Jelen interjú első részében a Orbán Miklós ügyvédet a múltról és a jelenről, nem mindennapi karrerútja főbb állomásairól és fordulópontjairól kérdeztük. A második részben a jogi szakma jövőjét járjuk körül.
Az Arsboni Karrierfesztivál keddi napján te tartod a központi helyszín nagyelőadását Ügyvédség 2020-2040 címmel. Merre vezet a jogászság útja a következő két évtizedben?
Alapvetően az a legfontosabb dolog, hogy a mostani jogi világ egy óriási átalakulás folyamatában van. Az egész jogászi, ügyvédi szakmát négy nagy dolog állítja kihívás elé.
Az első a nem jogi szolgáltatók megjelenése a jogi piacon. Ezek ma körülbelül 5-10 százaléknyi piacot hasítanak ki maguknak a jogi tanácsadás globálisan 1000-1200 milliárd dolláros üzletéből. A prognózisok szerint 2022-ig ez az üzletrész megduplázódhat.
(Összehasonlításképp: a magyar GDP kb. 124 milliárd dollár.) A jogi cégek nem vették észre, hogy az igazi kihívás az az hogy amit ők csinálnak, annak egy nagy része nem ügyvédi szakvizsgához kötött tevékenység. Igenis egy csomó dolog nem jogi szolgáltatás, amit nyújtanak, és azokat ezért meg tudják csinálni mások is. És akik ebben profibbak, jobban vannak szervezve, azok olcsóbban is garantálni tudják ugyanazt a minőséget.
A második a 2008-as világválság óta nagyon jelentős költségnyomás van az ügyvédi irodákon világszerte.
Talán lebecsüljük a 2008-as válságot, pedig ez a válság nagyobb volt, mint a törikönyvekből mindenki számára ismert Nagy Gazdasági Világválság.
A költségnyomás azt jelenti, hogy a jogi szolgáltatásokat megrendelő vállalatok azt várják el a nekik dolgozó ügyvédi irodáktól, hogy vagy többet dolgozzanak ugyanannyiért, vagy kevesebbért kell kínálniuk ugyanazt.
Nincsen senki abban a biztonságban, hogy rá ugyanannyit, vagy esetleg többet fognak tudni költeni, mint tavaly. A kilencvenes években és a kétezres évek elején az irodák évente stabilan pár százalékkal növelni tudták a díjaikat – ez ma messze nincs így, nemhogy emelni nem tudnak, de van, ahol csökkenteni kell. Új számlázási módok jelennek meg, mert egyszerűen többet várnak el az ügyvédektől kevesebbért.
A harmadik, hogy a körülbelül a hetvenes évek óta velünk élő technikai forradalom egy új hulláma indult be.
Az automatizálás körülbelül négyszer akkora produktivitás-növekedést fog hozni, mint amekkorát a gőzgép okozott, a gyártásban elterjedő robotizációhoz képest pedig minimum kétszeres bővüléshez vezet majd. Ez a hullám a jogi szakmát sem fogja érintetlenül hagyni, és ezt mindenki látja is. Ha elmegy az ember az Egyesült Államokba egy konferenciára, csak erről beszélnek.
A legújabb McKinsey-tanulmány szerint körülbelül egyharmada a jogi munkának automatizálásra fog kerülni 10-15 éven belül.
A negyedik a jogszabályok jellegének és minőségének már említett megváltozása. Ahogy a jog változik, úgy lesz teljesen más szerepe a jogásznak is. Régen a keretjellegű szabályokon belül a jogász segítségével alakították ki a felek a játékszabályokat. Ma mindenre van részletszabály, amelyeket a jogász is csak követ, és egyfajta compliance officerként biztosítja, hogy az adott ügyben mindet figyelembe vegyék. A felek tárgyalásának tere tehát folyamatosan szűkül, a jogász szerepe egyre inkább a részletszabályok pontos, naprakész ismerete.
Ez a fajta jogászi munka pedig könnyebben digitalizálható, azaz a mai jogász könnyebben helyettesíthető mint egy római rétor?
Persze, tiszta sor. Egy compliance-jellegű, szabálykövetést biztosító munka sokkal könnyebben digitalizálható, mint egy tárgyalás.
Ugyanakkor ez is azt mutatja, hogy azok a területek, ahol nagyon fontos az ember, ahol érzelmi intelligenciára van szükség, azok sokkal nehezebben robotizálhatóak, egy emberöltőn belül ennek a mesterséges intelligenciába kódolása nem realitás.
Azt is látni kell, hogy csak a szakmák 1%-a olyan, ami teljesen robotizálható. Ez a fajta technológiai fejlődés tehát nem elsősorban arról szól, hogy jönnek a robotok, és elveszik a munkánkat. Ez egy tipikus félreértés.
Ettől a folyamattól nem kell megijedni. Egy másik fontos szempont ugyanis, hogy ma az emberek 80-90%-a nem jut jogi szolgáltatáshoz, pedig van jogi problémája. Gyakorlatilag aki ebben a városban jogi szolgáltatásból él, az a társadalom felső tíz százalékából és a gazdagabb cégekből él. Az emberek túlnyomó többsége nem vesz igénybe jogi szolgáltatást, amikor munkaszerződést köt, kirúgják, vagy megbünteti a rendőr. A digitalizáció tehát azt is hozhatja, hogy kinyitja ezt a piacot a kevésbé jól fizető, de sokkal nagyobb tömegben igénybe vett jogi szolgáltatások felé.
Nem azt kell tehát gondolni, hogy azért, mert a mostani jogi munka egyharmada digitalizálható, akkor a jogászok egyharmadának lőttek – hanem arról, hogy megváltozik az egész piac. Ki is nyílhat – persze ezért még sokat kell majd dolgozni.
Valami nagyon formálódik. Nem tudjuk pontosan, micsoda, de a fent említett négy erő egyszerre hat. Amit biztosan tudunk, hogy ameddig a mesterséges intelligencia be nem robban, addig az alacsonyabb hozzáadott értékű, repetitív munkák kiszervezése lesz a nagy sztori. Minden arról fog szólni, hogy mit csinálsz, hogy csinálod, kivel csinálod.
Ez innen, Közép-Európából még talán nem annyira látszik, de nyugaton már évek óta e körül forog minden. Mi pedig részt szerettünk volna venni ennek az egésznek a sűrűjében. Az egyik ilyen központ a világban London, ahol az egyik legrégebbi ilyen flexible/creative resourcing cég a Paralaw, amivel én 6-8 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba. Mostanra odáig jutottunk, hogy stratégiai igazgató leszek. Ezért járok ki rendszeresen Londonba. Feladatom új termékek fejlesztése, a cég új irányokhoz való alakítása, esetleg egy joint venture létrehozása egy hasonló céggel. Mi a középtávú jövőt a jogi munkák flexibilis kiszervezésében látjuk.
Milyen hatással lesz ez a pályakezdő ügyvédjelöltek életére? Ha jól sejtem, az általuk végzett munka nagyobb része könnyen automatizálható vagy kiszervezhető…
A váltást nem úgy kell elképzelni, hogy egy nap felkelünk, és már robotok csinálják, amit tegnap még mi. A folyamat tipikusan úgy néz ki, hogy először rájövünk azokra a munkafolyamatokra, amelyek könnyebben automatizálhatók, másodszor megpróbáljuk mindezt emberekkel automatizálni. Ezt követi az IT-alapú, de még emberek által felügyelt automatizálás, és csak a negyedik lépés az, hogy már lényegében emberi felügyelet nélkül dolgozik a program. Ezért kell hozzá 10-20 év.
Ebben a folyamatban most ott vagyunk, hogy az elsővonalas technika eljutott odáig, hogy az IT-automatizáció és az emberi munka egyszerre van jelen. De az egyértelmű, hogy az automatizálható folyamatait már most mindenkinek meg kell határoznia, és el kell gondolkoznia, hogy azokkal mit csináljon.
A régi világban a jelölteket biorobotoknak használták. Nálunk a jelöltek nem biorobotok. Szerintem túl drágák hozzá. Ezeket a munkákat ki lehet szervezni, sokszor jogi diploma sem kell az elvégzésükhöz. Szerintem egy jelölt egy kis felügyelettel már majdnem olyan munkát tud végezni, mint egy ügyvéd, rendes felügyelettel pedig ugyanolyat tud végezni. Emiatt hatalmas erőforráspazarlás, ha ez az ember biorobot lesz.
Ezért kell ezeket a munkákat kiszervezni, és ezért szervezzük ki mi is a saját cégünkben. Semmi értelme, hogy az én drága, amúgy másra is használható jelöltem végezze ezeket a munkákat. Onnantól kezdve, hogy a kiszervezés lehetősége jelen van a piacon, és olcsóbb, mint a jelölt ideje, ahogyan Londonban már bőven tapasztalható, a jelölteket elkezdik minőségibb munkára használni. A jelöltek bére Magyarországon is emelkedik, így a jobb irodák vezetése már ma is meg kell, hogy gondolja, hogy a legrepetitívebb munkákat biztosan a jelölttel végezteti-e el.
Nagyon fontos, hogy amiről itt beszélünk, és amiről az Ügyvédség 2020-2040 című előadás is szólni fog, azok már létező technikák. Nyugat-Európában már használják azokat a rendszereket, amelyek képesek dokumentumokat olvasni és értelmezni. Innentől kezdve ezek az eszközök nagyobb pontossággal tudják elvégezni mondjuk a due diligence-t, mint az emberek. Jelenleg még ezek a gépek drágák, ezért a kiszervezés még relatíve olcsóbb. De már létezik a technológia.
Persze itt a jogászok is hibáztak, hiszen nekik kellett volna előre gondolkodniuk. Fel kellett volna mérni, hogy mit kell azért megtenni, hogy ne áldozatai legyenek a fejlesztésnek, hanem a folyamat úttörőjévé váljanak. Minden ilyen nagy átalakulás egyben lehetőség is. Az tehát, hogy egy jogi osztályt egy ilyen technológia helyettesíthetett, az a jogi osztályról is sok mindent elárul.
De mindenki megnyugodhat, ez a technika ma még nagyon drága. Az MIT 28 millió dollárt költött arra a gépre, ami az amerikai Legfelsőbb Bíróság ítéleteit kb. 95%-os pontossággal megjósolta. Nagyon nagy munka folyik a fejlesztési oldalon, és azért is, hogy ebben jogászok részt vegyenek. Ez egy iparág, amiben részt kell venni! Az a nagy kérdés itt, hogy az IT-sek viszik el, vagy pedig a jogászok.
Én magam gyerekkoromban sokat programoztam, és most újrakezdtem, mert érteni kell ezt a világot.
A jogász nem fog jobban programozni, mint a programozó, és nem is kell, de hogy érteni kell ezt a világot, a rendszereket, az biztos.
Ennek a világnak a logikája megértése nélkül senki nem lesz sikeres az elkövetkező harminc évben, még egy peres ügyvéd sem.
Robotbíró?
Angliában egyszerűbb szabálysértési ügyekben robotbíró dönt gyakorlatilag. Egy lépésre vagyunk attól, hogy ezt kiterjesszük bonyolultabb ügyekre: igazságosabb, kiszámíthatóbb, és jobb is lenne a rendszer. Egy embernek hangulata van, személyes preferenciái vannak, amik kijátszhatók, illetve torzítanak döntéseket. Aki volt már bíróságon, tudja hogy számít, hogy milyen napja van a bírónak.
Izraeli kutatók kimutatták, hogy feltételes szabadságra bocsátás esetén mekkora jelentősége van annak, hogy ebéd előtt, vagy ebéd után áll a bizottság elé valaki. Vagy hogy süt-e a nap kint, hogy milyen napja van az adott bírónak, hogy nő-e vagy férfi stb. Ehhez képest a robotbíró sokkal-sokkal jobb.
Valamit tehát e téren is biztosan kell majd fejleszteni az elkövetkezendő 20-30 évben, mert mindenkinek ez az érdeke. Nem a legbonyolultabb ügyekben, attól még valószínűleg nagyon messze vagyunk, de az egyszerűbb ügyekben elkerülhetetlen lesz. Ezért mondtam, hogy még egy peres ügyvéd sem fogja tudni magát ettől teljesen függetleníteni. Érteni kell, hogy hogyan működik a világ.
Ez egyben egy sokkal nagyobb lehetőség is. A prognózisok szerint a világ GDP-je minden évben 0,8-1% körül fog nőni csak az automatizálás hatására. Ez egy óriási lehetőség. Ezt fel sem tudjuk fogni, hogy ez mennyi pénz, és mekkora lehetőség. Az elmúlt száz év gazdasági, technológiai változásait mind túlszárnyalja hatásában.
Tehát egy mai joghallgató, ha fel akar készülni a jövő kihívásaira, tanuljon meg keményen dolgozni, tanuljon meg jól angolul, tanuljon meg programozni, és kövesse a világ változásait?
Ezt mind, mert az egyikből következik a másik! De mindenekelőtt tanuljon meg tanulni, mert azt egy életen keresztül kell csinálni mindenképpen. És ha háromszáz évvel ezelőtt beszéltünk volna, pont ugyanezt mondtam volna – a programozást leszámítva. De alapvetően a legnagyobb tanulság, hogy a legfontosabb dolgokban soha nem változik a világ. A legrövidebb történelemkönyv az emberi magatartás történelemkönyve. Én antik filozófiát tanítottam, 2500 év alatt alapvetően az emberiség problémái nem változtak, csak a technológia változott körülöttünk. De aki úgy gondolja, hogy most már nem kell tanulni, az nagyon téved. Ezekben a dolgokban soha nem lesz változás. Sőt, még globálisabb a verseny, a most pályakezdő egy világszintű piacon versenyez. A Nike Közép-Európai igazgatói állására Prágába 24 országból érkezett pályázat, végül egy ausztrál nyerte meg.
A gőzgéppel szemben az IT-forradalom globális. Magyarországról is részt lehet benne venni, és a te döntésed, hogy keményen tanulsz-e, elmész-e külföldre, kitalálod-e hogy mit akarsz az életben, és nagyon odateszed-e magadat, hogy sikerüljön. Csodát én sem tudok mondani. De ha ezeket betartod, akkor nagy bajod nem lehet az életben.
Nem kell, hogy huszonévesen tudd, mi az a pontosan definiálható piaci rés, amit ki fogsz tölteni. Ha 25 évesen megkérdezték volna tőlem, hogy nekem mi a niche-piacom, jó nagy hülyeségeket mondtam volna.
Ennyi idősen kötelező jelleggel hülyeségeket beszélsz, de ez rendben is van. Az élet hosszú távú játék, többszörös maraton. Meg kell tanulni lassan, okosan építkezni, várni is.
Az első dolgok 30 éves kor körül kezdenek körvonalazódni, 40 körül tudnak beérni. És onnan még nagyon sok idő van hátra. Ahhoz hogy elszúrd, módszeresen kell elszúrni, de a sikerhez is hosszú távú kitartó munka kell.
Csatlakoznál Miklós csapatához, az OPL-hez? Most megteheted. Gyakornokot, ügyvédjelöltet és ügyvédet is keres az Orbán és Perlaki Ügyvédi Iroda.
Orbán Miklós ajánlásával:
Malcolm Gladwell: Outliers
Angela Duckworth: Grit, The Power of Passion and Perseverance
George Valliant: Triumph of Experience
C.S. Lewis: Surprised by Joy
David Brooks: Road to Character
Nemeskürty István: Ez történt Mohács után
Szekfű Gyula: Valahol utat vesztettünk
Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
