermeket érintő kérdésekről, hiszen a bíróság a bontást egészen addig nem mondja ki ítéletével, amíg ezen kérdésekben nem születik döntés. Így mindenképpen megállapodásra kell jutni a fentebb már említett járulékos kérdésekben is, amelyek házasságonként eltérően alakulhatnak.
Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a családjog egyik fő alapelve a gyermek érdekének fokozott védelme. Számos nemzetközi és Európai Uniós megállapodás, ajánlás született a gyermek érdekének védelméről és rengeteg minden tartozik ide: a házasságon kívül született gyermek hátrányos megkülönböztetésének tilalma, a gyermeknek a saját családban, valamint a családi környezetben nevelkedéshez fűződő joga és a kapcsolatfenntartáshoz való joga. Amennyiben a házastársak nem tudnak a szülői felügyelet további gyakorlásáról megállapodni, a bíróság dönthet erről akár a szülők kérelme alapján, akár hivatalból eljárva, ha a gyermek érdeke úgy kívánja meg. A döntéshozatalkor mérlegelni kell, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése hogyan biztosítható a legkedvezőbben. Továbbá, az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét mindig figyelembe kell venni az eljárás során.
A való élet sokszor nem olyan, mint a mesékben, a házasság és annak megszüntetése pedig számos pár és gyermek életét befolyásolja, alakítja át. Ezért nagyon fontos, hogy minden esetben, az összes körülményt figyelembe véve és mérlegelve tudatosan kérdezzünk, tájékozódjunk és ezen kijelentések téves mivoltában egy percig se kételkedjünk.
Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
