Eladom a lelkem

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Gerencsér Anna

Faust időtlen dilemmája az Új Ptk. tükrében

Az embert időtlen idők óta kísérti a kérdés, tulajdonképpen mi is a jó és mi a rossz, és melyek a morálisan elfogadható eszközök, melyeket felhasználhatunk a céljaink elérése érdekében. Szabad-e hazudni, ha egy apró füllentés megkönnyíti az életemet, szabad-e ártani valakinek, ha ezzel másnak segíthetek, szabad-e rosszat tennem, hogy megakadályozzak valami még rosszabbat? Szentesítheti-e a cél az eszközt? Ezek a filozófiai kérdések a jognak is szerves részét képezik: hasonló erkölcsi dilemmákon kell átrágnia magát a jogalkotónak, mikor a büntethetőséget kizáró okok közé emeli a jogos védelmet és a végszükséget, vagy a birtokvédelem eszközei közé beilleszti a jogos önhatalmat. Van azonban ebben a témakörben egy olyan, már évszázadok óta aktuális kérdés, melyet eddig csak a vallás és az erkölcs szempontjából vizsgáltak, habár már a megfogalmazása is arra determinálja, hogy a jogtudomány vegye szárnyai alá a problémát: eladhatom-e a lelkem az ördögnek?

Merítsünk ihletet a klasszikusokból – azaz Goethe Faustjából és a boszorkányperek történetéből! Aki eladja a lelkét az ördögnek, az rendszerint hatalmas bőségre és bőséges hatalomra számíthat, ráadásként egész életen át tartó ifjúságra, mágikus képességekre és könnyed hétvégi orgiákra a hasonló szerződéseket kötő harmadik személyekkel (azaz boszorkányszombatokra). Jó üzletnek hangzik, ugye? Mielőtt azonban kezet adnék rá, megszólal bennem a jogász, és azt kérdi: na de mi lesz a szerződéssel? Egy ilyen jelentős egyezséget muszáj szerződésbe foglalni!

Itt kezdődnek a problémák. Először is: milyen szerződés ez? Mert bár azt mondom, „eladom” a lelkem, csak a legfelületesebb szemlélő gondolhatja, hogy adásvételi szerződésről van szó: én a lelkemet ruházom át, az ördög pedig egy egész sor különböző jellegű dolgot és szolgáltatást nyújt cserébe. Az tehát megállapítható, hogy a szerződés mindenképpen visszterhes, az adásvételi szerződés definícióján azonban hamar fennakadunk, ennek értelmében ugyanis az egyik félnek dolog tulajdonjogát kellene átruháznia, míg a másiknak vételárat kellene érte fizetnie.

Dolognak minősül-e a lélek? Birtokba vehető és tulajdonjog állhat fenn rajta – hiszen számtalan boszorkány példája mutatja, hogy el lehet adni, tehát birtokolható és átruházható – testi tárgynak azonban nem mondanám. Végül is épp a test ellentéte, lelki tárgyakról azonban nem szól a törvény. Van azonban egy kitétel: a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is. A lélek hasznosítható – hisz épp most szeretném hasznosítani, ha végre sikerülne írásba foglalni a szerződést – és természeti erőnek is nevezhetjük, mivel, bár természetfeletti, ha elfogadjuk a létét, akkor a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy minden ember rendelkezik eggyel. Ugyanolyan, mint az áram, mert láthatatlan, de a gyakorlat igazolja a létét és működését: aki sírt már szakítás után vagy lelte már örömét egy szép festményben, az biztos lehet benne, hogy van az embernek egy olyan része, melynek a működése túlmutat a puszta biológiai folyamatokon. A lélek tehát létezik, és szerződésünk szempontjából dologként kezelendő.

Sokkal problémásabb a másik oldal, az ördög kötelezettségei ugyanis meglehetősen sokrétűek: nagy vagyonhoz kell juttatnia, biztosítania kell számomra a sikert és az örök ifjúságot, és teljesítenie kell egy-két egyéb kívánságomat is. Nem akarok túl mohónak hangzani, kiegyezem egy-két egyszerűbb mágikus képességgel, mint az alakváltás és a repülés (végül is a boszorkányoknál ez alap, nem igaz?), a kérdés azonban továbbra is áll: milyen szolgáltatások ezek? Nem pénzbeliek, az biztos, kivéve esetleg a hatalmas vagyont, tehát a szerződésünk nem adásvételi lesz. Első pillantásra a csereszerződés tűnik megfelelőnek – legalábbis az örök ifjúság és a különleges képességek tekintetében – az ördög azonban ennél többet vállal: démoni machinációi révén biztosítania kell, hogy sikeres legyek. Sőt, lehet, hogy a mesés vagyont sem a saját malacperselyéből fizeti, hanem sátáni erejével megoldja, hogy nyerjek a lottón, vagy egy vállalkozásom értéke egyik hétről a másikra olyan magasságokba szárnyaljon, hogy valahol Bill Gates és Mark Zuckerberg között landoljak a világ leggazdagabb embereinek listáján. Az ördögnek tehát komoly munkájába fog kerülni, hogy teljesítse a szerződés ráeső részét, még pontosabban tevékenységgel elérhető eredményt kell megvalósítania – hiszen a démoni machináció is tevékenység – ami pedig az eredménykötelmek, illetve a vállalkozási szerződések sajátja.

A fentiekből levonhatjuk a következtetést, hogy csereszerződéssel vegyes vállalkozási szerződést kötünk. Szép is ez a szerződési szabadság!

Ebben az esetben a felek lényegesnek minősítik a teljesítés időpontját is, pontosabban a teljesítés két időpontját, a szolgáltatásokat ugyanis nem egyszerre kell teljesíteni. Az én kötelezettségemet egészen pontosan a halálom napján, azon belül is a halálom sajnálatos bekövetkezése után kell teljesíteni: amint feldobtam a papucsot, a lelkem az ördögé. De ő mikor teljesít? Mivel a „lehető leghamarabb” jogilag nem értelmezhető fogalom, tűzzünk ki konkrét határidőket: az örök ifjúság és a mágikus képességek a szerződés megkötésekor, a vagyon hat hónapon belül, a siker pedig az egyes vállalkozásaim jellegétől függően vagy azonnal, amint belefogok, vagy pedig szintén a tevékenység megkezdésétől számított hat hónapon belül teljesítendő.

Az már fogósabb kérdés, mi történik szerződésszegés esetén. Persze, követelhetjük egymástól a szerződésszerű teljesítést, de nem hiszem, hogy volt már jogeset, ahol ez megoldotta volna a problémát. Egyáltalán milyen szerződésszegésekről lehet szó? Először is késedelemről – de mindenképpen csak a kötelezett késedelméről, átvételi késedelem ugyanis a szerződés tárgyát képező dolgok és szolgáltatások jellegénél fogva nem fordulhat elő – mely esetén a másik fél kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat. Végül is ki ne akarna elállni egy örök ifjúságot biztosító szerződéstől, ha azt harminc év késéssel teljesítik? Örök ifjúságról volt szó, nem pedig örök középkorúságról!

A következő szerződésszegési lehetőség a hibás teljesítés. Az én részemről szóba se jöhet, hiszen a lélekkel szemben sem a szerződés, sem jogszabály nem állapít meg minőségi követelményt. Az ördög részéről azonban előfordulhat hibás teljesítés, ekkor pedig a kellékszavatosságot és az eredmény létrehozására irányuló szerződések hibás teljesítésére vonatkozó passzust kell alkalmaznunk, azaz kérhetek kijavítást vagy kicserélést – leginkább kijavítást, végül is az életemet nem tudom kicserélni – vagy az ellenszolgáltatás arányos leszállítását – félbe lehet vajon vágni egy lelket? ha a személyiséghasadás ritka, de előforduló jelenségét veszem alapul, igen – illetve kijavítás helyett újbóli teljesítést. És persze igényelhetek kártérítést, mert a megtörtént dolgokon nem lehet változtatni, a múltat sem kijavítani, sem kicserélni, sem újraírni nem lehet, vagy pedig, ha a szerződésszegés olyan súlyosnak tűnik, el is állhatok a szerződéstől.

Előfordulhat az is, hogy valamelyikünk megtagadja a szerződés teljesítését, ekkor a másik fél választhat, hogy a késedelem vagy a másik fél hibájából történő lehetetlenülés szabályait kívánja alkalmazni, azaz, ha az ördög megtagadja a teljesítést, megszabadulhatok a kötelezettségtől. Halleluja! Ha pedig én tagadom meg a szerződést, az ördög kártérítést követelhet – persze csak ha sikerül kiszámolnia, mennyit ér pontosan egy lélek.

Az utolsó kérdés ebben a körben a lehetetlenné válás problémája. A szerződés ugyan lehetetlenné válhat, de olyat nem tudok elképzelni, hogy jelen esetben bármelyik fél felelős lehessen érte, a lehetetlenüléshez ugyanis minimum az Apokalipszisre lenne szükség, ami egyértelműen vis maior, és sem az előre látása, sem a megelőzése nem várható el egyikünktől sem (hacsak nem követelmény, hogy elhiggyük a János Jelenéseiben megjósolt részletek leghihetetlenebbikét is). Ebben a valószínűtlen esetben a szerződés megszűnik, és az eddig nyújtott szolgáltatások pénzbeli ellenértékét kell megtéríteni, bár azt hiszem, világvége lévén, ettől is eltekinthetünk.

Minden egyéb kérdésre a Ptk. rendelkezései irányadók, s ezzel a szerződésünk elkészült. De érvényes-e így ez a szerződés?

Elsőként itt van a jogképesség és a cselekvőképesség kérdése. Az én cselekvőképességem adott, tekintve, hogy nagykorú vagyok, és, legalábbis ha az öcsém véleményét figyelmen kívül hagyjuk, tökéletesen épelméjű, mi több, száz százalékosan ember, azaz a jogképességem is megkérdőjelezhetetlen. Mi van azonban az ördöggel?

Az ördög ugyebár nem ember – de akkor micsoda? Azt nem tehetjük meg, hogy lebegni hagyjuk a kérdést, hiszen a jog a kategóriák tudománya. Kétségtelenül élőlény, de azon belül? A teljes bioszférából még az emberhez áll legközelebb, persze, tudjuk, hogy valójában nem az, de mi másnak nevezhetnénk? A gonosz antropomorf megtestesülése? Az már olyan, mint az ember. És tulajdonképpen mi az ember? Ady szerint fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces messze fény, de ez, bármily magasztosan is hangozzék, minket vajmi kevéssé segít ki. Döntsük el biológiai alapon? Na jó, de hol kezdődik a homo sapiens sapiens? A fajok biológiai elhatárolása nem olyan egyszerű dolog, nem kategóriákból, hanem egy végtelen átmeneti skála kijelölt pontjainak megnevezéséből áll. Ha elindulunk visszafelé a családfánkon, előbb-utóbb eljutunk egy olyan lényig, amely már biztosan nem ember – de hol van a határ, mi van a köztes fázisokkal? Lesz egy pont az evolúció során, ahol azt mondjuk, hogy ez az ősünk ember, de a szülei már nem? Be kell látnunk, hogy ez még a legalapvetőbb logikának is ellentmond. Jogszabályunk sincs, ami meghatározná, mi az ember. Jogalanyiság szempontjából élőnek kell lennie, ez a feltétel pedig az ördögnél teljesül. Jobb híján azt kell mondanunk, hogy azt fogadjuk el embernek, amit a köztudat annak fogad el – azaz az olyan élőlényt, ami úgy néz ki, úgy viselkedik, úgy gondolkodik, mint az ember. Ez pedig nagy szélsőségeknek is teret enged, hiszen az átlagemberek között is hatalmas különbségek vannak mind külső megjelenésben, mind gondolkodásmódban és kultúrában. Igen, az ördög vörös, ráadásul szarva és patája van, de jogszerű valakit bőrszín vagy kisebb testi torzulások miatt diszkriminálni? Naná, hogy nem. Ráadásul, ha az ördög megerőlteti magát egy kicsit, pontosan úgy fog festeni, mint egy hétköznapi ember. És ha nem ember lenne, ugyan micsoda? Élő dolog? A jogrendszer egységes és következetes alkalmazása végett kénytelenek vagyunk a fikció eszközét alkalmazni, és – legalábbis szigorúan jogi szempontból – embernek tekinteni az ördögöt.

Ezzel nem csak a jogképesség, de a cselekvőképesség kérdése is megoldódott: az ördög ugyanis kétségtelenül nagykorú, több ezer éve betöltötte a tizennyolcat, és semmilyen bíróság nem helyezte gondnokság alá, még a szorgos inkvizítorok se, akik pedig behatóan foglalkoztak a személyét érintő minden kérdéssel.

Térjünk vissza az érvénytelenségi okokhoz! A szerződési akarat hibája nem fordulhat elő, hiszen sem tévedés, sem megtévesztés vagy fenyegetés nem történt. Színlelt szerződésről sincs szó, fentebb egyértelműen kielemeztük, miféle szerződés ez és milyen jogok és kötelezettségek következnek belőle. Alaki hibáról sem beszélhetünk, mert ehhez a szerződéshez – illetve az alapjául szolgáló csereszerződéshez és vállalkozási szerződéshez – a törvény nem fűz semmilyen alaki követelményt. Mi a helyzet a célzott joghatás hibájával?

Lehet-e ez tilos szerződés? Nincs törvény, ami konkrétan megtiltaná, hogy eladjam a lelkem. Ha a testemről lenne szó, az már más tészta, a szervkereskedelem ugyanis büntetendő, de a lélek se nem test, se nem annak egy része. Még csak azt se mondhatom, hogy megkerültem volna a jogszabályt, hiszen a jogalkotó egyértelműen az ember fizikai testére gondolt a cikkely megfogalmazása közben.

A következő érvénytelenségi ok a jóerkölcsbe ütköző szerződés – de mi az a jóerkölcs? Létezik egyáltalán ilyen, vagy csak valami illúzió, amivel az emberek ésszerűtlen tetteiket kívánják igazolni? – kérdezi az ördög. Kénytelen vagyok belátni, hogy valamilyen szinten igaza van: a jóerkölcsöt sehol nem definiálja semmilyen törvény vagy irányelv, pusztán a bírói gyakorlat alakítja a korszellemnek és az adott bíró erkölcsi érzékének függvényében. Mondhatjuk, hogy a jóerkölcsbe ütközik eladni a lelkemet? Nincsen olyan precedens eset, mely akár igazolná, akár cáfolná ezt a felvetést. Milyen jellegű szerződések szoktak a bíróság szerint a jóerkölcsbe ütközni? Szexuális tartalmú szerződések, kiskorúakat veszélybe sodró vagy károsan befolyásoló következménnyel járó üzletek, másoknak szándékosan, rosszindulatúan komoly kárt okozó szerződések… Lelkek eladásához egyiknek sincs semmi köze. Okoz ez a szerződés bármilyen testi, lelki, vagyoni, jogi sérelmet bárki másnak? Nem. Okoz közbotrányt, zavarja a közrendet vagy a köznyugalmat? Nem. Bántja az emberek erkölcsi érzékét? Ha a korszellemből indulunk ki, nem! Nézzük csak meg a sikeres tévésorozatokat: egy olyan világban, ahol a pozitív főszereplő sorozatgyilkos (Dexter, Hannibal) vagy akár maga a Sátán (Lucifer), miért ütközne a jóerkölcsbe az ördöggel kötött szerződés?

Nem lehet uzsorás szerződés – hisz nincs a helyzetemben semmi, amit ki lehetne használni. Szóba jöhet a feltűnő értékaránytalanság arra hivatkozva, hogy az egyetlen, rövid földi élet alatti semmilyen anyagi jólét nem ellensúlyozhatja az örökkévalóságot, de ezt az eltérést már a szerződés megkötésekor tisztán láttam. Ráadásul honnan tudjuk, hogy valóban aránytalan a két szolgáltatás? Ki mondja meg, mennyit ér egy lélek?

Szó lehetne még tisztességtelen általános szerződési feltételről, de itt a jóhiszeműség és tisztességesség követelménye nem szenvedett csorbát (legalábbis egyelőre). A fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége és a fogyasztói szerződések érvénytelenségi okai értelemszerűen szóba se jöhetnek, marad még a lehetetlen szolgáltatás illetve az érthetetlen, ellentmondó kikötés. Utóbbit kizárhatjuk, hiszem elég egyértelműen és érthetően fogalmaztunk – ha pedig lehetséges az ördöggel szerződést kötni, miért lenne lehetetlen pont a szolgáltatás?

A szerződést tehát sikeresen megkötöttük, s már csak egyetlen apróság hiányzik: hol lehet érvényesíteni a belőle eredő követeléseket? Ha a Pp. illetékességi szabályait alkalmazzuk, és az alperes lakóhelye szerint állapítjuk meg az illetékességet, az ördögnek engem a Budapest Környéki Törvényszék előtt kellene perelnie – de mi van, ha én akarom beperelni az ördögöt? Kénytelen lennék Isten ítélőszéke elé járulni? És ami még nagyobb problémát jelentene bármiféle bíróságon: ugyan ki vállalná, hogy az ördög ügyvédje legyen?

Források

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Új Ptk.)

2014. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Új Btk.)

Johann Wolfgang von Goethe: Faust; Budapest, 1995, Interpopulart Könyvkiadó

Komáromi Andor (szerk.): Magyarországi boszorkányperek oklevéltára; Budapest, 1910, Magyar Tudományos Akadémia

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS