Cikkünk frissítve 2020.03.31-én.
A szükségállapot és a veszélyhelyzet ugyanaz? A Kormánynak egyáltalán szüksége van a rendeleti kormányzásra? Megsérthetik az alapjogokat válsághelyzet esetén? A cikk választ keres a különleges jogrenddel kapcsolatos kérdésekre, meglepő eredményekkel.
2020. 03. 11-én Magyarország Kormánya kihirdette a veszélyhelyzetet a koronavírus hazai megjelenése okán. Ezt követően számos olyan intézkedésre került sor, melyek célja kifejezetten a vírus terjedésének feltartóztatása volt, s melyre az Alaptörvény veszélyhelyzetre vonatkozó szabályozása nélkül nem lett volna lehetőség.
Az eddig hozott rendeletek hatályának határozatlan időre szóló meghosszabbításához, illetve további rendkívüli intézkedések határozatlan időre való meghozatalához szükséges felhatalmazást pedig 2020. 03. 30-án szavazta meg a Kormány számára az Országgyűlés. Ezzel kapcsolatosan számos kritika fogalmazódott meg, melyek közül a leghangosabb a felhatalmazás homályosan megfogalmazott hatályát sérelmezi, amely a kritikusok szerint veszélyeket hordoz magában.
A különleges jogrend a mindennapitól eltérő időszakok joga
, amelyet az Alaptörvény 48.-54. cikkei részleteznek. Szám szerint hat kategóriát állítanak fel, melyek igen széles repertoárt biztosítanak a mindenkori Kormánynak egy adott válsághelyzet kezelésére. Kiemelendő, hogy a veszélyhelyzet merőben más tényállással bír a többi szituációhoz képest, illetve az is, hogy a Kormány a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényben a veszélyhelyzet idején hozott rendeletek hatályosságát a másik öt helyzethez igazította.
Különleges jogrend típusai hazánkban:
Veszélyhelyzetet az 53. cikk (1) bekezdése alapján élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek elhárítása érdekében hirdethet ki a Kormány. Ezt részletezvén a 2011. évi katasztrófavédelemről szóló törvény 44. §-a kitér a tömeges megbetegedést okozó humánjárványra, mint veszélyhelyzeti tényállásra. Mindezekből jól látható, hogy
a veszélyhelyzet kihirdetése alkotmányosan igazolható döntés volt.
A kérdés abban rejlik, hogy eme lépés által biztosított eszközök a formális jogállamiság, avagy a materiális jogállamiság keretein belül mozognak-e. Formális jogállamiság alatt érthető az, amikor a legitim törvényalkotó által hozott jogszabályok alapján működik egy ország, s ez a működés a jogbiztonság feltételeit teljesíti. Míg materiális oldalról vizsgálva eme jogszabályok tartalma is mikroszkóp alá kerül. Formai kifogást emelni a veszélyhelyzet elrendelésével kapcsolatban nem lehet, a rendelkezés tartalmi oldalról vizsgálandó. A kérdés az, hogy veszélyes-e a végrehajtói hatalom felruházása igen széles rendeletalkotási jogkörrel az alapjogok érvényesülését, illetve a hatalommegosztás elvét szem előtt tartva.
Itt érdemes kiemelni azt, hogy egy rendkívüli időszakot élünk, amikor is az idő aranyat ér. A Kúria, és az Országos Bírósági Hivatal elnökeinek, s a legfőbb ügyésznek a javaslatára elrendelték az ítélkezési szünetet, illetve az Országgyűlés akadályoztatása is napirendre kerülhet.
kijelenthető, hogy a megszokott, mindennapi hatalommegosztási struktúra működése veszélybe került a vírus megjelenéséből fakadóan.
Azaz a veszélyhelyzeti tényállás önmagában szükséget generál a végrehajtói hatalom erősödése iránt. Továbbá a járvány megfékezése igényelhet olyan intézkedéseket, melyek az alapesetben működő jogalkotási eljárás során nehezen, avagy egyáltalán nem születhetnének meg az alapjogok védelme okán.
Ugyanakkor az Alaptörvény által a veszélyhelyzet idejére biztosított kiterjesztett rendeletalkotási jogkör abszolút értelemben negatívan érinti a materiális jogállamiságot, hiszen legalizálja a vírus által keltett igényt, illetve a védekezéshez szükséges, alapvetően nem használatos eszközöket. Viszont kontextusba helyezve nem tekinthető a materiális jogállamiság tényleges veszélyeztetésének a kialakult helyzet, annak rendkívüli, s ideiglenes mivolta miatt.
Fontos megemlíteni azt is, hogy
nemzetközi vonatkozásban az Alaptörvény rendelkezései nem kirívóak.
Számos, a magyarországi szabályozáshoz hasonló alkotmány is megemlítendő. Ilyen például Csehország, avagy Észtország alkotmánya, ahol hadiállapot esetén az országgyűlés, természeti csapás esetén pedig a kormány, míg Spanyolországban mindkét esetben a kormány vezetheti be a különleges jogrendet.
