e-Személyi – eSIGN: hogyan lehetne valódi áttörést elérni?

Az e-Személyivel kapcsolatos előző két írásomban (itt és itt) említést tettem a legutóbbi NFC-s fejlesztésekről és azon tényezőkről, amelyek akadályai lehettek a plasztikkártya szélesebb körű használatának. Mostani harmadik és egyben utolsó írásomban néhány ötletet, javaslatot szeretnék bemutatni arra vonatkozóan, hogy lehetne a közeljövőben sikertermékké tenni az e-Személyit.

Előbb azonban hadd osszak meg egy személyes élményt az e-Személyi igényléssel kapcsolatosan. A napokban egy kormányhivatalban jártam, hogy lecseréljem a mostani – novemberig még érvényes – „buta” plasztikkártyámat és „okos” e-Személyire. Másfél hónappal ezelőtt foglaltam időpontot, így annak tudatában léptem be a „hivatali kapun”, hogy gyorsan sor kerül majd rám és így hamarosan birtokomban lehet majd az új e-Személyim. Az előbbi sejtésem be is igazolódott, az utóbbi azonban sajnos már nem. Mikor sorra kerültem, a hivatali ügyintéző elkérte a lakcímkártyámat és a személyi igazolványomat. Majd ugyanilyen lendülettel vissza is adta és kérdőre vont. „Miért akarok én személyit cserélni? Jöjjek vissza novemberben, amikor lejár a mostani személyim.” Hozzátette még azt is, hogy jogszabály szerint az okmánycserét – érvényes személyi igazolvány esetében – a lejárattól számított 60 napon belül lehet csak igényelni, korábban nem. Majd benyúlt a fiókjába, elővett egy A4-es lapot, megfogott egy színes filctollat, határozott mozdulattal a papírlapra nyomta annak hegyét, kivastagította az érintett jogszabályi bekezdést, majd elém tolta a papírt. A gyors reagálású ügyintézőtől először lefagytam, nem tudtam mit szólni. Majd megkérdeztem, hogy akkor most mi legyen, hiszen itt vagyok, másfél hónappal ezelőtt foglaltam le a mai időpontot, szabadságot vettem ki és sehol nem láttam tájékoztatást a határidőkre vonatkozóan. Az ügyintéző ekkor már kissé emeltebb hangon, a nőiesség határát már feszegetve tett helyre, és megint elmondta, hogy nem tud tenni semmit, mert ez a jogszabály. Én pedig csalódottan, komplett hülyének érezve magam álltam fel az asztaltól és léptem ki az épületből. 

Itt akár vége is lehetne a történetnek, csakhogy… Hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam és a recepción visszakértem magam az eredeti hölgyhöz. Amikor a hölgy meglátott, már vörösödni kezdett a feje. Gondoltam, hogy feszültségoldás gyanánt bemondom Arnold Schwarzenegger Terminátor filmben elhangzott híres mondatát „I’ll be back!!!” de inkább csendben leültem. Mit akar? – kérdezte. Sajnos időközben megsérült a személyim – mondtam neki. Ez most komoly? Képes volt eltörni a személyi igazolványát??? – kérdezte. Nem direkt volt, véletlen – válaszoltam blazírt képpel. Most nem mennék bele az ezt követő magasröptű beszélgetés részleteibe, a lényeg, hogy a végén úgy jöttem ki a hivatalból – kb. 10 perces ügyintézést követően – hogy kettő héten belül kézhez kapom majd az elektronikus aláírással rendelkező e-Személyimet.

A fenti rövid felvezető talán ad némi képet arról, hol tartunk ma a digitális eszközök, megoldások alkalmazása, terjesztése és az ezzel kapcsolatos adminisztráció terén. A következőkben ezt a kérdéskört tovább boncolva szeretnék pár olyan ötletet bemutatni, amely véleményem szerint javíthatna az e-Személyi megítélésén és jelentősen lendíthetne a kapcsolt szolgáltatások alkalmazásának gyakoriságán is.

