Építsünk hidakat – Interjú dr. Németh Zoltánnal (1. rész)

Az Alternatív vitarendezés rovatban egy rendhagyó tartalmat jelentetünk ezúttal meg. Ezúttal nem cikket írt a rovat állandó szerzője, hanem interjút készített dr. Németh Zoltánnal, a Közép-Európai Mediációs Intézet elnökével. A beszélgetés kétrészes, a második fele itt olvasható.

Grosu Manuela: Miként kerültél kapcsolatba a mediációval?

Németh Zoltán: A mediációval való kapcsolatom körülbelül egy évtizedre nyúlik vissza. 2010-ben kezdtem az Igazságügyi Minisztériumban dolgozni jogászként, és akkor még nem is gondoltam arra, hogy én mediátor leszek. Ahogy telt-múlt az idő, főosztályvezető lettem a nemzetközi magánjogi főosztályon, ahol nemzetközi gyermekelviteli, -tartási és más, nemzetközi elemet tartalmazó családjogi ügyekkel foglalkoznak. Ott láttam, hogy a kollégák hozzák a nagyon vastag aktákat, és évekig elhúzódó bírósági eljárásokról beszélnek. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem lehetne-e ezeket más úton-módon is megoldani: leültetni a feleket, hogy beszéljenek egymással, és próbáljanak meg békés úton megállapodni. A kollégák említették, hogy ez bennük is felmerült már, de sajnos nem igazán nyitottak rá a felek, mire azt mondtam, hogy semmi gond, akkor ez lesz az én projektem. 

Ekkor még nem volt mediátor végzettségem, és nem is volt igazán tapasztalatom, csak egy ötletként villant be. Elvégeztem ezért egy mediátorképzést, hogy ha a felsővezetésnek beszélek erről, akkor hiteles legyek abból a szempontból, hogy nekem is van egy ilyen végzettségem.

Aztán időközben, ahogy megismerkedtem mediátorokkal, illetve a mediáció iránt érdeklődő ügyvédekkel és jogászkollégákkal, felmerült az ötlet, hogy alapítsunk valamilyen szervezetet. Azt szerettük volna, hogy ez a jövőbe tekintő legyen, és a nevében is ez jelenjen meg, így találtuk ki a Közép-Európai Mediációs Intézet (KEMI) nevet. Ekkor indult el az építkezés, és most már több mint száz tagja van: többségében mediátorok, de nagy örömömre szolgál, hogy a jogi hivatásrend képviselői, a mediáció iránt érdeklődő közjegyzők, ügyvédek és bírák is ott vannak. Vannak olyanok is, akik inkább kritikusak a mediációval szemben, de én mindig biztatom az ilyen kollégákat is, hogy jöjjenek el, mondják el a véleményüket, mert igazából a mediátor is így tud fejlődni. 

Jelenleg a mediátori munka mellett a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézetben vagyok kutató, közjogi területen, ami teljesen más, mint a mediáció, de abból a szempontból nagyon jó, hogy a közjog és a mediáció összefüggéseit is lehet kicsit látni. Legutóbb a mediáció alkotmányos alapjairól írtam cikket, a következő projekt pedig a mediáció és a jogállamiság összefüggéseivel lesz kapcsolatos, azt fogom átgondolni, hogy ezt hogyan lehet közérthetően, röviden összefoglalni. Egyszóval rengeteg lehetőség van elmélyedni más területeken, ez egy interdiszciplináris szakma.

Manuela: Több mint tíz év távlatából, most miként látod a jogi pálya és a mediáció közti kapcsolódás pontjait?

Zoltán: Tekintettel a szakmai hátteremre én valahol a jogi pályámhoz kötöm a mediáció iránti érdeklődésemet, onnan fejlődött ki. Ez egy lehetőség arra, hogy a feleket leültessük, és megpróbáljanak békés úton-módon megegyezni úgy, hogy az ügyvédeket nem zárjuk ki ebből a folyamatból. Minden ügyfelemnek elmondom, hogy ha van ügyvédje, hozza el, őt is szívesen látom, mert sok ügyféltől azt a visszajelzést kaptam, hogy az ügyvéd által képviselt jogi háttér biztonságot jelent számukra. Én jogászként megértem, hogy ez a fajta jogi háttértudás segíteni tud a feleknek abban, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat. Ugyanakkor az ügyfeleim tudni szokták, hogy jogász is vagyok, és ezért általában nem ügyvéddel jönnek, mert a felmerülő jogi kérdésekkel kapcsolatban, például családjog területén el tudom mondani a lényeges információkat. Itt fontos hangsúlyozni, hogy ez a tájékoztatás olyan, hogy nem befolyásolja, és nem befolyásolhatja a feleket. Például szülői felügyeleti kérdésekben fontos tudni a döntéshozáskor, hogy milyen rendelkezések vannak ezzel kapcsolatban a vonatkozó jogszabályban.  

Manuela: Sok szó esik a kötelező mediációról. Említetted is az imént a szülői felügyelet kérdését. A Ptk. 4:172 (Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben) és 4:177 (Közvetítés a gyámhatósági eljárásban) is erre tesz kísérletet, amikor kimondja, hogy a bíróság közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el. Sokan úgy látják, hogy a mediáció bevezetésekor az általánosabb elterjedés miatt jó, ha van kötelező mediáció. másik oldalról tekintve felmerül, hogy a kötelező mediáció nem áll-e ellentétben a mediáció alapelveivel és lényegével, vagyis azzal, hogy ez egy önkéntes eljárás. Te miként látod ez a kérdést?

Zoltán: A mediátori karriert kiszámíthatóbbá tenné, ha bizonyos esetekben kötelező lenne a mediáció vagy legalább egy első, mediátori tájékoztatón történő részvétel. Több Európai Uniós országan (Görögországban, Olaszországban) már működik hasonló rendszer és Luxemburgban is gondolkoznak ennek kialakításán. Például ha úgy szólna a szabályozás, hogy válások esetén, akkor, ha van gyermek, legalább egy beszélgetés erejéig muszáj elmenni egy mediátorhoz a per előtt, akkor az a mediátor számára már biztos bevétel lenne, tudná azt, hogy ha évente van mondjuk 15-20 ezer válás, az körülbelül milyen piacot jelentene számára. 

Manuela: Még azok körében is, akik a mediációval mint vitarendezési móddal kapcsolatban egyébként szkeptikusak, elfogadott, hogy a mediáció, ha valahol sikeres lehet, az a családjoghoz kapcsolódó konfliktusok területe. Látsz-e olyan családjogon kívüli területet, ahol a mediáció, még ha nem is bevett gyakorlat, de kezd jobban elterjedni?

Zoltán: Igen, látok ilyen területet, és ezek gyökere a generációs különbségekben rejlik. Egyre gyakrabban megtalálnak olyan ügyek, ahol a szülők a felnőtt gyermekükkel kerülnek vitába – például a hetvenéves szülő a negyvenéves gyermekével. Több ilyen esetem is volt, és eszméletlenül nehéz, amikor két teljesen más körülmények között élő ember, egy szülő és a kinyílt világban felnevelkedett gyermeke között alakul ki konfliktus. Teljesen más a kettejük hozzáállása, szemlélete, és sok olyan lehetőség van, amit az idősebbek nem kaptak meg. Ilyen például az önismeret, amiről tíz éve beszélünk, hogy mit jelent, és hogy ezen végig kell menni.

Egyszóval felmerülnek olyan nehéz kérdések, amelyekről azt gondolom, hogy a következő időszakban egyre több mediációs ügyet fognak hozni. Ilyenek az olyan szülő-gyermek konfliktusok, amelyek nem a szülő és a kamasz között alakulnak ki, hanem a szülő és a felnőtt gyermeke között. Ezekben az esetekben a lelki tényezőkön túl nyilván komoly vagyonjogi kérdés is meghúzódik a háttérben. A családi örökség, a családi cégek olyan területek, amelyek jogászi munkát is igényelnek a mediátori mellett. Szerintem most robbanásszerűen fognak jelentkezni ezek az ügyek, hiszen most megy nyugdíjba az a generáció, amely a rendszerváltás után elkezdte a cégeket felépíteni. Én az gondolom, hogy ezeken a területeken érdemes lenne népszerűsíteni a mediációt, akár ügyvédek bevonásával is. 

Manuela: Ha már az ügyvédeknél tartunk, mit gondolsz, van-e és mi az ügyvédek szerepe a mediáció népszerűsítéséhez vezető folyamatban?

Zoltán: Én úgy látom, hogy ha azt akarjuk, hogy a mediáció jobban fejlődjön, vagy ez a fajta vitakultúra terjedni tudjon, akkor ott az ügyvédek és a mediátorok között együttműködésre van szükség oda-vissza, partnerként kell egymást elfogadnunk. Szerintem ez meg is valósul, tehát én nem látok ebben problémát. Amikor a KEMI-t alapítottuk, akkor inkább olyan ügyvédekkel találkoztam, akik szkeptikusak voltak, viszont ahogy beszélgettünk és részt vettek a rendezvényeinken, egyre többen látják úgy, hogy lehetne ezt csinálni. Sokan elvégeztek egy mediátorképzést, próbálják a portfóliójukat bővíteni. Az más kérdés persze, hogy gyakorolják-e is ezt a tevékenységet, de legalább elvégezték, és ott van a szemlélet náluk. 

Manuela: Én majdnem 15 éve kezdtem el hol közvetve, hol közvetlenül mediációval foglalkozni. Emlékszem, 2008-ban még mindenki, pontosabban az akkor még a maihoz képest jelentősen kisebb szakmai közösség, elméleti és gyakorlati szakemberek azon keseregtek, hogy az emberek nem ismerik a mediációt, hogy sok a félreértés és tévhit. Hogy látod, most jobb a helyzet?

Zoltán: Az a helyzet, hogy az emberek még mindig nem ismerik a mediációt, nem tudják, hogy miről van szó. Még mindig igaz, hogy fontos lenne jobban megismertetni a szakmát, például hogy ide nem kell hozni jógaszőnyeget magunkkal. Egy mediátor mesélte, hogy mentek hozzá jógaszőnyeggel, ezeket kellene valahogy kiirtani a közgondolkodásból. Miközben látszólag én is a kesergők táborához tartozom, nagyon fontos, hogy azt is látom, hogy valami változik. Volt egy a mediáció ismertségével kapcsolatos és ezer ember megkérdezésével járó felmérés 2015-ben és 2020-ban is. 2015-ben a megkérdezettek 31 százaléka mondta, hogy hallott már a mediációról, míg ez a szám 2020-ra 54 %-ra emelkedett.

Nekem is volt több olyan ügyem, ahol kérték, hogy mondjam el, mi ez az egész – egy bírósági tárgyalás, vagy mégis mihez hasonlít leginkább? És még mindig nehéz azt elmagyarázni, hogy ha megállapodást kötnek, akkor az nem lesz kötelező. Vannak ügyfelek, akik igénylik, hogy ha már egyszer megkötötték a megállapodást, akkor az legyen kötelező, legyen olyan, mint egy bírósági ítélet. Ilyenkor el szoktam mondani melyek az egyezségi megállapodás „kötelezővé és végrehajthatóvá” tételének lehetséges útjai. Vannak tehát erre nézve megoldások, de én azt gondolom, hogy a mediátorokat is segítené, ha ez a dokumentum valamivel nagyobb értéket képviselne. 

Mindezt összevetve a magam praxisát tekintve azt tapasztalom, hogy a felek nem aggódnak azon, hogy mi lesz, ha a másik fél nem tartja be az egyezségi megállapodásban foglaltakat. Ennek szerintem az az oka, hogy a megállapodást ők dolgozzák ki, az egész folyamatban ők ötletelnek és mondják meg azt, hogy mi jó nekik, ők beszélik át több ülésen keresztül oda-vissza a megállapodás lehetséges rendelkezéseinek körét és tartalmát. Ebből következik, hogy ha megszületik a megállapodás, fel sem merül bennük az, hogy megszegjék.

Manuela: Az ügyvédeket sokszor az a kritika éri, hogy a megállapodás végrehajthatóságának a kérdését túlaggódják. Annak ellenére van ez, hogy folyamatban lévő bírósági eljárás nélkül is lehet közjegyzőhöz fordulni, illetve most már a Pp. 167. §-a a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet jogintézményével arra is lehetőséget ad, hogy ha a mediációs eljárásban a felek között megállapodás jött létre, annak egyezségként történő jóváhagyása érdekében bármelyik fél még a per megindítása előtt a bíróságon egyezségi kísérletre idézést kérhet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a felek egyezségi megállapodását a bíróság ítéletbe foglalja, hacsak az nem ütközik jogszabályba. Ezt a lehetőséget egyébként, én azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen ismerik. Szerintem az is hozzájárulhatna a mediáció népszerűsítéséhez, ha többen tudnának erről a megoldásról is. 

Ugyanakkor én is sok gyakorló mediátortól hallottam külföldön és belföldön egyaránt, illetve empirikus kutatások is igazolják, hogy kilencven százalék felett van azon megállapodások aránya, amelyet a felek a megállapodásban foglaltaknak megfelelően önként betartanak. Kicsi az esély arra tehát, hogy rosszul fognak menni a dolgok, de jogi képviselőként, ügyvédként erre is fel kell készülni. Hiszen mégiscsak felmerül az ügyvédnek egyfajta olyan felelőssége, hogy hagyta az ügyfelét egy ilyen szürke zónába, mint a nem végleges és nem végrehajtható eredmény területére tévedni. 

Zoltán: Jó is, hogy ezt említed, az ügyvédeknek ugye van felelősségbiztosítása, és ha szakmai hibát követ el, annak jogi és gazdasági következményei vannak. Óriási hiány szerintem, hogy a mediátorszakmában ilyen nincs, a mediátornak nincs felelősségbiztosítása. Pedig ő is hibázhat egyébként, sokszor félremennek az ügyek, és sokszor nem biztos, hogy a mediátor jó felé tudja terelni a feleket, hiszen könnyedén előfordulhat, hogy őt is befolyásolják. Lehet, hogy olyan megállapodás születik, ami jogilag sem biztosan megfelelő, vagy nem annyira betartható, mert ugye többfajta mediátor van, és nem biztos, hogy mindenki átlátja a helyzetet, és szakmailag tökéletes. Ezért szükség lenne mindenféleképpen valamire, ami biztosítja a mediáció minőségét.

Manuela: A mediátorszakma és az eljárás minőségével kapcsolatban szerintem is lényeges a „jó élmények és tapasztalatok” gyűjtése, mert ez a bizalom alapja. Amikor lehetőségem volt hosszabb időt az USA-ban tölteni a JAMS (profitorientált alternatív vitarendezési cég) Weinstein International Fellow-jaként, sokszor hallottam, hogy milyen fontos a demonstrating success, hozzáállás, tehát hogy fel tudom mutatni a sikert, és ennek hatalmas ereje van, ami az adott ügyön is túl tud mutatni. Ehhez kapcsolódik a generating cases kifejezés is, amit ugyancsak sokat hallottam, hogy ügyeket kell generálni. Beszéltünk arról, hogy kevés az ügy, de tulajdonképpen a siker demonstrálásán keresztül én azt gondolom mégis megtalálják a jó mediátort az ügyek.

Zoltán: Pontosan. Nálam egyébként az a jellemző, hogy ha egy ügy jól sikerül, akkor az ügyfelek tovább ajánlanak: van például egy korábbi ügyfelem, aki már hét vagy nyolc további barátjának szólt, akik ugyancsak engem kértek fel mediátornak.  Jól látod, vannak szerencsére ilyen pozitív visszajelzések, de ez sem az a mennyiség, amire azt tudnám mondani, hogy erre jelenleg egy életet lehetne építeni. Ez lenne az álmom, és ezért építgetjük többen a KEMI-t, megpróbáljuk elérni, hogy ebből egy olyan szakma legyen előbb-utóbb, amiből legalább páran, akik tényleg látnak ebben fantáziát, tisztességesen meg tudnak élni. 

Manuela: Örvendek, hogy említetted az ismételt megbízásokat, azt, hogy ha jól sikerült a mediáció, tehát jó emberi-szakmai élménnyel távoznak a felek, akkor tovább fognak ajánlani. Nagyon hasonló ebből a szempontból az ügyvédi és a mediátori szakma, mindkettő esetében kiemelt jelentősége van a bizalomnak.

Az interjú második felében szó lesz a gazdasági mediációról, a többlépcsős vitarendezési klauzulákról és az ügyvédek szerepét is közelebbről górcső alá vesszük, végül együtt gondolkodunk, hogy mit hoz a jövő.

Az interjú készítője a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda ügyvédje.

Ez a cikk az Alternatív vitarendezés rovatban jelent meg, melynek a korábbi tartalmait itt találod.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.