A hálózatsemlegesség sorsa és egy magyar ügy a luxemburgi bíróság előtt

Nem sok szó esik róla itthon, de az Európai Unió Bírósága előtt döntésre várva fekszik egy magyar ügy, amelynek hatására eldőlhet az úgynevezett nullás díjcsomagok sorsa. Az ügyben Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok márciusban hozta nyilvánosságra az indítványát, az ítélet pedig őszre várható. 

Az elemzés kézirata augusztusban lett lezárva, a bírósági döntés pedig – mely a főtanácsnok indítványával megegyezően döntötte el az ügyet –  ma született meg, így a cikket is ma közöljük.

A nullás díjszabás az úgynevezett hálózatsemlegesség egyik legfontosabb kérdése. E szempontból pedig a döntés az Európai Unió teljes mobilinternet piacára hatással lesz. De mi is az a hálózatsemlegesség és mi ia az a nullás díjszabás?

A hálózat semlegessége

Képzeljük el, hogy egy internetszolgáltató megállapodik egy tartalom előállítóval, hogy az utóbbi által előállított tartalmakat akkor is eljuttatja a felhasználókhoz, ha azok nem fizetik be a havidíjat. A tőkeerős tartalomszolgáltatók hamar oligopóliummá alakítanák az internetet. A hálózat elveszítené a semlegességét. 

A hálózat semlegességének fogalmát Tim Wu, a Columbia Egyetem médiajog professzora dolgozta ki egy 2003-as tanulmányában. Wu cikkében megjósolta azokat a konfilktusokat, amelyekkel az elmúlt pár évben találkozhattunk.

A hálózatsemlegességért felelős magyar állami hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), szerint

A legnagyobb gondossággal szolgáltatott internet lényege az interneten keresztül továbbított adatforgalom egyenlő kezelése, tehát az, hogy az adatok átvitele a „legnagyobb gondossággal” történjen, függetlenül az adatok tartalmától, az őket továbbító alkalmazástól („alkalmazásfüggetlenség”), valamint a kiindulási és rendeltetési helyüktől. 

Azaz, a hálózaton keresztül áramló információk között a szolgáltatóknak nem szabad preferenciasorrendet kialakítaniuk. Nem teheti meg tehát egy internetszolgáltató, hogy az egyik videómegosztó oldal videóit jobb minőségben szolgáltatja, mint egy másikét. Akkor sem, ha ez technikailag megoldható és a videószolgáltató hajlandó ezért fizetni. 

Két okból fontos a hálózatsemlegesség. Az egyik ok, hogy a nagyobb tőkével rendelkező tartalomszolgáltatók ne kerüljenek ilyen módon előnybe a kisebb, esetleg frissen indult tartalomszolgáltatókkal szemben. A másik pedig, hogy a tartalmakat fogyasztó felhasználók ne legyenek kiszolgáltatva a piacon erősebb pozíciót elfoglaló tartalomszolgáltatóknak. 

Az internetszolgáltatók persze tudnak azzal érvelni ebben a vitában, hogy ha a szerződési szabadság és a szabad piac eszménye jegyében ők plusz forrásokat tudnak bevonni a tőkeerős tartalomszolgáltatóktól, akkor hatékonyabban tudják fejleszteni magát a hálózatot és ezzel mégiscsak mindenki jól jár. 

Az ezeken az érveken alapuló szabályozási vita a hálózatsemlegesség bölcsőjében, az Egyesült Államokban gyakorlatilag 2015 óta folyamatosan tart és jelen állás szerint az amerikai szabályozó hatóság a hálózatsemlegesség rovására a szabad piacot részesíti előnyben. Ettől bizonyos államok elkezdtek eltérni és kiállnak a hálózatsemlegesség elve mellett.  

A nullás díjszabás  

Az EuB előtt fekvő ügy a Telenor Magyarország Zrt. olyan mobilinternet-előfizetési csomagokat alakított ki MyChat és MyMusic néven, amelyekben bizonyos tartalmak fogyasztásával nem csökkent az előfizetők számára elérhető havi adatforgalmi keret. A MyMusic csomagban néhány népszerű zenecsatorna került kivételezett helyzetbe, míg a MyChat csomagban a szolgáltató által előre meghatározott közösségi alkalmazások (Facebook, Facebook Messenger, Whatsapp, Instagram, Twitter és a Viber). Az ilyen úgynevezett nullás díjcsomagok lehetővé teszik az előfizetőknek, hogy ezeket a tartalmakat akkor is használják, amikor más tartalmak már nem vagy csak lassítva elérhetőek a számukra.  

Az így kialakított a díjszabásokkal a szolgáltató arra ösztönözte az e díjcsomagokat választó felhasználókat, hogy az általa mint szolgáltató által kiválasztott oldalakat és alkalmazásokat használják, hiszen ezek nem számítanak bele az adatforgalomba. Azaz, a meghatározott tartalmak kvázi ingyenessé váltak bizonyos felhasználók számára. Ezzel a szolgáltató kedvezőtlen helyzetbe hozta a felsorolt alkalmazások versenytársait, hiszen a konkurens oldalak és alkalmazások, illetve bármely más adat letöltése az adatforgalmi keret kimerüléséhez vezethet míg a kivételezett helyzetben lévő tartalomszolgáltatóktól letöltött adat nem.

A jogvita

A kérdést a (EU) 2015/2120 rendelet szabályozza. A rendelet egyértelműen kiáll a hálózatsemlegesség mellett. A rendelet preambuluma szerint az 

[i]nternet‑hozzáférési szolgáltatás nyújtása során e szolgáltatások nyújtóinak minden internetes forgalmat egyenlően, megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, a feladójától vagy a fogadójától, a tartalmától, az alkalmazástól vagy a szolgáltatástól, illetve a végberendezéstől függetlenül kell kezelniük.

Az NMHH által elmarasztalt Telenor azért fordult a közigazgatási bírósághoz, hogy a rendelet konkrét szabályaira hivatkozva azzal érveljen, csak akkor lehet megállapítani a jogsértést, ha az érintett díjcsomagok a piac egésze számára korlátozzák a hálózat semlegességét. A Telenor szerint ugyanis az ő esetükben a rendelet 3. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint sem az internet-hozzáférési szolgáltatók és a végfelhasználók között létrejött — például az árat, az adatmennyiséget vagy a sebességet szabályozó – megállapodások, sem pedig az internet-hozzáférési szolgáltatók kereskedelmi gyakorlata nem korlátozhatják a hálózat semlegességét. 

A Telenor szerint ők technikailag, árban, adatmennyiségben nem korlátoznak, hiszen egy szerződés keretében a felhasználók maguk számára vállalnak feltételeket. A kereskedelmi gyakorlat korlátozó mivoltát pedig alá kellene támasztani valamilyen adattal, ami arra vonatkozik, hogy a piacon résztvevő felhasználókat ténylegesen korlátozás éri. Tehát például meg kellene vizsgálni, hogy az érintett díjcsomagokra nem előfizető internet használók vajon diverzebb módon használják-e a hálózatot, mint az arra előfizetők. Ilyen vizsgálat pedig nem készült, érvel a Telenor.    

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi bíróság — előzetes döntéshozatali eljárás keretében — az EuB-hoz fordult ebben az ügyben. A bíróság döntése még várat magára, de az ügyet előkészítő főtanácsnok már nyilvánosságra hozta az indítványát. E szerint a rendelet 3. cikkének (2) és a — kifejezett tilalmat tartalmazó — (3) bekezdéseiben foglaltaknak  külön-külön is teljesülnük kell, mégpedig azzal a céllal, hogy a hálózat semlegessége érvényre juthasson. 

A különbség a két bekezdés között, hogy a Telenor által hivatkozott (2) bekezdésben foglaltak esetében a hatóságoknak figyelemmel kell lennie a kereskedelmi megállapodás nagyságrendjére, hiszen e bekezdés a szolgáltató kereskedelmi gyakorlatáról beszél. 

Ezzel szemben a (3) bekezdés esetében a korlátozás megállapításán túl semmilyen egyéb tényt nem értékelhet a hatóság. A (3) bekezdésben foglaltak szerint pedig a hálózat semlegességének minden korlátozása tilos. 

Mindezek alapján pedig a főtanácsnok nem juthatott  másra, csak arra, amit a Bizottság is javasolt az észrevételében. E szerint

a 3. cikk (3) bekezdése megsértésének megállapítását követően nem elengedhetetlen annak meghatározása, hogy ezenkívül megsértették e ugyanezen cikk (2) bekezdését (ami a piac és a vitatott intézkedés hatásának részletes értékelését vonná maga után), függetlenül attól, hogy a tagállamok eljárásjoga mást is megállapíthat.

Azaz, ha a hatóság megállapította a (3) bekezdés sérelmét, akkor — a Telenor Magyarország Zrt. érvelésével szemben — nem szükséges annak a vizsgálata és bizonyítása, hogy az adott kereskedelmi megállapodás (díjcsomag) hatásában is sértené a hálózat semlegességét. 

Várható következmények

Ha az eddigi tapasztalatokkal megegyezően az EuB követi a főtanácsnoki érvelést, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy mind Magyarországon, mind pedig az EU más tagállamaiban befellegzett a nullás díjcsomagoknak. Ez biztosan kedvezőtlen lesz a szolgáltatók és az általuk kedvező helyzetbe hozott tartalomszolgáltatók számára. Sőt, rövid távon kedvezőtlen lesz ez az ilyen díjcsomagokra előfizető vagy előfizetni kívánó felhasználók számára is. Azonban hozzájárulhat ez a döntés ahhoz, hogy az internet — kissé a közművekre emlékeztetően — mindenki számára egyenlően legyen hozzáférhető. 

Lehetséges, hogy ez kevésbé teszi hatékonnyá az üzleti modelleket, de talán bízhatunk abban, hogy a közjóhoz hosszú távon mégis inkább hozzájárul. 

Az elemzés megírása után meghozta ítéletét az EuB nagytanácsa, mely itt olvasható.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak! 

***

Az ügy szélesebb kontextusát, a nemzetközi jogi helyzete és az indítvány részletekbe menő elemzését is magában foglaló elemzés olvasható lesz a Bibó Jog- és Politikatudományi Szemle: 2021. évi I. számában. A kiadvány várhatóan 2021. Márciusában jelenik meg nyomtatásban és elektronikus formában ingyenesen a Bibó István Szakkollégium honlapján.  

A szerző a Szegedi Tudományegyetem – Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.