A jogállamiságot érintvén már szó esett a különleges jogrend idején hozott rendelkezések alapjogokhoz való viszonyáról. Veszélyhelyzet idején az intézkedések korlátozhatnak, és akár fel is függeszthetnek alapjogokat az Alaptörvény 54. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ugyanúgy az 54. cikk (1) bekezdése értelmében viszont vannak érinthetetlen alapjogok, melyek a következők:
- az emberi méltósághoz való jog,
- az élethez való jog,
- senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, emberkereskedelemnek vagy büntetésnek alávetni, szolgaságban tartani,
- senkit nem lehet akarata ellenére kísérletnek alávetni,
- tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és részeinek haszonszerzési célú felhasználása, valamint a klónozás,
- ártatlanság vélelme,
- védelemhez való jog,
- visszaható jogalkalmazás tilalma,
- nem ítélhető el senki sem olyan bűncselekményért, amiért már jogerősen felmentették vagy elítélték.
Mindez nem azt jelenti, hogy az összes többi alapjog korlátozásra, avagy felfüggesztésre kerülne. Magyarországon a veszélyhelyzet kihirdetése óta rendeleti úton egyelőre a személyes szabadságot két ízben szűkítették, elsőként a karanténra vonatkozó rendelkezésekkel, majd a kijárási korlátozás bevezetésével. Továbbá a Kormány rendelkezett a szabad mozgás jogának, az oktatáshoz való jognak, az igazságszolgáltatáshoz való jognak, a gyülekezési jognak, és a vállalkozás szabadságának korlátozásáról.
Ezenfelül a 2020. március 30-án elfogadott koronavírus elleni védekezésről szóló törvényben figyelhető meg alapjogi korlátozás. A törvény 6. §-a felfüggeszti az Alaptörvény XXIII. cikkében szereplő választási jogok, illetve a népszavazáson való részvétel jogának gyakorlásának lehetőségét az időközi választások, és a népszavazások tilalmával, és eltörlésével. Emellett a törvény 10. §-a tovább korlátozza a személyes szabadságot a karanténra vonatkozó szabályok szigorításával a Btk. 322. §-ának kiegészítése által, illetve a véleménynyilvánítás jogát is erősebben korlátozza a Btk. 337. §-ának módosításával. A törvény a rémhírterjesztés tényállását kiegészíti a különleges jogrend idején történő álhírterjesztéssel, amelynek szankcióját egytől öt évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg. A rémhírterjesztés eddigi vonatkozó szankciója maximum 3 év szabadságvesztés volt, amihez képest az új törvény kiegészítése jóval szigorúbb büntetést helyez kilátásba.
Érdemes itt is nemzetközi kitekintést ejteni, miszerint
mennyire felel meg a nemzetközi standardoknak a magyar szabályozás?
Más országok élnek-e az alapjogok korlátozásával? Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 15. cikke lehetőséget biztosít arra, hogy szükséghelyzet esetén az Egyezmény hatálya felfüggesztésre kerüljön a korlátozhatatlan alapjogokat leszámítva. Az alapjogok korlátozásáról, felfüggesztéséről, majd a szükséghelyzet utáni visszaállításukról az adott országnak teljes körű tájékoztatást kell adnia az Európa Tanács Főtitkárának. Ezt a jogi aktust a közelmúltban csupán fegyveresen elkövetett bűncselekményekből fakadó szükséghelyzetek esetén hajtották végre. Történt ez például Franciaországban 2015-ben a Bataclant is érintő terrortámadás után, avagy Törökországban 2016-ban a puccskísérletet követően.
Mindezek ellenére a koronavírus okozta járvány hatására
az elmúlt napokban Lettország, Grúzia, Moldova, Észtország, Románia és Örményország jelezte, hogy felfüggesztik az Egyezmény hatályát.
Példának okáért érdemes a román bejelentést megvizsgálni, ahol a szabad mozgás, a magán- és családi élethez való jog, az otthon sérthetetlensége, az oktatáshoz való jog, a gyülekezési jog, a magántulajdonhoz való jog, a sztrájkjog és a gazdasági szabadság kerülhet korlátozásra. Magyarországtól egyelőre ilyen tájékoztatás nem érkezett, ugyanakkor a nemzetközi trendeket figyelembe véve a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény elfogadásából fakadóan egyáltalán nem volna meglepő, ha megtörténne.
Elmondható, hogy a végrehajtó hatalmi ág jelentősen megerősödik ebben a szituációban, ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a megnövekedett hatalom nem korlátlan. A veszélyhelyzet idején hozott rendeleteknek számos tartalmi korlátja van. Így nemzetközi és hazai jogforrások egyaránt rendelkeznek korlátozhatatlan alapjogokról, melyek tiszteletben tartása nem lehet kérdéses. Ezenfelül
bármilyen visszaélés esetén az Alkotmánybíróság garanciális szerepe még hangsúlyosabbá válhat,
hiszen működésének korlátozhatóságát tiltja az Alaptörvény 54. cikkének (2) bekezdése.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.
Irodalomjegyzék A borítókép megtalálható itt.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
