Elbukott az Uber – a sharing economy szolgáltatások megítélésének jövője az EU-ban

Az Európai Unió Bírósága (EuB) pontot tett a tavaly kirobbant Uber-ügy végére és kimondta, hogy az Uber által nyújtott átfogó szolgáltatás fő eleme közlekedési szolgáltatás, emiatt pedig az Uber nem tekinthető IT-cégnek, hanem közlekedési szolgáltatóként kell megítélni. Mindebből pedig az következik, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az egyes tagállamok feladata az Uber által nyújtott szolgáltatások szabályozásának kialakítása.

Az alapügy

Még 2015-ben az Asociación Profesional Elite Taxi (Barcelona taxisainak szakmai szervezete) és az Uber Systems Spain SL (az Uber Spanyolországi leányvállalata) között a barcelonai 3. sz. kereskedelmi bíróság előtt indult perben a bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtott  be az EuB-hoz annak érdekében, hogy az megvizsgálja, hogy az Uber által nyújtott szolgáltatás vajon a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak minősül-e – és így nem tartozik a 2006/123/EK irányelv illetve a 2000/31/EK irányelv hatálya alá  –, vagy esetleg információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak (IT-szolgáltatás) minősül és így az előbbi irányelvek vonatkoznak rá.

A kérdés azért volt kiemelten jelentős, mert amennyiben az Uber által nyújtott szolgáltatásról az EuB megállapította volna, hogy az a fent hivatkozott irányelvek hatálya alá tartozó IT-szolgáltatás, úgy az egyes tagállamok által alkalmazott korlátozások az Uberre vonatkozóan nem, csupán az egyes Uber sofőrökre vonatkozóan érvényesülhettek volna. Az Uber által nyújtott szolgáltatásra ez esetben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós szabályok lettek volna alkalmazandók.

V. Jog és Innováció Meetup

Szeptemberi meetupunkon elméleti és gyakorlati megközelítésből vizsgáljuk meg, hogy a ma elérhető technológiák milyen módon hatnak a jogi praxisra. Találkozzunk szeptember 25-én!

Az ügy további jelentőségét adja, hogy a jövőben az EuB által az ítéletben kifejtett általános elvek szolgálhatnak majd jogilag is érvényes iránymutatásul a sharing economy/collaborative economy szektorban működő ún. együttműködési platformok által nyújtott szolgáltatások megítélésére vonatkozóan (ld. lentebb).

Az EuB megállapításai

Az EuB az ítéletében rögzítette, hogy a saját gépjárművet használó nem hivatásos sofőrök és az utasok összekapcsolására irányuló szolgáltatás főszabály szerint a közlekedési szolgáltatástól elkülönülő szolgáltatásnak minősül. „Így egy olyan közvetítői szolgáltatás, amely lehetővé teszi egy okostelefonos alkalmazás segítségével a közlekedési szolgáltatás lefoglalásával kapcsolatos információknak az utas és a szállítást végző, saját gépjárművét használó, nem hivatásos sofőr közötti közvetítését, főszabályként megfelel azon feltételeknek, melyek alapján „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősíthető.

Az EuB ítélete alapján tehát egy olyan szolgáltatás, amely kizárólag abban áll, hogy a sofőr és az utas közötti információcserét és kapcsolatteremtést teszi lehetővé (illetve könnyebbé), alapesetben IT-szolgáltatásnak minősül, és így vonatkoznak rá a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós szabályok.

Az EuB azonban megállapította, hogy az Uber által nyújtott szolgáltatás nem merül ki a fentiek szerinti információáramlás biztosításában, az nem csupán egy platformszolgáltatásában áll, hanem azon felül az alábbi elemeket is tartalmazza:

  • az Uber létrehoz és üzemeltet egy városi közlekedési szolgáltatáskínálatot;
  • ezt a szolgáltatáskínálatot többek között az általa fejlesztett mobilalkalmazás révén teszi elérhetővé;
  • a szolgáltatáskínálat működését a városi utasok javára szervezi meg;
  • a szolgáltatáskínálat megszervezése a sofőrök kiválasztásán alapul;
  • az Uber döntő befolyást gyakorol a sofőrök által nyújtott szolgáltatás feltételeire (pl.: legmagasabb fuvardíj megállapítása);
  • az Uber végzi a sofőrök által nyújtott szolgáltatás ellenértékének beszedését majd annak a sofőr részére történő kifizetését;
  • az Uber bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorol a sofőrök által nyújtott szolgáltatás minősége felett (pl.: a jelentős mennyiségű negatív értékelés kizáráshoz vezet).

Az EuB megítélése szerint az is döntő jelentőséggel bír az Uber által nyújtott szolgáltatás minősítése körében, hogy anélkül egyfelől a sofőrök nem tudnák nyújtani a szolgáltatásaikat, másfelől a városi utasok nem tudnák az említett sofőrök szolgáltatásait igénybe venni.

A fentiek alapján az EuB arra a megállapításra jutott, hogy az Uber által nyújtott szolgáltatás jellegénél fogva egy átfogó szolgáltatás szerves részének tekinthető, amely szolgáltatás fő eleme egy közlekedési szolgáltatás és ennél fogva nem IT-szolgáltatásnak, hanem a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak minősül. Következésképpen az uniós jog jelenlegi állása szerint az egyes tagállamok feladata az Uber által nyújtott közvetítői szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatások nyújtásának feltételeit szabályozni.

Az EuB ítéletének a sharing economy/collaborative economy szektorra gyakorolt hatása

Az EuB fenti megállapításai a jövőben is iránymutatásul szolgálhatnak majd a sharing economy/collaborative economy-szektor különböző kiegészítő szolgáltatásainak megítélése kapcsán. A fenti ítéletből látszik, hogy az uniós jog szerint akkor minősülhet egy közvetítési céllal létrehozott szolgáltatás (ún. együttműködési platform) valóban közvetítő szolgáltatásnak, illetve IT-szolgáltatásnak, amennyiben az nem terjeszkedik túl a közvetítés mint szolgáltatás biztosításán és a szolgáltatásnak nem válik lényegi elemévé a közvetített szolgáltatások nyújtásának jelentős befolyásolása.

Ahogyan azt az EuB is kifejtette, a sharing economy/collaborative economy szektorban jellemzően nyújtott közvetítés mint szolgáltatás főszabály szerint IT-szolgáltatásnak minősül. A közvetített szolgáltatások feltételeinek jelentős befolyásolását, illetve a közvetített szolgáltatások nyújtásának ellenőrzés alatt tartott megszervezését (ahogyan az az Uber esetében is történt, illetve történik) azonban úgy kell tekintetni, mintha az együttműködési platform a közvetített szolgáltatást is nyújtaná. Ebből következően pedig az együttműködési platform is a közvetített szolgáltatás jellemzői alapján kerül megítélésre és a közvetített szolgáltatásra vonatkozó szabályok fognak a közvetítő szolgáltatásra is vonatkozni.

Az EuB ítéletében tehát lefektette azokat a legalapvetőbb elveket, amelyek alapján eldönthető, hogy egy adott együttműködési platform (i) nyújtja-e az alapul fekvő közvetített szolgáltatást vagy sem, illetve (ii) a platform által nyújtott közvetített szolgáltatásra mennyiben kell alkalmazni az alapul fekvő szolgáltatásra vonatkozó szabályokat.

Az együttműködési platformok által nyújtott szolgáltatások megítélésére vonatkozó további szempontok

Annak megítélése során, hogy egy adott együttműködési platform az alapul szolgáló közvetített szolgáltatást is nyújtja-e, az EU Bizottságának a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről szóló COM(2016) 356 sz. közleménye is nyújt némi iránymutatást.

A Bizottság közleménye alapján amennyiben

  • az együttműködési platform jelentős befolyást gyakorol az alapul fekvő szolgáltatás árára;
  • az együttműködési platform jelentős befolyást gyakorol az alapul fekvő szolgáltatás nyújtásának szerződéses feltételeire;
  • az alapvető eszközök az együttműködési platform birtokában vannak;
  • az együttműködési platform viseli az alapul szolgáló szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos költségeket és viseli az azzal járó valamennyi kockázatot; vagy
  • az együttműködési platform és a szóban forgó, alapul szolgáló szolgáltatás nyújtója között munkáltatói viszony áll fenn

úgy indokolt úgy tekinteni, hogy – az IT-szolgáltatások mellett – a platform nyújtja az alapul szolgáló szolgáltatásokat is.

A Bizottság közleménye szerint azonban esetről esetre kell megítélni, hogy az együttműködési platform által nyújtott szolgáltatások valóban az alapul fekvő szolgáltatás nyújtását is jelentik, vagy csupán kiegészítő szolgáltatások. Így a Bizottság szerint önmagában az, hogy az együttműködési platform felajánlja a platform által kínált, információs társadalommal összefüggő fő szolgáltatáshoz kapcsolódó egyes tevékenységek elvégzését abból a célból, hogy közvetítsen az alapul szolgáló szolgáltatások és azok felhasználói között (például pénzforgalmi lehetőségek, biztosítási fedezet, vevőszolgálati tevékenységek biztosítása), még nem jelenti az alapul szolgáló szolgáltatás tekintetében a befolyás és az ellenőrzés megállapíthatóságát.

Hasonlóképpen, a minősítési és értékelési mechanizmusok biztosítása önmagában még nem bizonyítja, hogy jelentős befolyás vagy ellenőrzés esete áll fenn.

Általánosságban ugyanakkor elmondható, hogy minél nagyobb mértékben végzi az együttműködési platform az alapul szolgáló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztására, valamint az e szolgáltatások nyújtási módjának – például az e szolgáltatások minőségének közvetlen ellenőrzése és biztosítása révén történő – meghatározására irányuló igazgatási és szervezési tevékenységet, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy maga az együttműködési platform tekinthető az alapul szolgáló szolgáltatás nyújtójának is.

Összegzés

Az EuB ítélete nem vette figyelembe a Bizottság közleményében foglalt valamennyi szempontot, azonban néhány körülmény tekintetében precedens értékű elveket fogalmazott meg, amelyek a jövőben is érvényesülhetnek az együttműködési platformok által nyújtott szolgáltatások megítélése során.

A Bizottság közleményét és az EuB ítéletét összeolvasva, amennyiben a cél egy valóban csupán együttműködési platformként üzemelő szolgáltatás létrehozása az alapul szolgáló szolgáltatás nyújtása nélkül, úgy az alábbi körülményeket érdemes figyelembe venni egy együttműködési platform szolgáltatás kialakítása során:

  • az együttműködési platform javasolhat árat, de nem állapíthatja azt meg (még maximum vagy minimum árat sem határozhat meg);
  • az együttműködési platform javasolhat bizonyos feltételeket az alapul fekvő szolgáltatás nyújtására vonatkozóan, azonban a konkrét szerződéses feltételeket az együttműködési platformot igénybevevő feleknek kell megállapítaniuk;
  • az együttműködési platform nem rendelkezhet az alapul fekvő szolgáltatás nyújtásához felhasznált eszközzel, azzal a szolgáltatás nyújtója kell, hogy rendelkezzen;
  • az együttműködési platform nem viselheti az alapul szolgáló szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos költségeket illetve az azzal járó kockázatokat;
  • az együttműködési platform és a szolgáltatást nyújtó felhasználó között nem állhat fenn munkaviszony;
  • az együttműködési platform nyújthat bizonyos közvetítői jellegű szolgáltatásokat (pl.: vevőszolgálat, biztosítási fedezet, elszámolási, fizetési szolgáltatások);
  • az együttműködési platform javasolhat bizonyos szolgáltatókat, de nem választhatja ki azokat;
  • az együttműködési platform üzemeltethet értékelési rendszert azonban nem vezethet be szankciókat a negatív értékelést kapott szolgáltatókra vonatkozóan.

Amennyiben valamilyen együttműködési platform a fenti feltételeknek nem felel meg, úgy a jelen állás szerint jelentős kockázata van annak, hogy (a) úgy kell tekintetni egy bizonyos szolgáltatás nyújtását, hogy az együttműködési platform az alapul szolgáló szolgáltatást is nyújtja (ez a Bizottság megközelítése), vagy (b) úgy kell tekintetni, hogy az együttműködési platform által nyújtott szolgáltatás egy átfogó szolgáltatás része, amely átfogó szolgáltatás központi eleme az alapul szolgáló szolgáltatás (ez az EuB megközelítése).

A két megközelítés közötti különbség az, hogy az (a) esetben az együttműködési platform maga lesz az alapul szolgáló szolgáltatás nyújtója és ilyen minőségben vesz részt a jogviszonyban, míg a (b) esetben az történik, hogy az együttműködési platform által nyújtott szolgáltatásokra az alapul szolgáló szolgáltatásra vonatkozó szabályok is alkalmazandóvá válnak, de az együttműködési platform nem minősül az alapul szolgáló szolgáltatást nyújtó személynek.

Jelenleg nem áll rendelkezésre sem jogszabályi környezet, sem uniós esetjog, amely megfelelően rendezné a sharing economy/collaborative economy fennálló kérdéseit, az első lépést azonban megtette az EuB az Uber-ügyben hozott ítéletével.

Környei Mátyás

Ügyvédjelölt valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédjelölti Tagozatának Elnökségi Tagja. Elsősorban ICT, TMT, peres ügyek, társasági és gazdasági jogban szerzett tapasztalatokat. Érdeklődési terület: Peres ügyek, Nemzetközi választottbíráskodás, Társasági és gazdasági jog, ICT, innovációk.

*** Wulters Kluwer logo A Jog és Innováció rovat támogatója a Wolters Kluwer

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS