A választottbírósági és mediációs eljárást számos szempont mentén lehet összevetni. Ezek közül mi most csak néhányan emelünk ki.
Az eljárás jellegét tekintve lényeges, hogy míg a választottbírósági eljárás egy alapvetően ügydöntő jellegű, elsősorban jogszolgáltatásra épülő eljárás, addig a mediáció során szükség van a felek közti együttműködésre, a mediátornak nem döntéshozó feladata van, hanem a felek közti vitarendezést és kommunikációt segítő szerepe. Visszatérő kérdés, amiről a későbbiekben szó lesz, hogy ezen túl van-e tanácsadó szerepe is vagy az a mediátori szerepfelfogással nem egyeztethető össze.
Az eljárás jellegéhez kapcsolódik, hogy mennyire zajlik szabályozott közegben, formálisan vagy informálisan az eljárás. A választottbírósági eljárás, azzal együtt, hogy lényegesen nagyobb mozgásteret ad a felek és jogi képviselőik részére az eljárás alakítása tekintetében és sokkal rugalmasabbak a keretek, mint egy rendes bírósági eljárásban, még mindig formális és szabályozott keretek között zajlik. Ezzel szemben a mediációs eljárás egy kevésbé formális, de – mint azt később látni fogjuk – az egy tévhit, hogy teljesen formátlan keretek között zajlik. A mediáció is egy jól felépített eljárás, ahol bizonyos keretek ugyanúgy adottak.
A két eljárás célja is lényegében eltérő. A választottbírósági eljárás célja a pernyertesség és ezáltal egy win-lose játszma helyzet áll elő. A mediációnak ezzel szemben az a célja, hogy a vitás kérdéseket valamennyi fél által elfogadható win-win szempontok mentén rendezze. Itt lényeges megjegyezni egy szemléletbeli különbséget. A választottbírósági eljárás a jogvita eldöntéséről szól, míg a mediációs eljárás a konfliktus kezelését célozza meg, ami az esetek többségében egy tágabb hatókört és jogon túli-kívüli aspektusok figyelembevételét is jelenti.
A döntési felelősség mentén is különbséget tehetünk a két eljárás között. A választottbírósági eljárás során a döntési felelősség a választottbíróé. Mediáció során a mediátor „felel” az eljárásért és azért, hogy az egyes ülések a felek közti békés vitarendezést leginkább segítő módon kerüljenek megtartásra, ugyanakkor az eljárás eredményéért (egyezési megállapodás) már a felek felelősek.
Végrehajthatóság szempontjából a választottbírói eljárás klasszikus esetben jogerős és végrehajtható döntéssel (választottbírósági ítélettel) zárul. Ez azt jelenti, hogy a választottbírósági eljárás általában alkalmas arra, hogy a felek közötti jogvitát véglegesen lezárja. Ezzel szemben a mediációs eljárás legjobb esetben egyezségi megállapodással zárul, amelynek végrehajthatósága érdekében a feleknek további lépéseket kell tenniük.
A fenti szempontokon kívül vannak olyanok, ahol a választottbírósági és mediációs eljárás közti különbségek sokkal technikaibb jellegűek (pl.: jogi képviselet a bevett gyakorlat vagy inkább az érintettek vesznek részt a vitarendezésben) vagy nyilvánvalók (idő és költségtényező).
A fenti összevetésnek az volt a célja hogy rámutasson a két eljárás közti alapvető különbségekre, amelyekre – az egyes vitarendezési módok közti mérlegelés esetén – ugyanúgy figyelemmel kell lennünk, mint a vitában álló felek szükségleteire, lehetőségeire és a vitarendezés során rendelkezésükre álló anyagi és személyi erőforrásokra.
A szerző a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda ügyvédje.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