I. Ügyintézői tudás, hozzáállás és korrekt tájékoztatás

Személyes történetem azt gondolom jó illusztrációja annak, hogy továbbra sem lesz fogják az emberek használni az e-Személyi szolgáltatásait, ha nem változik a front office – vagyis az ügyfelekkel személyesen találkozó ügyintézők – szakmai tudása, hozzáállása és egyben korrektsége. 

Ha az ügyintézők az érintett termék és szolgáltatásait illetően továbbra sem lesznek a megfelelő mélységű tudás, tapasztalat birtokában, akkor esélytelen a felhasználók elektronikus megoldások alkalmazására történő ráhangolása. Az nagyon sovány vigasz, hogy mennyi e-Személyi kiadás történt. Hiszen ez nem a digitalizáció sikere, hanem a lejáró, sérült személyik miatti okmánycserék ténye. 

A megfelelő képzettség mellett így nagyon fontos az is, hogy az ügyintézők hozzáállása pozitív irányban változzon. Ha nem ajánlják – sőt, kifejezetten lebeszélik – az embereket pl. az elektronikus aláírás igényléséről és használatáról, akkor ne várjuk a digitális analfabétizmus csökkenését. Végezetül ezen témakörhöz tartozik az is, hogy az ügyintézők korrekt módon tájékoztassák az ügyfeleket a jogszabály adta lehetőségekről. Az én ügyintézőm ugyanis csak azon jogszabályt lobogtatta előttem, amely az ő szempontjából a legkevesebb munkaidő ráfordítással járt. Eszerint a személyi okmány cseréjére csak annak lejáratától számított 60 napon belül van lehetőség, amennyiben azt nem indokolják rendkívüli események (elvesztés, sérülés, adatváltozás, stb.) Arról azonban már nem adott tájékoztatást – már ha tudott róla – hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 52. § (3) értelmében, érvényes személyazonosító igazolvánnyal rendelkező polgár az állandó személyazonosító igazolvány kiadását adatváltozás hiányában is igényelheti, ha az állandó személyazonosító igazolványát 2016. január 1-jét megelőzően állították ki. Nálam viszont ez feltétel fennállt, az ügyintéző azonban ezt mégsem akarta alkalmazni.

II. Aláíró tanúsítványok lejáratról automatikus értesítés kézbesítése, hosszabbításának online lehetősége

2020. január 1-től ismét kétéves lejáratú, de már ECC algoritmussal képzett tanúsítványok kerülnek kiadásra az e-Személyire. Nagyon jónak tartanám, ha a tanúsítványok lejáratáról a felhasználók automatikus értesítést kaphatnának és lehetőségük lenne arra, hogy a hosszabbítást ne csak személyesen, hanem online módon is megejthessék. Számos bank kínál már online video azonosítás mellett hiteleket, illetve bizalmi szolgáltatók különböző fokú aláíró tanúsítványokat. Véleményem szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha az ügyfél egyszer már személyesen is azonosítva lett, akkor a továbbiakban legyen lehetőség a tanúsítványok online módon történő meghosszabbítására. Az e-személyi kártyával, egy erre specifikusan fejlesztett online felületen, többfaktoros azonosítás és a mesterséges intelligencia segítségével erre a jelenlegihez képest egy sokkal ügyfélbarátabb megoldást is ki lehetne dolgozni.

III. Cégképviseleti jogosultság bevezetése

A jelenleg alkalmazott technológia megoldások és jogszabályi környezet között az e-Személyi kizárólag természetes személyek azonosítására alkalmas, céges képviseletre nem használható. Megítélésem szerint jelentősen lendíthetne az e-Személyi és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások (pl.: elektronikus aláírás) elterjedésén az, ha a lehetővé tennék úgynevezett attribútum (szerepkör) tanúsítványok alkalmazását. Ez azért is különösen izgalmas, mert attól függően, hogy az adott pillanatban ki, milyen minőségben kíván aláírni (pl.: az ügyvédként, ügyvezetőként), kiválaszthatja a megfelelő tanúsítványt és azzal aláírva, időbélyeggel ellátva tud hitelesíteni, aláírni. A pandémia idején 2020 – 2021 között, dinamikusan megnövekedett az elektronikus aláírás iránt érdeklődő vállalkozások száma. Látótérbe került a szerződések online módon történő megkötésének gyakorlata is. Azt gondolom, hogy a szerepkör tanúsítvány bevezetése további lendületet tudna adni a fenti folyamatoknak, különösen amiatt, mert több állami, szakrendszeri nyilvántartás között már jelenleg is élő adatkapcsolat, adatcsere van, így be is lehetne kérdezni a képviseleti jogosultság ellenőrzése miatt, akár a cégnyilvántartásba akár a rendelkezési nyilvántartásba vagy egyéb más (pl.: kamarai) nyilvántartásba is.

IV. Könnyített cégalapítás, cégadatváltozás

Az előbbi cégjogi vonalat kissé továbbgondolva, felmerülhet bennünk az e-Személyi és bizonyos további feltételek birtokában a könnyített módon történő cégalapítás lehetősége is. Az idén augusztus 1-jével hatályba lépett 2017/1132-es Digitális Irányelv (EU) értelmében, lehetővé kellett tenni a cégalapítók számára, hogy fizikai jelenlét nélkül, online módon is céget alapíthassanak. Ennek gyakorlatát a hazai cégjogi szabályozás eddig sem zárta ki, azonban mégis nagyon távol vagyunk ennek mindennapi alkalmazásától. Ennek oka elsősorban az alkalmazott technológiát érintő ismereteknek és tudatosságnak a néha elképesztő mértékű hiánya. Én nem tartom ördögtől valónak azt, hogy e-Személyi alkalmazása esetén – bizonyos cégformáknál – akár mellőzni lehessen a jogi képviselő alkalmazását. Ehhez lényegében már most is biztosított azon technológiai háttér, amely gyakorlatilag kizárja a hiányos, téves adatokat tartalmazó kérelmek beküldésének lehetőségét (pl.: on-line adatvalidálás a központi szakrendszerekkel, stb.), illetve elektronikus formában biztosítja a szükséges adminisztrációs díjak megfizetését (fizetési portál az illetékek és közzétételi költségek megfizetésére, stb.)

A fentebb javasolt könnyített cégalapítás gyakorlati alkalmazásához további lökést adhat a jogi személyek nyilvántartásáról és a nyilvántartási eljárásról szóló 2021. évi XCII. törvény szerinti Jogi Személyek Egységes Nyilvántartása (továbbiakban: JSZENY), amely koncepció szerves részét képezi az automatizált döntéshozatal általános bevezetése. Ennek köszönhetően a cégalapítás/módosítás egyfajta regisztrációs folyamattá szelídül, amely optimális esetben még nyomokban sem fog emberi beavatkozást tartalmazni.

A könnyített cégalapítás mellett, azonban érdemes lenne megteremteni a könnyített cégadat módosítás lehetőségét is. Cégadatváltozás esetén, ugyanis jelenleg még nagyon kevés azon módosítási műveletek lehetséges köre, amely nem igényli jogi képviselő igénybevételét. Ezt a szigort azonban én indokolatlannak tartom. Azt gondolom ugyanis, hogy az előzőekben említett informatikai megoldásokra épülve, bizonyos cégmódosítások esetén (pl.: székhelymódosítás, névmódosítás, stb.) el lehetne tekinteni a jogi képviselő igénybevételétől.

V. Mobiltelefon kártyaolvasó funkciójának kiterjesztése teljeskörű ügyintézési felülettel

Az IT Business legutóbbi cikke alapján, Magyarország 2023-ban megteremti a magyar digitális állampolgárság kereteit, amelynek révén legkésőbb 2026-ig az állampolgárok – bizonyos szűk kivételektől eltekintve – minden olyan jogosultsággal és ügyintézési lehetőséggel rendelkezzenek a digitális térben, mint fizikai valójukban. Ez pedig azt jelenti, hogy pár éven belül nem lesz szükség különféle igazolványokra, igazolásokra, mert minden, ami az azonosításunkhoz szükséges, az felkerülhet a mobiltelefonra.

Ezen kezdeményezés igazán előremutató lehet, különösen akkor, ha lehetőséget teremt arra, hogy az azonosítás mellett, az elektronikus aláírás alkalmazására is teljes körűen használható legyen a mobiltelefon. Jelen pillanatban ugyanis az NFC képes készülékek még a laptopra telepített, és kissé nehézkes és kényelmetlen programtelepítések és futtatásokat követően tudnak csak elektronikus aláírást biztosítani. Amennyiben ezen kötöttséget is sikerül felszámolni, meggyőződésem, hogy jelentős fejlődést érhetnénk el az elektronikus aláírások alkalmazása terén.

VI. Online szavazás bevezetésének lehetősége

A digitalizáltság terén Észtországot sok esetben „bezzegállamként” is szokták emlegetni. (Az észt bírósági digitalizációról nemrég itt a rovatban is írtunk.) Az észtek – egész Európa viszonylatában is – magasan vezetnek a közszolgáltatások digitalizáltsága terén. Lényegében nincs olyan ügyintézés, eljárás, amelynek ne lenne elektronikus változata. Ebbe a körbe tartozik az online is. A legutóbbi hazai parlamenti szavazáson módomban volt számlálóbiztosként felügyelni a szavazás tisztaságát. Amellett, hogy érdekes szociológiai tanulmány alapját is képezhetné egy ilyen élmény, egy rendkívül furcsa tévképzetre is felhívta a figyelmemet. Ez pedig az, hogy mit értenek az emberek a „szavazás titkossága” alatt. Sok szavazó abban a meggyőződésben volt, hogy szavazata akkor lehet csak titkos, ha szavazólapját borítékba teszi, majd még körbe is nyalja, hogy aztán pedig leragaszthassa. (Ez utóbbi a COVID árnyékában különösen figyelemreméltó.)  Mivel mind a borítékot, mind pedig szavazólapokat a szavazó urnákba kell bedobni, amely nagyon precízen egy nemzeti színű szalaggal van körbe kötve, vagyis lehetetlen annak sérülése nélkül belenyúlni, elég nehezen érthetető hogy miért ragaszkodnak a boríték leragasztásához. Volt olyan szavazópolgár is, aki apró galacsinra hajtogatta össze a papírt, nehogy a röntgenszemeinkkel átlássunk a félbehajtott papíron, miközben a fülkéből az urna felé tart. De hagyjuk is a módszertani elemzéseket. A lényeg, hogy a titkosság szempontjából nincs jelentősége a borítéknak, környezetvédelmi szempontból azonban nagyon is van. A szavazás lezártát követően, ugyanis a borítékokat feltéptük, lapokat a borítékokból kivettük, majd pedig az üres borítékokat egyszerűen kidobtuk. Gondolni sem merek rá, hány ezer boríték megy így veszendőbe, annak gondolatát pedig pláne igyekszem elhessegetni, hogy a rengeteg papír miatt mennyi fát kellett feleslegesen kivágni. Ezzel szemben azt gondolom, hogy ha van már eSzemélyink, akkor már csak környezetvédelmi szempontok miatt is célszerű lenne bevezetni az elektronikus azonosításon alapuló online népszavazás lehetőségét. Ezzel kiegészítve a kiadott eSzemélyi igazolványok szolgáltatási palettáját, azt gondolom javítani tudnánk a szavazási hajlandóságon és egyben hatékonyan tudnánk csökkenteni a szavazások alkalmával felmerülő logisztikai korlátokat is. 

A lehetőségek így adottak, már csak élni kell velük!

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.