Bontsa le ezt a falat, Mr.!

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Szabó Ádám

Államiság, határok, határfalak, emberi jogok kapcsolata és tendenciái

A fent elhíresült mondat összecseng Ronald Reagan, az USA elnökének 1987-es nyugat-berlini beszédében elhangzott üzenetével, amelyet az amerikai elnök a vasfüggöny (határzár) egyik legnevezetesebb pontján, a brandenburgi kapu árnyékában Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárnak címzett. Az üzenet egyértelmű volt, az USA nem kívánja többé fenntartani Németország és Európa megosztottságát. A beszéd egy olyan két országot átszelő (beton)fal előtt hangzott el, amely közel 30 évig választotta el egymástól a korábban egységes német népet. A vasfüggöny lebontásának igénye egyrészt Németország újraegyesítésére, másrészt egész Európa megújulására irányult. Az európai népek nem kértek többé a kettéosztott kontinensből és falakból, valamint a kettéosztottságból fakadó sorozatos emberi jogi jogsértésekből (különösen a menekültek határsávban történő lelövéséből). A vágyból 1989. november 9-én valóság lett, a berlini fal leomlott, a kettéosztottság szimbólumának romjain Németország újraegyesült. 30 év elteltével, 2018-ban a világon csak Ausztrália és az Antarktisz kontinense mentes az épített fallal ellátott határszakaszoktól, a másik négy kontinensen több fallal határolt határzár létezik. Újabb trend körvonalazódik újabb falak felépítésével, és a falak mentén megvalósuló emberi jogi jogsértésekkel, amelyek napjainkban egyre nagyobb aggodalomra adnak okot.

Híres-hírhedt falak a történelemben – a fal mint ősi találmány

Az emberi történelem velejárója volt mindig is bizonyos falak felépítése. Amint az ember kilépett az ősi, természeti állapotból, és létrehozta az első településeit, fallal vette körül magát, hogy megvédje magát a vad természeti erők, a vadállatok és a más népek fenyegetése jelentette kitettségtől. Az egyik legismertebb épített határfal a kínai nagyfal, amelynek ma látható előzményei védték meg az egyes kínai királyságokat a mongol támadásoktól. Másik hasonló jellegű híres építmény a hispániai születésű Hadrianus római császárról nevezetes fal a mai Észak-Anglia területén, amely a Római Birodalmat hivatott védeni az északi barbár hordák betöréseivel szemben. A 20. századi vasfüggönyről és a berlini falról a bevezetőben már említést tettem. További híres falakat is ismerünk a történelemből, de ezek javarészt birodalmak és királyságok központjait, mai szóhasználattal élve fővárosait védték a külső támadásoktól pl. Trója, Babilon, Dubrovnik, Jeruzsálem, Konstantinápoly stb.

Mit szimbolizál a határfal?

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

A falak mint képszerű (ikonikus) szimbólumuk egyfajta elhatárolást, elválasztást jelentenek, amelyet akkor értünk meg igazán, ha különböző ellentétpárokban gondolkodunk: kint-bent, természet-épület, ők-mi, határon innen-határon túl stb. Ebben az értelemben a falak mint fizikai építmények vertikális térelválasztó funkcióval bírnak. Ha falakról mint fizikai határzárakról beszélünk, a gyűjtőfogalomba nyugodtan beleérthetjük a betonfalakat és a kerítéseket is. A földrajzi határ egy sajátos horizontális társadalmi térelem, amely négy funkcióval rendelkezik: barrier-funkció (elválasztó térelem), filter-funkció (szűrőzóna kapukkal), frontier-funkció (perem és ütközőzóna), valamint kontakt-funkció (összekötő elemek). A határokon felépített falakban találkozik egymással a horizontális és a vertikális térelválasztás, szimbolikus értelemben mindenképpen a barrier-funkcióhoz állnak közelebb, a falak üzenete annak építtetője szempontjából egyértelmű: eddig és ne tovább! A valóságban azonban a határokon álló falakon „réseket” találunk, különböző határátkelőhelyek és úgynevezett tranzitzónák formájában. A határokon felépített falak valamilyen külső – vélt vagy valós – veszély vagy fenyegetettség elhárítását, megakadályozását és felszámolását szolgálják, amelyek magukban hordozzák a kívülállók másnak, különbözőnek, nem ritkán nemkívánatosnak bélyegzését.

Államiság, terület, államhatár kapcsolata

A Montevideoi Egyezmény 1. cikke értelmében az államiság kritériumai a következők: az állandó lakosság, a meghatározott terület, a kormányzat, végül a más államokkal történő kapcsolattartás képessége. Az állam területe lényegében a határok által körbevett területet jelenti (ez alól kivételt jelent a parti tenger, bizonyos esetekben a légi- és vízi járművek fedélzete stb.). Az állami szuverenitás fontos eleme a területi főhatalom, amely az állam saját területe felett gyakorolt főhatalmát (uralmát) jelenti, vagyis saját területe felett az állam maga határozza meg azokat a magatartási formákat, amelyeket megenged, és olyan magatartási formákat tilt meg, amelyeket némi túlzással élve saját maga nemkívánatosnak, egyes esetekben üldözendőnek ítél. Az ENSZ Alapokmánya hangsúlyozza a területi sérthetetlenség elvét. Tekintettel az államiság fogalmának egyik jelentős elemére, az államok maguk gondoskodnak saját határaik őrzéséről, a határőrizet formájának megvalósításáról. Az államhatárok őrzésének mikéntje levezethető az állami szuverenitás (főhatalom) elvéből is. Területiség, államhatárok, szuverenitás ekként egymáshoz igen közel álló fogalmak. Fontos általános jogelv az ENSZ Alapokmánya alapján – az államok szuverén entitásnak történő elismerésén túl – az emberi jogok tiszteletben tartásának általános követelménye, amely elvárás a nemzetközi jog szerint az államokat is kötelezi. Az államiságból tehát levezethetjük az állam azon cselekményét, amely alapján jogában áll saját határát akár falakkal is megvédeni, ugyanakkor a falak léte nem vezethet az emberi jogok csorbításához, amely a gyakorlatban sok esetben nem érvényesül, ezért a falakkal megerősített határszakaszok sokszor az erőszak szimbólumává válnak. Ha végiggondoljuk az emberi jogok érvényesülését a határfalak mentén, kijelenthetjük, hogy a főbb emberi jogok szinte mindegyike sérül valamilyen mértékben, amelyek legtöbbjénél a korlátozásokat nehezen tudnánk indokolni a szükségesség-arányosság követelményével, ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a határfalak és fizika határzárak építésében előre kódolva van azok ára: a megvalósuló emberi jogi jogsérelmek.

Híres-hírhedt falak a 21. században

Napjaink határfalait a kormányok alapvetően három célból húzzák fel: a fegyveres konfliktussal terhelt régiókban elsősorban egyik vagy mindkét fél (szárazföldi) katonai védelme céljából, a nemzetközi bűncselekmények letörésére (embercsempészet, fegyvercsempészet, drogcsempészet), végül a világban zajló népvándorlás, kiváltképpen az illegális migráció feltartóztatása céljából. Természetesen a célok között átfedés lehet, sőt vegyíthetők, hiszen a kormányok a robosztus határfalakat és kerítéseket (tévesen) minden probléma megoldására alkalmasnak gondolják. Az elsőre remek példa az Észak-Korea és Dél-Korea határán 1953-ban létrehozott demilitarizált zóna, hol falakkal, hol kerítéses határszakaszokkal, ahol árgus szemekkel figyelik egymást az északi és déli hadsereg katonái. Ma már konfliktusoktól kevésbé hangos, de a mai napig Cipruson létező „zöld vonal” (demilitarizált zóna), amely határán az ország fővárosát, Nicosiát is több helyütt falak szelik ketté, ahogy ez korábban Berlinben is megvalósult, bár az elmúlt években éppen Nicosiában történt szimbolikus nyitás a Ledra utcában. A regionális konfliktuszónákban álló falak további példája az Irak és Kuvait között álló kerítés, amelyet az Öbölháború után emelt Kuvait a jövőbeli iraki támadások ellen. Hírhedt betonfal áll Jeruzsálem nyugati felén, amely a palesztin területet választja el fizikailag a várostól, amely árnyékában a fellángoló konfliktusok folyamatosak. A nemzetközi bűncselekmények megakadályozására tervezett határzárak újabb falak emelést vetítik előre olyan konfliktusos zónákban, mint pl. az orosz-ukrán határ vagy az India és Mianmar közötti határszakasz, amely zónákban az alapvető problémák között találjuk az emberkereskedelmet vagy a drog- és fegyverkereskedelmet. Az illegális migráció megállítása érdekében fal áll az USA és Mexikó között, valamint a 2015-ben felépített szerb-magyar és horvát-magyar határszakaszokon, ahogyan több balkáni állam határán is, valamint Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel szomszédos államhatárokon. A példák sorát folytathatnánk a négy kontinensen álló és a felépíteni tervezett határzárakról.

Emberi jogi jogsértések a határfalak árnyékában – a (határ)védelem ára?

A Nemzetközi Migrációs Szervezet 2017-ben riasztó adatot hozott nyilvánosságra, egyedül 2017-ben több mint 6.000 fő halt meg a tranzitok és határátkelések során. Kérdésként merül fel, hogy tekinthetjük-e ezeket a falakat az emberi jogi jogsértések árának, amelyek a falak mentén valósulnak meg. Szándékosan utaltam a falak mentén megvalósuló emberi jogi jogsértésekre, ezek ugyanis a tapasztalatok alapján az épített határzárak mindkét oldalán, kívül-belül megtörténnek. A határfalak mentén megvalósuló emberi jogi jogsértések legsúlyosabbika az emberi életet és méltóságot sértő magatartások köre, amelyekbe beleérthetjük a konkrét határon áthaladók lelövését, vagy azok halálát, akik a határzár (pl. szögesdrót) okozta súlyos sérülések következtében vesztik életüket. Az emberi méltóság, az egyenlő bánásmód, a védelemhez való jog megsértse mind összefüggésbe hozható a menekültkérelmet előterjesztőkkel, akik számára az államok szűkös hozzáférést biztosítanak a biztonsághoz mint közjószághoz. A határfalak mentén általánosságban véve kevés belépési pont áll a menedékkérők rendelkezésére. Kritikus pont lehet a menedékkérők oldalán a kérelem benyújtásának helye az őket megillető alapvető eljárásjogi garanciák szempontjából. Alapvető szabadságjog az ember személyes szabadsága és mozgásszabadsága, amely emberi jog lényeges tartalmát a határfal puszta létével korlátozza, és ez a határfal mindkét oldalán élők életére hatással van. Nem mellesleg hátrányosan befolyásolja a határfalak két oldalán lévő települések közötti gazdasági kapcsolatokat és a kereskedelmet. A falak csorbíthatják a véleménynyilvánítás és gyülekezési szabadságot abban az esetben, ha az állam fizikai és élőerős védelme mellett olyan további jogvédelmi eszközökkel védi a határfalas államhatárát, amelyek szükségtelen mértékben korlátozzák az építmény megközelítését vagy ott bármilyen véleménynyilvánítási tevékenység (pl. tüntetés, megmozdulások) kifejtését. A határzárak (és az építési területe) sérthetik a tulajdonhoz való alapvető jogot, a kisajátítások csak kártalanítás ellenében történhetnek meg a határfalnak helyt adó határsávban. Végezetül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényezőt sem, hogy a határfalakkal és határzárakkal járó építkezések, karbantartások és az építményekkel párosuló emberi védelemi tevékenység a határsáv természetes környezetének (beleértve az egészséges környezetet) rombolásával jár, amely nehezen egyeztethető össze a fenntarthatóság egyetemes követelményével.

Emberi jogi jogvédelem a nemzetközi határokon – minimumsztenderek

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága egy ajánlást dolgozott ki, amelyben összefoglalták azokat a főbb elveket és az emberi jogokra vonatkozó iránymutatásokat, amelyeknek érvényesülniük kell a nemzetközi határokon (minimumsztenderdek). Az ajánlást elsősorban a nemzetközi migráció hívta életre, ugyanakkor az ajánlás tartalma alkalmazható azon határszakaszokon is, ahol vaskos betonfalak vagy szögesdrót kerítések állnak. Az ajánlás három alapelve, amelynek érvényesülnie kell minden nemzetközi határszakaszon: az emberi jogok elsőbbsége, az antidiszkrimináció (teljes diszkrimináció mentesség), valamint a segítségnyújtás és védelem nyújtása az arra rászorulóknak. Az ajánlás tíz iránymutatást tartalmaz, amelyek többsége az emberi jogokkal kapcsolatos. Ezek szerint a határokon különösen érvényesülnie kell az emberi jogoknak, az ott dolgozók emberi jogi jogtudatosságát növelni kell, az azonnali jogvédelemnél és segítségnyújtás során is tiszteletben kell tartani azokat, amennyiben pedig (a menedékkérő) visszafordításra vagy visszautasításra kerül sor, az csak is az emberi jogok adta keretek között alkalmazható. Amit a nemzetközi határszakaszokra vonatkozó ajánlásból határozottan alkalmazandónak gondolok a határfalaknál, azok az emberi jogok korlátozásoktól mentes tiszteletben tartása, valamint a határőrizetet ellátó személyzet emberi jogi oktatása és továbbképzése. Mindezek betartása növelné a határfalat építő vagy fenntartó államok nemzetközi elismertségét. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az ajánlás sztenderdjei a nemzetközi konfliktussal terhelt régiókban egy jó darabig nem érvényesülnek majd, ott elsősorban a helyi-regionális konfliktus okát kell először megoldani, hogy aztán sor kerülhessen az emberi jogok érvényesülésének fokozatos felépítésére. A határfalak leomlásáig az út hosszú és rögös, amely az államok nemzetközi kapcsolatainak fenntartása nélkül nem működőképes, a nemzetközi közeledésre remek példaként szolgálhat a Szingapúrban 2018. júniusban megrendezett észak-koreai és amerikai csúcstalálkozó, amely csupán az első lépés abba az irányba, hogy a Koreai-félsziget demilitarizált zónáját és a határfalakat felszámolják, és a teljes koreai népet az emberi jogok egyetemlegesen megillessék.

Merre tovább?

Újabb országok és nemzetek tűzték napirendjükre fizikai határzárak (falak és kerítések) építését, a legújabb tervek és építkezések a nemzetközi migráció és a nemzetközi bűnözés megállítását célozzák. Ami a monstrumok hatékonyságát illeti, a külső katonai támadás megállítására (a közvélekedéssel szemben) alkalmatlanok, hiszen a hadviselés a földfelszínről a légtérbe tevődött át. Ha a nemzetközi migrációs trendet megállítani nem is lehet, a falak arra alkalmasak, hogy meghatározott határszakaszokon (a statisztika szerint) közel nullára csökkentsék az átlépések számát, eközben pedig újabb migrációs útvonalak születnek. Ha egy határfal olyan területre tereli el az embereket, amelyen zord körülmények uralkodnak (pl. sivatag), és ott az ember nem éli túl, akkor a határfal üzenete és léte közvetve kapcsolatba hozható annak az embernek a halálával, ahogyan ez sokszor megtörténik az USA-Mexikó határán is. A morális és jogi felelősség kinek a terhére róható fel? Univerzálisan mindenképpen a határzárat felépítő és működtető állam terhére. A jelenlegi folyamatok egyre kedvezőtlenebb irányba haladnak, érdemes megfontolni a nemzetközi konfliktusok és problémák más módon – és nem határfalakkal – történő megoldását.

Források, felhasznált irodalom
[1] Magyarország Alaptörvénye
[2] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
[3] 2007. évi LXXXIX. törvény az államhatárról
[4] Kardos Gábor – Lattman Tamás (szerk.) (2010): Nemzetközi jog. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
[5] Halmai Gábor – Török Gábor Attila (szerk.) (2008): Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest
[6] Sáry János – Somody Bernadette (2008): Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest
[7] https://mult-kor.hu/gorbacsov-ur-bontsa-le-ezt-a-falat-20161219
[8] https://mult-kor.hu/10-erdekesseg-a-berlini-falrol-20161109
[9] https://www.worldatlas.com/articles/countries-with-border-walls.html
[10] http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#d0e522
[11] http://human.geo.science.unideb.hu/sites/default/files/doc/TET_elm_07.pdf
[12] https://www.migrationpolicy.org/article/borders-and-walls-do-barriers-deter-unauthorized-migration
[12] https://www.telegraph.co.uk/travel/lists/the-worlds-most-famous-walls/
[13] https://www.ohchr.org/Documents/Issues/Migration/OHCHR_Recommended_Principles_Guidelines.pdf

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’https://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS